Zaphyris Naplója

Egy bátortalan de szilárd újrakezdés (?)

2011-05-26T20:10:00.003+02:00

Rettentő régen nem írtam ide semmit, persze mondhatnék erre millió és egy okot, de a valóság az hogy minden olyan kiforratlan volt, és most is az körülöttem.Rettentő sok szálon zajlott és zajlik az életem.Van egy pár csomópont amikhez mérten talán viszonyítani tudok hol is tartok, állok..nem ez nem jó szó, mert egy ideje a megállásnak semmi esélye.
2009 augusztusban volt a nagy mélypont és hatalmas változások következtek.Végelett a 7 és fél éves kapcsolatomnak, melynek mérföldköveit itt a blogomon is sokszor végigkísérhettétek , akik kezdetek óta velem vagytok.Próbáltam aztán egyedül megállni a helyem a nagyvárosba, de sajnos addigra annyira nagy káosz uralkodott el a belsőmbe hogy képtelen lettem managelni saját életem.Fogytam közel 40kg-t, nem kell megijedni, sajnos volt miből.Letettem egy szakmát :PR szakügyintéző.Munkám is volt igaz valahogy ne akart állandósulni, már messziről üvöltött rólam, ezzel a csajjal valami nincs rendben.Nem akartam sokáig belátni, küzdöttem, kapartam, és eszeveszetten harcoltam a saját szélmalmaim ellen.Gondolhatjátok,hogy nem tartott örökké.Végül, feladtam.Vidékre költöztem előre nem látható időre, leginkább regenerálódni, magamhoz térni.Úgy éreztem magam mint Nárcisz a déli-sarkon.Idegen volt a környezet, már senkit nem ismertem.Szenvedtem.Nem igazán volt mellettem senki, sajnos mindenkit a távolba kellett hagynom.Egyetlen kitartó barátom volt csak, sokat segített havonkénti látogatása.Ilyenkor mindig feltöltődtem, és egyre világosabban láttam, nekem nem itt van a helyem.Nem sajnálhatom magam hónapokon át, a kezembe kell vennem a sorsom, és végre talpra állni.Agusztus végén tértem vissza a nagyvárosba, de semmi nem lett egyszerűbb, vagy könyebb.Most éreztem igazán csak egyedül magam, de megerősítettem a szívem.Tudtam mi vár rám, ha kudarcot vallok, és megint dacos makacs énem került elő.Novembertől satbil munkám volt,végre elfoglalt lettem.De valami nagyon hiányzott.VALAKI. De csak nem jött. Akadtak udvarlók, de egyik se volt az igazi.Már nem voltam az a kísérletező, éreztem eljárt felettem az idő.Tudtam pontosan mit, kit is akarok.De még váratott magára.Kellett még pár pofára esés előtte, néhány átbőgött éjszaka, néhány kellemetlen randi.Már épp a megcsömörlésnél tartottam, és annál a gyászos ténynél, hogy karácsonyra egyedül maradok, amikor hihetetlen dolgok sorozata állt be az életemben.
Egy véletlen folytán az interneten néhány levél-váltás után randit beszéltem meg egy nálam fiatalabb fiúval.Ez több döbbenetes dologot is hordozott, én fiatalabb és ráadásul ismeretlen fiúval randizni???!!!Utólag egyáltalán nem értem magam, mi ütött belém?! Ezt hívják talán karmának.Nem volt szerelem első látásra,és ezt sem értem a mai napig...Minden tekintetben ez egy rettentően különös kapcsolat.Ott állt a Blaha Lujza tér forgatagában, kezében furcsán mutatott az üveg pezsgő.Barna haj, barna szem, fehér bőr, csontos arc;mégis úgy éreztem na Őt keresem a legkevésbé.Túl nagy uralkodás sugárzott belőle.Teljesen azt a benyomást keltette hogy mindenki más csak utánna következhet.Szavartó ember vagyok, így hozzá léptem.Kellems hangjában megcsillant amit már messziről éreztem, lekezelő volt.De most életemben először nem bántam.Szinte örültem, hogy nem vagyunk egymásnak szimpatikusak,de jólneveltségből azért megisszuk azt a pezsgőt.Felmentünk hozzám, és őszintén egyáltalán semmi nyoma nem volt a feszélyezettségnek, hisz számomra már nem volt a dolognak tétje.A kommunikáció se ment, sőt szinte dühített, hogy ha már Ő nem beszél, legalább kérdezne, legalább csinálna úgy mintha érdekelném.Lassan oldódott és óvatosan sztorizgatni kezdett, persze a pezsgő segített zavarán.Hallgattam és belefeledkeztem a meékbe, és abba a kellemes hangba.Pillanatok alatt elszállt az este, de ez nem is tűnt akkoör ott fel.A búborékos nedű engem se hagyott hatás nélkül, azon kaptam magam, hogy már nem hallom mit is mond, csak azt az érzékien csepp száját bámulom, ahogy jár...Zavarba jöttem, és menekülő útnak a mosdót választottam.Ekkor döbbentem rá, hogy már nagyon hajnal van...Egy pillanatra meg is ijedtem, a jó szívem megszólalt, és rögtön vitába is keveredett az esszemmel.Mi legyen, nem dobhatom ki az éjszaka közepén, de aludjon itt mikor nekem nem is...illetve nem annyira..illetve...És ekkor megdöbbentő dolog történt, és nem nem az alkohol hatására,újra szemügyre vettem a nappaliba üldögélő, amúgy 18nak is alig kinéző, gyermeki arcú, és gyönyörű mosolyi fiút.Megint elpirultam.Úgy éreztem magam mint aki egy angyalt próbál elcsábítani.Meg kellett tennem.Odaléptem hozzá, és megcsókoltam.Félénk volt, és tétova.Rettentően imponált.Valami különlegeset éreztem,esélyt kell adnom, meg kell látnom mi történik reggel.Csodálatos volt az éjszaka,tényleg a mennyekben érztem vele magam; és velem maradt.Együtt aludtunk! Újabb hihetetlen dolog...De peszimizmus lett rajjtam úrrá, mikor közölte a herceg dél körül, hogy neki haza kell mennie.Ezt már ismertem.De akkor is hálás voltam hogy megízlelhettem a csodát.És ekkor újra valami furcsa történt:
-De este visszajövök-mondta,és mélyen a szemembe nézett.
Gondoltam igazán jól nevelt, nem akar megbántani.Nem sokkal késöbb távozott is.Hazudnék ha azt mondanám azonnal túl tudtam lépni rajta, de leültem egy remek könnyvel és órákkal késöbb már nem gondoltam rá.Igencsak estébe hajlott már a nap, amikor kopogásra lettem figyelmes.Döbbenten járt az agyam, ki lehet az, hisz nem vártam senkit.Óvatosan ajtót nyitottam, és megfagytam.Ott állt a hercegem az Ő tündéri mosolyával.Csak ennyit mondott:
-Megjöttem.
És tényleg megérkezett az életembe akire annyi ideje várok, akiért képes vagyok m egváltozni, kompromisszumokat kötni.Akivel az együtt élés nm teher, akivel a küzdelem csak nemesít.Nagyon különböző személyiségek vagyunk, de érzem és tudom kettőnknek érdemes összecsiszolódni.Olyan érzés jár át belül, ami tényleg a leírhatatlan, amikor nem tudhatod biztosan, mégis az életed tennéd rá.Több mint 5hónapja viszonzott szerelemmel szeretnek, akar minden szavával, tettével, minden apró rezdülése üvölti csak te kellesz.Megszépülök általa, és vele.Igazi kihívásokkal teli kapcsolat, rengeteg akadállyal, ami mindekttőnket megedz és nemesít.
Most ugyan távol vagyunk egymástól, de mindenketten tudjuk hogy megbízhatunk a másikban, és hogy ez csak egy átmeneti állapot.Keményen dolgozunk a közös boldog jövőért, ami rólunk és a családunkról szól.Most igazán irigylem magunkat,vagy az is lehet csak végre el kellene fogadnom , hogy egyszer én is boldog lehetek az életben és ez most már örökre kitart!!!

Szerelem :)

2011-01-10T16:58:00.001+01:00

"Mint egy álom, ez is úgykezdődött el:
Valótlan volt minden.
Nekünk találkozni kellett tudom jól,
S te lettél a kincsem.
Volt hogy elhittem nincs szebb a magánynál,
Élni szépen csendben,
Aztán jöttél és össze-vissza zavartál,
De ma már minden rendben.
S ha van pár gond,
Majd megoldjuk ketten,
Egyedül nem megy,
Minden egyszerű ha rólad szól,
S boldog az élet,
Mást nem kérek,
Nekem így jó.

Rabod vagyok rég,
Mindig te kellesz,
Veled olyan gyorsan múlnak a percek,
Rabod vagyok rég,
És ugye nem engedsz,
Szabadon el?

Sok-sok átélt közös édes kis titok,
összeköt már minket,
Nélküled úgy érzem félember vagyok,
Elraboltad szívem.
S ha van pár gond,
Majd megoldjuk ketten,
Egyedül nem megy,
Minden egyszerű ha rólad szól,
S boldog az élet,
Mást nem kérek,
Nekem így jó."

Örök téma és a NÉMASÁG

2010-12-19T13:20:00.003+01:00

Hosszú idő telt el amióta jelentkeztem, így próbálok megint egy összegzést írni.Első és legfontosabb változás, dolgozom.Szeretem csinálni, és nagyon jó társaság verődött össze az új csapat keretében, de persze a régi-új kollégák is nagyon kedvesek.A férfiak is kezdenek körülöttem talán fogalmazhatok úgy hogy normalizálódni, de nem akarom ezt elkiabálni, mert sajnos volt bőven jövés-menés.Közelednek az ünnepek, de nagyon nem várom, valami lelki kiégést érzek most leginkább magamban, hiába érzem úgy hogy minden a legjobb úton halad, mégis valami hibádzik. Talán tudom mi, de félek önmagamnak is bevallani, mert ha rájövök, hogy tudom, akkor is én leszek a marha és semmi nem lesz jobb, így inkább magamnak is igyekszem hazudni...Tudom nem lenne szabad, de félek totális kiborulás lesz.Igen, keménynek mutatom magam, és annak is tartom magam, de valójában én is épp olyan sérülékeny vagyok, mint egy porcelánbaba.Mostanáb nagyon nagy volt a hajtás, és ezáltal a nyomás is rajtam, most hogy ennek vége ugyan azt élem át amit tavaly októberbe; van időm gondolkodni és nem feltétlen szül jót. Pár napja megkértek, hogy írjak a némaságról, ezen is sokat agyaltam, és sok remek gondolat is született.l A némaság a legerőteljesebb kifejezője lehet két embernek egymás felé.Mondják a hallgatás beleegyezés, pedig nem , lehet a másik iránt érzett tiszteletünk, szeretetünk jele is.A némaság egy áldás, amikor a kifejezőeszközeink tárházát ismerhetjülk meg akár újra.Nem minden a kimondott szó, sőt sokszor a kimondatlan sokkal fontosabb.Egyelőre ennyi...Szép napot mindenkinek....

Szülinap-Halotti tor-Násztánc

2010-11-17T17:49:00.003+01:00

Hát ma nagyon csapongani fogok, ez biztos.Az elmúlt egy hét az életem minden területén felrázott.Kaptam hideget-meleget, de hát ettől szép és változatos az élet :)Ma van az egyik legjobb barátom születésnapja, tudom, hogy olvasod...ahogy ígértem úgy ünneplem,de tudd nagyon fáj, elárulva érzem magam...De hát a világ márcsak ilyen, nem lehet mindenkinek jó...
Na jó hagyjuk a negatívumokat, lapozzunk, ahogy szoktam volt mondani :)
Újra aktiváltam magam a munkaerőpiacon, és végre megint valami olyat csinálok amit szeretek, illetve fogok csak csinálni, hisz egyelőre oktatódom.Hiába jó pap holtig tanul.Élvezem a városi nyüzsgést, az emberek társaságát, a szabadságot.Nagyon sok ismerősömmel találkoztam az elmúlt egy hétben, sőt olyanokkal is akkikel régóta szerettem volna, de se az idő, se a hely nem volt eleddig alkalmas a kivitelezésre :) Pótlom, szép lassan de utol érem magam, igyekszem mostmár csak a szépre és a jóra gondolni, belátni a múlt hibáit és tanulásom alapjául venni.Egyetlen probléma talán a párkapcsolat lenne, de igazából már ez sem.Nagy lépést tettem úgy érzem, beláttamn az elkerülhetetlent, és vallom nagy dolog ilyet mondani, de nekem nem való a társadalmilag előírt úgynevezett klasszikus monogám párkapcsolat. Van ez így, nem vagyunk egyformák.Ha boldog akarok lenni, és azt akarom, hogy az is boldog legyen aki épp velem van, akkor tudnia kell neki is nekem is hogy ebben is -minő meglepő-, lázadó vagyok, különc és élvezem :) Próbáltam, őszintén, nem megy...Vad vagyok, és nem bírom elviselni a korlátokat...Nem lehet betörni, és ha csak megérzem a kantár szagát, már futok világgá...Most is ez történt, többek között...De "halottról" vagy jót vagy semmit :)
Mindenestre ezen életviteelhez is biztosan tudom van megfelelő társ, én pedig türelmes vagyok....Bőven van most millió dolog amivel le tudom magam foglalni, így fel se tűnik az idő múlása..És őszinte leszek, ahogy ezt már megszokhattad kedves olvasó, nem is olyan nehéz a zsáknak foltot találni, és suttogva mondom boldog vagyok ha vele lehetek...De ez a másikhelyre való ;)

Lebegés

2010-11-07T19:03:00.002+01:00

Annyi érzés van ami szavakkal oly nehezen visszaadható, ilyen az a boldogságérzet , amit oly ritkán érzünk, de mindig csak vágyjuk, hajszoljuk.Amikor ott fekszel mellette, keze a kezedben , feje a válladon,szinte egyszerre ver a szívetek, egyszerre veszitek a levegőz;valójában egyek vagytok.Lehet sokszor nem ismerjük be, de valahol mind erre az idilli helyzetre vágyunk.Irigylésre méltónak érzem amikor állíthatom, hogy van ez az érzés, én éreztem.És igen függője lettem, mint szerintem bárki.Akarom, hajszolom az érzést.Újra és újra megélni minden mézédes pillanatát, remélni hogy sokáig tart, vagy ha nem is sokszor ismétlődik.Egyre jár a gondolkodásunk, mindig van miről beszélgetnünk;feltétel nélkül elfogadjuk egymást. Hatalmas szavak, és hatalmas kincsek.Mindig bújik, mindent kérés nélkül ad, és nem csak a szemével lát.Olyan mintha egy álomképet festenék mos le, és tudom most felmerül mindenkibe, hogy minden csoda három napig tart, de ez nem most kezdődött...És tart, és álmodom....Álmodom az életem, és élem az álmaim...Egyszerre.Érdekes, próbálom magamat, magunkat kívülről látni, és hiába látom azokat a rossz dolgokat mely sok ember számára egyértelműen nem az álom szót juttatná eszükbe; de még is olyan hibák melyek teljesen megférnek velem, velünk.De valójában nincs is velünk...Mert Ő és Én vagyunk...Ez is érdekes, de nem baj, hisz aki ismer tudja nem szeretem a társadalmilag elfogadott nézeteket.Hát éljen a lázadás, és éljen mámor!

Bizalom

2010-09-16T16:14:00.002+02:00

Bennem is csalódtak már, én is csalódtam másokban...Mondhatnánk ez is az élet része, és talán már majdnem igazat is adnék, de álljunk csak meg egy röpke pillanatra!Nem ez így nem helyes, ennek sem így kellene működnie.Miért kell csalni, miért kell hagynunk magunk felett győzedelmeskedni a kíváncsiságot, a fltékenységet; miért hallagtunk agyunk hátsó szegmense felől érkező rosszindulatú suttogásoknak.Miért nem tudjuk tisztelni a másikat, és feltételek nélkül hinni és bízni benne? Mert gyerekes az egséz világ? Nem! Mert annyi rossz tapasztalatunk van a multunkból, hogy képtelenek vagyunk mindezeket nem kivetíteni a jelenre?! Tényleg nem értem. Lehet megint kilógok a sorból; mondják mostanság kegyetlen vagyok, mert az őszinteség rovására nem mehete semmi; lehet-. de kérdem én ha nem vagyok végletekig őszinte a környezetemmel, akkor milyen jogon várhatnám viszont ezt? Újabb és újabb problémaköröket vet fel úgy érzem a bizalom kérdése. Mikor inog meg, és lehet e valaha helyre hozni, vagy egyáltalán érdemes e időt és energiát belefektetni, ha már megingott.Megint csak saját tapasztalataimra tudok támaszkodni.Ahogy két ember nem tud egyformán szeretni, úgy egyformán bízni se tudnak.Szomorú, de ezek tények.Mindig valamelyik leleke, hite gyengébb; vagy könnyebben meggyengül.Ilyenkor elég egy nem teljesen egyértelmű megjegyzés, egy félmondat, amit valójában végig se gondolunk, hisz mi egyértelműnek szánjuk.Vagy egy nyíltabb hangvételű üzenet, amit mivel a mi párunk, hisz jogot formáltunk rá, így jogunk van minden másra is a mi a tulajdonunk tulajdona.Röhejesen gyerekes.Nem találok szavaka, dühítően bosszantó.Elállt a lélegzetem.Volt gyerekszobám, és van bizodalmam a másikban, legyen az csak egy barát,ismerős,rokon vagy épp a társam.Anyukám azt tanította nem illik mások leveleit felbontani!Ezt a mai informatikai társadalomra lefordítva, nem az SMS-t sem fogom elolvani; nem nekem jött!!!Szerintem ez is "levéltitok"! Majd megosztja velem, ha rám is tartozik, ha nem akkor pedig életbe lépü ez a kedves 7 betűs szó!Legalább annnyira fontos mint a másik 7 betűsek; szeretet, szerelem..és sorolhatnám.És mivan ha hirtelem hatalmába kerít a vágy, és nem tudunk ellenállni, előtte gondoljuk vcégig, tudjuk, akarjuk vállalni a felelősséget?Intelligens emberek előregondolkodnak...És ha beigazolódik bármi is; egyébként egy sms-ből ez elég nehezen működik; inkább csak segítz mégtöbbet egy akár ártatlan dolog mögé gondolni..na igen, akkor mi van....Felelősségre vonás? De hát milyen jogon????Nem érzitek a visszásságot....Én felháborodtam; talán jogosan....A BIZALOMnak lőttek, és sajnos tudom, soha nem lehet visszaállítani; lehet ezt állítani, de tudoöm, soha nem lesz meg többbé, és az első adandó alkalommal ismét összetörik.Hogy idézzem kedvenc írónőm; vele zárom soraim, és kérek mindenkit gondolkozzon mielőtt cselekedne, mert a saját magunknak okozta fájdalmon kívül visszafordíthatatlanul megváltoztatjuk a környezetünket is.
"Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben. Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet, hogy tényleg csalódhass egy feneketlent."
"Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit. Persze, az első koccanásnál széthullott az egész."

Üzenet

2010-08-01T22:01:00.001+02:00

"Számoltunk csillagfényeket

Álmodtunk úgy, mint két gyerek

Velünk volt minden szél

Még a tél is testvér

Most mindez a végzeted

Mért lett minden más

Érző szívvel láss

Túl sok tán az árnyék

Mégis kell hogy játsz még

Nincs idő, mért vársz

Mondd mért lett minden más

Érző szívvel láss

Túl sok emlék fáj még

Még sem élnék másként

Nincs is választás

Jártunk hol más már elveszett

Szálltunk hol lépni nem lehet

Hol minden szív fél

Ott egy lesz két fél

Túl szép volt hogy elfeledd

Legyen megint igazán forró

Van olyan hogy minden visszatér

Van olyan hogy más bolygó, ha itt nincs nagy tér

(Egy kis türelem a szerelembe belefér)

Hozzád köt repülés és zuhanás

Vár még sok álomnál szebb utazás

Van olyan hogy mást vársz, de rám, rám találsz"

Találkozás

2010-06-18T14:00:00.003+02:00

..Becsukom a szemem, és és minduntalan az tökéletesen kék szempárt látom magam előtt.Megbabonázott.Nem most láttam először, még is most láttam először igazán, és megbénultam.Fájóan a lelkemig látott, sőt még talán tovább is.Várakozás mely találkozásunkat megelőzte annyi kételyt vetett fel bennem, és ma már tudom , hogy benned is.Ahogy azt is tudom, mi oka gyötrelmednek, és mi oka az én bánatomnak.Bánat, nem ez a szó nem méltó ahhoz hogy leírja mi zajlik le most bennem, a lelkemben.Az élet ismét leellenőrizte tanultam e az önnön hibáimból, és nem túl büszkén de mondhatom nem.Hasonló szempár, ugyanazon név, külcsíny, mentalitás...De hiszen te magad mentettél ki ebből pár hónapja..Azért , hogy most te magad még kegyetlenebb módon megismételd?Magasabb, és nyúlánkabb vagy;ijesztően tökéletesen arányos...Megrendelni se lehetne ennél precízebben kidolgozott művet...Zavarba voltunk, mi több robbanásig feszült volt a levegő...Én tudtam már az első pillanatban, és elvártam volna hogy őszinte légy...Még ha ez oly kegyetlen is...Nem az; a kegyetlenség ott kezdődik, mikor cseppnyi reményt hagyva, sőt mellé méregként negédes hangodat csepegtetve, hagy a kínok között gyötrődni..Tehetetlenség..megint ez az érzés, ebben is hasonlítotok...Mindig mindent meg tudtunk beszélni, ahogy bármiről is volt szó soha nem jöttünk zavarba, mégis tegnap egy idegen embernek tűntél, lehet szándékosan próbáltál visszahátrálni;elzárkózni...De ez se mindig sikerült, hullámzott az a pár óra amit "velem" töltöttél...És már tudtam , éreztem;még sincsenek tündérmesék...Próbáltam a mosolyodba kapaszkodni, a szemed mélyén a lelkedbe kutatni, de nem engedtél még a vizesárokig se...Megértem; de akkor miért ez a tompa fájdalom, ez a megmagyarázhatatlanul keserű boldogtalanság...Igen ugyanezt érzetem akkor is amikor szinte tudatomat veszítve sétáltam a fővárosban..... És újra megint itt tartunk..Valahogy minden gondolat ide tér vissza, az az este valamiért nagyon fontos volt.Talán épp akkor nem tanultam meg a leckét , és most hagytam magam ismét kitenni ennek a borzasztóan rossz érzésnek, a rettegésnek, a tehetetlenségnek...És mindeközben úgy érzem, még a legjobb barátom is elveszítettem....

Tündérmese

2010-06-12T21:28:00.004+02:00

...Egyszer volt , hol nem volt...Igen így is kezdődhetne a történet, hiszen igazi tündérmese, a maga 21.századi kiadásában.Nagyon nehéz visszaemlékeznem a kezdetekre,de valahol kb. 4 éve kezdődhetett. Egy ártatlan és mindennapos haverságnak indult.Egy voltál a sok ismeretlen ismerős közül, aki aktív jelenlétével gazdagítottad oly nagyra becsült fantasy világomat.És értékesnek találtalak már ott és akkor is, így az ismerősi-haveri kontextusból hamar baráti szintre emelkedtünk, persze egyelőre a játék keretein belül.Te is élted az életed, nekem is ott volt az emberem.De valahogy a játékban töltött megannyi közös óra közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz emberileg.Kezdtünk egyre inkább kitörni kereteink közül, és már nem csak a játékban érintkeztünk.Kezdtük egymást megannyi oldalról megismerni.És ahogy várható volt előbb utóbb az igény is megszületett egy személyes találkozóra.De valahogy nem volt itt az ideje, ki tudja miért; akkoriban sok dolog mozgatta életünket, elég képlékeny volt az még a másik nélkül is; így nem is tulajdonítottunk nagy figyelmet az okok keresésének.Telt az idő, változott az életünk, de valahogy mindig ott voltunk egymásnak, mint igazi őszinte barát és támasz.Megtanultuk értékelni, ha voltunk és kellettünk egymásnak, és elviselni amikor egymás nélkül kellett megélnünk az életünk.De tavaly történt valami; egyértelműen többet kerestük egymás társaságát, és még csak azzal se törődtünk, hogy látszat okokat gyártsunk.Imádtuk egymás társaságát.Messze voltál, igen akkor éppen talán Ausztriában, de a távolság nem állhatott a barátságunk közé;sőt elementáris erővel szilárdította azt tovább.Év vége volt erre tisztán emlékszem, amikor először éreztem azt hogy ez most valahogy más, több és igencsak veszélyes.Furcsa érzés lett úrrá rajtam , amikor beszéltünk, és nagyon hiányoztál, ha egy darabig akármilyen okból nem.Vágytam a hangod, a szemed, a lényed.Félelmetes felismerés volt rádöbbenni vonzódom hozzád.Megijedtem, tudtam mekkora nagy kockázatot vállalok ezzel,de hűvös és tapintatos elutasításod mindig egyensúlyban tartotta a köztünk lévő viszonyt.Furcsa kapcsolat kerekedett közöttünk, elfogadtál és talán nem is vetted túl komolyan a feléd táplált érzelmeket; pedig ezek igazán őszinték és mélyek voltak.Te kedveltél, és az egyik legjobb barátodként tekintettél rám.Karácsonykor nagyon vártam, hogy hazatérj úgy éreztem ez lesz a pillanat amikor végre találkozhatunk, és tisztán láthatom, hogy tényleg érzelmileg mi is a helyzet.De sajnos csak pár napra tértél haza, és akárhogy is vágytuk a találkozót, nem történhetett meg, ma már tudom, igen ennek így kellett lennie.Aztán következett Izrael; a rettegéssel megtűzdelt időszak.De a visszautazásod után úgy éreztem elhagytuk egymást, nagyon fájt, de próbáltam magamba lezárni; igyekeztem feledni az évekig tartó barátságot; nem ment.Titkon mindig reméltem újra felbukkansz az életemben; vágytalak.És februárban (idén) ismét visszakaptalak.De most igyekeztem az érzéseimet rövidebb pórázon tartani.Egy darabig persze ez is működött; de aztán ott volt a szakításom februárban, és nem sokkal később a vidékre hazaköltözés.Akkor valami gyökeresen megváltozott.Rendszer kerül a kapcsolat felvételeinkben, minden este 7től csak téged vártalak, az internet kitalálójának imákat suttogva.És jöttél, vágytad a társaságom; egyre feltüzelve bennem az eltemetett és lezártnak hitt érzelmeket.De te még ekkor is szilárdan, határozottan, és néha a lelkembe taposva utasítottad vissza a többet.Sokszor álltam a sírás határán; milliószor gondolva arra, hogy talán már sose leszek igazán boldog.És igen azt is sikerült velem elhitetned, hogy te vagy az én emberem, az aki csak egyszer van az ember életében...Igen, akihez én kevés vagyok, küzdhetek a végtelenségig, akkor is elérhetetlen maradsz nekem...De gondoltam, ennyit tudtam már várni, akkor megvárom még hazajössz, és végre találkozunk, hiszen ezt most már megígérted, és tudtam ebben maximálisan megbízhatok, hisz neked az adott szó a minden...Nagy nehézségek árán hazajöttél; mindenki fellélegzett.Boldog voltam, és tudtam lassan eljön az én időm...De valahogy megint eltűntél; nagyon csalódottnak éreztem magam.És kezdtem elfogadni, hogy visszatérünk a barátok kategóriába.Téged is lekötnek az itthoni dolgok; majd előbb utóbb talán eszedbe jutok..Addig is igyekeztem normálisan élni tovább az életem, már ami nekem normális, de bevallom minden nap ott voltál a gondolataimban...Szenvedtem, és bosszantott; amikor egyik nap felbukkantál, és ismét fel hívtad a figyelmem, hogy igen találkozni szeretnél, de nincs meg a szikra, és szeretnél te is úgy érezni mint én, de neked ez még nincs, és valahogy az hallatszott ki a sorok közül, nem is hiszed hogy lehetne valaha...Összetörtem, és majdnem hatalmas hibát követtem el...Megalkuvásnak hívják, és soha nem volt kenyerem...De a sors nem feledkezett el rólam; és igen ismét azt mondom, vannak még csodák.Tegnap beszélgetni kezdtünk, amolyan súlytalan beszélgetés volt.Jó kedvűek voltunk mindketten, de valahogy nem tudtam milyen hangot is kellene megütnöm veled, zavarba voltam;de most segítettél, és oldódtunk.És végre nyugodtan tudtunk beszélgetni, igaz hol én láthattalak téged, hol te engem :)

És akkor megtörtént a csoda, és bocsásd meg nekem de még mindig nem tudom elhinni.Igen őszintén színt vallottál nekem...Minden porcikámban remegtem;és bosszús voltam, hogy majdnem feladtam mindent; hisz te voltál az utolsó adu; és én mindent egy lapra tettem fel...

Lassan eltelt 24 óra de még mindig érzem azt a delirriumot, amit te csak is te okoztál.Köszönöm neked, hogy vagy, és hogy mindazt végigcsináltad értünk amit úgy éreztél meg kell tenned kettőnk érdekében lassan egy éve...Nem tudom valaha képes leszek mindezt viszonozni, de igyekezni fogok ígérem!

Férfiak

2010-04-30T15:43:00.001+02:00

Itt a tavasz..A fenéket javában tombol a nyár, megint szinte semmi átmenet nem volt.Nem baj, igazából már ez is "hidegen" hagy..Van millió és egy dolog amin pöröghetnek a gondolataim, és egyik se tűnik úgy hogy magától ne adj isten 3 nap alatt megoldódna...De már nem is pörgök rajta, nyugalom van, pihenés van...Értelmét vesztette megannyi dolog, amiről korábban azt hittem belső világom alap pillérei, netalántán mozgató rugói.Most itt vagyok, magamnak;bőven van időm megvizsgálni az elmúltat, a jelent, és jut idő akár a jövő gondos megtervezésére is.Azt már most be kel vallanom, nagyon hiányzik a nagyváros, a maga forgatagával, a magával ragadó hihetetlen pörgés, az a sok ember, a hosszan nyitva tartó üzletek, a kedven kávézóm, és igen a "Macsek" is nagyon hiányzik... Persze nem csak a helyszínek, az emberek is hiányoznak, na nem mindenki...
De ki hitte volna mondjuk egy hónappal ezelőtt, hogy aki akkor fontos volt, épp az válik számomra "érdektelenné", és akivel épp úgy voltam, hogy jön jó ha nem hát az se baj; az Ő hiánya éppen hogy csak fizikailag nem fáj...Igen mondhatni változik a világ, én is, és az engem körülvevő emberek is...
És nekem annyi időm se volt hogy elcsodálkozzak, beletemetkeztem egy valótlanul felállított világba...Igen ma is azt mondom, könnyű kívülről látni, értékelni, felismerni, mint benne lenni..
Most újra élek, lélegzem...Szabad a szívem , a lelkem... Persze ez nem maradéktalanul igaz;hiszem minden szemvillanásnyi emlékem a lelkemben őrzöm, és hidd el mind ott van...
Ha lehunyom a szemem, te vagy az első kép; mogyoróbarna szemed, apró keskeny szád, ahogy rám mosolyog;sarkában apró gödrök...És ha jobban megnézem a kisfiús arc, kemény éles kontúrokat rejt, és ott vannak azok a tündéri szarkalábak szemed sarkában...Nem ezeket csak kevesen láthatják, hiszen ahhoz már majdnem össze kell érni az ajkaknak, hogy észre vehesse...
Határozottan hallom a hangod is hozzá;és érzem ahogy tenyereddel végigsimítod az arcom; igen belefér a tenyeredbe...Minden pillanatban érzem; tudom, mert üvölt az agyamba;hogy most kell megfognunk egymás kezét....De ekkor kiürül a fejem;és egy másik kép kúszik a helyére...Helyesbítek, előbb csak egy hang;egy határozott férfi hang, ami mindig elhiteti velem, hogy örül, boldog..És ha velem beszél ez így is van...Messze van, nagyon messze...De napról-napra közeledik..Már csak három hét választ el, hogy az évek óta ismert hang, mellé ne csak egy kép társuljon, hanem egy életnagyságú ember..Nem csak ember, egy igaz barát;aki azon az éjszakán is , bár nem fizikálisan, azon a döbbenetesen világvége napon;február 12én is velem volt...És hirtelen már nem fájt; a mosolya orvosság mindenre, feledtetni tud mindent...
És lassan két hete mindennap hív, ír, keres,és őszinte.....Nem ígér, nem beszél mellé...És újabb kép...Körszakáll, szűk barna szemek...Sok mosoly, kellemes beszélgetések...és akár hányszor ránézek kísért a múlt...El is reppen hamar a kép...És aztán tódulnak az egyéb képek, amik már nem egy-egy személyhez köthetők, inkább mondjuk az elmúlt fél év képei...Benyomások, hangok, érzések...ÉLETKÉPEK-HALÁLTUSÁK....És látom magam ahogy a káosz felett is uralkodni akarva, próbálom a gombolyagkupac közepén mélyre ásva, ami az életem szimbolizálja, megtalálni azt a szálat amin végre elindulhatok...Nem nem egyszerre vágytam minden gombolyag felszámolására.Voltak és vannak alapszabályai az életemnek, tudom mind addig fél ember vagyok, még a mindennapi sikereket nincs kivel megosztanom...De egyre inkább úgy éreztem, nem egy férfire vágyom, hanem valami oknál fogva ha lehet mindre...Na ezt nem úgy kell érteni, hogy telhetetlen vagyok, nem mindenkiben tudok jót találni, és nem akart jönni az akiben több dolog egyszerre lett volna meg...A februári csalódás után, igyekeztem gyorsan helyre zökkenni, de be kell valljam egy nagy darab magamból megint ott maradt a kedvesnél...
De az élet nem áll meg, ahogy a föld is forgott tovább...És most itt vagyunk április utolsó napja; hirdeti a naptár is...És ha most válaszolnom kellene; akkor helyesen így hangzik egyedülálló...Szingli...Még egy darabig, biztos......

Na mizu, csak nem itt a tavasz?

2010-04-01T14:39:00.002+02:00

Hallgasd a madarak csicsergését, kint a szabadban! Vedd elő a rövidnacit na meg a szoknyát, és persze jöhet a papucs meg a szandál is! Na meg a nagy séták a zöldövezetben, és milyen jó ha vallaki közben fogja a kezünket ;)A többit gondoljátok hozzá :)

Aranyeső

2010-03-29T16:09:00.003+02:00

Szavak, jelek, hangok, illatok, ízek...A világ körülöttem kivilágosodott, és újjá született, itt volt az idő a lelkem megújulására is.Remek alkalom volt erre a hétvége.Egy régen látott kedve barát jött el hozzám, és az egész hétvégét együtt töltöttük.Nagyon kellemes beszélgetések jellemezték ezt a pár napot, és persze kiszabadultunk mi is a természetbe.Hatalmas sétát tettünk a Városligetben, és persze a Gellért hegyet is meghódítottuk.Jó volt kizökkenni a bórus mindennapokból, magunkmögött hagyva a város zaját.Úgy érzem a beszélgetésekből mindketten sokat tanultunk, és remélem egy kicsit segítettük is ezáltal egymást.Gyorsan elszaladt az idő, és a vasárnap kettő óra már vészesen közeledett, de tudtuk nem lehet mindent két nap alatt megbeszélni, kielemezni, és a helyes döntés se ennyi idő alatt születik meg.Közben azért más szálon is zajlik az életem. A hét a tavaszi nagytakarítás folytatásáról szólt.És persze nem csak a porral kellett csatát vívnom, hanem a lelki endrakás kapcsán emberekkel is.A legkiemelkedőbb,bár ez is nézőpont kérdése, a szerda éjszakai maratoni csata volt. Nyertem, nem is akármilyen főnyereménnyel gazdagodtam.Magas, gusztusosan izmos, meditterrán férfi.Én má nemis számolom ez hanyadik csatánk volt tavaly évvégi megismerkedésünk óta, mondhatni viharosan zajlott a köztünk lévő kapcsolat.De a sors nem kímélt minket, újra-újra és újra kereszteződésekben hozott össze minket.Gondoltam, ha a sors ilyen kitartó, lehet én is tehetnék többet ebbe a "viszonyba".Persze csak a magam módján.És igen március 24én Gábor nevenapján, megtörni látszott a jég.Azóta ismerkedünk igazán, puhatoljuk a másikat, és élvezzük felszabadultan a másik társaságát.Nem szabunk meg előre szabályokat, és nem akarjuk egymást megváltoztatni.Nem kell kérnünk, hisz alapvető normáink sokban hasonlítanak.Egyetlen viharfelhő árnyékolja csak be ezt az idilli heelyzetet....De a tavasz sokszor viharos horderejű széljárással tarkított.... :)
Szombaton is a dunaparton sétáltunk, kézenfogva, figyelmesen, és éreztem először igazán, megnyílt, nekem...Örömtáncot járt a lelkem, őszinte boldogságot éreztem...
Vasárnap, a megbeszélt időhőz képest már 15prc telt, és igen izgultam, hol lehet..Hiányzott, ő maga, a lénye, az ölelése, a mosolya...Belémköltözött, ahogy a tavasz is...Nyílik az aranyeső...

(Nem)Szokványos Hétfő

2010-03-22T20:51:00.004+01:00

Ismét egy hétfő, mondhatni szokványos, de még se az.Fáradtan ültem ma le, hogy valami világosabb írással is szolgáljak a kedves nagy közönségnek.Tavaszi nagy takarítás volt a mai napirenden.És valljuk be hogy a fizikai takarításon kívül, ma testi és szellemi tisztogatást is igyekeztem tartani.Mondjuk úgy,hogy volt haszna.Sok dolgot átgondoltam, ott ültem a kandalló melletti kedvenc fotelemben, és a nyitott ablakon keresztül néztem a világra, és hagytam hogy a tavasz ne csak vizuálisan, de minden hangjával, illatával is elérjen a lelkemig. Nagy szükség volt már erre is, hiszen a vész jelző nem tegnap villant fel csak ugye milyen az ember, rangsorol. Persze a fontossági sorrend nem mindig helytálló, de akkor és ott úgy hisszük ez a leghelyesebb.De idővel jó ezeket újraértékelni. Szóval ültem és merengtem abban a fél órában, amikor nem fizikailag fárasztottam magam a nagy takarítással.Nem mondom , hogy világot megváltó ötleteim támadtak, nem az nem is én lennék; de az életem elmúlt fél évét igen is új szempontból kellett megvizsgálnom, és nem voltam túlzottan boldog az eredménytől.Sőt tudomásul kellett vennem, hogy messze van még a vége, kemény évem lesz. Hogy miért? Megannyi oka van, de a legfőbb, már nem csak magamért tartozok felelősséggel, végre Öcsém is döntött, felköltözött a nagyvárosba.Régóta szerettem volna, a helyzetem is megengedte volna hogy segítsem őt, de Ő pont a mostani pillantott választotta , amikor az én életem is a legkuszább. De már nem csodálkozom, miért tenném :) Az élet mindig megtréfál, sose a sima út az amit a gép dob.No sebaj, a legnagyobb győzelmek is a legkilátástalanabb helyzetekből születnek.Szeretek küzdeni, igen, ez még mindig él bennem.Most se lesz másképp!Megint úgy érzem erőmön felül kell teljesítenem, és ez felpörget, igen a kihívások motiválnak, és most épp erre van szükségem, mert megint kezdtem elkényelmesedni.Minél több területén az életnek találom meg a magam kihívását, annál boldogabb vagyok/leszek.Érdekes lény vagyok tudom, de talán ez is az egyik ami egyedivé tesz, ez én vagyok;Zaphy.

Másvilág

2010-03-21T17:17:00.005+01:00

Egy idézettel indítanám a mai szösszenetet, gondolkodjatok el rajta...
"Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít."
Tanulságos napok vannak a hátam mögött, de sajnos ismét az éleslátásotokra kell hagyatkozzak, hiszen amit mondani szeretnék, nem tárhatom nyers valójába elétek; de most hiszek bennetek, hogy a sorok között olvasva látjátok meg mindazt amit üzenni szeretnék nektek.
Az események láncolta mögött, mindig ott van az ok, és igen még mindig hiszem,hogy ha jó ha rossz amit átélünk, meg kell élnünk.Az élet remek lehetőséget adott nekem, büszke vagyok rá, hogy éltem vele. Remek embereket ismerhettem, és egy olyan kalandban vehettem részt, ami örök életemben egy igazán meghatározó pont lesz.Ismét igazán szépnek, kreatívak, és fontosnak éreztem magam; a sok korábbi negatív behatás ellenére is.Nem hazudok elfáradtam, de ez ismét az aktív "kreatív" munka utáni, jóleső fáradtság volt :) Na jó volt benne persze egy kevés megfázás okozta testi gyengeség is, de ez legkevésbé se tört le.Lelkes voltam, a végletekig :)
Persze , így a hitvallásom szerint nem lett volna egyensúlyban a nap, így várható volt; ha nem is vártam; valami váratlan, valami ami visszaránt újra a földre. Nem fogok csalódást okozni, bár az élet megtette a maga módján; nem váratott sokáig magára a józanodás sem.Telefon csengéssel kezdődött és krokodilkönnyekben végződött;miközben egy három órás lélek futás kerekedett.A legutálatosabb dolog számomra, az a gondolat dömping ami ilyenkor játszódik le a fejembe, és persze egyiket se tudom igazán megfogni, csak érzéseket tudok mellé társítani, és nem épp a pozitív oldalról.Persze a közelben se tol se papír, semmi ami segítene a későbbi újraértékelésben.
Most próbálom felidézni újra, de kell ez nekem, kérdem magamtól félig bölcsen...Talán igen, hisz ha nem lenne értelme, tova szállt volna, és nem gyötörne felbukkanásával óráról órára.De még mindig idő kell, hogy távolabbról és még inkább kívülről szemléljek.Idő...könnyű mondani, de türelmetlen vagyok, most még inkább.Válaszokat akarok, görcsösen; de be kell látnom most ez végképp nem segít.Elzárom őket...Ideiglenes, de nincs jobb.Mennyiszer mondom mostanság ezt, lassan tele a "tartály" a le nem zárt, de kezelhetetlen kérdésekkel;ami persze újabb kérdéseket generál...Mókuskerék...De nincs kiszállás.

A szingli élet újra hódít

2010-02-19T13:01:00.005+01:00

Mit is írhatnék az elmúlt lassan egy hétről, lenne mit, de még is úgy érzem nem akarom direkt mód kiírni magamból, hiszen ezeknek a történeteknek a másik blogomban a helye, ahol vannak is.De lássuk az egyéb történéseket, és még mielőtt bárki azt hinné. egy összetört , depressziós Zaphy fog most itt siránkozni, el kell hogy szomorítsam. Se nem vagyok depis, se nem vagyok összetörve. Már megtanultam augusztusban, milyen egyedül maradni, edzett lettem, és most ez nagy segítségemre volt. Hát igen mindennek van haszna, csak van mikor előbb van mikor ez csak később derül ki. Jó persze nem mondom, hogy minden frenetikusan jó, de élem tovább a korábbi élet vitelem, kis különbség csak annyi, hogy a munkám remek, nagyon élvezem, és várhatóan az anyagi helyzetem végre nem csak stagnálni fog, hanem elkezdődik a visszakapaszkodás oda ahonnan leesett.Szóval megint a célkitűzések éltetnek, és abból megint akad egy pár.
Más, megint egy ruha méret mínusz, aminek örülni kéne, de lehet lassan ez tényleg drasztikusan sok lesz, és a baj az hogy tetszik, tetszik, de még mindig nem az igazi, kellene újra az edzés, mondjuk márciusra ez is a tervek között szerepel.
Megint más, természetesen nem adtam fel a reményt pár kapcsolati szinten, de úgy érzem, megint maradnak a sekélyes és érzelem mentes dolgok egyelőre.Aztán persze nem tudni mit hoz a jövő, már megtanultam soha ne mondd...
Megint más, a héten amellett hogy több este/éjszaka is kellemesen kimerültem végre magamra is jutott időm. Befejeztem a könyvet amit olvastam, és szörnyen megdöbbentő, hogy milyen sokban hasonlítunk a föhősnővel. Vagy már megint csak nagy hatással volt rám az olvasott könyv? Meglehet, amit én végigolvasok abból akarva-akaratlanul is adoptálok.
Nem is tudom mit írjak még, cikáznak bennem a gondolatok, mégsem tudom őket formába önteni.Talán ezek még nem kiforrott dolgok, talán idő kel még hozzájuk, képlékenyek, és folyamatosan változásban vannak. Ahogy a világ körülöttem, úgy változnak ezek is.Na nem is szaporítom tovább a szót mára ennyi, majd talán a jövőhéten újra jelzek :D

Lelki folyamatok

2010-02-13T10:37:00.003+01:00

Nem is tudom , hol és hogy kezdjem...Talán ott hogy a mai napomat egy horoszkóp szerű üzenet alapján az állhatatosság hatja át, és fő szimbóluma a lépcső...Elgondolkodtató, hiszen vagy fel mész vagy le, más alternatíva nincs..És mi van ha felérsz a tetejére, messze kerülsz a földtől, a realitásoktól..Na és ha a mélybe mész, elveszik a fény...De akkor mi legyen üljek le közép tájon?Vagy várjam meg még valaki a mélybe taszít, vagy a magasba ránt...Nem az utat én választom...Pörög az agyam és mérlegel, de félek most még nem tudok tisztán dönteni, még a helyzet hatása alatt vagyok...Tegnap egész este a városba barangoltam céltalanul, majd úgy döntöttem beülök egy netkávézóba és kiírom magam, hátha valamit segít. Igazából az nem segített, de msnen bejelentkezett valaki, aki ebből az élettel hangulatból egy kicsit visszarántott, és még egykét mosolyt is csalt az arcomra..Végre megint úgy éreztem nem vagyok egyedül, még ha Ő több ezer kilométerre is van most tőlem; lénye olyan hatással van rá, hogy néha megijedek :)
Aztán hirtelen Életem is bejelentkezett, és folytatódott a pokol járás...Úgy éreztem, hogy most egy kis hülyeséggel is tönkretehetjük mindazt amit boldogan éltünk meg az elmúlt alig 6 hétben..Aztán éjfélkor elértük a fordulópontot, azt kérte inkább menjek át hozzá, megvár...Nem akartam, valahogy belül kétkedés volt bennem, menjek, nem menjek, jó lesz e.....Sose mérlegeltem vele kapcsolatban, most igen...Ebből is látszik, bennem is változni kezdtek a dolgok...Több alternatíva is felmerült bennem, de tudom ez nem csak rajtam áll, és igen alapvető hogy erről beszélni kell, és nem félni többet, hiszen ennél többet már nem veszíthetek...A teljes elszakadásnál nincs rosszabb, és ha jól gondolkodom, neki se könnyebb, sőt nem csak gondolom érzem...De mintha menekülne, lehet korábban én is egy jó szexxel próbáltam volna feledtetni magamba ezeket a dolgokat, de ez nem megoldás, már tudom, akkor csak elhatalmasodnak a gomolyfellegek, nem ezt másképp kell rendezni...Igen én megint próbálom előbb fejben, majd lélekben, majd lekötöm magam, most ép a munkámmal igyekszem...de a hétvégékre megint nem fogok várni egy darabig, hacsak...És igen itt jön az elborult ötletem...Nem is tudom, hogy le merjem e írni, kövezzetek meg...Szeretném ha lazábbra vennénk, de együtt maradnánk még, amíg jól érezzük magunk...de félek, ilyen már volt, de erre vajon Ő is képes???Megint ez a hülye esély latolgatás, kiüldöz a világból...De a manó vigye el nem a szex miatt szerettem bele, sőt...Nem mondom, hogy nem jó vele, de nem ez fogott meg, és nem is ez tartott mellette...De inkább most erről nem akarok beszélni, mert akkor kezdődik elölről az elmebaj... Azt hiszem sűrűsödni fognak megint írásaim, mert végre sikerül szavakba öntenem lelki folyamataim, még ha nem is tudom teljesen érezhetővé tenni a ti számotokra, kedves olvasóim..Viszont egyet megint megtanultam, szívtipró bikát ne szeress első látásra, ha még is , akármilyen nehéz tartsd magadba....

Aki szerelmes mind csalódik végül

2010-02-12T21:34:00.003+01:00

De miért? Jön a költői kérdés....Közel engedtelek, és soha életemben ilyen boldog nem voltam, de éreztem, hiszen az elmúlt napokat mindig beárnyékolta, hogy szinte egyformák vagyunk, ha nincs első látásra a teljes odaadás nem is lesz idővel sem, mégis hittem, bíztam naivan a lehetetlenben..Hogy most végre nekem is megadatik, mert megadatott a méltó partner, igen észben, érettségben, testben lélekben, még megannyi hibáddal együtt is nekem te vagy a tökéj...De nem tehetlek boldogtalanná, pont ezért, mert szeretlek, mindennél jobban, és ha mellettem nem vagy az el kell engedjenek bármennyire is fáj, de bevallom, akkora részt még soha senki nem szakított ki belőlem....Fáj, üresség van ott belül, és az a tompa fájdalom, az életem értelmetlenné lett hirtelen...Nem ez nem olyan mint korábban, nem ez egyedi...Ez a fájdalom, nemtörődömséget váltott ki, élettelenül jártam az utcákat egész este, gondolkodtam, de nem ezen változtatni én nem tudok..Akarom, hogy egy rossz álom legyen és reggel melletted ébredjek, a mosolyoddal, a gyönyörű kék szemeddel nézz rám, és ölelj, kelljek neked, ahogy akkor az első közös éjszakán, ahogy az a csoda megtörtént, ahogy egymásra találtunk....Ahogy azt mondtad Életkém, Babym, és ahogy büszkén mondtad ...Ő Zaphy a barátnőm....Gusztustalan módon talán az se bántam volna, ha hazudsz tovább, mert szükségem van rád, a jelenlétedre, a lényedre, jobban mint egy falat kenyérre... Rád szoktam, igen ahogy mondtad, a jót könnyű megszokni, téged egy pillanat volt... A sírás fojtogat, és tudom ez csak a kezdet...Ne hagyj,kérlek ne így... De közben tudom, hogy te jobbat érdemelsz...Meghasadok, ahogy a szívem, a tudatom...
Most igazán boszorkány akarok lenni... Lassan telihold, de hiába hiszek a természet felettiben, imádkozok akár Istenhez, nem segít...Nagyon fáj, mit tettél velem??? Ne hagyd hogy így legyen..A szívnek nem lehet parancsolni, ezt jól tudom..Tehetetlenség,megőrjít... Fel akarok ébredni vagy kiszállni nincs más alternatíva, szíven döftél, és tudom így kellett lennie...Temess el, hagyj békében nyugodni....Ámen.

Tegnap de ez másként

2010-02-11T14:24:00.003+01:00

Nehéz összefoglalni a bennem lejátszódó folyamatokat, és mint tudjuk ha mi magunk se értjük, akkor hogy várhatnánk el, hogy mások értsenek minket? Nem is várom.... Rájöttem a megoldásra, igen egyedül töltöttem a estémet, bár valljuk be nem így terveztem, de isteni jót tett vele..
Jól esett a kis szőrpamacsaim közelsége, az önzetlen szeretetük, és igen rádöbbentem, hogy már rég meg kellett volna ezt tennem, hibát követtem el , hiszen elfelejtettem a múltam, azt hogy honnan jöttem, hogy milyen volt az idáig vezető út..Pedig nem csak az eredményt kell látni..Nem néha meg kell fordulnunk és visszatekinteni, hogy erőt merítsünk utunk folytatásához... Ezt én tegnap megtettem, és igazi lendületet adott ismét, és bevallom büszke vagyok magamra, a kitartásomra, és hálás mind ama segítségért ami mindig erőt adott a tovább éléshez, lépéshez...
Hosszú ideje nem aludtam ekkorát, és ilyen békéset :D De ma újabb napra virradtunk, a munka nem áll meg, és az élet is halad tovább..Apropó már február van, ki hitte volna hogy ilyen gyorsan repülnek a napok, hetek, és mondhatni a hónapok..Pedig most se állítom , hogy könnyű...
De újra tudom értékelni azt ami van, és nem csak hogy szimplán jutott, hanem adatott :D Na jó ömlengés vége, munkám van, életem van, életemnek van egy Értelme, van egy isteni jó BARÁTOM, aki a védő angyalom, a családom részéről pedig egy szerető és mindig segítő nagymamám akik nem hagynak elveszni. Köszönöm nektek, hogy vagytok :)

Tegnap

2010-02-10T17:24:00.003+01:00

Borongós nap volt a tegnapi, és most nem az időjárásról beszélek...Kedvetlenség lett rajtam úrrá, és az a baljós érzés kerített hatalmába amitől annyira rettegek: van valakim, és még sincs. Boldog pár kapcsolatban élek magányosan? És van ennek a gondolatnak valamilyen lét jogosultsága, nem tudom, de mart belülről és végül is csak célt ért hiszen a kedvem felért egy mániás depresszióséval... Kitérőket kerestem, hiszem magamnak se kellettem, és leginkább kedvesemre nem akartam ezt a hangulatot ráakasztani, holott a kialakult helyzethez neki is van egy csipetnyi köze, még ha nem is szándékosan...Védő angyalom se könnyítette meg a helyzetem, valahogy se találtam a hangot..Kezdtem magam keseríteni, éreztem, amit oly rég sírás kíván felszakadni zaklatott lelkemből, és igen vártam a megkönnyebbülés eme fajtáját, minden idevégződéssel vágytam rá, de nem nem adatott meg, csak tovább feszített...Próbálom a tegnap képeit felidézni, de bárhol is jártam testileg, a lelkem, a szellemem, valahol, egy leírhatatlan helyen lézengett..Elvesztem önmagamban...Üresen száguldottak el mellettem Budapest gyönyörű esti fényei, a Duna part látványa még tovább sodort gondolataim parttalan tengerén... Nem akartam, hogy a közelembe legyen, előszőr a lassan 6 hét alatt, tisztába akartam kerülni önmagammal, és engedni azoknak a sós apró cseppeknek, de nem adták magukat..Már tompán fájt... Aztán meggondoltam hirtelen magam, rájöttem a dolgok csak akkor nyernek végre értelmet ha ott van mellettem, akkor kell magamra figyelni, a lelkembe látnom...Irányt váltottam...Közeledtem a lakáshoz, de nem öntött el a szokásos izgalom, a forróság, a bizsergés..Valahol tudtam lelkem mélyén valahogy ez nem az én napom, és nem valószínű, hogy ez most fog megfordulni, nem tévedtem...Ajtót nyitott, megcsókolt, de nem volt benne semmi különös, valahogy nem nyugtatott meg, sőt úgy éreztem neki érezni, tudni kéne mire van most szükségem, ha meg nem akkor nem fogom mondani, mert akkor itt a kiborulás, amit most már nem vágytam...Látszólag nem törődött különösebb képpen velem,még a csendességem se tűnt fel neki,gondolta elmondom ha el akarom...Nem nem akartam elmondani, egyszerűen arra vágytam, hogy átöleljen, nem kell semmit mondani, kérdezni, ez egy gesztus, és tudom mindennél többet ér...És akkor észrevette, bár nem vallotta be, átölelt, megsimogatott..Igen végre a bizsergés..De nem pocsékolta, csak egy csipetet kaptam, mint az óvatosan adagolt méreg...Csinált nekem szendvicset, aminek nagyon örültem, és beszélgetett velem , terelődtek a gondolatok, ez jól jött....Aztán alvás, és még ekkor se tört elő, pedig már fogadást is mertem volna rá kötni...Várat magára, és megint kíméletlenül fog lecsapni, nem nem akarom hagyni...
És hogy ma mi is lesz nem tudom, a hangulatom változatlan, és lassan már én se tudom mi segíthetne....

Szerelem a javából

2010-02-08T19:31:00.003+01:00

Kicsit több, mint 5 hét telt el, még mindig megvannak a rózsaszín felhők, de már látom közöttük a napfényt, és valljuk be a tavasz hűvös szele is meg-meg érint már.Furcsa , de tegnap óta egy dallam , akarva-akaratlanul, bolondulásig zümmög a fejembe;egy régi, elcsépelt sláger, melynek semmi lét jogosultsága sincsen az életemben pillanatnyilag..."A szerelemnek múlnia kell, és ha múlik akkor fájnia kell"
Bevallom tegnap nem úgy sikerült minden ahogy én akartam, de ezért nem lehettem semmire és senkire haragos; én még is valahogy kudarcként éltem meg..Igen mondják a jót megszokni egy pillanat is elég, aztán nem hogy hideg zuhanyként, de a gleccserek hűvösségével hat ránk a mindennapok egyszerűsége.. De nem kell azonnal pánikba esni...Igen ezt én is tudom, de van egy nagy baj, ami igazán megrémít, és nem tudok nem törődni vele, na ez aggaszt a legjobban... A szerelem, leírhatatlan édes ízét, csak nem hagyja tökéletesen kiélvezni a féltékenység zöld szörnye, illetve nem is teljesen az , inkább a félelem a magánytól, attól hogy elvesztem őt... És a félelem ténye , nem hagy nyugodni...de miért, miért lettél nekem ennyire fontos, ennyire kicsiny idő alatt?
Mi van benned mely jobban vonz mint lámpafény a bogarakat? Igen ennek megfejtéséhez remélem egy élet is kevés, és még sokszor írhatom le hogy eltelt ennyi, meg ennyi idő..kezdetben hetek, aztán hónapok, és évek...Boldogságban,szerelemben, és még csak a jövő tudja miben...És igen ma egy nagyon jó idézetet olvastam ezzel zárom soraimat:
"Tévedhetetlenül tudta, mi történik vele. Szálldosóan szerelmes. Amennyiben ez a gyűjtőneve az érzékeit tűzbe borító, testét-lelkét borzongató, képzeletét dúló-kápráztató, istenektől eredő, mesejó elvarázsoltságnak."

Gondolatfolyam

2010-01-31T00:07:00.003+01:00

Nem mondhatom el senkinek, el mondom, hát mindenkinek....Kezdhetném, hogy idézzek néha klasszikust is. Elmondom...Hát ez most iszonyat nehéz...Becsukom a szemem,és a gondolatok sztrádáján megannyi gondolat száguld végig...Van olyan amiből csak egy pillanat képet sikerül elkapnom, van amelyik mélyebb betekintést enged, de magával vonzza a következő gondolat folyamot..Csak pörög az agyam, mint egy túlterhelt generátor, szűnni nem akaró kattogással van tele a fejem, és nem találom a fő lekapcsolót... Áramszünet kéne, mert félő hogy lassan kigyullad a vész jelző, és rajta villog a felirat:Túlterhelt!!! Megint nem vagyok ura önmagamnak, sikerült rövid idő alatt megint kontrollt vesztenem... Nem értem, nem ezt kértem..mondja helyesen a dalszöveg...És most már monoton módon ez is unottan ismétlődik agyam egy kisebbik zugában, ahogy az a Dub fx nóta is (Love someone)... Képek, hangulatok, mint szakadt, poros mozi film pörögnek le előttem. Némelyik értelmetlen, némelyik éppen most nyer értelmet, de nincs időm realizálni, hiszen máris felbukkan a következő helyszín, mozdulat, arc....
Nem tudom megfogalmazni, ezt látni kéne..és megint egy újabb régi vágyam, bárcsak, akár egy rövid időre valaki belelátna a fejembe...Nem nem a lustaság miatt, nem azért, hogy ne kelljen róla beszélnem, mert szívesen tenném, de nem megy...Próbálom kifejezni magam, de a számon összefüggéstelen mondatok, szó töredékek jönnek csak ki...Mi van velem? Bárcsak érteném...De ha én nem , akkor ki is? Vakarom a fejem..A hétvége lassan eltelik, és nem lettem okosabb, sőt már azt is tudom, hogy átmeneti "magányom" nem olyan rövid ideig tart, ahogy azt először terveztem..Biztos ennek is meg van a maga oka, tudom, csak még nem látom, és megint a türelmetlenség....Talán megint kártyát kéne vetnem, mint az ősi cigány asszonyok...Tényleg nem látom mi lenne a jó, kéne nekem egy pontos belső iránytű, ha valaki tud ilyet vagy olyan javítást tud felkínálni, amire legalább 5 év a garancia, szóljon feltétlenül :D Tényleg nem vagyok ma magamnál, és már kínomban nevetek, még akkor is ha rövid életem tapasztalatai alapján, lassan minden értelmet fog nyerni, csak szívem mélyén érzem, talán erre még nem vagyok kész...Mondja meg valaki miért félek ennyire az igazságtól, ha egyszer semmi előjele nincs annak hogy ez nem tökéletes kicsengésű lesz?? Rossz beidegződés, tanult magammal hozott viselkedés modell? A legnagyobb hülyeség rettegve élni az életünket, és ezt én is tudom, mégis napról napra előtör belőlem valami félelem, azért mondom hogy valami, mert a félelem tényén kívül, mindig más és más alakot ölt, és így kínoz..De nem adom magam, nem..Most végképp nem tehetem...Újra erőt merítek, és a cél egyenes előtti utolsó egyenes szakaszba ember feletti erőimet is bevetve fogok célt aratni, mert így kell lennie!!!

Szösszenet

2010-01-30T16:05:00.002+01:00

Sokat dolgozom, és valljuk be nagyon élvezem a munkám. Végre érzem nem volt hiábavaló a sok évnyi nyelv tanulás, igen angolul beszélhetek egész nap, valódi angolokkal.Azért valljuk be ez egészen más mintha csak tan órai keretek között hallanék idegen nyelvet. Tetszik, hogy újra látok kihívást is a munkámban, és igen az se utolsó, hogy ismét sok embert ismerhetek meg.Újra igazán elfoglalom magam, és a maradék szabadidőmet is igen kellemesen tölthetem el, hiszen itt van nekem Ő.Pár nap és 1 hónaposak leszünk, és bevallom csak úgy szálltunk, kergetőzve magasan fenn az égen, még akkor is amikor viharfelhőket láttunk közeledni.Szerelmes vagyok,igen és az érzés nagyon jó, méltó partnerre találtam, bármilyen területét is nézem az életnek.Nem mondom, hogy persze csak jó van az életemben, de látom a fényt, és ez hajt előre, jobban mint valaha, és valljuk be amikor van kivel megosztani az életünk,örömünk-bánatunk, akkor teljesedünk ki igazán, addig maximum fél emberek vagyunk.Mostanában igyekszem megosztani magam életem értelme és a védő angyalom között, bevallom nem mindig könnyű.Mind kettejüket imádom, persze más-más módon.De nem rivalizálnak, és ez lelkemet megnyugtatja.A legjobb érzés , hogy mindkettőre bármikor bármiben számíthatok;és ez végre nem hamis kép.Vágyva egy falatnyi jóra sokan elkövetjük ama hibát, hogy hamis biztonság érzetet alakítunk ki önmagunkban, de persze az is ugyanakkora hiba ha nem engedünk amikor segítő kezet nyújtanak nekünk.Én már úgy érzem megtanultam a leckét, és igen kemény árat fizettem érte, de talán soha jobbkor nem jött ez a fenékbe rúgás az élettől, és most már minden a helyére került, nincsenek miértek bennem, amik befolyásolnák életem.Persze ebben az anyagias világban nekem sem könnyű, mint ahogy nagyon kevesek mondhatják el magukról, hogy ilyen körülmények között is tudják hozni a megszokott élet színvonalukat.De hiszem, és bízom abban, hogy ez a rész is hamarosan lezárul, és remélem ennek is pozitív kicsengése lesz számomra.Egy nagy hibámat kellene valamilyen módon átalakítani, ez pedig a türelmetlenség, az hogy mindent rögtön és azonnal akarok.Ha ezt sikerülne legyőznöm, talán még teljesebb lenne az életem.

2 hét

2010-01-17T11:43:00.003+01:00

Azt mondják az idő múlása is relatív, bevallom korábban nem igazán volt számomra ez igazán világos, de most értem, és boldog vagyok hogy a mondás legpozitívabb értelmében értem.
Két hét telt el, és mondhat bárki bármit, életem legcsodálatosabb időszaka, bár titkon remélem, hogy ami ezután jön az még ezt is felül tudja majd múlni.Rohan velünk az idő, és mi minden pillanatát együtt szeretnénk élvezni, bár ugye ez nem olyan egyszerű, de az együtt töltött idő mindig felejthetetlen. Minél több időt töltünk egymással, annál többet akarunk, és ez nagyon jó.
Fél szavakból, mit szavakból, pillantásokból megértjük egymást, nagyon hasonló az érték rendünk, a gondolkodásunk, és faljuk egymást, mintha teljesen magunkba akarnánk szippantani a másikat.
Nem kevésszer kapom magam azon hogy bámulom, a legnagyobb gyereki áhítattal rajongok érte.
Imádom minden porcikáját, minden rezdülését, és tengerkék szemében elveszni a legnagyobb ajándék.És a legjobb, hogy nem csak együtt vagyunk, hanem együtt élünk;hogy ez mit is jelent, pont azt, hogy nem moziba járunk, nem puccos helyekre ülünk be,nem.Bevásárolunk, főzünk; az otthon melegébe borozgatunk, beszélgetünk. A hétvégén rendbe tettük a lakást, házimunka, és élvezzük, hiszen együtt vagyunk, és minden jó amit együtt teszünk.Szerelmes vagyok, és igazán őszintén mondom, nem hittem ,hogy velem ez a történtek után meg főleg, ismét meg fog történni, és elhozza azt a csodát, amire már évek óta vágytam, amiért görcsösen küzdöttem. És miért? Ismét rá kellett jönnöm, hogy a legtutibb dolgok mindig spontán jönnek ;)

Mindennapok kicsit másképp

2010-01-13T12:41:00.004+01:00

Vártam, egész nap vártam.Izgalmas, amikor a gyomrod egy gombóc, mert a szerelem pingpong labda méretűre zsugorítja.Édes szenvedés.Amikor a percek olyan lassan araszolnak, hogy év ezredeknek tűnnek.És csak várod, hogy az ajtó feltáruljon, és Ő ott álljon, a mindig kifogástalan mosolyával, és igen azzal a gyönyörű kék szemével, amivel ha rád néz,olyan mintha égne az egész világ.És akkor tudat alatt hallom, és érzem a közeledését, hiszen a vágy ami kergeti hozzám, már fizikai síkon is kivetül.Megint ugyanaz az izgatottság, mint a legelső alkalomkor, nem múlik, és annyira jó hogy nem csak hogy nem hagy alább, de hatványozódik.Első szava mindjárt Életem,szia....Olvadok, nem már nem már csak elfolyok erős karjai között, mellyel rögtön öleli a derekamat.És persze keze a fenekemre is elkalandozik.Látom a szemén kicsit fáradt, kérés nélkül teszem fel neki a kávét, mire el jut gondoltban addig, hogy fel kéne tenni, már a kávé friss illata csiklandozza is orrát, és mosolyában hálás elégedettséget láthatok.Kávé,cigi..és persze a másik alapos memorizálása újra, hiszen messze még az este.Tudom, és tudja mennie kell, csókja mindig olyan mintha nem lenne talán soha többet lehetősége megmutatni mennyire kellek neki, mennyire Én kellek neki...Távozik.Ismét rám zuhan a szoba csöndje, magánya.Próbálom feltalálni magam, nem könnyű, még érzem a parfümje illatát,minden ideg szálam üvöltve vágyik a lényére, megint vontatott órák következnek, és az elviselhetetlenség, fokozódik türelmetlenségem.Már látványosan szenvedek.Magam előtt látom minden pillanatban, és ölelném, csókolnám, és amikor azt hiszem ennél édesebben keserűbb nem létezik,akkor hallani vélem mély, határozottan férfias hangját.Megint a képzeletem játszik velem, hagyom magamra a kérdést, és akkor váratlanul belép, és itt van, és teljes lényével beárad a lakásba.Bort hozott, hiszen minden napunkat ünnepelni kell, hiszen ettől vagyunk boldogok, hogy vagyunk egymásnak, és végre egymással.Harmóniában telt az este, mint mindig,nagyot beszélgettünk, és hódoltunk egyik közös szenvedélyünknek; pókereztünk. Majd egymás karjaiba omlottunk, és nem sokkal később álomra hajtottuk fejünket...

Egy hét távlatában

2010-01-12T11:57:00.003+01:00

Azt hiszem ez most tényleg csak egy kis szösszenet lesz, csak hogy lássátok élek, mit élek?Igazán érzek :) Elég ha rám néz, és minden már is más, boldogság önti egész testem, és amikor azt mondja életem, a testem ösztönösen összerezzen az örömtől.Remélem nem kell részleteznem, hogy mi van ha átölel :D És ezt meg annyiszor teszi. Néha azt hiszem valaki belelátott a gondolataimba, és azt emberi formába, férfi formába öntötte, ha így lenne, örök hálám üldözni fogja. :)
Annyira más, igazi érző, szerető és odaadó. Nagyon jó vele bármit csinálni, kommunikatív, még is ha úgy adódik fél szavakból is megértjük egymást, egy mozdulat, és kérnem se kell, de neki se. Mintha csak egymás hullámhosszain élnénk.Együtt éljük meg a minden napokat, ahol mindkettőnk számára a másik a nyugalom szigete, ami csak a mienk, én az övé, Ő az enyém. És nem kell szabadkozni a szavakért;Enyém,Akarom,Most....
A mosoly végre őszinte, nem emésztenek a kétkedés mérges cseppjei, hogy állandó készenlétben , lelkem testem megfeszítve gyanakodva lessem mi van mögötte. Nem csak a szeme beszél, de a teste minden rezdülésben él tovább a lelke, a gondolatai, az érzései...Ő maga az érzés, amit beletesz mindenbe, az ölélesbe, a csókba, a simogatásba...
Hiányzik, minden nélküle eltöltött perc őrjítően magányosnak tűnik, és a perc amikor újra megpillanthatom, oly messziek mint a letűnt korok ie. előtt
De tudom, hogy jön, kitárul az ajtó és ismét ott fog állni, és megint megölel, megcsókol és azt mondja szia ÉLETEM :)

Emberi kapcsolatok

2010-01-07T17:22:00.004+01:00

Ismét egy rendhagyó szösszenetre szántam el magam, remélem sikerül megfogalmaznom mit is élek meg mostanság...
Nem titok lassan 27 éves leszek, ami magában teljesen jó, hiszen már nem vagyok gyerek, és még nem vagyok a vénasszony kategória sem, mégis egy olyan furcsa életkori szakasz ez , amit nehezen élek meg emberi kapcsolatok terén.
Környezetemben megannyi hasonló cipőben járó harminchoz közeli ember van, akikkel sokat feszegettem ezt a témát, mert lássuk be sokan ezen időszakban lép,lépett ki egy-egy komoly kapcsolatból,és valljuk be ilyenkor intelligens ember nem ugrik mindjárt fejest a következőbe...
Ez így helyes, de aztán eltelik egy, két, három hónap, csak ismerkedni kellene, és akkor jön a felismerés...Hogyan, hol... Baráti körből, szerintem eleve halálra ítélt ötlet....
Akkor menjünk el szórakozni, ha még az illető társ kereső férfi talán, de én mint a női nem képviselője, hiába tartom elég tökösnek, nem valószínű, hogy egyedül lecsattogok/beülök valahova pasizás céljából... Akkor, jaj tényleg vannak remek társ kereső oldalak...Nem akarom őket minősíteni, de a tapasztalat nem annyira remek, lassú is, és rengeteg idő pazarlás árán se biztos , hogy a várt eredmény egyáltalán közelébe kerül a társ kereső...
De akkor hogy, és persze mint lehet biztonságosan, gyorsan ismerkedni...
No igen van egy remek találmány CHAT a neve, nem mondom, hogy a legtutibb, hisz itt is túl kell élni egykét elvetemült embert, és kitartóan kell kutatni, hogy kincset találjunk, de nem reménytelen, főleg ha sikerül egy kis rutint is magunkra szedni, néhány példa :)
Nem sok értelme van tőlünk 100km-re lévő partnerrel komoly kapcsolat céljából ismerkedni,sőt nem komolyra meg még inkább.
Soha ne vegyük készpénzek a partner minden állítását, nem árt azért a találkozó előtt egy telefon beszélgetés, egy fotó csere...
Ne higgyük el hogy egy fiatal huszonéves, egy igazi érett férfi gyerek testbe zárva,előfordulhat, mint a jobb oldali szív....
Kerüljük a kihallgatás szerű beszélgetésnek csúfolt kommunikációt :)
És még valami, kettőnél több emberrel nem érdemes beszélgetni, mert kb. az ötödik percben már azt se fogod tudni, kivel hol tartottál, így még inkább esélytelen, hogy felfedezed az igazi értéket...
És még valami ez csak beszélgetés, és tudjuk az első találkozás az emberek 90%ánál a mérv adó, így ne írjunk le valakit, csak azért mert kényelmetlenül tud beszélgetni ebben a cyber világban, de azt mindenképp utasítsuk el aki már itt se tud viselkedni, vagy még inkább mondhatnám erőszakos...
Aztán az első találkozót javasolt valamilyen publikus helyen megejteni, ahol mindkét fél kellően szabadon, és még is biztonságba érezheti magát, egy remek kávézó/teázó remek hely,főleg ha csendes háttér zene van, és tudjuk folytatni tovább a már megkezdett beszélgetést...
Persze vannak ez alól is kivételek, de a bátorság, merészség nem egyenlő a vakmerőséggel;ne felejtsük el hogy az nem jó indok, hogy ugyan ez velem nem történhet meg!!!
És a női megérzés is kevés már ide!
És hogy mennyire érdekes a sors, én is régóta járok fel ismerkedni egy ilyen oldalra, több kevesebb sikerrel, és megannyi kávé után, már valljuk be, kezdtem feladni, valahogy vagy túl beszéltük a dolgokat, és már nem voltam kíváncsi, nem akartam találkozni;vagy olyan alapvető dolgokat nem beszéltünk meg amitől hiába hajtott a kíváncsiság, a találkozó katasztrófa volt...
És akkor érdekes dolog történt, este volt már 11 óra magassága, épp alváshoz készülődtem, de szemernyit se voltam álmos... Valaki rám üzent,válaszolt...Villám beszélgetés kerekedett, amelyben nagyban segített egy-egy fotó a másikról, és láss csodát, a hatalmas vonzalom pillanatok alatt kialakult...Igen valljuk be hasonló mentalitás, fő jellem, igen Ő is BIKA, le se tagadhatja...
Határtalan hedonizmus, élet élvezet, és a gyönyörök megélése... Gyönyörű kék szeme, és fantasztikus férfias külseje, első percben le vett a lábamról, azóta csak az egyensúlyomat keresem :) Ilyen harmóniát merem állítani még nem éltem meg, tudom lehet pesszimistán mondani, na de még csak rövid időről beszélünk, de igaz a mondás ami már az elején döcög, azt hagyni kell...És ez a kapcsolat suhan,nem létezik ilyen sima felület, mint amin mi kézen fogva siklunk...És bízom, hogy megtaláltam, amit olyannyira kerestem, kívánom mindenkinek, hogy éljen boldog pár kapcsolatban, és vigyázzon is rá, hogy úgy is maradjon :)

2009 vége-2010 eleje

2010-01-03T14:05:00.003+01:00

Hát nem mondhatom, hogy megállt az élet, sőt, egyre nagyobb tempót diktál :)
Az év végére is kijutott bőven :) Már több mint fél éve tervezem, hogy találkozom az ex hosszú kapcsolatom alatt megismert szeretőm legjobb barátjával, hú ezt megint istenesen körbe írtam..na jó akkor nosztalgiázzunk....
Valamikor 2004 kora tavasz lehetett, én egy kis kocsmába voltam csapos leány, imádtam, hisz a hely mindent megadott nekem amire szükségem volt, emberek, kommunikáció, munka és ugyanakkor szabadság....Igazi törzs közönséges kicsi kocsma volt ez Újpesten, de egy este két idegen fiatal férfiú térd be, illetve számomra csak egy...barna,igazi meleg barna szemek,gyönyörű mosoly, és hamar kiderült ünneplik, a kislánya születését, innen már csak kocsmáros voltam...Nagyon kellemesen eltársalogtunk, majd jött a nyár és nem láttam őket többet, gondoltam én, akkor és ott....
De aztán ahogy az idő is őszre fordult, úgy lépett be egy este egy őszhajú férfi, a szarkalábak a szeme sarkában csak még vonzóbbá tették,és a mosolya megolvasztott, ha nem is azonnal pár nap múlva azon kaptak, és kaptam magam, hogy szerelmes vagyok...És , hogy ki is volt Ő, igen pár hónapról korábbról a barát, aki akkor semmi jelentőséget nem érdemlően iszogatott a friss apukával.....Faramuci közel fél év volt, majd elváltak útjaink, és igyekeztünk abban , hogy ez így is maradjon, hiszen az érzések nem hűltek olyan gyorsan, mint azt vártuk..
Eltelt több mint 4év és mit ad a sors, valahogy a mégis csak kereszteződnek az utak, egy röpke pillanatra...
Üzenetet kaptam, hogy ha már egy városban élünk, jó lenne ha kilátogatnék már egyszer Újpestre mert hogy meleg barna szemű barátom, még mindig ott tevékenykedik, hát közeledet az évvége, és még szerettem volna ezt beletenni :)
Mentem, de megmagyarázhatatlan torok szorító érzés fogott el mikor megtudtam az ex szeretőm is ott lesz, és nem akár hogy a feleségével!!!Lecsúszott egykét sok bátorító, de nem múlt az az érzés, és amikor belépet, majdnem összeestem, de nem engedtem...Tartottam magam, és a leghűvösebb oldalam kapta, nem engedhettem meg, hogy még egyszer összetörjük egymás szívét, életét, bár akkor még én voltam szingli, de Ő egy várandós feleséggel, más kategória....
Kóstolgatott, megint felmerült a biliárd tudásom, nem hagytam magam, erre számított, így megadhatta a számát..És ekkor tudattalanul már nem az M jelzőt kapta (vagyis egyetlen M);persze ez később tudatosult...
Színházba volt jegyem, felajánlotta haza visz nem kitérő, áááááááá kicsit se volt az :) Élvezte a velem való beszélgetést, valljuk be én is...
A színház kijózanított, és visszavitt az élet utamra, nagyon jó előadás volt, L'art pour l'art, és kellemes társaság is jutott hozzá :)
Nem is gondoltam az elmúlt estére....
Másnap délelőtt meleg szemű barátom, átjött, pezsgőztünk,beszéltünk, bevallotta szerelmes...
Aztán telefon ex szeretőmnek, akkor biliárd, nem kérette magát,fél 5-től nyúztuk a posztót, és végre felszabadultan beszélgettünk,és végre láttam azt a hatalmas vágy fűtötte tüzet a szemében;mindent rögtön megértettem....
De nem, nem engedhettem, miatta sem...Tudtam, nem adja fel, igazam lett...Ragaszkodott hozzá, hogy hazahozzon, majd, zene hallgatás közben, boncolgatta a múltat, az érzéseket, és a szívem, sebeket téptünk fel, de már csak heget találtunk...
Aztán meglátta a két gyűrűt, és a nyakláncot, és rádöbbentet, neki még nem heg van....
Feljöttünk hozzám, és megkapta a kegyelem döfést, az ágyamba a kis horkoló egér, amit kaptam tőle....Igen, majdnem meghalt bele....Aztán faggatni kezdett, de nem engedtem, az agyam mintha az életem múlna azon mit mondok, olyan frissen játszotta a csörtéket...Ránk hajnalodott, és már értettem, és rájöttem, igen szép emlék, de azóta felnőttem, másképp értékelek dolgokat, hisz ez a normális....
Délután védő angyalom jött értem, mentünk hozzá Szilveszterezni, egy nagyon régi kedves barátnőm is átjött, nagyon élveztük a társaságát, de sajnos menni kellett...Nekem jól esett ez a visszafogottan kellemes szilveszteri "party" :)
Hamar ágyba kerültünk, és sokáig aludtunk, majd isteni ebéd, a korábbi vacsora folytatásaként...Majd délután meleg szemű barátomhoz ugrottunk be, majd onnan este haza, jó késő volt...Takarítás itthon, és ágyba huppanás :)
Másnap főzés, nagyon finom húslevest főztek nekem, köszönöm drágám :) Este egy kierőszakolt baráti tali, nem sok kedvem volt, majd fel, kis chat aztán alvás...És tompaság, ami remélem holnapra tényleg elmúlik már :)
És persze remélem mindenkinek Ez az év azt hozza amire nagyon vágyakozik!!!!!

Ünnepek

2009-12-28T13:02:00.002+01:00

Mit is írjak, megint nagy bajban vagyok, mert megannyi gondolat futkározva kergetőzik a fejemben.Kezdem azzal amik már lehiggadni látszanak.Maga a karácsony, a szent este, a körülményekhez képest jól telt, családdal, hosszú idő után...
Sok finom étel, hát mit mondjak meg is látszik, lehet újra koplalni :D Mindenkinek jutott a valami apróság a fa alá, és még karácsonyfa díszítésben is kivehettem a részem :) Igyekeztem a sok bennem lévő keserűség ellenére felszabadultan, mindent félretéve élvezni ezt a pár napot, remélem sikerült, és a hozzám közelállók semmit nemérzetek meg a bennem dúló orkánokból.
Apropó orkánok, lassan elül a vihar, minden csoda három napig tart,mondják a bölcsek... De hazudnék ha azt mondám hogy nem maradt bennem tüske, de hát aki a tűzzel játszik tudomásul kell vennie , hogy néha megég, vagy adj isten maradandó lesz a sérülés..Mindig lesz valami ami rá emlékeztet, megtanulok vele együtt élni, ahogy már meg annyiszor..Hisz erről szól az élet...
Most pihenek, az élet minden területén, talán rám is rám férne egy tél álom, de valahogy a bennem lévő tűz nemhogy alábbhagyna, de felperzsel...
Barátnőmmel is sikerült találkozni, nagyon kellemeset beszélgettünk, de rá kellett döbbennem, hogy mivel életünket térben messze éljük, néha nem is olyan egyszerű, beleélni, vissza zökkenni a másikéba.
És a legfontosabb csak pár napra hagytam itt a nagyvárost, máris a a legjobb barátom lebetegedett,nem is kicsit, nagyon aggódtam érte,és ez még nem múlt el, hiszen még nem láttam, talán majd akkor megnyugszom.
Tegnap a másik barátommal is igen változatos beszélgetésbe bonyolódtam, és amikor azt hittem több kihívás már talán az idei évre nem jut, akkor megint felrázott az élet.
Szóval megint nem unatkozom, csak az egyedüllétet nem tudom hova tenni, ez nekem az igazi kihívás.
De rádöbbentett valamire őrangyalom; a felületes kapcsolatokba még inkább én fogok tönkre menni, és valljuk be ha nehezen is de be kell ismernem, hogy igaza van :(
Mondd én hercegem merre vagy? Tudom, rám találsz, de most már jó lenne ha a következő kereszteződésben te is ott lennél....

Támogatás

2009-12-05T14:49:00.002+01:00

Mondják, hogy aki huzamosabb ideig csak rosszat/hideget kap, meg se látja a jót, vagy ha meg is látja nem tud vele élni, nem tudja elfogadni. Mindezt nem tudtam mindaddig elhinni, még velem nem történt meg. Kértem, és megadatott mondják a vallásos emberek. Őszintén sose hittem ezekben a dolgokban, de úgy voltam vele , olyan mélyen vagyok, hogy innen nincs tényleg mit veszíteni, és tudjátok most már magam is látom az a legveszélyesebb ember ekinek nincs veszíteni valója, de van nála veszélyesebb, a nő akinek nincs....
Igen bevallom élni próbálom az életem, a magam alkotta szabályok szerint, nem kell kötekedni, de vannak szabályok :)
Igyekszem nagyon keveset itthon lenni, valahol nyomaszt a lakás, és minél többet társaságban lenni, ez az elmúlt hétvégén hatványozottan sikerült.
Pénteken ismertem meg az őrangyalom, tényleg, nem hittem hogy vala felismerek egyet, de Ő tényleg az. Gondoskodik rólam, és ami a fontos igazi barát, így a lelkemről sem feledkezik meg, igazán lehet rá számítani, nagyon hasonló jellem mint én, így vannak kellemes csatáink, nagyon élvezem a társaságát :) Nagyon kellemeset vacsoráztunk, majd billiárd,és mindeközben iszonyatosan jó beszélgetés. Nagyon élveztem, igazi kellemes baráti este volt hosszú ideje :) Jah igen hajnalba még vásároltunk :)Hozzáteszem már napközbe aludni nem nagyon sikerült,m gondoltam majd szombat lévén , ha más nem délután, de ez sem úgy sikerült, tali kora délutántól kora estig, majd rohanás a másik felére a városnak, másik kedves ismerőssel találkozó...Valaki adjon egy kávét....Irány a kedvenc kávézom,és kibe botlok bele,indiai levelezőpartnerem, micsoda meglepetés...angol/német/magyar multikulti hármasban..majd kipattanó ötlet menjünk a Kálvin térre, ott a kedvenc pubom, mert táncolni kell...Igen a zsigereimbe érzetem, hogy ott lesz "Bolhazsák"
, félve közelítettem a tánctérhez, és újabb meglepetést tudtam okozni, nagyon örült, és remélem ez őszinte volt :D
Hatalmas fülledten-erotikusan-táncos este kerekedett...fél 4-ig bírtam :D
Séta haza, majd most már tényleg ágy :)
Nagyon élveztem a hétvégét, de hétfőn reggel vonat haza, vidékre. Gondoltam még este visszajövök, de úgy tűnt vonattal lehetetlenre vállalkozok, már el is könyveltem a veszteséget, amikor SMS csipog a mobilomon :)
Indiai hősöm, felkínálja, hogy lejön értem kocsival és visszavisz, útközbe kávé, vacsi..királylánynak érzem magam :D
Aztán ágyba huppanok, sokat nem sikerül aludni, visít a mobil....Igen most eszébe jutottam, akkor már lassan egy hete nem is láttam..No comment....Csalódott vagyok, megint csak azt tudom meg pármondatból, hogy minek mi az oka, és hogy Ő nem tehet semmiről, a körülmények szörnyű játéka....
Unottan tettem le a telefont,mint azóta megannyiszor, amikor felhív, és kapom az újabb kifogásokat, magyarázatokat, ígéreteket....Lassan már meg se hallom, valami összetört...Ilyen se volt még.mármint, hogy ilyen rövid idő alatt..
Fejlődöm :) Amúgy megint hétvége, de gy kicsit nyugisabb....tervek , ígéretek vannak, de majd meglátjuk, hogy alakul :)
Indiai hercegem távol két hétig, "bolhazsák" ma is a kedvenc helyem, Ígéret pasi...igen mára is ígért egy s mást, Jó barátom, is érkezik valamikor...Szóval nem fogok unatkozni, ha mégis úgy kell nekem :D

Néha így-néha úgy

2009-11-23T15:14:00.002+01:00

Két hét telt el, már van egy kis alakítható massza...Még képlékeny, és nagyon törékeny, vigyázni kell rá; tíz körömmel megharcolva...Igen jogos a kérdés, sikerült e annyi energiát összeszedni az elmúlt durván 3 hónapban, hogy ismét tudjak küzdeni? A kérdésre még nem tudhatom a választ, de nem is siettetném, majd jön az magától :)
Amúgy volt hideg is, meleg is...Igazán mélyvízbe dobott az élet ismét, egyik kezével bőségesen adott, a másikkal nagy marokkal vette el... De hát kell azaz egyensúly, mondják a bölcsek :)
Lássuk azért mi történt az emúlt két hétben:
Péntek 13. Sokáig foglak emlegetni. Mindig hangoztatom, nekem ez szerencsés nap, amolyan boszi nap, nekem az volt, csak a velem lévőnek ne, beindult a gépezet....
Éste korházba került az én hibámból, nem csak a hétvégi programm ugrott, de aggódhattam érte, keyetlen dolog a tehetetlenség, ott ültem a gép előtt egész hétvégén, és skypon tartottam benne a lelket. Vasárnap este kiengedték, persze, hogy kihisztizte...Hétfőn egésznap megint támogattam, estére megint rosszul lett...én nem értem, mindenkit elrontok????
Igen hétfőn a gépem is elszállt.....nem hiszem el, mi jöhet még, és akkor valami pozitív...Visszahívtak egy vezetői pozicióval kapcsoltban a másdik kőrre...Na végre, egy kis vígasz..
A héten a tanítás se igazá ment, nem volt lehetőségem, és ez igazán fusztrált, üres pénztárcával minden borús...De kaptam segítséget, de hát valljuk be, nem szoktam hozzá...Még nem tudok ennek se örülni, mi a baj velem, megőrültem???
Nem tudom, nem értem magam, a hétvége gyalázatos volt, csak ültem, és nem tudtam magammal mit kezdeni, na jó igyekzetem, mert kiolvastam egy régi Fable könyvet, zenét hallgattam, de ennyi...Majdnem befordultam, iszonyatos gondolati dömping volt az agyamba, olyan szntig tombolt a belsőm, hogy tegnap már nagyon nehezemre esett elaludni...Pedig délelőtt még ennivaót is hozott...meg kellett vona nyugodnom, de nem..Vaami más, valami rossz és sötét dühöng bennem, egy érzés, egy villanás, egy pillanatkép...Nem tudom megmagyarázni..és beleőrülök...REmélem tényleg csak rémkép, semmi alapja nincsen;megrémít, sőt halálra ijeszt, most vajon mit vesz el tőlem az élet....mindennek ára van, és ennek a hatalmas ajándéknak, neki mi az ára???

Csak jót :)

2009-11-10T16:36:00.002+01:00

Ismét jelentkezem, bár még kusza minden..de mondják a zseni uralja a káoszt, igyekszem, bár kicsit se tartom magam zseninek :) Az életem meredeken elkezdett pozitív irányba tartani, nem mindenben, de talán ez az amire annyira vártam :) Már az arcomra kiülő mosoly sem erőltetett, és mielőtt valaki megkérdené nem is mesterkét...
Őszinte mosoly, lelki melegedés...Úgy tűnik nálam télen jött el a tavasz, bár erről még nem szeretnélek beszélni, így nem is teszem :)
Munkám sajnos igazán továbbra sincs, és az életben maradásért való küzdelem is megvan, de megtanultam értékelni, azt ami van :)
Szemléletmód váltás, mondanák a nagyok :) Igen időnként igen jól jön ;´)
No csak az írásért magáért nem szeretek írni, így ígérem hamarosan jelentkezem, addig is legyetek rosszak, és nyissatok a világra! :D

Szösszenet

2009-10-27T22:16:00.003+01:00

Újra mélyponton az egészségem, nem is commentálom, se suliba se melóba, se tanítani...Olyan mintha most írnám a saját halálos ítéletem...Katasztrófa, de még mindig nem hajolok meg...Újabb legalább 5kg mínusz, már a vajszínű nadrágom is gusztustalanul áll,olyan redők vannak rajta mint a 80as idős bácsikon és néniken, pedig a hónap elején még alig bírtam begombolni....akkor lehet hogy több is van az a mínusz...sebaj, erős vagyok és még mindig vallom, ami nem öl meg csak erősít...
megint csak tódulnak ki belőlem a szavak, kitörnek...néha csak foszlányok, és erőm sincs értelmes mondatokká formálni őket...Milyen próbatétel jöhet még?Mi a cél? Megannyi kérdés, és nem is dereng a válasz...Hol keressem? egyáltalán keressem e...Buta dolgok, megint rástresszelek, és az nem jó.... Minden fizikai fájdalmat enyhíteni tud a lelki támogatás, de már ezek a szavakat olyan szintű homály fedi, már félem hinni, remélni....Hol vagy?Igen Te, most van rád szükség...Ne várass tovább, Idő van!

Kihívások

2009-10-23T20:46:00.002+02:00

Ünnep van- hivatalosan ma ünnepli Magyarország köztársaságának 20. évfordulóját....Bennem nincs ünnep, nem azért mert nem tisztelem a múltat, a történelmet, egyszerűen puritánabb dolgok jutnak most a fontossági sorrendem tetejére... Pihenés, bár hiába van szabad nap, nem igazán tudok pihenni...
No de mi is történt az elmúlt lassan két hétbe...Számomra a legfontosabb; meg van az OKJ-m, ezért harcoltam, küzdöttem, és igen egy újabb célt sikerült elérnem, nagyon büszke vagyok magamra, megérte a sok szenvedést,küszködést...
Közbe egy olyan munkahelyet is találtam, ahol szintén vizsgázni kellett, hogy egyáltalán bekerülhessek, mindegyik elsőre és tökéletesre sikerült, úgy érzem 210%-on sikerült felpörögnöm, és sokat segített a végső elkeseredés, a keserűség és a düh, aktiváltam minden energiatartalékomat :)
Nem mondom, hogy könnyű munka, de egy nagyon kényelmes irodában vagyok, és itt is csak telefonálni kell, a különbség csak a megkereshető összegekben különbözik :)
Egészségügyileg is mintha jobban lennék, már a 3 kiflitől se leszek rosszul, és olyan nadrágot tudtam felvenni a héten amit 3 éve vettem, nagyon jó érzés :) Jah és a csinos cipőmbe egész hét után se fájt a lábam :)
Az anyagi dolgaim még nincsenek a legjobb passzban, de látom a fényt az alagút végén, és persze teszek is, hogy fennmaradjak... És ami nagyon jól esik, hogy a nagymamám nagyon sokat segít, talán a köztünk lévő viszony is rendeződik.
Ami kicsit negatív, hogy se időm,se energiám társaságba járni, itthon meg csak magam vagyok, szóval néha igazán magányosnak érzem magam, de a tegnapi nap hosszú idő óta a legpozitívabb napommá alakult :)
Nem elég, hogy az utolsó munkanap volt a héten, de este még a "életem értelmével" is beszélgetésbe elegyedtünk, és olyan jól sikerült,hogy reggel 5kor mentem aludni :D Végre intelligensen, kötetlenül tudtam valakivel beszélni.
Abban maradtunk, hogy ma folytatjuk, őszintén;várom :)

Hétvége

2009-10-11T19:44:00.002+02:00

Pénteken állásinterjún voltam, és valljuk be jól éreztem, hogy ez sikerült;délután csörgött a telefon :) Na jó még nincs minden rendben, hiszen a héten még részt kell vennem egy oktatáson és ha sikeresen levizsgázok, indulhat a munka. Igazi kihívásokkal teli munkának látom, és ami fontos tényleg jó fizetést lehet elérni vele,viszont ehhez újra formába kell hozni magam, nem csak fizikailag... Ez persze nemkönnyű, sőt igazán ez az első nagy kihívás számomra...
Nem nyugodtam meg, de talán hosszú távon majd ez lesz ami sikerre viszi az életem, hiszek, bízok benne.
Szombaton muszáj volt kimozdulnom, így remek programnak ígérkezett egy kis közös marketing tanulás a vizsgára.Rettentően jól éreztem magam, kezdett kihúzni a mély "depresszióból". Megalakítottuk a IKO Zokni Zrt-t és nagyszerű termékünket is piacra dobtuk: a fekete HelloKitty-s zokninkat :D És őszinte leszek, több maradt meg a fejemben, mintha egész héten napi 8 órában ezt iskolába tanultam volna!Elfáradtam, de úgy éreztem, nem voltam vele egyedül, és bevallom még éjszaka is a marketinggel álmodtam.
Reggel aztán üzenethangra ébredtem, és útjára indult az őrület.Az üzenet írója arra kért írjam meg neki mikor jön délelőtt Pestre vonat,ekkor még nem hittem.Aztán csörgött a telefon 10 körül, miszerint úton van, még ekkor sem.Talán ösztönösen tiltakozott már testem/lelkem.Kimentem az állomásra elé, de még akkor is éreztem, hogy valami nincs rendjén....szinte üres volt az utazótáskája,persze megmagyarázta...Elmentünk vásárolni néhány dolgot,de nem hagyott nyugodni az a rossz sejtelem.Hazajöttünk, és próbáltam kulturáltan beszélgetést kezdeményezni, de ebben sem változott...Aztán csak odabökte, hogy ő csak a cuccaiért jött...Nem kommentálom, a beetetést...Majd megpróbálta a maradását feltételekhez kötni,már vártam...Aztán úgy tűnt, meggondolni látszik magát,ebédeltünk egyet... De tovább játszott, majd benyögte, hogy neki haza kell mennie..Magyarázott, próbált érvelni, majd rájött hogy egyik se érv csak egy-egy semmitmondó szó/mondat..Majd sietősen vonatindulás előtt 15perccel távozott...Most itt ülök,és dühöngök, megint elérte a célját, megint felzaklatta az életem, és csak magamat okolhatom, miért engedtem be? Miért hagyom, ha tudom mindig a végét?Mindegy, egyenlőre próbálok lelkileg lenyugodni,holnap is kemény nap vár rám, és egy csomó dolgot nem tudtam ez miatt a színház miatt elvégezni :S

"Akarás"

2009-10-08T10:03:00.002+02:00

Hát igen itt vagyok, és próbálok mindent elmesélni ami úgy tűnik fontos az elmúlt két hónapból, bár nem lesz könnyű, ahogy a helyzetem is egyik nézőpontból jobb, másikból rosszabb....
Kb. hónapja "félig" elköltöztem, értsd ez alatt, hogy mivel se pénz, se nagy autó így a nagyobb dolgok (hűtő, mosógép, bútorok) még a másik albérletben, ami lassan tarthatatlan, mert bármekkora nagy a ruhatáram, mosni csak kellene, mert lassan kifogyok :S A cicák is velem jöttek, de valaki biztosan megátkozott, 5 kiscicám halt meg rejtélyes módon, és tegnap reggelre Karamel (isten nyugosztalja) aki 1,5 éves volt és az orvosok akik egész éjszaka küzdöttek érte is megdöbbenve és értetlenül álltak az eset előtt, azt mondják talán fertőzés, talán mérgezés.... Én se értem, de itt belül most nagy az űr, és nagyon fáj, hosszú idő óta először bőgtem, nagyon sokat..
Munkaajánlatok is érkeznek, nem mondom hogy a padlás is tele velük, de azért meg-meg csörren a telefonom, szóval talán ez is elég biztató.
Október 2án volt az írásbeli része az OKJ-s vizsgámnak, szerintem sikerült, ami azért is nagy szó, mert nem nagyon tudtam rákészülni, hiszen a költözés, a gyerekek, és a pénzhiány/munkanélküliség miatt az idegeim tropára vannak. És még 16án lesz a szóbeli, ami mindjárt itt van, és erre se nagyon tudtam eddig készülni.
És be kell, hogy valljam, egyedül nem könnyű, merthogy 1,5 hónapja egyedül vagyok Sokat edződtem ezen időszak alatt, és tudom, hogy erre is képes vagyok, így is meg tudom csinálni...
És még valami, nagyon-nagy hála és köszönet mindenkinek aki segített, akár csak egy szóval, egy mosollyal vagy éppen materiálisan, vagy bárhogy, köszönöm!!!!

Halotti beszéd

2009-08-10T19:21:00.002+02:00

Bizarr cím ennyi idő után, ezt jól tudom, de egyszerűen nem találtam jobbat... Sajnos a negatív gazdasági események begyűrűztek az én életembe is;elvesztettem a munkámat, és sajnos ne is sikerült találni. Úgy tűnik sajnos már csak vergődünk, mint partra vetett hal... Az albit se tudjuk tovább húzni, remélem még ebben a hónapban maradhatunk, a pénzügyi helyzetünkre pedig egyetlen szó is elég:CSŐD!
Nem még nem adtam fel, egyszerűen kimerültem, sodródom az árral, és reggelente igyekszem kevés majd lesz valahogy tablettát bevenni.. Próbálok hinni a természetfelettiben, és remélni , nem így ér véget... Ha a gyerekekre nézek (-aki nem tudná a macsekok-) gyomorszorító érzésem van, és ott a gombóc is a torkomban, igen értük és miattuk van még mindig bennem a tenni akarás, miattuk nem adhatom fel... már egyszer megmentettem őket, nem kerülhetnek utcára, vagy bele se merek gondolni, talán még rosszabb helyre... Próbálok kiáltani, segítő kezeket keresek, de tudom, senkinek nem könnyű manapság...
Lélegzem, és utolsó lehelletemmel is értük állok ki, hiszen csak egy csillogó szempár elég ha rám néz, ott van benne önzetlenül a szó: Köszönöm! Igen ez mindent megér, a hónapok óta tartó lemondást, a nélkülözést... De hát ezt oly kevesen értik, pedig kívánom mindenkinek ezt a leírhatatlan boldogságot, ezt a szavakkal még meg sem közelíthető eufóriát...
Költözni biztos kell, de nekik is ott kell lenni, hiszen nélkülük az egész mit sem ér, érzem nélkülük nem is élném túl, hisz el veszne a cél... Céltalanul élni pedig minek?!
Hova sodor az élet és még milyen nehézsséget görget, ki tudja... Mondják sok rossz után jön a jó is, nem akarom siettetni, de úgy érzem már tegnapra is késő... Próbálom kiűzni a megannyi negatív gondolatot mely szétfeszít belülről, és keresem a reménysugár szinte észrevehetetlen apró csillogását... Nem adom fel, de most olyat kérek amit még soha, és nem szégyellem:SEGÍTSÉG!

Lépcsőzetesen felfelé!

2009-04-19T09:41:00.002+02:00

Hát azt hiszem ez a nagyjából havonta egyszer jelentkezem stílus lesz mostanában leginkább jellemző rám,nem mintha ne tudnék naponta oldalakat írni,csak hát az időm...
Nem panaszkodom ezt előrevetíteném, örülök, hogy lassan minden felesleges energiámat lekötöm/lekötik :)
Mennyi minden történt ,amióta -több mint egy hónapja- nem t6alálkoztunk/nem írtam?
Hát felső vezető lettem, és nagyon élvezem :) Nem csak az előnyei miatt, ha nem azért is mert megmutathatom, hogy amiről megannyit ábrándoztam, hogy is néz ki a gyakorlatban, és hogy amit annyian bíráltak, mennyire működőképes :)
De persze ez csak az egyik dolog azóta. A másik újra építem az életem, hiszen olyan cél tértem el ami csak a messzebbi jövőre nézve volt célkitűzés.A suli jól megy, bár igazából ennek a pozitív lezárása a legrövidebb távú projektem, persze sikeresen :D Aztán idén még egy jogosítvány van betervezve, meg talán egy nyelvvizsga.
Végre a Húsvétkapcsán voltam otthon is (Pécs), találkoztam a barátaimmal, és egy jót buliztam is :)
A múlt héten életem értelmétől kaptam egy meghívást hozzá Írföldre, amolyan látogatás-kikapcsolódásként, amit június-július környékére igyekszem meg is valósítani.
A gyerekeim (cicák) jól vannak, és ők is érzik itta nyár, mondjuk én még a tavaszt se élveztem ki, no de mind1 :D
Mostanában a suli, a meló és az egyéb magamnak csinált programokon kívül, elég sokat olvasok...
nem ,nem regényt az most túl nagy falat lenne, viszont régi kedves emlékeket idézett bennem az a "könyv" mely pont tegnap került a kezembe: A régi, hagyományos, kézzel írt naplóm...
Azt mondják , nem szabad sokszor elolvasni, és nem szabad múltbeli önmagunkat kritizálni, vagy felülbírálni...nem tettem, isteni jót nevettem-sírtam az akkori Énemmel :)
Egy idézettel zárok (nem nevetni voltam itt kb. 15 éves :) ):
"Eléggé feszült voltam hétfőn, de kisírtam magam a válladon.Mindig veled akarok maradni, vigyázni az álmaidat,melletted ülni hajnalig és nézni, hogy hogyan alszol, simogatni az arcod, letörölni az izzadságot a homlokodról, munka után megmosni a hátad,...megmaszírozni azt a sok feszes izmot. amelyeket az élet még keményebbé tett...."

Új élet a T-n kívül

2009-03-02T13:30:00.007+01:00

Hát nem is tudom, hogy kezdjem: nehéz is volt, fájt is könnyek is hullotak...
De megtörtént, nem elmúlni nem múlt még el, és nem is akarom, hogy elmúljék; meg szeretném tartani; őrizni a jót és nem gondolni a rosszra...Persze ez most még nehéz, hiszen az elmúlt idők sok negatívuma juttatott el eme végső lépésre, és értette meg velem: Menni kell!
Hát most itt vagyok :) Hogy hol is, ugyan nem titok, de ne várjatok címet tőlem :)
Szóval hivatalosan kereskedelmi asszisztens vagyok, egy kis családias hangulatú cégnél, amúgy meg kicsit mindenes; dekoratőr, PR és marketing ügyintéző, ügyfélkapcsolat ápoló, megrendelés felvevő, meeting előkészítő, na meg kreatív ötletgazda :)
A fizetésem végre fixesedett , ami számomra nagy előrelépés, még ha ez anyagilag nem tűnik annak. Nem kell azon törnöm a fejem mi lesz ha a következő telefonáló sem kéri a szolgáltatást, vagy hogy egyáltalán ma még megcsörren a telefon? És miért csesztetnek egyik nap ha csak 7 óra 58 percet dolgozom, és másnap miért nem dicsérnek meg a 8óra 55 percért?? És az óránkénti 1 perc szünet ami csak másfél óránkét kivehető....
Most egyszerűen felállok, és jövök-megyek senkinek semmi elszámolni valóm, beesek 9:20ra, na és? majd este tovább maradok. És ha el kell mennem , mert dolgom van? Mehetek, így is minden munkámmal kész vagyok....És a világ legjobb dolga:Minden hétvégém SZABAD!!
Jah igen és átlag 4 en vagyunk az "irodába", ami nem is iroda, hanem egy full extrás lakás :)
Na jó tovább nem is sorolom, egyszerűen jó.
Suli, na igen a suli is megyeget, bár ahogy előre számoltam is vele igen fárasztó, igazi kifulladás a hétvégére, de még mindig úgy érzem megéri. Hát igen a legfontosabbak, az anyagiak még nem igazán vannak sinen, de látom az alagút végét, szóval hiszek benne , hogy most már csak jobb lesz. Tegyétek ti is ezt!:)

Ünnepi összefoglaló-újévi prognózis

2009-01-18T10:58:00.003+01:00

Olyan régen írtam-igen élek még!
Próbálom átadni nektek élményeim, és így hogy már javában január van nem csak a jó dolgokról kell/illik beszélni, így zúdítható élmény bombámat rátok lelkiismeret furdalás nélkül.
Az első és egyetlen igazi ünnepi hangulatban eltelt estém a "céges karácsony" elnevezést kapott esemény volt, pontosan december 19én este, 8 óra munka után. Budapest egyik külső kerületében dolgozom, na onnan finom 1 és fél óra volt a rendezvényhelyszín: A Kongresszusi Központ. (De megérte)
Csodálatos látvány fogadott a sok gyönyörű színes fénycsóva ahogy kellemesen bevilágította a bejárat elé felállított "melegedőt". Gázlámpák hada, hogy szegény átfagyott érkezőnek megmelegítse a lelkét. Ehhez persze nem árt a testet is átforrósítani: pont erre való a forralt bor; bögre szám osztották, mellé sült gesztenye. 7órakor ajtónyitás, nagyon profin megszervezett , és igen ütemes-gyors beléptetés, ruhatár, és persze karácsonyi ajándék választás megannyi kreatív lehetőségből.Hoztam gyermeki formám, nekem a plüss szarvas kellett :)
Aztán egy kis várakozás, de addig se unatkoztunk, hisz Egy híres bűvész szórakoztatott minket, és persze végre lehetett kötetlenül beszélgetni, és újra találkoztunk rég nem látott más telephelyen dolgozó kollégákkal, vagy olyanokkal akiket ismert az ember név szerint napi munkája során, de itt volt az alkalom, hogy felfedezzük az embert a név mögött.
Végre megnyílt a nagyterem, és lassan megtelt emberekkel, akik nagyon kíváncsian várták a műsort.
Az első meglepetést a műsorvezető személye okozta: Geszti Péter tisztelt meg minket.
A fellépőket igyekszem felsorolni, de sajnos a teljesség igénye nélkül, mert sajnos nem minden nevet tudtam megjegyezni.
Az első fellépő: Gájer Bálint, ifjú énekes tehetség(nekem nagyon tetszett)
http://www.hellokids.hu/balint.htm
Őt követte: Revolution vagy hétköznapi nevén Czabán Gábor
http://www.youtube.com/watch?v=IfuflFd0u10
És két isteni énekesnő:Oroszlán Szonja , illetve Oláh Ibolya.
Rajtuk kívül volt egy nagyon profi táncbemutató, ha jól emlékszem egy igen mulattató darab a Bárka színház jóvoltából, eljött Hajós András, és megmutatta hogy igazán profi.
Volt nekünk vallásos hangvételű, csemballó kisérte kantátánk, öregfiúkból álló alkalmi énekkar Abba slágerekkel.
És persze évösszegző beszédünk :)
Ezt a fantasztikus 2 és félórás!!! fantasztikus műsort egy igazán mennyei vacsora követte.
Finom sütemények és bor kíséretében. Majd persze a zene, a tánc, a mulatság se maradhatott el.
Kicsit tovább bírtam mint éjfél, és egy kedves kolléga haza is vitt, reggel pedig ismét munka.
De sikerült lelkileg annyira feltöltődném ezzel az estével, hogy nem volt gond a másnapi munka.
Dec 22.-től szabdságra tettem magam, de igazán nem sikerült pihenni, hisz az ünnepeket beárnyékolták az anyagiak :(
Nem is volt igazán ünnepi hangulatom, sőt annyira nem éreztem jól magam, hogy szilveszterkor még nem is koccintottunk. Ráadásul pont szilveszter előtt találtak gazdára akicsi kincseim (cicák), iszonyatosan nyomott voltam, és depressziós.
De az ünnepek elmúltak, túl is éltem/éltük. És felemelt fejjel vártuk mit hoz az új év, jelentem, mégtöbb akadályt, és nehézséget. Őszinte leszek, egyre biztosabb vagyok abba, hogy egyszer csak, minden előzmény nélkül, kettéhasadok, mint fa amibe villám csapott.
Új lehetőségek után kutatva, a legegyszerűbb kitörési lehetőség, amire ráadásul nagyon vágytam is, most elérhetővé valt: csütörtökön iratkoztam be Intézményi kommunikátor szakra, szóval kemény évnek nézek elébe, meló melett tanulni, már tudom rég nem leányálom :)
De hát kell még , nem elég ez a sok teher...
Kicsit mazoistának tűnhetek, de hiszek benne, hogy mindenki maga irányítja az életét, és úgy érzem tennem kell, a mostani munkámból kezdek kiégni, belefásultam, kell valami új, valami más. Ahogy mondani szokás: a lehetőség adott!- És most tényleg.

A számok hatalma

2008-12-04T20:30:00.002+01:00

Nem kezdtem numerológiai elmélyüléseket, nem, eszembe se jutott...
Tudjátok közeledik 5dike, életemben a fizetés napja. Hát az öröm nem váratott holnapig, már ma megpróbálta boldoggá tenni kicsiny napom, nem sikerült.
Mindig , amikor várom, hogy most , igen most talán egy kicsit plussz is belefér majd, lesz annyi hogy most ne csak a kötelezőkre jusson...akkor mindig tasli az élettől...
Most is ez a helyzet, amikor várom a megszabadító fellélegzést, akkor fojt igazán meg az érzés, mely valahol a gyomrom és a torkom között szilvásgombóc nagyságú golyóként jár fel és le, és amelytől a legkevésbé a boldogság, vagy éppen lazulás jut eszembe.
No de volt ez még így se , szokás mondani, mindenesetre ennyit a "kellemes" ünnepekről :(
Amúgy is kemény év van mögöttünk, titkon reméltem, hogy talán évvégére jut egy kis csoda...
Várat még magára....

Szösszenet

2008-12-03T20:40:00.002+01:00

Hát talán most alkalmas az idő egy kis hétvégi-hételeji eszmegyaloglásra, mert ahhoz fáradt vagyok hogy futkossanak a gondolataim:)
Hétvége: Murphy, csak nem jött össze semmi amit terveztem, de lesz ez még így se, nem csüggedek, talán , még nincs itt a megfelelő időpont :D
( De jó már tudom derűsen látni az elmúlt napokat :D )
A hétfő az katasztrofális volt, eljutottam ahhoz a ponthoz, ami negyedévente visszatér , olyan szinten felgyülemlett bennem a feszültség, és a negatívumok, hogy már csak egy szikrára vártam, hogy robbanjak... Természetesen, megkaptam az utolsó lökést.. Na miután így indult a hétfő reggel. lépésről lépésre kaptam a nyakamba a nap folyamán, végül meggyötörten, kimerülten megadtam magam az ágynak, remélve a holnap majd másképp zenél...
Jött, visszatarthatatlanul dübörgött a kedd, de csak szürke hétköznap kerekedett belőle.
És ma már majdnem vége a hétnek, -legalábbis nekem, hisz holnap van a hét utolsó munkanapja- és bevallom a kedvem nagyon rossz, és az idő alig telik itt a munkahelyen.
És akkor megláttam az előző postomhoz hozzáfűzött megjegyzést. Bevallom fülig ért a szám, és megint fantáziám kezdett dolgozni :) És remélhetőleg ez ad annyi lendületet, hogy éjfélig, amíg itt vagyok, ne golyózzam be teljesen :)
Más:
Tegnap találtunk egy nagyon tündéri szürke-fehér kiscicát , lányzó és kb 6hónapos lehet, tudom, hogy nálam ez már beteges, de nem tudtam elmenni melette, így újabb lakóval bővültünk, bár szeretnék neki szerető gazdit találni, hiszen neki is ez lenne a legjobb, nálunk már akkora a létszám, hogy le se merem írni... De hát a szívem csak az övék :)

Elhavazva...

2008-11-28T10:46:00.004+01:00

Hát, megfogadva kedves állandó olvasóm tanácsát korán mentem aludni-persze saját mértékkel korán-.
Nem tudom, hogy álmodtam e valami szépen, vagy kevésbé szépet, mert sajnos a fáradtság győzött és ájultan aludtam egész éjszaka. Hát a tegnapi nap hozott hideget-meleget, ahogy a mai is pedig még dél sincs :S
Hetek óta tervezek egy kis lazítást , -értsd ez alatt , hogy egy kellemesen eltöltött két óra egy jó kávé/tea, és egy kellemes barát társaságában- de hát ez nehezebben akar összejönni , mint egy találkozó a pápával :S
De ez még csak-csak , de azt amikor játszadoznak velem, azt gyűlölöm. Lehet velem "játszani", partner vagyok sok mindenbe, de amikor meghozzák a kedvem valamihez, majd ócska módon leráz....na mindegy jön még kutyára úthenger...
Na késöbb még írok, de úszok a melóba :)

Szóáradat

2008-11-26T20:31:00.003+01:00

Ismét álmodtam, és megint mint az őrült keresem-kutatom a lehetséges jelentés tartalmakat, Néztem én már álmos könyvet, nagy álomfejtő guruk hasonló álmokra tett magyarázatát, de most úgy érzem még jobban összekavarodtam :D
Azt mondják a szakemberek, két nagy csoportja van az álmoknak-bárhogy is gondolkodtam, más kategória nekem se jutott eszembe- a vágyálom, és a rémálom.
Az az igazi kellemetlenség ha az ember még maga se tudja, vajon ezt az álmot vágyta vagy félte?!
És velem most ez történt, ugyan egyszerű, és talán közömbös álomnak tűnik elmesélem:
/persze azért mert azt mondják ha beszélsz róla nem történik meg :D/
Kicsi vendéglőbe toppantam, ahol már várt rám egy ismerős férfiú, hisz megbeszélt találkozóra érkeztem, tőlem szokatlanul , megkésve.
A vendéglő belső termében találtam rá. Üdvözöltem, majd sűrű elnézések közepette a mosdó felé indultam kezet mosni, amikor egy külső kis asztalnál édesanyám pillantottam meg csodálkozva.
Nem mehettem el szó nélkül mellette?! Átöleltem, és rövid csevej indult közöttünk, melyben fény derült arra, hogy nem egyedül vagyok az étteremben. Természetesen édesanyámat útbaigazítottam az asztalhoz, de én előtte még eredeti szándékomat véghezvíve a mosdóba mentem. Mire visszaértem az asztalhoz, édesanyám gyermeki kacajjal nevetgél, ahogy kávépartnerem is. Majd zene csendült fel, és felérte édesanyámat táncolni. dermedten álltam az asztalnál....
Ébredés...
Amit sikerült megtudnom a tánc maga meg nem élt vágyakat jelent, ami akár igaz is lehet, sajnos év vége van , és pörgés, sajnos a magánéletre most nem jut annyi idő, mint amennyi kellene..
Zenét hallani :csábítás...na nem mondod, amelyik nőbe nincs ilyen az ...szóval érted :D
Hogy anyu is ott volt na erre nincs épp eszű magyarázat, és hogy miért táncolt!!
Nem is töprengem már rajta mert begolyózom :D
Amúgy minden szép, főleg mikor a férfi ""szakik" el akarják veled hitetni, te kis tudatlan "háziasszonyka" hogy ők a szakemberek, és olyan maszlaggal próbálnak megetetni, amit már 10évesen se hittem volna, azóta meg szakmai tudásom, is lett mellé. Szóval kinnt jártak ma nálunk digitális tv szerelők, és amit előadtak az siralmas volt, de az elején belementem a játékba, így még édesebb volt látni az arcukon mikor kiderült, sajnos én jobban értek hozzá, persze nekik sajnos, mert így nem lehetett a megszokott "mesével" jönni, és azért volt annyi eszük , hogy rájöttek nem az előző kiszállósoktól ragadt rám :D
Megint más, tudtátok hogy a hal nemcsak egészséges de biindítja a nemi hormonokat:D Nem nevetni,és csak akkor halat enni ha partner is van :D
na jó megyek vissza dolgozni, így is megint hosszú vagyok :D
Pussz mindenkinek :)

Agymenés

2008-11-18T22:22:00.002+01:00

Sziasztok Kedves olvasók!

Ismét itt az idő, hogy irogassak, de megint úgyérzem, hogy lehet maszlag lesz csak az egész.
Annyira kiírnék magamból mindent, mégis oly nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, kifejezéseket, képeket, hangulatokat. Mostanság megint sokat olvasok, egy kedves barátnőm jóvoltából hozzájutottam néhány Szilvási könyvhöz, és őszintén élvezem ezeket a nem rendhagyó történeteket.
A játékot most kicsit offra raktam, ennek egyik oka hogy rettentően megsértettek, és annál nincs is rosszabb , mint ha egy sértett bikába akár a legapróbb dologgal is belekötsz, így most kerülöm a konfliktus helyzeteteket, illetve minden energiámmal a munkámnak igyekszem élni, létezni, amivel meg nem azt a maradék kis életet a cicáim szívják el, de értük bármit.
Nem vagyok nagy szerencsejátékos, de napok óta álmodom, hogy nagyobb pénz nyereményhez jutok, így lottót adtam fel, rám nem jellemző módon :)
Mit lehet tudni, egy próbát meg ért, hátha tényleg a végzet képi megjelenése volt az álmaimban :D
Az egészségem köszönöm istenik, persze leszámítva az ilyenkor szokásos tüszi-tüszi-t, és a 40fokos lakásba, két dunnyha alatt is fázom mert tél van feelinget :D
Sokat gondolkodom azon, hogy többet kellene kimozdulnom, voltam múlt héten moziba és istenien szórakoztam, így arra gondoltam, most hétvégén meg kellene ejteni mondjuk egy Tropicáriumot, mert hogy idestova 6éve élek itt Budapesten, de még nem jutottam el (shy)
Gondoltam az állatkertre is , de azt hiszem, ahhoz én már fagyoszent vagyok :D
Vagy esetleg, és nem nevetni, elmenni valami jó kis füstös kocsmában, és egy istenit dartsozni/billiardozni :P
Jah tényleg azzal még nem is dicsekedtem, hogy augusztus óta nem dohányzom :D Gratula nekem :)
De így hogy üvölt a nem mondom meg melyik rádió fülembe, a bugi bele is költözött a lábamba, ugyan egy-két héten belül bisztos megyek ropni, hisz nagyon kedves barátom, és fiam :D (fogadott fiam), nekem csak Bolhazsák szülinapját ünnepeljük, remélem legalább úgy mint tavaly :D
Igazi táncolos buli volt, nagyon jól éreztem magam :)Amúgy azt hiszem a régi életemből, ez hiányzik a legjobban, a töménytelen tánc. Amikopr még otthon laktam, mindig azt mondták, ráérsz még ezzel, még fiatal vagy, türelem. Aztán elköltöztem, önálló életet kezdtem, társas életet, itt meg már ugye mások kerültek prioritásba, így az elmúlt időbe meg már ezért nem tudtam eljutni, meghát a társ hiánya, nincs aki jönne velem:(
Bár Bolhazsákék, igazán jó partnerek, de hát ők is dolgoznak, nekik is fel kell nőniük/fel kellett, és ezaz ami olyan rossz :(
Na de ezen sajnos nem én fogok változtatni, de majd egyszer talán valaki :)
Na le is lövöm magam, mert már megint össze-vissza szövegelek :D
Jó éjt nektek :)

Egészséges erotika

2008-11-14T16:42:00.002+01:00

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy az én korosztályom, hol és hogyan szórakozik. És mivel a szórakozáshoz hozzátartozik az ismerkedés, párkapcsolat megteremtése, vagy akár az alkalmi kapcsolatok kialakulása, az is megfordult a fejemben, hogy a sok egésznap dolgozó ember ezt hogy oldja meg.
Emlékszem mikor még a netes ismerkedés-párkereső oldalak- nagyon új dolognak számított, de már a már úgy érzem elcsépelt, és nem igazán eredményes megoldás a fent említett dologra.
A webes felületeket a méltán hírhedt swingers klubbok váltották fel,illetve ezek online megfelelői a swingers társkeresők; de úgy érzem ezt is lecsengett.
Nem régiben jártam egy igazi táncolós szórakozóhelyen, de vén tyúknak éreztem magam, pedig még csak 25vagyok,
Azon is elméláztam, hogy a nagy baráti társaságokban jól működő, bemutatom, a haverom haverját, se minden esetben a legjobb megoldás.
De akkor mit tegyünk, és mit ne.
Számomra például a munkahelyem mindig tabu téma volt párválasztás szempontjából, talán azért, mert szerintem abszolút szét kell választani a munkát és a magánéletet.Mondjuk az egy cégnél, de külön telephelyen való munka talán még kivitelezhető lenne, de igazán erre se volt még példa, elég egy informatikus egy párkapcsolatba, az meg ugye én vagyok :)
De akkor hol és milyen formában bukkanhatunk rá a lehetőségek végtelen tárára.
Moziba ugye nem nagyon érdemes egyedül beülni, ahogy egy bárba se igazán, legalábbis női szemmel.Fizetni ezekért , mint szolgáltatás pedig legkevésbé vezet hosszútávú, stabil kapcsolathoz.
Igazi tuti helyet nem tudok mondnai, még mindig a szórakozóhelyek változatos felkeresése tűnik a legjobbnak, azt hiszem.
És mi van ha nem hosszútávú kapcsolatra vágyunk, csak egy kis gyengéd erotikára?
Mi van az egyre jobban terjedő websexxel? Igen van ilyen is , webcamerán zajlanak az események, hiszen az informatika fejlődésével, az meberek mind jobban elkényelmesedtek, így már a peepshowig se nagyon mennek el, sőt ezekkel a kukkolókkal szembem sokszor egy kis könnyed beszélgetés után, bárminemű fizetés nélkül is juthat a szorakozni vágyó értékes és izgalmas pillanatokhoz. Pl. Sokszor hellottam már hogy, ismert nagylélekszámú publikus chat szerveren összeismerkednek az emberek, és hát ebből kötetlenül bármi alakulhat.
Persze, ha annyira optimális az eset akár még IRL is lehet bármi belőle, bár ezek az emberek sokszor függővé válnak, és az életben a valóságban, már ugyanez nem biztos hogy örömet okoz nekik. Bár van akinek ez csak ténylegesen csak hangulat megalapozásához ad kezdő lökést, és aztán továbblépés iránt is érez motivációt.
Mondjuk ez a fajta megoldás, gondolom azoknak okoz leginkább örömet, akik vizuális típusúak, hiszen a látványra épít; bár manapság mikrofon is társítható a videóhívásokhoz, mely a hangokra fogékonyakra is megteszi hatását.
Kérdés ez mennyire veszélyes, vagy egészséges, milyen hosszútávú hatásai vannak.
Őszinte leszek, a randizás se veszélytelen, ahogy más akár webes, vagy fórumos, vagy éppen sms alapú ismerkedés; de ha nem vagyunk bátrak, ha nem teszümnk próbát , mit is várunk?!
Így én azt mondom hajrá mindenki, amit szem, száj, test kölcsönösen kíván, azt adjátok meg neki! :P

„A tárgyak mindig pótolhatóak ,az emberek kevésbé.”

2008-10-17T13:42:00.002+02:00

Itt az ősz, lassan a tél, könyörtelenül, és hirtelen hült le az idő. A levelek is azonnyomban elságurltak,ahogy a naptárban megjelent a szeptember szó. Sűrűn esik most már nap közben is, ritka a napsütés, de ezeken a napokon mindig eszembe idéződik az az agusztusi hétvége.
Már hetekkel korábban beindult a szerveződés, egy amolyan kiscsapatos-nagybaráti vizparti főzögetős hétvégi összeruccanásra. Hadd ne mondjam az alap volt , hogy aki tavaly eljött most se akarta kihagyni, de hát nem könnyű ennyi ember igényeinek megfelelni. Azért huszonnégyőnknek sikerült. Igaz volt aki csak egy napot tudott lenni, de akkor is ott voltunk, együtt , és én akkor úgy éreztem, nekem ez nagyon sokat jelent, nem tévedtem, hiszen mint diavetitőben a szines képek, jelennek meg előttem most is azok az emberek, az arcok, illatok, ízek, szinek...
Igazi beszélgetős-mulatós társaság vagyunk, akik mindenképpen számítanak egymásnak Lehet szentimentális vagyok, de ez manapság, nem mindennapos dolog, sajnos. Azt viszont tudom,hogy szeretném, ha ezek az emberek boldogok lennének mindig :)
Persze a csodálatos hétvége után várt a munka, mely egyre kevésbé nyújtja azt számomra, mait szívesen, örömmel csinálnék. De az az igazság, hogy még mindig keresem a helyem, és amíg nincs meg, addig elvagyok.
Közben idén is születtek kiscicáim, akik már egészen nagyok is lettek közben, bár sajnos még most is vannak olyanok , akiknek nem sikerült szerető gazdit találni, illetve van két kisifjonc, akiknek ugyan szerető gazdit sikerült találni, csak éppen felelőset nem , így haza kellett menekíteni őket, sajnos ezt se én se ők, nem igazán jól viselték, úgyhogy cicapszichológusnak álltam :)
A nosztalgiázás, és a cicuspátyolgatás, gazdileresés közepette, vendégem is akadt, ráadásul egy régen látott szívemnek kedves időszakhoz köthető férfi látogatott meg. Illletve útja keresztezte lakhelyem :)
Nem tagadom, nagyon örültem neki, hisz a mai napig kedves nekem.De azt hiszem ez viszont is így van, hiszen visszautazása előtt is eljött hozzám.
Bulizásra, vagy más jellegű kimozdulásra sajna , most nem nagyon jutott időm, de egy másik nagyon kedves barátom, -bár számomra olyan , mintha a fiam lenne- nem sokára születésnapját ünnepli, azt hiszem arra tartogatom, a teljes kikapcsolódást. Tavaly is nagyon jól éreztem vele/velük(baráti társaság) magam, és biztos vagyok benne idén se lesz kevesebb a dolog :)
És hát a végére maradt a közelmúltban váratlanul bekövetkezett tragédia: Isten nyugosztalja csoportvezetőmet, aki 39. évesen szivrohamban elhalálozott..
A tiszteletére álljon itt e néhány sor:
"A semmi az ember mértékegysége, mert az ember csak a pillanatban él, mely nyomtalanul elmúlik, elmúlik, mint a test, elmúlik, mintha sose lett volna." Bagi Iván

A párkapcsolat mibenlétje

2008-10-17T13:41:00.000+02:00

Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van, teljes.
Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja
önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki nem saját maga.
Megakadályozza az embert abban, hogy saját maga lehessen. És ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan
mélyről kötelező, mint a nemek között. A nemek viszonyában csak az a tökéletesen megnyugtató,
ha az ember találkozik szembejövő önmagával, elindul egy rejtett világ felé, és a feleúton megtalálja önmagát,
mint aki közeledőben van onnan,találkozik és egyesül vele. Az ember csak önmagával egyesül teljesen szabadon,
csak önmagának szolgáltatja ki magát teljesen, mert csak önmagától nem fél. Csak annak adja magát az ember teljesen,
akitől nem fél, ezért annak, aki onnan túlról jön, az embernek magának kell lennie. Minden egyéb odaadás részleges.
Minden egyes egyesülés alkalmával marad a lényben belül egy rejtett őrség, felfegyverezve kirohanásra és ölelésre
készen, tudja, hogy nem szolgáltathatja ki magát maradéktalanul. Van benne félelem, gyengeség, óvatosság,
elővigyázat, tartózkodás, gát, fal, merevség, távolság, szakadék. És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és
falak épülnek titkon,megkeményedik a sejt, ott elkezd minden üvegesedni és törni, ott van az erő: a szilárd és
az erős a halálé, a puha és a gyenge az életé, ahogy Lao-ce mondja: a gyenge legyőzi az erőset, a lágy legyőzi
a keményet,mindenki tudja a földön, de senki se mer eszerint tenni...

Hamvas Béla -Fák (részlet)

Nyári összefoglaló

2008-07-30T21:54:00.003+02:00

Tudom régen nem írtam, de hát az élet nem mindig hoz tiszta helyzeteket, és csak reménykedni tudtam az adott események pozitív alakulásában/végkifejletében. Na de igyekszem most már konkrétumokkal szolgálni.
A nyár fele már igen eltelt de a szabadság még várat magára, bár már nem sokat hiszen augusztus 8-10ig ismét vár minket a balaton part, azon belül is Siófok. Igen hasonlóan a tavalyi nagy bulihoz idén is össszejövünk páran, hogy egy kis italozás, grillezés és beszélgetés melett eltölsük ezt a kellemes hétvégét. Szóval erre készülödöm, és szervezem folyamatosan, ami legalább lefoglalja felesleges energiáim. :) Bár mostanában abból sincs sok felesleges, hiszem a meló is pörög ezerrel, versenykiírás van, hajtani kell. Meg amúgy is.
A családi életem is változatos, föleg gyermekeimet nézve (még mindig a cicáim), ugyan is három nagy lányom meglepett engem, hoztak nekem sok-sok kiscicát, úgyhogy lassan állatkertre hasonlít a lakás, de nagyon imádom őket. Bár most 27én volt a legnagyobb alom 8hetes, szóval eljött az idő az eéválásra, ami mindig örömteli, és fájó dolog egyszerre, de hát ez az élet rendje.
Nagyon kedves Ex lakótársam, és barátnője, ha minden igaz mire ezeket a sorokat írom már férj és feleseég, és ez úton is gratulálok nekik, és irigylem őket hogy így megtalálták, mind testi, mind lelki párjukat ebben a nagy világrengetegben, és őszintén kívánom, hogy a boldogság kék madara örökkön az övék legyen :)
Én is jól érzem magam mostanában "virtuális" bőrömben, a dolgok a lehető legjobb mederben haladnak, újra együtt játszok a barátaimmal, ami pontosan azt jelenti, hogy a játék ismét az élvezet, pihenés, a felüdülést jelenti számomra, ráadásul olyan bizalommal tiszteltek meg, ami mindnképp lelki folyamataimra igen pozitívan hatott.
Minden naposan alakul, ami meg árnyoldalát mutatja, abban is hiszek hogy a nap alőbb-utóbb előbújik, viszont sajnos , eljutottam, oda, hogy most bezárkóztam kicsit, és inkább csendesen figyelem a környezetemben zajló eseményeket, szereplőket, és várok..hogy mire? Amikor bekövetkezik, már tudni fogom :)
re,élem egy kicsit kielégítettem azokat az embereket, akik, felnéznek néha ide, és az sokszor bohókás,, sokszor követhetetlen,vagy éppen borús írásaimat olvassák.

Katasztrófa

2008-05-09T21:23:00.002+02:00

A tegnapi napot életem legszörnyűbb napjaként éltem meg. Kezdődött azzal hogy a mobilomon megjelenő sms nem igazán arról adott tudomást, amit a havi munkám tükrözött, s melyet én átutalásként vártam. Le voltam bénulva teljesen, és ez az alap tompaság az egész napomra kihatott. Őszinte leszek élni se volt kedvem ezek után, nem hogy dolgozni jönni. De vágytam a társaságra, és tudtam vár az üzemorvosi móka, de valahogy nem lett jobb :( Híába húztuk- halasztottuk csak be kellett jönni Csepelre, A munka morálom a nem régiben sztrájkoló Mávosokéval ért fel, és hát csak el telt a nap. Gondoltam majd otthon-kis naív-vár ha más nem is pár kedves szó. Hát minden várt csak az nem :( Gondoltam na majd egy jó kis film...hát ezt benéztem, már csak egy igazi romantikus film kellett a szakadékba lökéshez. A film végén az egyetlen gondolatom az volt: Semmi értelme a létemnek! Bőgtem, azt hiszem rámfért.
Most jobb-e? A helyzet nem, de most már nem érdekel hogy értelmes e az életem, vagyok, és levegőt veszek, aztán talán lassan felépülök. Még egy kis hit maradt...

Mennyei pokol

2008-04-29T11:38:00.002+02:00

Hát újra itt vagyok. Megannyiszor próbáltam szabadulni, de nem megy, valahogy mindig itt kötök ki. Hasonlóan valami szenvedélybetegséghez, nekem írnom kell, kiírni magamból azt ami ott belül folytogat. Elmondani, elmesélni nem lehet, és nincs is benne annyi lehetőség mint a leírt szövegben.
A lényeg azonban változatlan , itt vagyok, és írok. A cím minddig meghatározója egy írásnak, most sincs ez másképp. Az elmúlt két-három hetemet tudnám eme puritán szóösszetétellel jellemezni.
Érzelmi káosz honol kicsiny szívembe, sőt most már azt is állíthatom bizton lelkem romokban hever, pedig ennek pont nem így kellene lennie.
Az utóbbi időben rengeteg időt fordítottam kikapcsolodással. Sőt annak megannyi válfajával,voltam táncolni, billiárdozni, egy kávé melett hosszasan beszélgetni, barátozni és barátnőzni. Kezdett visszatérni belém az élet, a remek társaságban meg csak úgy repült az idő, és virágzott a lelkem.
Sőt még a játékos is újra előbújt belőlem, mert hogy egykoron mindenem volt a játék. De itt ne a legóra, vagy a játékteremre tessenek gondolni, inkább baráti póker, vagy darts, vagy egyéb furmányos szituációfüggő, mulattató elfoglaltságra.Mondjuk egy olyan egyén mint én , aki egyáltalán nem egy fotóalkat :) pozól mint egy sztár, vagy éppen a fényképező másik oldaláról próbálja rávenni játszópartnerét hasonlóakra :)
De persze megannyi lehetőség van csak a társaság, és a fantázia szab határt.
És amikor már te magad is hiszed, hogy minden jól van...akkor eszedbe jutataják , hogy a világ akkor jó ha egyensúlyban van..és hát te most sok jót kaptál, azt megint kompenzálni kell...
És eltűnt a cicám :(
Vasárnap óta nem talál haza, pedig tűvé tettem érte mindent, plakátolok, és keresem, a neten is mindenhova feltettem, de nincs híre, megszakad a szívem...Miért? Ő semmiről nem tehet...
Már félek a jótol, mert félem hogy újabb értelmetlen rossz követi majd..hát lehet így élni?
Mindenképpen nehezen. De persze tudom nem csak belőlem áll a világ. Mindenkinek megvan a keresztje, vagy a félelme... Üzenem nektek kitartás, van még ami ezen a földön megéri a küzdelmet, ha más nem is, ilyen a :SZERELEM!

Tavasz-Szerelem

2008-04-11T15:11:00.001+02:00

Tudni szeretnéd azt, hogy mi a szerelem?
Hát ha leülsz és figyelsz, én elmondom neked.

A szerelem egy madár, minek szárnyalni kell.
És azt senki nem tudja, hogy merre visz el.
Csak az biztos, hogy szépen, lassan sodorva
Lehet a menyországba vagy éppen a pokolba.

Azt hallottam, hogy az életben csak egyszer van,
De az tart mindvégig az életben, a holtodiglan.
Ebben a korod, etnikai hovatartozásod nem számít,
Mert ez az egyetlen dolog, mit ember nem irányít.

És erre csak is egy egyszerű válasz van, hogy miért,
A szerelem az emberért, az ember a szerelemért él.

Tavasz :)

2008-04-04T17:59:00.002+02:00

Itt a tavasz , és most nem csak az időjárásra gondolok. Megjött a megújulás ideje, a kivirágzás, akár az újrakezdésé. Persze az se hátrány, hogy reggel tényleg arra ébredek , hogy a hasamra süt a nap :) Örömmel nyitom ki az ablakokat, éppúgy ahogy kitárom szívem-lelkem...
Elég volt a szürke és komor télből, itt van minden színével, és jókedvével az április .
Bár még Ő is szeszélyes, de lassan győzedelmeskedik a szánkat mosolyra görbítő jóidő :)
Ki, igen ki a szabadba, ordítja a belsőm! És mindenkinek ezt javaslom, élvezzük együtt a természet ébredését , épp úgy ahogy a saját lelkünk-testünkét.
Valahogy nálam is előkerülnek lassan a szekrényből a nyári rucik, és igen a pasik is készülnek, már látom a lehúzott ablakú autókat...Lassan eltűnnek a kabátok, és előkerülnek a szandik, szoknyák, rövidnacik... És talán nem sokára a fürdőrucik!
És meg lehet kezdeni a tervezgetést a nyaralást illetően, sőt aki nagyon biztosra akar menni az már az előfoglalást is intézheti.
Én is már az "álmodozás" szakaszában tartok, az legalább feldob :)
Valami jó kis tengerparti helyre vágyom, de nem akarok zsúfolt, nagy nyüzsgő helyet, inkább valami hangulatos kis tengerparti akár halászfalut :)
Selce; igen régóta vágyom vissza boldogságom igaz bölcsőjébe, és nem soha nem felejtem az ott töltött időt. Talán idén.....sóhaj..., de semiképp nem mondok le az elképzelésről, hogy visszatérek.

Mélypont

2008-02-20T18:22:00.002+01:00

Úgy érzem megint elért a mélypont, a fejem is újra és egyre többet fáj. Lehet hogy megint kezdődik az igen stresszes időszakom, ráadásul egyedül érzem magam. Úgy érzem megint csak én teszek, legyen szó bármiről, és értem senki.. Pedig azt hiszem most megint nagy szükségem lenne, mert üres vagyok, és kiégett, és az új élet sarjadáshoz, kéne az az új talaj...
Buta gondolatok lepnek el, leginkább csak aludnék, hiszen álmaim szépek, és reményteliek-
A munkában sem lelem örömem, és egyáltalán nem is köt le... Fantasy világomba most nem menekülhetek, hiszen ígéretet tettem, hogy most egy hónapra leállok, megnézem mit tudok kezdeni magammal, és az életemmel nélküle...Őszintén nem sokatz, üresek a napjaim, nem tudok magammal mit kezdeni, a sok szabadidőmben csak gyötrődök...
Van olyan ember akivel szívesen tölteném ezeket az órákat/fél napokat, de sajnos rengeteg a munkája.. Sokszor beszélni sincs ideje/energiájat, amit persze megértek, de ezzel ugyan oda jutottam, magányos vagyok...
Megint csak nyüglődöm, és nem tudom, hol a vége?!

A boldogság fáj?

2008-02-18T15:28:00.003+01:00

Furcsa dolog ez a Boldogság. Az emberek annyira vágynak rá, hajszolják akár egy életen keresztül, és mikor megvan sokszor nem is veszik észre. De mi is valójában a boldogság? Túlmenően egy bizonyos eufórikus érzeten, valójában mint megannyi érzés nehezen megfogalmazható. Sokszor hallom, ezt nem lehet leírni ezt érezni kell. De itt jön a kérdés a boldogság csak pozitív lehet?
Lehet sokan éltetek már meg hasonlót , én még nem, és ezért nem igazán tudom hogy is kezeljem a helyzetet, Fáj a boldogság...
Igen, méghozzá nem csak lelkileg érzek úgy hogy nagyon jó, és eppén talán ezért valahol rossz is, de fizikailag is fáj.. Rettentő jól érzem magam ha vele vagyok, felszabadultan és érdeklődően, de ugyan akkor tudom ez nem minden percben van/lesz így és máris fáj...
Lehet hogy a meg nem élt érzelmek okozzák ezt a "rossz szájízt"?
Elsőként persze ezt az embernek magában kell rendezni, hiszen a belső harmónia alapja a külvilág felé vetített képnek. De mi van akkor ha pont a boldogság hiányzik a belső harmóniához, igen ez egy ördögi kör. Mindenképp áldozatokat kell hoznunk,de vajon honnan tudjuk hogy az áldozathozatalnak egyáltalán van e bármi értelme? Hát igen, az elején mindenki bizakodó, és igyekszik pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de ha sokszor csalódott már az ember?Akaratlanul is kivetíti korábbi cvsalódásait, így már az elején megmérgezheti a kapcsolatot, főleg ha rossz tapasztalat miatt bizalmatlan lesz. A legnagyobb feladat egyensúlyba hozni a védekezőmechanizmusokat, mely automatikus beindul egy korábbi rossz tapasztalat kapcsán, és a az új kapcsolatba vetett optimista hozáállást. Ha ez sikerül, már az első nehéz ponton túljutottunk. Persze ez se garancia az életfogytig tartó boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatra, de egy hatalmas lépés az ahhoz vezető úton...

Az élet ismét egyedi...

2008-02-13T17:40:00.002+01:00

A hétvégére haza jutottam, nem is csak arra, hiszen kalandos körülmények között már csütörtökön Pécsre keveredtem :)
Nagy nehezen kiküzdöttem a hétvégi szabadságot, előre megfontolt céllal azon álmodozva hogy hosszú idő után hazatérek. Csütörtökön már élvezhettem a szabadnap előnyeít, így erősen ráncolt homlokkal ültem a gép előtt és azon agyaltam hogy is jutok majdan haza, ha egyszer a mélyen tisztelt MÁV sztrájkol, és a Volán alíg indít buszt, amit indít, az is igazi országjáró busz átlagos 5 órás menetidővel.
És ekkor jött a jel; megcsörrent a mobilom. Kedves egykori lakótársam, barátom hívott , éppen már Bonyhádról, hogy megy Pécsre. Majdnem megütött a guta, le is szidtam, hogy nem szólt időben, de ekkor tanubizonyságot tett arról, milyen egy őrülten jó barát:
Visszafordult értem Pestre. :) Így nagyon kellemesen értem haza, sőt jóbarátom nálunk is aludt, azt hiszem ez csak természetes :)
A másnap a családé, és a barátnőmé volt, igazán jó beszélgetések voltak. A szombat egy kis fényképezés, mászkálással telt, és persze egy kis energia töltődéssel. A vasárnap családi átjáróház, vendégek jöttek-mentek, de ez is jó volt, valamint egy másik jóbarátommal órákat beszéltünk, furi volt, nem beszéltünk még soha telefonon, de nagyon jó volt. Vasárnap szüleim hoztak vissza Pestre. De még vasárnap ígéretet kaptam egy kellemes hétvégi programmra is , bár nem nagyon hittem/hiszek benne, de akkor még volt némi bizodalmam :)
A hétfő már ismét a munkáról, és a Pesti életről szólt. Kedden vendéget fogadtunk , de csak átmenetileg borult fel a mindennapi élet :)
Ma szerda van és amit az élet az elmúlt majdnem egy hétben adott pozitívat, ma még egy laptoppal is megkoronázta :D És egy ismerősömmet még közelebb "rugdosott" ahhoz, hogy kényszeresen kilábaljon az önmarcangoló, bezárkozó életéből. Igazi hidegzuhanyként öntötte nyakon az élet. Nagyon sajnálom, de talán ez kellett neki, amolyan sokk hatás.Remélem olyan pozitív fordulat lesz ennek következtében aminek már rég itt lenne az ideje. Tarts ki , már csak egy kicsit! :)

Vergődés

2008-02-01T17:30:00.000+01:00

Nem igazán tudom ezt jobban körülírni, az utóbbi időszakom olyan mint mikor a lehalászott halak vergődnek a hálóba, és sajnos egyenlőre nem úgy néz ki hogy olyan ügyesek lennénk mint a Némó nyomában című mese szereplői.
Szombaton ismét baráti összeröffenés volt, bár sokan sajnos nem tudtak eljönni, illetve volt azért jó pár új arc is, őszintén nem igazán éreztem most olyan jól magam, kicsit kívülálló voltam, pedig igyekeztem asszimilálódni.
Az egyetlen pozitív mostanában hogy van kivel megbeszélnem bármi is történik velem, sokat számít, bár ettől is csak félig van helyén a lelkem.
A munka akadozik, mármint nem a teljesítmény, csak egyáltalán a munka mennyisége, és minősége. Kedvem is ingadozik, de leginkább melankólikus. Bár ma délelőtt nagyon örültem a hanvaiból feltámadni látszó kissé erőtlen de annál elszántabb napsugaraknak... De még ma is munka. És valahogy a hétvége se lelkesít, nincs semmi aminek örülni tudnék.
Illetve lenne, de az esélye hogy bekövetkezik, annyi mint.... Nem is mondom, semmi esélye...
Pedig lenne ötletem egy kellemes hétvégi programmra :P De hát nem ilyen egyszerű a dolog, másnem , marad a kockulás, meg az msn...Bár mostanában ez sem "elégít" ki..
Egyes barátaimmat is ritkán látom, ők is melóznak, csajoznak, élnek... Néha kicsit irigykedem is :D
Most is nosztalgikus hangulat fogott el, "régi" zenéket hallgatok, fotókat nézek...és persze blogot írok :)
Kicsit mostanság magamnak való lettem, kicsit bezárkóztam..HOgy indokulatlanul e? Nem hiszem... Inkább úgy vagyok vele hogy nem óhajtok több sebezhetőségi felületet biztosítani, azoknak az embereknek akik fontosak számomra, és most akár akaratlanul is megbántanának, mert annyira érzékeny vagyok..
Szétszórt vagyok, belekezdek dolgokba, de soha nem fejezem be, főleg mert nem okoz örömet, bármit is csinálok, inkább csak nyűg...
Lehet őrültség de ami most jól esne-álmodozni csak szabad-, az egy sármos pasi erős kezekkel, amint egy alapos masszázsban részesít, közbe nyugtató zene, akár még néhány nyugató illatú gyertya...
Előtte akár egy jó szauna, utánna meg valami jó kis édesság...
Szóval egy igazi nagy adag érzéki élménykielégítésre lenne szükségem :P Help!!! :D

Munka-munka-munka

2008-01-16T16:56:00.000+01:00

Furcsa ilyen sok kihagyás után ismét belemerülni a munkába. Nem is azért mert sok lenne, egyszerűen a környezet, hát igen nem az otthoni, amit az utóbbi időbe megszohattam. És hát az hogy ismét beosztáshoz kell igazodnom, nem tehetem bármikor azt amihez éppen kedvem van.
Megint érzem a stressz, és a nyomást, ismét mindenki a csoportom munkáját figyeli árgus szemekkel. Ráadásul a folyamatos cégen belüli átszerveződések sem könnyítenek a helyzeten, lassan azt se tudom, hogy én még itt dolgozom e , vagy már nem is :)
Telnek a napok, de igazán nem történik semmi, sablonként élek. Persze a lakás nyújtotta előnyöket azóta is nagyon élvezem. Ahogy a cicáim is :)
Mostanában megint "nagy étvágyam" van kommunikációs téren, de nem könnyű kielégíteni.
Kevés ember tud igazi partner lenni.
Azon gondolkodtam lehet ismét nekifutok valami felsőoktatási intézménynek, de még nem igazán tudom, mit is szeretnék. Illetve vannak elképzeléseim, de ebbe az átalakított felsőoktatásba nehéz megtalálni mi is az ami fedné az elképzeléseim.
Ráadásul ha meló melett akarok tanulni, akkor sajnos az anyagiakra is kell figyelnem.
De ez még néhány álmatlan órámba biztosan belekerül :)
26-án klán buli, a legkedvesebb arcokkal a világon :) És tuti hogy ott leszek. Legalább egy kis kizökkenés a mindennapokból :)

Új év-Ó év

2008-01-10T20:01:00.000+01:00

Hát ismét hosszú hallgatás után, igyekszem beszámolni az eseményekről, illetve azon nagy történésekről amik fontosnak számítanak/számítottak.
Az első és legfontosabb, hogy túlvagyoka költözésen. Csodálatos a lakás, nagyon csendes , zöldövezetben elhelyezkeső, tágas igazi otthon. Hatalmas -az érzékeimet, ls testemet- kényeztető kádas megoldású fürdőszoba, egy tágas napalli, egy kisebb vendég- és dühöngőszoba :) , és egy minden igényt kielégítő konyha, és egy melegséget sugárzó előtér. A cserék kandalló mely igazi kuriózum fantasztikusan meleggé, a nagy ablakok pedig igazán fényessé teszik. A gyerekek (cicáim) is rettentően élvezik.Lassan egy hónapja lakunk ott , de a tulaj még egyszer sem zaklatott, fantasztikus érzés.
A költözés is gyorsan zajlott, segítség akadt bőven. És itt szeretnék mindjárt alkalmat is ragadni, hogy mindenkinek megköszönjem:Áki, Enderu, Tücsök, Kani köszönöm nektek, és legalább eggyel jövök :)
Szóval autót is szereztek nekünk, pakoló ember is volt bőven, kaja és pia is volt bőven :) És persze a hangulat is folyamatosan a tetőfokon volt.
A pakolás másnap már annyira nem, de hát ez van :)
Sajnos nem minden jut pontos időrendbe eszembe, de igyekszem mindent megemlíteni.
Elhívtak egy rettentő jó szülinapra az Irish Cat Pub*-ba. Rettentő régen éreztem ennnyire jól magam. Úgy meg lettem táncoltatatva, mint már évek óta nem. Igazi partneremre akadtam tánc téren ;) Jó érzés volt hogy mindenki irigykedve nézte mennyire jól érezzük magunk.
Remélem lesz még sok ilyen.
A december nagy része igazán pihenéssel telt, betegszabin voltam otthon.És Szentestére ez igazán tetőzött, azt hittem "belehalok" olyan szinten voltam influenzás. De hát a sok tea ismét túllendített. :)
Az ünnepek viszonylag átjáróházként teltek, de mi nem utaztunk sehova. Nem is hiányzott igazán. Jó volt az ágyba dögleni és tévézni :)
A szilveszter is csendesen telt, bár utolsó pillanatos házibulinak indult, de aztán mindenki a párjára szavazott :)
Most január van, ismét a meló, és az ügyfelek.A munkalékkör most is jó, a közvetlen környezetemben dolgozók változatlan jókedvel látnak el :)
A folytatás meg jön magától....

Summarum

2007-11-23T14:48:00.000+01:00

Megint jó régen nem jelentkeztem, de ismét akadályok gördültek elém, hát ilyen az élet. A párom megkattant, vagy inkább meg jött az esze, kicsit csajozgatott a hátam mögött és hazudott a szemembe. A lakás álom-rémálom véget érni látszik- ismét költözök. De most alaposan körbejártam az albérlet kérdést, hatalmas fürdőkád, tágas nappali, egy kisebb vendégszoba, egyedi fűtés, és a cicák sem jelentenek akadályt. Az anyagiak is előteremtődni látszanak rá. A meló örület, annyira semmittevés, hogy már nem 8 órát dolgozok, hanem 8 órát jelen vagyok. A játék sem az igazi , valahogy nem köt le , vagy ha igen akkor is inkább a kis karimat húzom. A barátaimmal is mostanában keveset beszéltem, sajnos mindenki nagyon elfoglalt. A családomra us minimális idő jut, pedig néha egy pár perc beszélgetés is nagyon sokat számít. A "gyerekeim" egészségesek, és én is. A lelkem csodaként épül lassacskán újjá romjaiból. De persze , még sokáig nem lesz az igazi.
Közelednek az ünnepek is, amit őszintén nem nagyon várok, inkább azt a pillanatot amikor végre elmerülhetek egy kád habos forró vízbe, ahonnan vagy egy órán át ki se szálllok.

Emlék

2007-11-06T08:53:00.000+01:00

Halál. Ez a sokak általt félt esemény mindannyiunk életében egyszer eljön. Hogy kinek mikor azt sajnos előre nem tudhatjuk. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy a magunk után hagyott emlékek, kiben milyen nyomot hagy. Lehet hogy egy olyan ember halála megráz minket, akivel kapcsolatunk -még élet- teljesen hétköznapi, vagy éppen csak felszines volt. Sajnos sok esetben az ember értékei halálával hirtelen sokkal nagyobb érdeklődést váltanak ki, mint életében.Hirtelen sokan bánjuk, hogy nem, ismertük meg jobban, hogy nem beszélgettünk vele, hogy nem kérdeztük meg hogy van e szüksége segítségre. Bánjuk a véghez nem vitt dolgokat, de már hiába...
Ráadásul halál nagyon kis számba mondható "értelmesnek". Általában felelőtlenségből következő baleset, vagy egyszerűsítve valaki rosszkor volt rossz helyen...Értelmetlen és érthetetlen. Ezt még az is fokozza, ha egy olyan ember távozik közülünk, aki a társadalomaktív részvevője, aki munkájával több más ember munkáját segítí, viszi előre. Fiatal, energikus éleletet élő ember volt, nyitott a világra. Szerette az állatokat, és a munkáját. Társasági ember volt, sokat utazott.
Szinte nap mint nap találkoztam vele, és valljuk be én se ismertem Őt. Magányos volt valahol, és talán ez is oka volt a tragédiának.Rettentően kedveltem, és most csendesen próbálok visszaemlékezni rá. A mosolyára, a humorára, a kedvességére; Rá. Remélni tudom csak hogy tudta/érezte , hogy igen is szeretjük.
Legkedvesebb műszakvezetőm emlékére.

Eredmény

2007-11-02T10:42:00.000+01:00

Azt hiszem a cím magért beszél. Igen eredményeket értem el; lassú és néhol igen kimerítő erőfeszítések nyomán úgy látszik az első eredmény megérett. Visszatekintve a mögöttem álló alig 4hónapot, azt kell hogy mondjam nem kapkodtam el. De ha közelebbről is megvizsgáljuk az esetet , akkor azt is tisztán láthatjuk, hogy nem is igazán rajtam múlt. De úgy döntöttem összes valaha megszerzett tudásomat/tapasztalatomat latba vetem ls akkor is célt érek, mert ez most igazán fontos.
Érdekes az emberek mit meg nem tesznek céljaik elérése érdekében. Ki így , ki úgy , sőt van aki semmit nem szégyell bevetni; akár teljes fegyverarzenálját felvonultatja, ha arra lrdemesnek találja magát az ütközetet, estleg szórakoztatni, elkápráztatni szeretné a fogadatlan prókátorokot, vagy éppen a random verbúválodott nézőközönségat.
Be kell vallanom, én se játszom mindig fairplayt. De hát hogy is mondják a cél szentesíti az eszközt, és ezzel mondással igencsak azonosulni tudok, minden olyan helyzetben amikor saját céljaim eléréséről van szó :)

Szerelem? :)

2007-11-02T00:48:00.000+01:00

"Rám valahol egy férfi vár,
aki többet ér egy álomnál.
Nem te vagy, aki rám talál,
amit nem kerestél, másé már.
Rám valahol egy férfi vár,
amit összetörtél messze száll,
elhiszem, hogy nálad jobb is jár.

Hol volt, hol nem volt, nincs tovább.
Könnyen jött és ment, nem talált.

Emlékszem, nem volt régen
hogy álompor hullott rám,
mi évekre elbűvölt
egy furcsa éjszakán.

De rájöttem, bármit mondasz,
csak játék és ámítás,
egy szép reggel nem több mint
egy újabb felvonás.

Szebben nem is mondhatnám,
hidd el, nem vagy méltó rám.
S tudom, lesz olyan, ki tényleg jó hozzám.

Rám valahol egy férfi vár...

A fátyolköd felszállt lassan,
s feltunt egy másik arc,
egy olcsó és hűvös szív,
mit mosollyal takarsz.

Minden, mit kaptam tőled,
csak pár hazug szó,
e szétfoszlott álomban már nincsen semmi jó.

Szebben nem is mondhatnám...
Rám valahol egy férfi vár...!!!"

Zsédenyi Adrienn

Mindenszentek

2007-11-01T17:44:00.000+01:00

Mindenszentek, ma egésznap ezt a szót ízlelgetem. Valahogy nem fedi le a mai napom. Nekem ez a nap teljesen másról szól. Halloween, nem ez sem az igazi jelző. Halottak napja, na ez meg végképp nem hiszen, elég csúnya dolog lenne ha csak a mai napon gondolnánk elhúnyt szeretteinkre, nem állítom hogy én nap mint nap emlékezetembe idézem őket, de valahogy egy ennek szánt nap sem indítja meg bennem az emlékezést, és a emlékeimben való elmélyülést.
Kettőség vibrál benne, eleven akár a kezemmel is megfoghatnám. Valami kirobbani vágyó hatalmas érzés, és nem , végre nem negatívumról beszélek. Tele vagyok energiával, és ezzel az érzéssel, mintha pehely könnyű lennék, és a leghihetetlenebb tündérmesébe is tudnék most hinni.
Mennyit ér pár kedves szó? Egy örömteli életet is akár :) Végtelenített energiát érzek, és mellé? Gomboc a torokba, "fájdalom" amolyan negédes a hasamban, és igen állítólag virulok, le rí rólam valami földöntúli, és titkos érzelmi kavalkád. És olyan jó :)
Most irigykedhettek jól :) Lehet hogy ilyen az eljövendő boldogság első ízcseppje? Bárcsak...
De régen mondtam ki ezt a szót, bárcsak... Igen kívánság... Nem szoktam egoista lenni, de most szeretnék egy aprócska kívánságot..Persze nem mondom ki, nem lehet, hátha akkor nem teljesül...Szeretném ha ez a kezdő löket elég lenne az életem minden területének újra helyrezökkentéséhez. Talán ez volt az annyira régóta óhajtott égi jel? Hát ha nem is teljesen égi :) de jel volt a javából! Most kell igazán kitartani, az utolsó energiákat is bevetni! de mit is beszélek hiszen , nem hogy a végét járnám az energiáimnak, nem elég volt ez az egy csepp olaj a tűzre és újra robbani készen állok :) Köszönöm neked, neked aki pár kedves szóval visszaadtad a hitem, az erőm, az életem :)

Pillanatképek

2007-10-30T18:27:00.000+01:00

...Fogjuk rá, hogy a mai nap már egy kicsit jobban indult, legalábbis hagulatomat tekintve. Munka ma sincs igazán, de igyekszem magam egy remek könyvel lekötni szabad óráimban. Kicsit társaság hiányom van, de majd a hétvégén pótolom, hiszen ismét baráti házibulira van kilátás. Ivászatot nem tervezek, a múlkori buli ez irányú negatív kimenetele alapján, de hiszen nem is ezért megyek, hanem a társaságért.Ma volt jelentkező cica ügyben is, tehát itt is pozitív eredményre van kilátás.
Az időjárás rettentő mogorva, de igyekszem rajta felülkerekedni, mintha érezhetően szikrára lobbant volna bennem némi energia. Hogy honnan azt sajna nem is sejtem, pedig nem ártana még belőle. Próbálok mindenben pozitivizmust fellelni, bár ez most is igazi erőfeszítés. És még azon emberekkel való kommunikáció se igazán segít, akikkel ha beszéleg , már az is nagyot dob a hangulatomon. Sajnos nagy részük, ugyanolyan unott, és depis , mint az átlag ember ebben az időben.
...Álmodtam ismét az éjszaka, érdekes álom volt megpróbálom felidézni:
...Fekszem az ágyon és bámulom a plafont, nem érzékelem a külvilágot, csak meredten bámulok. Telefon csörren ez zökkent ki igazán, ismerős a dallam... Idő még rájövök; ez az énn mobilom..Unottan nyúlok a hang irányába, majd magamelé emelem a készüléket. Ismerős név mosolyog rám a kijelzőről, döbbenet ül rám. Soha nem hívott még fel telefonon, értetelenül bámulom a nevet, félve mintha csak a képzeletem játszana velem, és félve bármelyik percben eltűnik.. Zavarodottan veszem, és beleszólni is elfelejtek.. Búgó hang köszönt a másik oldalon, lassan, és meglehetősen halkan beszél, majd félbehagyja és azután érdeklődik ott vagyok e még a vonalban...Zavaromat levetkőzni igyekvén, beleszólok... Majd folytatja, bár mintha Ő is zavarban lenne egy kicsit... Még mindig nem tudni miért hív, de élvezem.. Jó hallgatni a hangját, közbe lecsukom a szemem, és alakot ölt a képzeletemben a beszélő..Kérdez valamit... Elgondolkodom, majd ismét megdöbbenve a szituáción; Igent mondok. Kedvesen búcsuzik, majd leteszi. Én még mindig a telefont szorongatom,majd lassan eljutnak az agyamig , az elmúlt alig 2perc eseményei.- Kezdett leesni, elhívott egy kávézásra.. Készülödni kezdtem, valljuk be elég izgatottan. Nem akartam nagyestélyibe tetszelegni, hisz az nem is én lettem volna, de sportosba se éreztem volna igazán jól maga vele. Maradt a szövetnadrág, egy enyhén kivágott felső, kis kabátka és cipő. Nagyon enyhe smink. Életembe először nem voltam késésbe, de még is folyamataosan indulhatnékom volt, nem tudtam ellenállni, elviharoztam... Át a városon, szinte suhantam, eredmény, túl korán értem oda.. Nem akartam, hogy tudja így a környéken sétáltam, de nehezen ment az idő. 10percel az idő előtt odasétáltam a találkozóként megbeszélt helyre. Már ott állt, és láttam örül , hogy nem késtem. Üdvözlés, pusziváltás. Majd benyitott a kávézóba. Hagyta hogy én válasszam az asztalt, ez fura volt, és jóleső. Leültünk, a kabátok a fogasra kerültek (segített levenni; igazi lovag ) ... Rendeltünk, persze nem csak kávét.. Előkerült a cigaretta is , tüzet nyújtott. Feszült voltam, még mindig álomnak tűnt az egész, nem igazán tudtam önmagam lenni... Mosolygott, mosolyogtam. Imádom a mosolyát -futott át bennem. Megérkeztem a kávéköltemények, üditők, és a nasi. A beszélgetés is megindult, bár elég felületesen... Tetszett a zavar amit az arcán láttam, ez oldótt fel igazán.. Belemelegedtünk, és néha félhangos nevetések is szűrödtek már ki asztalunktól...Nagyon jól éreztem magam, csak az a mélyről jövő gondolat nem hagyott igazán , hogy mitől e változás.. Úgy éreztem akar valamit, és vártam mikor rukkol elő vele.. De ez még váratott magára. Sétálni invitált.. Kicsit fura volt, hiszen én voltam otthon..Fel is tettem a kérdést mi szél hozta vidékre? A válasz már megszokottab volt:-Nem tudom;éreztem hogy jönnöm kell.. Csendesen sétáltunk, majd eszembe jutott egy általan nagyon szeretett hely, amiről úgy gondoltam neki is gtetszeni fog: a papkert,. Arra felé vettük az irányt, még mindig minimális volt a kommunikáció, de ez most nem volt zavaró. Odaértünk és láttam a kíváncsiságot a szemében. Az ódon udvar falait borostyán borította, és az udvar tele öreg fákkal.. A csoda hogy nem járt arra egy teremtett lélek sem.Élveztük a hely szellemét. Talátunk egy szép faragott padot leültünk egymással szembe, lovaglóülésbe mint a gyerekek.Beszélgettünk, és valljuk be izott a levegő. De a "kisülés" még váratott magára.Csípősre fordult közbe az idő, észrese vettük, és ránk esteledett.Felállt, és mögémült, és hátulról átölelt, és figyelte mind az én, mind saját magában fellépő visszajelzéseket. Nem szavakat, inkább apró biológiai jeleket... Csak pozitívat kapott, legalábbis abból ítélve, hogy ölelése erősödött.Mellkasára tettem a fejem, és hallgattam boldogan kalapáló végtelen nagy szívét." Felébredtem, és soha ne óhajtottanm ennyire még visszaaludni... Boldog voltam, így is hogy nem tudtam, csak sejteni mertem mi jött volna ezek után...

Film

2007-10-29T18:00:00.000+01:00

...Az életem lassan egy filmre hasonlít. Hogy melyik műfajt találtam meg magamnak, hát ez egy amolyan egyveleg; van benne komédia, tragédia, egy kis burleszk, némi fantasy ill. sci-fi, néhol horror, és néha dráma. De nem is a műfaj a fontos, hanem az a szomorú tény hogy lassan olyan vagyok mint a nézők a moziban, lassan én is csak kívülállóként figyelem saját életem, kezdem úgy érezni, hogy csak sodródok az árral, és minél inkább próbálok bárminemű úszásra hasonlító kapálódzást, annál gyorsabban akar ez a folyó elnyelni.
Reggelente fülembe szálldóso dallamokkal, melyet az egyik leghallgatottabb rádió szolgáltat, indulok neki a rám váró napnak. A buszon ülve suhan melettem a világ mint egy röpke film képkockái, annyi ismeretlen arc, de próbálom kizárni őket, legalább ilyenkor a saját gondolataimba merülni. De csak 3röpke megálló, és leszállok...kis séta és már a belépőkártya megszokottan unott csipogását haloom ahogy belépek a nagy barna kapun.-
Majd mosolygos arcok próbálnak kizökkenteni gondolataim már gyárszerű zakatolásából, ha nekik nem sikerül, majd fenn kapom feletteseimtől az áldást, és ha valami csoda folytán tőlük se, akkor is még ott marad az ügyfelek igen széles köre.
De ma még ők se tolonganak, hat óra múlt és 5 emberrel beszéltem.Eredmény:ismét lüktet a fejem, lehangolt vagyok, és a munkamorálom egyenlő a mínusz végtelennel.
És hogy mi az ami még ezen is ronthat? Igen van ilyen is!
Lejárt az előfizetésem az én kicsi fantasy játékomhoz :(
És már most is hiányoznak a barátaim, de sajna most anyagi akadálya van a hosszabításnak.
Az egészségem mostanában kielégítő, nem tapasztalok benne romlást, inkább a lelkem "zabálódik" fel...Most is csak önmagam árnyékaként lézengek, miközben megannyi borús gondolat kering bennem. Leginkább a rajzfilmek balekjaként ábrázolt figuráira hasonlítok, akik fejük felett egy esőfelhővel , orrukat lógatva ballagnak, hogy hova, még ők se tudják...
Kedves szüleim is tegnap másfélórával érkezésük előtt értesítettek, hogy meglátogatnak...
Kicsit legalább beszélgettünk, nem sokáig maradtak...Aztán a megszokott pihenőnapi otthoni sürgés-forgás;főzés, mosás takarítás, és egy kis játék, hogy oldódjak, bár ez mostanába itt sem 100%os.
Néha jó a magány, és jó ha magunknak éljük meg a velünk történő eseményeket, de most kiabálnék, kiabálnék, hogy mimdenki hallja, hogy itt vagyok... De nincs erőm kiáltani..Vagy talán nem akarok másokat terhelni? Vagy csak tudom nem érdekelne érdemben senkit... Marad megint az írás, ez az én vígaszom, mentsváram----Az én filmem, velem az összes főszerepben, a rendezői székből lassan kitúrva, de játszom, és játszom, mégha néha a függöny legördülésének előszelét is érzem.-

A szex hatásai

2007-10-12T23:29:00.000+02:00

Tudom furcsa a címválasztás, de ne aggódjatok nem fogok az utolsó kéjkcsepp összetételéig elmenni.
Napom óta feszült voltam, nem találtam a helyem a világban, még a magaméban sem, és nemtudtam mi az oka.Érzelmi/érzéki ember vagyok, szeretem az élvezeteket , de nemtarto magam ezek rabjának. Ha jól esik valami csinálja az ember. De az pl. eszembe se jutott az elmúlt kb. 4 hétben, hogy "emberi" gyengeségem fog így helyrerántani.
Hát igen ma elkapott a szenvedély, és azóta mintha kicseréltek volna.
Rájöttem, hogy az elfojtottt vágyak, és ki nem élt viselkedés, tett oyan megtörté és élettelenné.
Hogy a mostani dellirium meddig tart azt nem tudom, számoltam vele, hogy ez megint csak átmeneti felívelés lesz, és aztán még meredekebb az alászállás.
De ez most életmentő volt.
Kérdés legközelebb is ideér a megoldás az utolsó percben, vagy mártírként, vagy éppen rátartiként inkább feláldozom magam?
Még nem tudom, de most inkább élvezetem a pozitiv érzéseket, melyek szétáradva testemben mozgóstják a teljes belső energiáim :)

Fáradtság

2007-10-11T23:36:00.000+02:00

Gondoltam ma is írok valami nagyon okosat, de rettentően fáradt vagyok. A mai 12óra felért egy hét munkával. Kimerült vagyok, bár még tervbe van véve, egy kis éjszakai játék, bár nem tudom mi lesz belőle.
De valami pozitívat is kellene írnom, bár ez sem könnyű a jelen helyzetben. Lassan beköltözök a munkahelyemre, mert kár haza mennem (amúgy is csak két sarokra lakom).
De nem csak én vagyok fáradt, körülöttem körös körül unott arcok... Csak az újak lelkesek, de majd ez is elmúlik..
Mély depresszió, beszürkülés, és fáradtság telepedett ránk, és egy falatnyi friss fuvallatért kiáltunk...
Hát ez nem túl pozitív..
Egészségi álllapotomis igencsak súrolja a kritikus pontt, amit lassan napi 1 doboz cigivel rontok, a rosszabbnál is tovább...
De erre jelen pillabatban is csak egy idézet jut eszembe: "..how life like tragedys..."
De ez nem tragédia, ezért nem is szomorít el, mer elszomorodni sincs igazából erőm...Hiányzik egy ölelés, mint mindig... De helyette mai is marad a szeretetpótló: Fagyi :)
Szép álmokat mindenkinek!

Érzések

2007-10-10T19:12:00.003+02:00

Hát akkor most megkövetem magam, és ontom magamból a szót, fogtok ti még sírni hogy hagyjam abba....
A mai megszólalásom ismét egy rendhagyó írás lesz. A téma az érzésekről. érzelmekről fog szolni, ami sokunk számára igazán homályos folt(bevallom néha nekem is :) )
Ma csak a pozitív érzésekről akartam írni, de már most az elején rájöttem, hogy nincs pozitív vagy negatív. Hisz minden nézőpont kérdése, gondolom ezen nincs mit magyarázni elég ha belegonodolsz bátor olvasó.
Rengeteg érzés kavarog bennem nap mint nap, melyeket talán feleslegesen, megpróbálok kategorizálni. De ez szinte lehetetlen. Olyan ember vagyok akinek életfeltétele az érzelemvilág. Szeretek adni, és nem csak mondom. Szeretek mosolyt csalni az emberek arcára, még akkor is ha ezt csak akkor érem el ha hülyét csinálok magamból :)
Lelkemet kitárva járok, és mindenki vehet "belőlem", szívesen adom...
Mindenkit szeretek nincs kivétel. :) És ha még viszonozzák is az maga a tökély.
Lehet hogy a magán életem nem tökéletes, de a barátaim annál inkább, és büszke vagyok rájuk, és hálás amiért vannak.
Néha nem tudok különbséget tenni szeretet és szeretet között. De talán nem is kell. Nagy a szívem sokan beleférnek :)
Azt viszont meg kell hagyni, hogy nem állom meg szó nélkül ha valaki bántani akar.
De térjünk vissza a pozitív érzelmekre.
Mi a különbség ha valaki szerelmes, vagy ha valaki rettentően szeret valakit?
Főleg ha mindkét esetben ellenkezőnemű "egyedről" van szó?
Vagy ez néha átfedésben van, vagy esetleg megegyezik, esetleg az utóbbiból egyenesen következik az előbbi...
Megannyi kérdés. Talán nincs a világon még egy olyan téma ami önmagából kiindulva ennyi újabb nyitott kérdést szülne.
Boldogság, ez még számora is leírhatatlan érzés, sokféle képp körülírhatnám, de nem teszem ha érzed fel fogod ismerni. :)
Az ölelés hatalma felér a világ minden kincsével, ne felejtsük minden adandó alkalommal megölelni szeretteinket. És még valami mindig mondjuk ki az érzéseinket , soha nem lehet tudni, lesz e még lehetőségünk elmondani . Nem válik ettől elcsépelté hidd el:Szeretlek!

Visszatérés

2007-10-08T12:12:00.000+02:00

Hát sziasztok, ismét itt.
Hosszú idő telt tudom, de már tudom azt hogy van akinek hiányzom, akit tényleg érdekel hogy mi van velem, és szívesen, vagy éppen velem együtt szomorkodva olvassa ezeket a néha csak párszavas sorokat amik ebbe a blogba kerülnek.
Probálok valami értelmesen felépített összegzést írni, de nem ígérhetem így az elején, hogy ez sikerülni is fog.
Cicáim: Boldogan jelenthetem ki az összes cicám egészséges, másfél hónap és közel 100E forint után. A pénzt nem azért említem, hogy felvágja, vagy azért mert sajnáltam tőlük, csak ha valaki állat tartásba vág, ne felejtse az anyagi felelősséget se.
Az életem, a lelkem:
Hát igen na ezt már nehezebb összefoglalni, de igyekszem.Írtam hogy hónapja felborult körülöttem minden, ide értve boldogságot, nyugtot, és sok nevetést adó fantasy világom, és lelkem mélyén úgy éreztem elárultak.
Nos a helyzet változott, és kezdenek a dolgok úgy alakulni, hogy ismét tudok hova fordulni, ha kell egy kis jókedv. A banda ismét nagyszázalékában összeállt, és ennek nagyon örül az én kis szívem. Jó látni őket,örülnek egymás örömének, és sírnak veled ha baj van. Kívánni se tudnék szebbet/jobbat mint ilyen barátokat amilyenek nekem vannak. Most értettem, meg igazán hogy több igaz barátom van mint amennyiről valaha is álmodhattam volna. Nagyon igyekeszem megbecsülni mindőjüket, és szeretném itt megragadni az alkalmat hogy megüzenjem:Musuh, Thiryon, Elektro köszönöm hogy vagytok nekem.
És ha már itt tartok, akkor megemlítem, hogy lehet irigykedni, akkor fantasztikus partyt tartottunk a hétvégén, hogy a mesék heted-hét országra szólo vígadalmai a mienk bokájáig se ért volna.Igaz most először (és utoljára), kicsit én is túllőttem a célon, azzal az isteni bóditó nedüvel amit gyűjtőnéven alkoholnak nevezünk. De hát ilyen is kell néha, különben elfelejti az ember hol is a határ.
Egyéb emberi kapcsolatok:
Érdekes továbbra is megmaradt, hogy igazán férfiakkal tudok pillanatok alatt szót érteni. És rettentő gyorsan megnyílnak nekem, és amikor ezt Ők is észreveszik, meglepődnek rajta. Rettentő hogy bármiről el lehet/tudunk beszélgetni. Nincsenek tabuk. Néha úgy érzem túlértékelnek, mert igen persze jól esik az a bizalom, amit kapok azáltal, hogy millió titkukat osztják meg velem, de még is én nem adhatok nekik szinte semmit, a hallgatásomon, és a meghallgatáson kívül. Vagy ez ennyire hiányozna a világból, a párkapcsolataokból. Vag yegész más az oka , hogy egymással nem , de egy kivülállóval minden titkunk megosztjuk? Szégyellenék magunkat, vagy nem tartjuk, társunk/párunk/barátunk elég érettnek ahhoz, hogy ezt vele osszuk meg először és csak vele. Azt már tapasztaltam, hogy a baráti társaságok összejöveteleken, (pl. kanbuli), már nem amódon rivalizálnak,m hogy szaftos történeteket mesélnek,nem már ciki ilyenekről beszélni, és valljuk be lassan nincs is miről, hisz a nők vették át a csábító szerepet, és ők döntenek a párkapcsolat további sorsárol, és azon belül a férfi szerepéről. Változik a világ, szoktam volt erre mondani. És ha valamit igazán akarsz úgyis eléred, de 50% forod van ha nő vagy :D
Ismét jól elkalandoztam, de remélem senkit nem untattam, most mennem kell, de most már sűrübben leszek :)

Remek nap/Pokoli éjszaka

2007-09-06T14:21:00.000+02:00

Igyekszem összeszedni, mit is éltem át a tegnapi napom, de nagyon jó tudja mindenki, hogy az érzékeseket meghatározni, leírni a legnehezebb feledat, de felveszem a harcot, és megpróbálom visszaadni...
Viszonylag korán keltem, lementünk a boltba reggeliért,majd még újba ejtettük a gyógyszertárat is. Aztán irány haza, megterítettem, és reggeliztünk, majd a gyerekeknek is adtam enni. Közbe ember elindult dolgozni. Csirkepaprikást ígértem vacsora gyanánt. Elővettem a fagyasztóbol a husit, közbe gondoltam benézek egy kicsit felborult fantasy világomba, hátha ez lesz az a nap amikor valami történik, és meglátom a reménysugarat , arra hogy kicsiny megszokott, védelmet adó világom újra olyan lesz mint fénykorába, ahova tudok jönni , ha új erő vagy egy kis baráti közösség kell. Közben üvölt a zene a fülembe, amit most nagyon élvezek... Közbe álok a játékba egy pecabottal a kezembe, ott horgászok az egyik legszebb parton, szól a "Szar napom van.." című szám, és ott volt a jel, mégse figyeltem fel rá.. dehát ilyen napon, amikor esik az eső, de itthon lehet az ember és azt csinálhatja , amihez kedve van, az ember alapbetően pozitív hozzáállású...
Ezzel én is így voltam.. És akkor eszembe jut..ahhh a vacsi..neki esek és felteszem, főni a hamikát...A kedvem még mindig egész jó.. És akkor mit látok, kicsiny karakterem meghívást kap egy csapatküldetésre... Nem sok kedvem van, de ez értem is van, hát megyek.. Nehézkes az indulás, már 9óra van... De megvagyunk, indulunk is, a hangulat katonai, rend és fegyelem..
Esünk kelünk a nagyobb ellenségeknél, és ma végre egy kis változatosság, egy új főellenség próbálja.... És hihetetlen a sok nehézség ellenére, elsőre hal a gonosz, és ráadásul az érte járó jutalom, nekem kedvezett...Hatalmas öröm volt számomra.. Persze a kajcsi közben elkészült, és ember is hazaért... Bunkózni kezdett velem.. Én nem vettem fel, ez őt méginkább dühítette... Majd elment aludni, én még neki álltam mosogatni kb. hajnal 1 lehetett, erre ő felkelt, és üvöltözni kezdett, majd amikor látta hogy nem érdekel, elkezdte csesztetni a gyerekeket (cicák)....
Majd a kandúromat megütötte, egy olyan dologért amiről nem is tehetett, és akkor én megütöttem Őt, elkezdtem ütni a vállát.. majd kirohantam a cicám után, és sírva vígasztaltam...
Ezután mégnagyobb haragra gerjedt amikor látta hogy nekem Ő/Ők (cicák) fontosabbak...
Elkezdett fenyegetőzni, de már ez sem érdeklt, utáltam ebben a pillanatban, és megint csak növesztett a gyűleletemen...
Kimentem rágyújtani.... Ott meg rosszul lettem, megszédültem, gondolom a vérnyomásom a plafonon volt... Bejöttem az erkélyről, és leültem, nagyon magamba voltam zuhanva, és akkor olyan történt amit el se hiszek ha nem velem történik, odajött hozzám Sissy (nagyobbik nőstény cicám) és idaült az ölembe, és dörzsölöszködött hozzám, szó szereint vígazstalt....Ő akinek nem véletlenül az a beceneve hogy Mufi (Mufurc), nem lehet simogatni,nem hagyja, de most érezte , hogy nekem ez kell...Köszönöm neki... Egy kicsit megnyugodtam, én is elmentem aludni (persze külön ágyba), és igen megint álomba sírtam magam....

Csak úgy...

2007-08-31T14:10:00.000+02:00

Amikor elkezdtem írni ezt az "internetes naplót", a cél az volt, hogy kiírjam magamból a velem történteket, és talán ezzel néhányakat jobb kedvre derítsek, vagy segítsek esetleg meglátni egy rejtett hibát, amit így talán ők előbb felismerhetnek, és talán valamelyeset fel készülhetnek rá. Ma már csak magamnak írok, és most bocsánat azoktól akik olvasnak, persze nektek is, és rájöttem, hogy azért eme formában élem ki kommunikatív hajlamaimat, mert sajnos nincsenek barátaim. Rengeteg jó ember vesz körül, nevezhetnénk őket haveroknak, munkatársaknak, rokonoknak...de nincs barát.Ami egyrészről jó, mert legalább ez a tény tiszta, másrészről nem olyan jó, mert nem mondhatom el senkinek mi is a helyzet velem, pedig milyen jó lenne őszintén elmondani valakinek, nem kell hogy megértse, és nem kell hogy tanácsot adjon, de meghallgatna, esetleg barátilag "vállon veregetne", rám mosolyogna, és az élet menne tovább. Vagy néha azt mondaná, mekkora hülye vagy! És nem nem bántódnék meg tudnám, szívből jön, őszintén, és nem bántólag.
Hát igen, de ahhoz hogy az embernek legyen barátja, adott esetben barátai, nem árt közösséghez tartozni, és hát ha az ember nem nagyon kimozdulós típus ez igen nehéz.Az online dolgok is gyorsan változnak , ahogy az egész világ. Emberek jönnek, mennek, és jobb esetben a róluk alkotott képek, mint emlékek megmaradnak.De hát a változás kell, és jó, ez a mozgatórugója a mindnségnek, -mondják a bölcsek. De hányszor könyörgünk titkon: Ó bárcsak most megállna az idő, és örökké tartana... Persze legalább ennyiszer pörgetnénk az időt előrefelé is... Pedig a mának élni se olyan rossz higgyétek el... Pl. Reggel nagyon tartottam a mai naptól, -senki nem szereti az orvosi vizsgálatokat;főleg ha tudja baj van-és most , ahogy itt ülök és írom eme sorokat, már sokkal nyugodtabban teszem, már tudom mi a baj, és igen , lehetne nagyobb is, és ez megnyugtat. Milyen furcsa, hogy tényleg minden csak nézőpont kérdése, az ember stresszeli magát, amíg nem tud fordítani a látásmódján, és akkor megvilágosodik, és hirtelen kisimul.... Vagy éppen rájön, hogy ha stressszel , akkor sem lesz jobb :)

Összegzés :)

2007-08-28T16:11:00.000+02:00

Hát igen ismét itt egy szakasz vége. Kaptam hideget és meleget az iutóbbi időben egyaránt, de tudod amikor az ember lelkileg törékeny, sokkal inkább a negatívumot érzi meg, és sokkal könnyebben megy a pozitiv élmények/lehetőségek mellett.Igazából most a múlt hetemet szeretnél igazán kiértékelni. A hét eleje munkával telt , amit valljuk be igen nehezen viseltem. Rossz passzban is voltam, magánéleti, és anyagi gondjaim is rájátszottak a töménytelen számomra most igen irritáló ügyfél mellett. Éreztem nagyon rám férne egy kis kikapcsolódás, de olyan féle amikor általam kedvelt társaságban, kötetlenül telik. És valjuk be eme lehetőség a hétvégére adott volt, mégsem tudtam kezdetben felhőtlenül örülni neki, és átadni magam a gyermeki izgulós várakozásnak. A hét telt, persze csiga lassan, és közeledett a csütörtök, ami szintén meghatárózó napja lett a hétnek. Csapatépítés volt a napi pogramm reggel 9től, kifulladásig. Na de ez szó szerint értendő. Visegrád volt a célállomás, és ezzel együtt egy új izgalmas, adrenalin fokózó élmény a canopy. Délelőtttől kora délutánig, mondjuk hogy játékos túrázásban vettünk részt-bár nem tudtam játékként venni, miközben a változatos terepen, tüdőmet kiköpve bandukoltam, az alig kevesebb mint 40 fokba-majd ebéd után (amihez erőm se , és étvágyam se volt), indulhatott a kötélpályás örület. Élveztem nagyon, még az egyik (emlékeim szerint az 5 oszlop előtt) állomásnál elszállt a fékem, és a hálóba csapódtam elég nagy sebességgel, a bokám egy nagyot reccsent, és percekig nem bírtam ráállni. Nagy volt az ijedtség, de bennem nagyobb volt az adrenalin, így végigcsináltam.Az élmény mindennél többet ért. Még akkor is ha a lábam nem így érezte. Pénteken persze nem tudtam lábra állni, de nagyon akartam a hétvégi baráti összejövetelt, így belevágtam. Pénteken este tali a szokott helyen, és irány Siófok. Szinte mindenki ott volt akit szeretek, nagy beszélgetések, némi lelkizés, rengeteg poénkodás, evés ivás.Mint egy nagy dilis család.Rengeteg fotó, mosoly, végeláthatatlan jókedv.
És igen aki nem jött az lemaradt.Ez megismételhetetlen. Köszönöm mindenkinek, ezt a felejthetetlen hétvégét, a barátságot, és az élményt hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. És már tudom, hogy mennyire "gazdag" vagyok, mennyi érték vesz körül.Annak a fiatal fiúnak, akinek magánéletileg nem teljesen jött össze ez a hétvége, ezúton is üzenem, próbálj emlékezni, és akkor könnyebb lesz :) És persze szeretlek benneteket! :D

Eddig tartott....

2007-08-16T12:20:00.000+02:00

Hát ez gyors volt, ugye? Pillanatnyi fellángolás, mondhatnám.... Tegnap este , a napközbeni vidámság dacára, kiborultam... Jó volt azt hinni , hogy minden rendbe jött, de sajnos nem igaz...
Lelkileg teljesen padlón vagyok, és nem is látom egyenlőre mi tudna kirántani, ebből a mély depresszió szerű állapotból.. Türelmetlen, lobbanékony vagyok, és nem igazán találom a helyem, sőt lekötni se igazán tudom mostanában, magam, a számítógépem szarakodik,a nettemmel, és a tévémmel együtt... Anyagi gondok is terhelnek, több nem várt kiadás... Úgyérzem teljesen elszürkültek a hétköznapjaim... Sírógörcs folytogatja most is a torkom, bár tudom sem a hely sem az idő nem alkalmas arra hogy ennek most utat engedjek... A másik kérdés kiengedjem e egyáltalán magamból, bár úgy érzem ha ezt nem önszántamból teszem, akkor hamarosan önállósítva magát fog kifakadni... A gyomrom is akkorra mint egy golflabda, rettentő sok feszültséggel...belülről emészt.... értelemetlenség, és üresség az amit érzek... érzek?! nem már azt sem..érzéketlen lettem, és lassan érdektelen is...igen megint sodródás, és meg annyi keserűség...
talán ebből már ki sem kerülök.....igen tényleg ez már végső elkeseredés.... :'(

Újra itt van, újra itt van ;)

2007-08-15T18:20:00.000+02:00

Hát összeszedtem magam, és mint ahogy várható volt a felhők elszálltak... Szivárvány is derengett...és a mosoly is visszaköltözött az arcomra... A költözés véleg lezárult, és a lakás üres, ahogy a zsebem is :( Na de sebaj önálló élet, ez mindent megér.... :) Már persze állnak a szekrények, és lassan belakom a teret... Bár őszintén megmondom , még nem sikerült egy egészségeset aludnom.... Viszont ami még ennél is jobb hír , a szellemi magányomnak teljesen bucsut intettem... Rettentő jó beszélgetőpartnerem van, aki szinte mind1 ilyen témát dobok fel , partner :) A cicák növögetnek , egyre energikusabbak, és ők is gyorsan belakták a lakást ...
A melóhelyen is helyre állt a rend, igaz kellet hozzá részemről is pár nap kényszerszabadság, de az idegeim megint a régiek, ismét mosolygok csak a dolgokon, és újra tudok több dolgot is egyszerre, ugyan olyan pontosággal csinálni, nem okoz gondot a multifunkcionalitás..
Ja és nem elég hogy szellemi , kultúrális, és verbális igényeimet messzemenőkig ki tudom elégíteni eme kedves beszédpartner révén , de olyan általam feledettnek hitt lehetőségeket tárt/ tár fel előttem, ami segít viszatalálnom, az általan olyannyira szeretett életúthoz.
Azt mondják, hogy az ember életében mindennek oka van...kár hogy az ember erre általában csak utólag jön rá :) Most is annyi mindenre szeretnék választ kapni, mi miért történik krülöttem, és vajon az általam sejtett célokat hivatottak elősegíteni, vagy éppen ellenkezőleg...Mostanában megint sokat merengek, és meditálok...és most hogy lezajlott a költözés, úgy döntöttem újra aktivizálom magam testépítés terén....Szóval a célok ismé adottak, energiám van hozzá, időt pedig megtanultam szakítani a fontos dolgokra, jah és még valami sikerült végre elszakadnom a cyber világtól, sokkal több időt töltök mostanában a számítóépen kívül.... Jah igen és újra írok fantasyt, és újra olvasom Fablet többek között....
Mndenkinek szép napot ;) És hasonló jókedvet!

Füvek és fák, csak én vagyok bokor....

2007-07-30T18:05:00.000+02:00

Azt hiszem ez a legtalálóbb cím a mostani helyzetre.
Exem elment szombaton bulizni, leengedni a fáradtgőzt, erre jól becsajozott... Bár ki tudja mi lesz a kimenetele ennek is, de akkor is ....
Más is összetörte a szívem, ráadásul a költözés is rettentően megviselt, ráadásul a cégnél sem alakulnak úgy a dolgok ahogy kellene... Leginkább úgy tudnám jellemezni a helyzet gyűlnek a vihar felhők rendesen...
Még írni sincs erőm, majd ha összegyűjtöttem minden erőm...visszatérek...

Fáradtan, de élményekkel tele...

2007-07-29T19:16:00.000+02:00

Fáradt vagyok, mind lelkileg, mind fizikailag. De túl vagyok a költözésen, ugyan nem minden sikerült úgy ahogy azt én terveztem. Pénteken kezdtünk végülis neki a pakolásnak, dobozolásnak, és kiderült annál sokkkal több cucc van mint sem sejteni lehetett. Hosszú éjszakába nyúló lett a csomagolás, ami szombat hajnalban folytatódott, és tartott egész nap. Már eleve a távolság a két helyszín között is számottevő, sejteni lehetett , hogy el fog húzodni az átfuvarozás. Végeláthatalannak tűnt az egész, még délután is. Az új lakás meg csak telt a holmikkal, kora estére a plafonig értek a csomagok. Az utolsó kört már azt hittem a folyosóra fog kerülni, de azért befért. Igaz a alkásba csak lebegni lehetett. És akkor jött csak az igazán nagy feladat, mikor már minden elcsendesedett, kellene egy kis hely ha más nem az alváshoz. Hát őszinte leszek, az alvás nem igen ment, pedig csak abból tudtam , hogy élek, hogy nagyon fájt mindenem. Gyorsan virradt a hajnal, és lehetett folytani. Bútor összeszerelések, kicsomagolások. Beiktatva egy gyors reggeli, és a melegre való tekintettel, jó sok zuhanyzás. Nagyon élvezem , nagyon szép a lakás, tágas és fényes, az erkély az pedig egyszerűen díjnyertes. A rend is kezd kialakulni, de elég sok mindennek nincs még meg a helye, hiszen itt nincs sajnos beépített szekrény, így valószinű, még egy két szekrényre be kell fizetni. De ez is majd kialakul, én remélem hogy mint a mesében, itt is majd "jó" győzedelmeskedik :)

Okok-Okozatok

2007-07-22T17:24:00.000+02:00

Az elmúlt pár napban ismét felpörögtek az események. Lassan nyakamon a költözés, új ismeretségek kötettek, és régóta stagnáló dolgok kimozdulni látszanak.
Nehéz olyan dolgokról irní aminek még nagyon az elején tartok, és ahol még kevés, vagy nagyon homályos intuícióim vannak, de szeretem a lehetlennek tűnő dolgokat.
Új oldaláról ismertem meg egy olyan "kollégámat" , aki valljuk be számomra csak egy ember volt a cégben. Kellemes nyitott szívű ember , aki rettentő intteligenciájával, és emberségességével nyűgözött le elsősorban, Persze ez nem minden :) Nagyon sokoldalú, szereti a természetet, amit nem csak néz; lát is, sőt sokszor kamerája lencséjén át. Ez mellett széles zenei ízlésvilága, és állatbarátsága sem elhanyagolható. És a legszembetűnöbb: munkamániás :) Ami néha nem biztos hogy annyira jó, egyébként szerintem csak valamiért ennek egy része menekülés :( De ez csak egy kezdeti megérzés...Rengeteget beszélgetünk, nagyon nyitott és kommunikatív. Oroszlán, és bár nem kedvelem ezen csillagjegy szülötteit, Őt mégis nagyon kedvelem.Rettentő jó a humorérzéke, és nem utolsó sorban őszinte, szép a mosolya.
Mielőtt valaki azt hinné:Nem!Ő Csak barát :)
De a másik változás már nem baráti :) Két napja pozitívan sokkoló híreket kaptam, kedves exemmel kapcsolatosan, ráadásul tőle. Vettem a nagy arcom, és rákérdeztem néhány dologra, hiszen régóta nagy a csend, és láss csodát.. Igaz ezzel elkedvetlenítettem, de lássuk be igen most egoista voltam, nekem nagyon jól esett amit mondott. Ennek a sztorinak szigorúan csak happy end lehet a vége, vagy így vagy úgy , de eldöntöttem idén be kell fejeződnie.Nem bírom tovább, és nem is akarom.Szenvedtünk már épp eleget, itt az idő , hogy valamilyen módon boldogok legyünk.
És a végére hagytam a költözést, mert a szerencsesorozat ott kimerült , hogy megtaláltam ezt a gyönyörű lakást, a munkálatok nem úgy haladnak, a beköltözésw csúszik, így minden más is.Pedig már nagyon túl akartam lenni rajta, de hát ami késik az még visszavan.... :)

Sodródás

2007-07-13T23:06:00.000+02:00

Nem igazán tudom , mit is mondjak vagy írjak. Egyenlőre még bennem is kicsit szétesettek a dolgok. Költözök, a lakás nagyon szép, méretben megfelelő. A munkahelyemen jól alakulnak a dolgaim, ahogy ezt a madarak csicsergik, mégis üres vagyok , és összetört... Talán a legjobb szó az hogy el vagyok anyátlanodva. Úgy érzem a világ összefogott ellenem, ami nem lenne baj, igazából ami zavar hogy a szeretteimtől sem kapok semmilyen pozitivumot, és most ez a kis plussz nagyon hiányzik ahhoz , hogy tovább tudjak "gurulni" azokon a mindennapos dolgokon, amiken egyéb , talán normálisnak mondható esetben az ember úgy halad át, mint napi rutinként egy gyalogátkelőhelyen. Ez mostanában rettentő erőfeszítést igényel tőlem, és nem értem, kerestem lelkesen, kitartva az okot, de nem leltem...és talán ez a baj, hopgy megint az okot keresem, félve attól hogy újra és újra ismétlődni fog, ahelyett hogy megvárnám a végeredményt...Ennyire félnék azoktól a változásoktól, melyeket nem hónapokig tervezgetve, többszörösen átgondolva szinte utolsó szörszálig kielemezve érnek?
Lehet, nem ismerek magamra. Nézek a tükörbe és csak halkan merem megkérdezni magamtól, hova lett az a mindig mosolygós lány, akit annyira irigyeltek a középsuliba, mert majd kicsattant a bldogságtól, és ha ez nem is volt igaz, akkor is ezt látták???
Megint a nosztalgia, megint a múltban élek....Megannyiszor hallott kritika, már unottan, és elcsépelten szól a hang, igen onnan abból az elfeledett hátsó, sötét, de még biztonságot adó sarokból...Onnan ahol megannyi emlék között , örzöm, féltve örzöm azokat a pillanatokat , emlékeket, amikből életem filmjét készülök majd elkészíteni, ha az óra eljő...
Na igen megint pesszimista vagyok, kérdeznétek hogy hova készülődés? Én azt mondom nem sietek, de a feltételeket nem én diktálom, bármennyire is szeretem magam ama kellemes illúzióba tartani, hogy én irányítom az életem... Végülis igen , talán, na de a végidőpontot , akkor sem én szabom...
Nem is óhajtom igazán, hiszen szeretem a meglepéteseket, abban mindig van jó is , rossz is , mint az életben...mégha néha vagy egyiket , vagy másikat többnek is érezzük...Az életünk kiegyensúlyozott, és ha valaki igazán magába néz erre elég gyorsan rájöhet...Én nem titkolom, sőt én is tapasztaltam, hogy önmagunk kiismerése akár életfeladat is lehet, hiszen nem egyszerű, mégha sokan ezt is állítját...
Hogy mit akar az ész, és mit a szív, és hogy melyik is a jó...És ha csak állandóan veszekednek, ki látja kárát?? Én mindenképpen... Győzni egyik se győzhet maradéktalanul, akkor felborulna a világ, és ha ezt belátod, máris nyertél valamit... Tudom a valami nem sok, de talán egy kis falat a kezdethez, talán, egy kis reménysugár, mikor úgyérzed a világnak vége...És hogy ki akarsz szállni...
Ne tedd, és azt is megmondom miért :) Nem azt ne várd, hogy meg mondom mi az élet értelme, nem az az ember nem én vagyok, én csak azt tudom elmondani, hogy szerény életkorom ellenére miaz ami még engem éltet, remélem sikerül egy kis kapaszkodót adnom, ha éppen te is ott tartasz hogy most erre van nagy szükséged....
Szóval a küzdelem, egy rettentő jó dolog, mindig van egy cél amiért makacsul, a végletekig küzdhetsz; a belátás, amikor elismered magadnak, egekig szárnyaltál, és itt kell megállni; a megbocsájtás, amit mások iránt, vagy irántad tanusítanak, amikor kapsz/adsz még egy esélyt, mert érdemes vagy rá, vagy érdemesnek tartod rá ;a szerelem, még ha fáj is , át kell élni minden kínjával és rózsaszín felhőjével, és már értem mit jelent a kedvenc oximoronom:"Édes-méreg"; és az élmények, amiket kapsz életed során,melyek később mint a vetítőgépben a diák, ott sorakoznak majd a fejedben, és akármikor előszedheted, némelyiknél egy mosoly fog kiülni arcodra, és nem mondom lesz amitől könnycsepp fog gördülni, de akkor is atieid lesznek, egyszeri, és megismételhetetlenek, és senki nem veheti el őket tőled, annyiszor játszod le ahányszor jól esik, és mindig lesz olyan amiben többet fogsz látni mint ott akkor megélve, de sose feledd az akkor így volt helyes, de ha méágsem ,akkor csak mosolyogva lapozz tovább; a tudás melyek nagy részét ezekből meríted; az emberek akik életed során elmennek melletted, még ha nem is adnak, csak elvesznek...Hiszen tudod, fontos az egyensúly...Próbáld meg jóként megélni a rosszat, vagy jusson eszedbe mindig van akinek még ennyi sincs, és ne az okot keresd, hanem élt az életed, annak összes csodájával...
És sose feledd az hogy egyedül vagy , vagy csak annak érzed magad, máris összeköt megannyi emberrel, és látod, már nem is vagy egyedül....
Egyébként is az egyedüllét néha jó.. Persze alapvetően az ember társas lény , és van aki jobban, van aki kevésbé jobban érzi így, éli ezt meg... Én először azt hittem belehalok a szeretett fél hiányába, és butamód, azt hittem csak az érzés hiányzik, hogy valaki mellettem legyen, azóta másképpp látom a dolgot, nem az érzés hiányzott hanem Ő. Ráadásul mire erre rájöttem, egy másik embertársamnak is fájdalamt okoztam..Ilyen ez a szerelem, bántanak, és bántunk...Mint egy vérengző csata... De kinyeri a háborút? Nem tudom de lassan az én csatám, hosszabbra nyúlik mint a történelmi 7éves háború, és lassan a veszteség is aközelébe ér, már amennyire az átültethető a való életbe. Na de sebaj, azért küzdünk, hogy legyen mi éltesen, legyen mi fájjon, hogy tudjuk hogy élünk. Igen ez egy jó mondás, néha én is alkalmazom, és bár nem vagyok mazoista, de sokszor így ellenőrzőm, élek-e még...Mármint nem a testem sanyargatom, azért ennél egyszerűbb dolgokból is látszik , hogy a testem él, nem én a lelkemet sanyargatom, hogy tudjam, még tudok-e érezni..
Már nehezen, és ez csak rosszabb lesz, be kell valljam , hogy maradt egy csepp parázs, amit valaki tábortűzzé tudna izzassztani, de ennek az esély....De hát a remény örök, ahogy az érzéseim is hosszú idő óta..már akkor tudtam mikor elvesztettem....És ismét egy jó mondás, és azt hiszem ezt kusza eszmefutattásom ezzel mára le is zárom:
"Akkor tudod meg , hogy mit veszítettél, amikor már elvesztetted"
Aki teheti ezen gondolkozzon el!

Álom....

2007-07-05T17:30:00.000+02:00

"....Pályaudvar. Hatalmas emberkavalkád, és fület sértő ricsaj vesz körül. Megállok a kijelző alatt, és fürkészem a tömeget. Csak nem látom a célszemély.... Valaki finoman átölel hátulról, nem is tiltakozom, bizsergés fut végig a hátamon, pontosan tudom hogy ki az.. Megfordulok, és viszont ölelek, érzem, hogy neki is jól esik, percekig így álltunk, bár szinte egy örökkévalóságnak tünt, megszűnt körülöttünk a világ, és néma csend borult ránk. csak mi voltunk ketten a világ...
Majd nehezen, de elengedtük egymást. Felkaptuk a csomagjainkat, és zavartan mosolyogtunk egymásra... Megtaláltuk a vonatunkat, felszálltunk, és nehézkesen de megindult a beszélgetés...
A hosszú utazás gyorsan véget ért, csak úgy repült az idő a társaságában....A szállást is gyorsan megtaláltuk. Nagyon kis kellemes volt a szoba, de nem időztünk sokáig, a melegtől felhevült testünket enyhe zuhannyal hűtöttük... Én volt a második a sorba, törülközőben szambáztam ki, úgy ahogy azt mindig is tettem... Nézett, félve, néha lopva, tetszett nagyon..sőt inponált...
Felöltöztem, és indultunk felfedezni a várost... Karját nyújtotta, mint egy igazi dszentlmen, ahogy ezt tőle megszokhattam...Kellemesen andalogtunk a történelmi utcákon, közben könnyeden beszélgettünk megannyi témát éríntve... Ki is száradtunk gyorsan, úgyhogy meg is álltunk egy kis frissítőre... Láttam a szemében , hogy elveszett az enyémben, zavarba jöttem..
Témát váltottunk, és evés melett döntöttünk... Majd persze a szállásig sétálva ezt le is dolgoztuk...Egy kis szieszta következett, a szomszédos házban volt billiárd,ki is használtuk, nagyon jól éreztük magunkat.... Kezdtünk kicsit fáradni, de a borozgatást semmi pénzért nem hagytam volna ki... Ismét visszatértünk egy gyors zuhanyhoz, majd az alkalomhoz megfelelően felöltöztem, és elindultunk...
Mondanom se kell hogy az első pohár után 200%-kal oldottabb lett a hangulat... Folyamatosan mosolyogtunk, és dölt belőlünk a hülyeség... Nagyon gyorsan ürültek a poharak, és velük egyenes arányban nőtt a jókedvünk... De a jó borból is tudni kell hol a határ... Hűvös volt már az éjszaka amikor visszaindultunk, ezért és csak ezért ölelt át szorosan... Visszaértünk, levetköztünk, és bebújtunk az ágyba, de aludni sem nem tudtunk, sem nem akartunk.. Jól éreztük magunkat, kiegyensúlyozottan, és vágytuk, hogy ez így maradjun, bár tudtuk ez csak ajándék... Megfordult és átölelt....Beleborzongtam ebbe az érzésbe..Mióta vágytam ezt az érzést, nem akartam elrontani, nem is tudtam, mert győzött a boldogság érzet:belealudtam....
Féltem ugyan az ébredéstől, hátha csak egy álom volt, és elillant, de nem gyönyörű volt ez is...
A hátán feküdt átölelve engem, én meg a mellkasán... Ébren volt és nézett.... Tényleg zavarba jöttem, átnyúlt a balkezével és felemelte az állam, és a szembe nézett... Szomorúság volt a szemében, de a nem egy kicsi , mintha a világ összes fájdalma ott lett volna benne....Nem tudom miért, megcsókoltam..."
És ezzel az édes ízzel ébredtem...

No Comment

2007-07-02T15:09:00.000+02:00

"A jég
Meg az ég
Szikrázva simul össze,
A szél
Se beszél:
Por-hóval kergetődzve
Játszanak
-mert szabad…
E fényes-boldog pusztaságban
Nincs hazug szó: tisztaság van;
Senki se kényszerít, senki sem tiltja, hogy válassz,
Itt te vagy kérdés és csak te lehetsz a válasz!
Égnek
És jégnek
Kristály síkjai közt suhan a lélek…
A levegő penge-éles és szesz-tömény,
Itt mégse félek, mégsem érzem a vesztemet én,
Röpülve, zuhanva,
Pörögve, suhanva
Szótlanul mond hálát jégnek és égnek
A táncba-szabadult, eszelős-tiszta lélek!
Oly jó:
Erre nincs szó!
S ha vége a dalnak és fárad a láb:
A JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát
Némán begyógyítja a szűz hó."

Kikapcsolódás

2007-07-01T14:57:00.000+02:00

Érdekes volt a tegnapi napom is. Nem tagadom, mivel hogy nő vagyok, szeretek vásárolni, persze bizonyos keretek között. Első hogy soha ne menj vásárolni üres gyomorral. Szóval első az alapos étkezés: 3man mentünk egy 4személyes bőségtálra! Eredmény? Totális gyomor túlfeszítés....
Ezt le kell sétálni... Az első néhány száz méter nem ment könnyen, de aztán belelendültünk...
Első bolt a kedvenc ruhaboltom, viszonylag olcsó ruhák, jó minőség, és mindig van a méretemben, és akedvemnek való... Alig félóra után a zsákmány:2 szoknya, 3 felső, egy szexi kis fehérnemű együttes, és egy öv... Mehetünk tovább :) Keresem álmaim kicsiny papucsát, de csak nem akadok rá, ha kényelmes, nem jó a színe, ha jó a színe , nem jó az anyaga...Csak nem akar összejönni...
Talán végig kellene mégegyszer gondolni, mit is szeretnék, milyen szempontok legyenek az elsődlegesek..és igen a lényeg fiatalos, kényelmes, és színes, jó színösszeállítással.. És igen meg van! :D És az ára is tökéletes... Most már csak a sportos szekció volt vissza... Irány a sportruházati "Áruház" :D Itt már nem csak magamnak vásároltam, drága jó öcsém is lecsapott egy tuti kis cipőre, és egy színben és márkában hozzá passzoló polóra :)
Nekem egy 3/4es naci, és ként élénk színes felső jutott, még embernek 3 poló.
Mindenkinek jutott valami, aztán irány még a műszaki cikkek, ahol megvásárlásra került a vízforraló. El is fáradtam, irány haza. :D
Otthon, divatbemutatóra hasonlított a lakás, de én nagyon élveztem, szeretem az új ruhákat, ebben is gyerek vagyok még, de nem baj :) Ha lesz kedvem majd felnövök :D de még ráérek :D

Mit is mondjak....

2007-06-29T18:54:00.000+02:00

Elég nehéz megfogalmaznom az elmúlt pár napot.Ízekkel, hangokkal, színekkel, és még kitudja mivel könnyen le tudnám írni..na de szavakkal átadni, ez az igazi kihívás.
Voltam fodrásznál, ismét gyönyörű fekete vagyok :D Jó érzéssel töltött el az eredményem a tükörből hosszú órák alatt bontakozottt ki. Persze az új frizurához új holmik is járnak. Némi csincsi fehérnemű :D Persze az is tetszett, hogy a múlt hónaphoz képest megint egy mérettel kisebb kellett :D
Amikor önbizalomtól telve, a vásárlásban megfáradva beültem ebédelni ismét megindultak a gondolataim....
MIlyen jó is nekem, megvan mindenem, amire vágyok, amit óhajtok szinte azonnal teljesül, és mégis milyen üres vagyok, és boldogtalan...
A leki szegénységemet, földi javakkal próbálom kompenzálni...Ettől szomorú lettem...
De hála istennek nem tartott sokáig ez megkeseredés, az ebéd isteni volt :D
Aztán irány haza, és persze mivel időmből bőven telt, mentem is az én felhőtlenül boldognak hitt fantasy világomba :)
De most valahogy ez sem hozott enyhülést a lelkemre, egészen késő estig, amikor is a búcsúszkodásom fülledt erotikába fulladt....
Nem mondom, hogy nem esett jól, sőt igenis ki vagyok éhezve, és akár hiszitek akár nem nem kimondottan a szexre magára, inkább a társaságára, hogy vele legyek, sőt per pillanat az is igen kielégítő volt, hogy beszélgettünk...
A beszélgetés pedig érdekes fordulatot vett, kiderült, hogy ő is szívesen lenne velem, és töltene velem időt, és neki is hiányzik egy forró ölelés, egy kis szeretet, és persze ami ezzel jár...
Persze rettentő jót aludtam, vétek volt felébredni, de hát ma is jönni kellett dolgozni.
Ő ma nincs, elutazott egy kis hétvégi kikapcsolódásra, jól teszi :D
Egy dolog bánt, úgy éreztem már nem függök a lényétől, és ma ismét rádöbbentem, hogy ez mennyire nem így van, rettentően hiányzik, remélem siet vissza, és valahol remélem, neki is hiányzok :D

Számvetés

2007-06-22T16:23:00.001+02:00

Mennyi minden megindítója lehet egy remek kis vihar ?! Tegnap este hatalmas vihar tombolt, 10kor végeztem a melóhelyemen, úgy hogy hazafelé kijutott belőle bőven. Kisgyermeki csodálattal néztem az égen cikázó megannyi villám játékát. Csodálatos látvány volt, a szomszédos ember arcán rémület ült ki. Nem értettem miért félt annyira?Közben szólt a zene, és a gondolataim ide-oda sodródtak, nagyon élveztem.Majd egy kérdés kezdett visszhangozni a fejembe:És te miért szerettél, mit szerettél bennem.... Nehezen megválaszolható kérdés, és eleve negatívan hatott rám a kérdés múltidejűsége. Azért gondoltam hátha jobb lesz ha ezt a kérdést is meg válaszolom, amolyan na már erre is tudom a választ.Csak gyűltek és gyűltek a a válaszok, és egyre újabbak és újabbak tűntek elő. Néha megjelent melléjük egy-egy kép, élmény ami vagy mosolyra vagy szomorúságra hangolt pillanatok alatt. Érdekes volt ahogy tombolt a vihar, tombolt a lelkem, a zene dübörgött a fülemben, és azonkaptam magam, hogy pityergek...
Mostanában sokszor kapom magam azon, hogy elérzékenyülök, és sokkal érzékenyebben reagálok dolgokra, lehet ez ember, egy kép, vagy egy mozdulat...Néha nem értem magam, a szervezetem reakcióit. Tényleg időt kellene fordítanom magamra, de ebben a rohanó világban igen nehéz ez. Szeretnék minden erőmmel változtatni, de folyamatosan akadályokba ütközök. Nem mondom , hogy ez rossz, hiszen az akadályok edzik az embert, és nemesítik a lelket. De néha nehéz újabb fogáspontot találni hogy újra lendületet tudjak venni, jó lenne egy stabil , szerető társ aki mellettem van, és ahelyett hogy megnehezítené az életem, már azzal hogy nem akadályoz legalább ő , egy kicsit lendítene rajtam....

Éjszaka...

2007-06-21T21:15:00.000+02:00

Tegnap este megint a szokásos vita és vezsekedés a játékom miatt, de már nem érdekel...És persze a szokásos te soha semmit nem teszel ha itthon vagy, mert a hétvégén is.....Persze agyamba a pupa rögtön felszaladt a szó hallatán:HÉTVÉGÉN? Könyörgöm dolgoztam, ráadásul éjszakás voltam, azért elmosogattam, mostam, és azért a gyerekek elllátása sem két perc, de hát ezek csak természetes dolgok...Bevallom elgurult a gyógyszerem rendesen, és nőhöz nem méltóan üvölteni kezdtem, igen ingerülten...Majd hirtelem, megvilágosás:szemberöhögtem :D Rájöttem nem , ezt főleg nem érdemli meg hogy én rajta idegeskedjek :) Vállat vontam, és visszaültem játszani ...
Ő álomba morogta magát, de azért még félszemmel/féléberen csak folyton belém próbált kötni, melyekre egy-egy mosoly volt a válaszom...
Sokáig játszottam, de sajnos a kitűzött céltegyenlőre nem sikerült véghez vinnem , győzött a fáradtságom... Legalább is azt hittem. Fejem landolt a párnám, és a hálópajtások is megérkeztek, de csak nem bírtam aludni...Nagyon sokfelé jártak a gondolataim, bele-bele kaptam mindenben, de igazán egyetlen gondolatmenet sem sikerült befejeznem, de arra emlékszem, hogy a legszebbe belealudtam, így már oly régóta először, csodálatosat álmodtam.
A kelés viszont több szempontból sem volt egyszerű, és főleg nem mondható szokványosnak...
Egyrészt nagyon nehezen vettem rá magam , hogy felkeljek, de érdekes annál könnyebben, hogy ne rúgjam be a gépem..Első utam a fürdőszoba volt, ahol kivételesen, még nagylányom társaságát sem tűrhettem meg, így ajtón kívülre került... Nagyon jól esett a zuhany kényeztető simogatása, a vizet is pont eltaláltam, valami pozitív a nap elején... És a pocom is korgott, ez is jó jel, mert napok óta nincs étvágyam....Rántott sajt figyelt be a pocakba :P Majd gyerekeknek reggeli osztás, öltözés és sipirc meló....
De a lényeg az álmom, egész nap nem hagyott nyugodni. Furcsa mert bizarr volt, és még is csodálatos... A lényeg meghaltam, de életemben először nem bántam ;)

Boldogsághormon....

2007-06-18T23:30:00.000+02:00

Azonnal ki kell írnom magamból az elmúlt kb 2 órát. Az adrenalinom az egeket verdesi.Csodálatos érzés, ha lehetne felíratnám magamnak receptre, napi kötelező beszedéssel :)
Hogy mi is váltotta ki? Nem mi, hanem ki :D
Kedves, és szeretett exem, külföldön vagyon, tegnap utazott el , és ígérte hogy ha teheti onlány lesz :) És tehette, mind délután, mind most este. Istentelen jót beszélgettünk, és ilyenkor mindig rádöbbenek mekkora kincs ez a férfi. Jó humora van, kedves, és nyitott. Már a múlt héten egy bohókás ötlet következményeként eldöntöttem, ha törik , ha szakad eljutok Japánba (persze az ötlet megint neki köszönhető;) ) Na mindegy mondanom se kell , hogy egy ilyen utazás nem két forint, de engem most se a pénz mozgatott, ha nem az élmény, és persze a leendő társaság, merthogy ha már belebolondított a dologba, szerettem volna ha velem is tart, bár tudom az ő helyzetében ez több szempontból sem olyan egyszerű. Igazából lekem mélyén már fel is készültem egy óvatos visszautasításra, és láss csodát, nem egészen ez történt. Azon kívül hogy Ő baromira drágának tartja, velem tartana. :D
De hát nem fog most ez azért olyan könnyen megvalósulni, viszont én szívesen utaznék, még akár belföldön is , akár pár napra is , mert rám férne egy kis kikapcsolódás. (Szerintem mindenkire) És ahogy mondottam volt, nem a hely , sem az idő az ami igazán számit, hanem a társaság :D Legalábbis nekem :)
Fel is merült ez a hétvégi valahova világvégére kiruccanás, valamelyik hétvégén és igen lett a válasz :D Őszinte leszek nagyon boldog vagyok ettől, remélem a kivitelezés is ilyen gördülékeny lesz. Nagyon fontosnak tartom Őt az életembe, és az se véletlen hogy visszatért. Ha csak beszélek vele, már a fellegekbe járok. A találkozást -pedig már jó sok idő eltelet azóta- sokszor percről-percre újraélem. Tudom őrültség, de nagyon kedvelem. És az életemet is odaadnám érte. Szeretném ha boldog lenne, legyen szíve választottja bárki is. És csak remélem, hogy az élet barátomként megtart mellette.

Mélypont és lelki válság?!

2007-06-15T23:43:00.000+02:00

Nem is tudom hol is kezdjem...Már napok óta tart a dolog.Persze a környezetem megint csak a gyengeségemnek titulálja a mostani helyzetet is, pedig nem az. Alap igazság, hogy csak az tud megbántani, aki közel áll hozzánk, hiszen csak annak a véleményére adunk, csak az ő észrevételeik igazán fontosak számunkra. Ráadásul, nagyon sokszor türelmetlen velem a környezetem, ami az amúgy is lelki mélyponton igen bántó tud lenni. Az is volt! És pont attól az embertől, aki igen nagyon szeretek, és tisztelek. Fájt!
Na és persze a barátok... Megint le kellett vonnom egy következtetést, mindenki magával van elfoglalva, és senki nem szeret tanácsot adni, nehogy a végén megint Ő legyen hibáztatva.Én ezt megértem, de akkor is legalább valaki meghallgatna :(
Nem kell a sajnálat, csak ki szeretném adni a bennem összegyűlt világfájdalmat. Marad a kispárna, és nem szégyenlem, de a könnyek. Legalább kitisztulok.
Más. Tegnap találkoztam személyesen azzal az emberrel aki mostanában -mint ember-nagyon foglalkoztat.Hát őszintén, nagyon hasonlít, az őt megtestesítő karakterre. (tudjátok kicsiny fantasy világom) Még a magasságra is stimmel. És igen Ő is egy olyan személy aki tudja mi lenne az elvárt feladat tőle, de ő dacolva az "előírásokkal" egyedi szeretne lenni, nem elégszik meg azzal hogy csak egy legyen a tucatból/tömegből. Értékes , és rettentően érzékeny férfi. Kicsit valahol félek , hogy Őt is kifogja a környezete használni, mint ahogy minden tisztaszívű embert. Remélem meg találja majd az utat az életben, és mindig meg marad ilyen kedvesnek amilyennek én megismerhettem. Nagyon nagy lelki segítség volt az apár rövidnek nem igazán mondható :D beszélgetés, amiket az elmúlt pár napban folytattunk, ezúton is köszönöm neked :)
Ma emberem elutazott a hétvégére, végre lesz egy kis időm magamra, és talán sikerül egy ici-pici rendet tenni a kicsi lelkemben. És ismét figyelek az álmaimra is, hiszen az álmok sokat tudnak segíteni, főleg útbaigazítás terén, a lélek bonyolult útvesztőjében. Ezúton kívánok szép álmokat mindenkinek!

Függőség

2007-06-11T18:22:00.000+02:00

Miért pont ez a téma, nem tudom, most ez jutott eszembe. Ráadásul olvastam ma egy kedves ismerősöm postját, ahol ő maga is arról valott hogy megérintette őt a függőség szele...
Szomorú, mi emberek igen csak függőségben élő lények vagyunk, a különbség csak a függőség tárgyában más és más, egyénen és érdeklődési körön múlik, vagy éppen azon ki hova tartozik -tipikus mit is csinálnak a barátok, akkor én is kipróbálom, mert esetleg ez a menő, így jutok a célomhoz közelebb, vagy egyéb más indokok is felmerülhetnek, lényeg sokszor a megszokás/függőség mögött rejlő érdekek-....
Mint megannyi "gyarló" embertársam én is függő vagyok, ráadásul halmozati alapon, úúúú így végiggondolva, mennyi de mennyi rossz szokásom van :S
Először is dohányzom, szerintem ez is függőség, és nem én nem gondolom hogy károsabb lenne mint bármilyen más szenvedélybetegség...
Tényleg Gurman is vagyok, imádok enni, az ízvilágot minden szegletéből ismerni vágyom :D
És a borok, a másik gyengéim, bár alkoholista na, az nem vagyok :D
Aztán, nem csak az ételekben találok boldogságot, hanem a testi kapcsolatokban is , ez van, imádom falni az élet ezen felét is :D
Persze koromnál fogva ezt már csak mértékkel, és irányelvekkel :D
És itt álljon a legnyabb függőségem, ami miatt most írok:Játékfüggő lettem...
Tudom az én hibám is, de rettentő jól érzem magam benne, és igen az is nagy előnyöm másokkal szembe, hogy én beismerem a függőségem..
Valószínűsítem ez azért alakult ki, mert elköltözve szülővárosomból, nagyon sok barátot elveszítettem, és lévén hogy társasági ember vagyok , nagyon hiányzott a baráti kör..
És akkor jött ez a játék, az én kis fantasy világom tele, új emberrrel, tele új lehetőséggel....
Nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg, nagyon sokat a szívembe zártam egy életre, és igazából a velük eltöltött percek/órák nagyon jó hatással voltak rám, mind játékon belül, mind azon kívül..És igazából ezeknek a pozitív élmények, amelyekről tudom, hogy meg fognak ismétlődni, azok amik a függőséget okozzák..vágyom a társaságra, és a velük tölthető időre, poénokra, a közös sikerekre...és igen ennek a függőségében élek....

Egy darabka belőlem, vagy helyettem...

2007-06-08T16:11:00.000+02:00

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban.A világ
törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be
is kell fejezni.Nem valami nagy öröm ez.Semmi
sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet
akkor, amikor felkészültünk rá.Sokáig fáj ez
a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik
velünk valaki.De egy napon egyszer észrevesszük,
hogy csodálatos rend és rendszer volt mindben...
két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb,
csak amikor megértek a találkozásra.Megértek
nem épen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal,
hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen
csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek
találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi
pontossággal,ugyanabban a másodpercben
amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér
végtelenségei között,"

Márai Sándor

Az élet csodája?!

2007-06-07T20:55:00.000+02:00

A tegnapi napon, már reggel valami érezhető volt a levegőben...Legalábbis valami szokatlan volt, és hiába kerestem a választ nem leltem...Bevallom rettentően idegesített az érzés, és valahogy ettől egész nap fusztrált voltam, de csak nem találtam az érzés gyökerét..
Mint tudják van három gyermekem ( az én drága macsekjaim), és egy szomorú baleset miatt legkisebb gyermekem várandós lett----kísért a sors----
És láttam én rajtam, egyetlen kis kincsemen, hogy már nagyon utolsó napos, de gondoltam megvárja még hétvégén otthon leszek velek... Hát ember tervez...a többit tudjátok
Talán jobb is bizonyos szempontból hogy nem voltam otthon, bár a látvány se volt kutya ami hazaérve fogadott.. Sokmindent bevesz a gyomrom, de azzonall beindulnak "anyai" funkcióim, amikor azt látom hogy szerettemmel valami rossz történt/történik...Na most az a vérfürdő ami otthon várt, mintha mészárszékre érkeztem volna, nagyon megviselt-képzelem szegényemet hogy megviselte a szülés-...
De erőt vettem magamon, és a látvány kárpótolt, 4 tündéri mókus mintás csöppség, és az izgatott kis mama látványa , többet ért mint bármi-
Bár az élmény kapcsán ismét megerősödött bennem, soha nem akarok szülni, és gyereket se, nekem jó az ahogy most mennek a dolgok, hiszen "nagymama" lettem :D
Egy nap telt el, a kicsik , mint ahogy az normális is esznek, és alszanak, a mami, meg büszkén őrzi őket, és próbálja kárpótolni magát és a fájdalmas nap emlékét feledni... Szeretgeti őket, védi , ápolja..És ami nagyon jó érzés folyamatosan, visszaigazolást vár tőlem, és mindent megmutat nekem :D
Jó rájuk nézni, kis boldog közösség... Még semmi gondjuk, ott a mami meleg pocakján fekszenek, és élvezik a családi összhangot..Irigylem őket egy kicsit, bár ha belegondolok, semmi pénzért nem kezdeném előről az életemet :) elég volt egyszer :D

Reggelek :D

2007-06-05T11:46:00.000+02:00

Mai is reggeli műszak :S Nem tudom miért de vannak kimondott reggeli emberek, és van -ez az én kategóriém- az éjszakai emberek. Nem tudok reggel felkelni, ha sikerül is , akkor is 12körül várható csak az ébredés, ráeszmélés arra hogy dolgozom, és a körülöttem a világ sem állt meg.
Nem tudom érzésem szerint velem reggel semmit nem lehet kezdeni-higgyétek el , több visszaigazolást is kaptam már ennek kapcsán-, de még egy értelmes szót sem lehet váltani, sőt ne is szóljon senki hozzám! Mondjuk nem is szokott, maximum Lenny fiam (kandúrom) szól hogy adjak már kaját! :D Ja és a kedvenc-bár sokak által vitatott-viszonylag csendes , és életvidám madárkáim, akik az első fénysugárra nagy reggeli pletykába kezdenek :D
Szóval vidámak a reggelek, csak ne lenne ténylegesen is reggel, sőt ezt még űberelni is lehet , ha a reggel; hétfő reggel.... Na attól megy csak el igazán el a kedvem, bár nekem a hétfő nem mindig hétfő, hiszen folyamatos munkarendben dolgozom.
Azért ennek is meg vannak az előnyei: mondjuk előfordul hogy hétközbeni pihenőnapon el is tud az ember intézni, pár fontos hivatalos ügyet :D
Na de térjünk vissza reggelre. Mondjuk amikor délutános műszakra megyek és a reggel az 11óra, annak nagyon tudok örülni. De a mai reggel nem erről szólt...
Már a felkelés sem volt egyszerű.. Nem kívánom senkinek azt az érzést mikor a kislábujj az ágyat megtalálja...Aztán persze átesés a gyerekeimen (macskáim), végül kitántorgás a fürdőszoba irányában.. A tegnap még kellemesnek tűnő melegvízfokozat, mára már a bőrömet is szétégette, majd az ablakon kitekintve jött a hab a tortán, szakadt...
Szeretem az esőt alapjába véve, de max éjszaka, vagy nappal ha nem kell kimozdulnom :S
Hát ez szintén nem volt igaz a mai napra, persze beérve a melóhelyre az eső is elállt..ez az én szerencsém...És holnap ismét egy újabb reggel...

Csalódás....

2007-06-04T14:37:00.000+02:00

Csalódás, kiábrándulás, és az a bizonyos keserű száj íz....Igen csalódni, nem egy kellemes dolog, de az élet velejárója. Csak az nem mindegy kiben is csalódik az emeber, az oka szerintem mindegy az eredmény a fontos. Amikor hazaérek fáradtan a melóból-ha nem is fizikai fáradságról van szó- semmi más igény nincs (szerintem ez nem nagy kérés), mint egy ölelés, vagy egy kérdés, jól vagy, vagy mi volt ma? Tényleg ennyire megerőltető....
Minap láttam egy szerelmes párt a buszon, a fiú rádőlt a lány vállára , miközben megölelte...Őszinte leszek irigy voltam rájuk, illetve arra a képességre hogy ki tudták mutatni mennyire szeretik egymást, hogy mennyire boldogok egymás jelenlététől..Szemetgyönyörködtető volt, és számomra egyben szomorú...
Elöntöttek az emléklek, valahol a homályos régmúltban , láttam magam hasonló helyzetben...
Sírás folytogatta a torkom, ott a buszon, ahogy még mindig a párt néztem...
Nem vagyok az a tipus aki szeret ömlengeni a nagy romantikus filmeken, de igen én is nő vagyok, és elismerem érzékeny a lelkem...De kérdezem én kedves férfitársadalom, miért kell a szerett nővel szembe is a megrendíthetetlen kősziklát mutatni?
Ezért veszítitek el a szeretett nőt oly gyakran. Nem azt mondom, hogy mindig és mindenhol csak a kívánságom kell lesni, nem , sőt nekem is kell a szabad tér. De nem lehet néha spontán csak egy lehetnyi puszit nyomni a kedves arcára, vagy -lehet szerintetek elcsépelt- csak annyit mondani szeretlek. Őszinte leszek , nagyon szeretetéhes vagyok, és kiábrándult a férfivilágból.
Hova lett a romantika, a gyengédség, a szeretet?????

Emlékezés....

2007-06-01T10:47:00.000+02:00

Remélem nem csak én vagyok ezzel így tegnap miközben buszon utaztam,bámultam a gyönyörű elsuhanó tájat, és az elmúlás jutott az eszembe. Azon vettem észre magam, hogy különösebbnél különösebb gondolatok kezdtek előkeveredni gondolatvilágom mély , rejtett zugaiból. És a következő pillanatban, már elveszve valahol a régmúlt emlékképei között találtam magam.... Hogy mi is váltotta ez ki bennem nem tudom, hiszen a buszon utazás napi rutinom, és általában csak a táj merev bambulásáig szoktam eljutni, és gondolataim ürülése szokott jellemző lenni ezen időszakra. De ha már így történt gondoltam tartok egy kis összegzést, és higgyétek nem igazán tetszett az összkép , amit kaptam...
Persze jó volt emlékezni a jóra a szépre, de ott voltak azok a történések, amiket ma se tudok másképp értékelni, mint hogy balfék voltam. De az is érdekes, hogy nem arra a lehetetlen következtetésre jutottam, hogy jó lenne visszapörgetni az időt... Nem most ennél jóval kézzelfoghqatóbb következtetésre jutottam, változtatnom kell a saját magam érdekében. Hogy miben? Hát igen sokmindenben... De elsősorban a dolgokhoz való hozzáállásomban.... Nem tehetem már meg hogy kényem-kedvem szerint tegyek vagy ne tegyek dolgokat, és igen a rossz döntést is fel kell vállalni, és amíg lehet addig korrigálni...
Úgy érzem most nagyon feltőltödtem energiával, jó tett nekem ez az pokoli éjszaka...
Ja igen emlékezés...Hát nem csak jó emlékezés van, én már sajnos ezt is tudom....
Az éjszaka megéltem azt amit nem szeretnék soha többet, de sajna az élet nem kívánság műsor, és ahogy ez nem az első eset volt, azt is tudom, és talán így a jó, hogy nem is az utolsó:
Lepergett az életem , rövid és tömör mivolta. Borzasztó érzés... Hát ha még utánna tudod is értékelni a "filmet"... Rövid volt, intenzív...de én azt hiszem még igencsak befejezetlen..mint én magam. És nem csak én vagyok ezen az állásponton, talán ezért vagyok ma is itt ez a kis "sárbolygón" amit annyira szeretek....

Ünnepek után...

2007-05-29T21:04:00.000+02:00

Néhány ünnepi munkanap után, a megérdemel hétfőn én is igyekztem számomra kikapcsolódással tölteni.Sejthetitek... Több-kevesebb volt a siker. Megint a számítógépem rabjává váltam, elveszve valahol Outlanden. De legalább barátok között voltam, ha csak virtuálisan is, de mégis velük. A pihenés ennyi volt.
Ma pedig kezdésnek túlélőtúra az orvosi rendelőbe egy nyamvadt receptért. Nem akarok belefolyni az egészségügybe inkább, de biztos nektek is volt hasonló remek tapasztalatotok :S
Na mind1. Közel másfélórát töltöttem idős, és beteg hölgyek társaságában, hallgatva az összes kórképet.De hát ezen is túl kell esni, kár hogy havonta legalább egyszer.
Hazaérve csendes magányomban elfogyasztottam a reggelimet, majd ismét forumozás, némi eszmecsere egy jó baráttal, és egy kis játék. Majd szomorú szívvel, és kedvetlenül indulás dolgozni.
Bíztam benne, hogy laza napunk lesz, de nem ...... Mi történt az emberekkel, ma valahol ingyen osztották a butaságot, társítva némi alkalmatlansággal/bénasággal, meg egy kis arroganciával.
Tépen a hajam ma..... Nem bírom tovább, csak az éltet, hogy holnap ismét az én világom élhtem.
Tarts ki! Bíztatom magam.-......

Óhajok , kívánságok, és persze az elmúlt időszak....

2007-05-25T08:18:00.000+02:00

...Ismét írok nektek, és persze magamnak is , hiszen megannyi gondolat gyülemlett fel bennem ismét, amit nem tudok és nem is akarok magamban tartani.
Biztos mindenki volt már olyan helyzetben , hogy azt kívánta bárcsak újrakezdhetné egy bizonyos ponttól, és eljátszott a gondolattal és persze azzal a szóval hogy mi lett volna ha.... De ha mélyebben belegondolunk, akkor az a reakció/cselekedet utólag ritkán tűnik nem helyén valónak, vagy ha mégis az azért van , mert már nem emlékszünk a teljes szituációra, az akkor ránk ható dolgok összességére. Mégis nekem is eszembe jutott ez a lehetőség többször is... Hogy meddig pörgetném vissza az időt, azt hiszem kb. 16éves koromig.... De talán így is ugyanaz lenne a vége csak egy másik úton, de tudjátok az út épp olyan fontos mint maga a célállomás, vagy a kitűzött cél... Sőt szerintem néha nagyobb a jelentősége a megjárt útnak, hiszen ha nehéz akkor jobban értékeljük az elért célt, ha túlnehéz, akkor könnyen elcsábulunk egy másik könnyebb útnak, ami sokszor nem azt az eredményt hozza amire mi számítunk...
Hogy miért is írom le ezt , talán azért mert egy sok választásos útkereszteződésbe veszteglek...
Leginkább általam járni szeretett út a mazoizmussal ér fel, de ezzel együtt szívesen vállalnám..
De most egy új jelenséggel találkoztam:Amint elindulok az úton az visszafordul önmaga kezdetéhez, és róvom csak a köröket...De nem adom fel... Meg akarom hódítani, azt akarom hogy az út is akarja, hogy járjam...
Kicsit más mi is történt velem... Először is a legfontosabb szabadságon voltam -igen írói szabadságon is-, és egy nagyot pihentem... És készültem a szombatra, ja igen mi volt szombaton? Jogos a kérdés. Szülinapom ünneplése baráti körben, és guildtali ( ez amolyan baráti találkozó azokkal az emberekkel akikkel egy fantasy világot fedezünk fel :) ). Amolyan beszélgetős-sörözgetős délután/este/hajnal volt... Igen elég hosszúra nyúlt a dolog, de ismét gyarapodtam egy nagyon kellemes ismeretséggel. Kellemes fiatalos férfiről van szó, rettentően művelt és intelligens... És nem utolsó sorban kedves a mosolya, és csillogó szemei vannak...
Nagyon jól éreztem magam a társaságában, sok közös témával... Jah és "cicarajongó" a maga nemében , még hacsak plüssökről van is szó :) És nem elhanyagolandó, hogy remek házigazda... Emelett nagyon gyors észjárású, és úgy vettem ki hogy ami érdekli, abban profi módon mindennek igyekszik tudója lenni.. És még a humora is jó :) Remélem a pozitív érzések kölcsönösek és ez egy mély és hosszú barátság kezdete :)
Szóval a buli nagyon jó volt,és most tovább is bírtam... Vasárnap pihenés, ja igen és a "Nagy" csapatjáték 20fő, jó hangulat, nekem nagy segítség... Ez volt a legszebb szülinapok egyike.....
Exem bezárkózott.. Ismét a visszalépek 3 lépést...Legalábbis így tűnt , de már kezdem megismerni, ez mindig akkor van így ha én nyitok, most is így volt, aztán tegnap Ő nyitott, akkor meg persze teljes közeledés :D Nagyon vicces, és most már nem veszem fel a meneküléseit..Játszunk, mint a gyerekek, hasonlóan a fogócskához :)
Edzeni se voltam az utóbbi időben ennek meg is lett az eredménye kb. 5kiló vissza, na meg a szülinapi torta, hát azt nem lehetett kihagyni :) Feketeerdő, nyammmm.. Na de a tegnapi nappal ismét visszazökkentem a rendes kerékvágásba, lassan visszaáll a munkamorálom, a teherbírásom, és a mozgás utáni vágy...

Lenyugodva.... :)

2007-05-16T23:04:00.000+02:00

A mai napom a pörgésről, és a lelki nyugodtságról szólt. Bár ma is meló volt, de azért a napomnak igencsak jót tett amikor reggel szembesültem a számlaegyenlegemmel :D Első lépésben rögtön játékegyenlegtöltés.... és irány a játékvilág... Ez megadta az egész napom alaphangulatát :D
De persze az élet nem fenékig tejfel, azért a mai nap sem a tökélyről szólt :S
Főleg mert azért ma még melózok. Végül is nem volt nagy fejetlenség, inkább a saját ügyeimen , és a fórumon pörögtem. Elég jól haladok a dologgal. :D Ez is pozitív. Kedves ifjú titán ismerősömmel folytatott tegnapi beszélgetésem meghozta a gyümölcsét: ma mindennek igyekszem a pozitív oldalát nézni :D Dől belőlem a pozitív energia, mégis most kifogyhatatlannnak érzem a bennem felgyülemlett pozitív dolgokat. És mosolyogva nézek a világra, ami tényleg -lehet nem ettől, de hiszem- a szebbik arcát mutatja....
Másik "kis" barátom elutazott pár napra, hazudnék, ha azt mondanám , nem hiányzik, de hát ezért vagyunk barátok :D Remélem jól érzi magát, és alig várom kis élménybeszámolóját.
Már nagyon készülök a hétvégi rendbontó bulisorozatra, és a jövő heti folytatására :D
Szorosnak tűnik a napirend, de a lényeg hogy olyan emberekkel leszek akik szeretnek, de legalább is tisztelnek, vagy elismernek :D
És hát valljuk be megint öregebb leszek egy földi évvel a hétvégén lol :D
De érdekes , most ez nem nyomaszt, inkább kiváncsian várom, áll e be bármi változás, vagy csak ezt is túlélem :D Bár nem így tervezem :D Még maradok egy rövid ideig a 20as oldalhoz közelebb, addig szeretnék még néhány dolgot megtenni....
Ezeket most nem szeretném felsorolni, mert sajna nem mind kiforrott még... De igyekszem tisztázni ezeket mihamarabb..csak hát a legnehezebb ellenfél önmagam, és amikor magammal kell csatát nyerni, na igen ez igen nagy erőfeszítést igényel :D
Más:
Beszéltem futólag a pénteki taliról illetékessel, és azt mondta számára is pozitív volt a találkozón rá gyakorolt hatásom :D Csak nem értem, ha oda vissza működött a szimpátia, és ki tudja mi még :$ akkor miért voltunk egymással olyan távolságtartóak???? Vagy csak mind2-en a másikra vártunk :D Remélem nagyon-nagyon, hogy a találkozó a közeljövőben meg fog ismétlődni, és akkor talán, már nem várunk a másikra, legelábbis én nem fogok :D Előadom a vadmacska énem :D Aki nem kockáztat nem is nyerhet, és ezt a nagy igazságot most kivételesen osztom is. Inkább veszítsek el mindent, mint a kétségek közötti vergődés :D
Tudnom kell is mi is a helyzet valójában....

És legyen mára ez a záró mondot, és kívánok ma mindenkinek pozitív energiában gazdag napot!

A mai nap időjárása mintázza lelkem háborgását!

2007-05-15T20:59:00.000+02:00

Csodálatos volt ma délutánig az idő, ahogy a kedvem is. De mint minden jó ennek is vége szakadt.
5körül meg jött a vihar, és nem csak az időjárás tombolt, hanem a lekem is háborog...
De kezdjük az elején.....

A mai is egy viszonylag átlagos napnak indult. Leszámítva azt a tényt, hogy lejárt a fantasy játékomhoz tartozó előfizetés :( Ez szomorúan érintett de ettől még nem állt meg a világ. Maradt a fórumozás, és régi kedves barátommal néhány üzenetváltás. Mit ne mondjak nagyon hasznos volt.
Aztán kaja, fürcsi, és ma kicsit korábban indulás, mert cicámnak kellett még kajcsit vennem.Rászántam az időt, de mivel sehol nem voltak sokan, gyorsan végeztem, és 4 helyett már 3ra be is értem a céghez.

Sokan dolgozunk ma úgyhogy gondoltam nem leszek nagyon leterhelve, de hát a vihar nekünk sem kedvezett. Hát még ami az én belső viharomat kiváltotta. :S Meló közben volt időm mindegyik jóbarátommal üzenetváltásba bonyolódni, úgyhogy repült az idő, egészen addig mig "kedvesem" is fel nem tűnt a rendszerben :S

Veszekedés, megint csak veszekedés. És bántó, sértő megjegyzések... Besokalltam, régóta ( hónapok óta) érzem ,hogy nem működik, nem akartam magamnak bevallani , de így van. El kell ismernem, met ha nem teszem, beleőrülök.... Tennem kell, lépnem kell.... Nem toporoghatok tovább, várnak az új horizontok :s Na jó ha nem is ez motivál, legalább helyükre kell végre tenni a dolgokat.Más úton járunk, és ezt érzem is! Csak mégjobban tönkretesszük egymást, és az mellett hogy már nem olyan a kapcsolatunk, attól még tisztelem, és remélem Ő is. Ezért kell elengednünk egymást. Biztos hogy rossz lesz 5 év nem tűnik el nyomtalan, de én azt szeretném , ha megtalálná a boldogságát, és úgy érzem ez nem én vagyok. És persze én is szeretnék újra boldog lenni. Ami a mi kapcsolatunk "célja" volt, én úgy érzem a végéhez ért. De változni,/változtatni kell. Ez az élet velejárója, és nem szabad buslakodni e miatt.
Majd késöbb azt is látni fogjuk hogy ez így volt helyén való, a vég mindig hoz valami új kezdetet is. Minden esetre ezt meg kell beszélnünk, és felnőtt emberekként dönteni, és a boldogságot választani.

Egy kicsit más.....

2007-05-14T21:19:00.000+02:00

Szerettem volna elszakadni a mindennapok gondjaitól , így úgy döntöttem megpróbálom felidézni azt a maroknyi embert aki bárhol-bármikor, örömöt okoz nekem akikre lehet még nem is láttuk egymást , vagy csak nagyon régen számíthatok bármikor, és persze ez fordítva is így van...
A sors fintora, hogy fiatalabb koromban , elég depresszióra hajlamos, és a kora érettség miatt állandóan a meg nem értettséggel kellett megküzdenem..mindenki csak a gyereket látta bennem...és most pár évvel késöbb mikor már saját lábamon megállva küzdök a mindnnapokban a saját boldogulásomért , a közeli "baráti társaságomban" újra visszaköszön gyerekkorom rémálma...
Igen olyan emberekkel , számomra felnöttekel beszélek nap mint nap aki a sors kegyetlenségeként, nagyon hasonló problémákkal küzdenek mint én: Gyerek testbe zárt felnőttek!
Mindennap beszélgetünk, és nagyon jól esik hogy megosztják velem a problémáikat, bíznak bennem , és ez rettentő jó érzés, egyedül az fusztrál, hogy tudom igazán érdemben nem tudok segíteni nekik, csak átmeneti a javulás, nekik is végig kell küzdeniük, mégha van olyan aki most is úgy érzi nem fog menni...
Hányszor éreztem én is így, bár igaz nekem ezekben az éveimben volt egy fix férfi az életemben, akiből mindig meríthettem erőt..
De ne kanyarodjunk el, két emberről szeretnék itt név nélkül megemlékezni, hogy ha pár év múlva ide tévednek és eme sorokat olvassák, talán ők is majd mosolyognak a helyzeten :)
Egyikük egy fiatal 15éves titán , aki most éli meg a fiatalság legnagyobb problémáit, legalábbis mostani fejjel, így érzi, pedig ha tudná még mi vár rá :) Amit tudni kell róla éppen egyedül álló, és ettől a baj csak még nagyobbnak tűnik, és persze a fékezhetetlen sebesség élvezete, ha tehetné az életét is minimum 200km/h-án élné, persze nem teheti, és depressziós már a tudtól, hogy nincs senki a világon, aki komolyan venné, és szeretné, ápolná a lelkét...
Pedig nem így van, valószínúleg az is közre játszik hogy nem csak a belsője, és a gondolkodása érett, de a külseje is kirobbani készül a férfi hormonok hatásától :O) Nagyon helyes férfinövendék...... Csak hát az a fránya életkor..amikor nem találjuk helyünket a világban...
Érdekes hogy nekem nem a kor fontos/számít benne hanem az az egyéniség, amit sugároz...
És lehet hogy még nem láttam, és minden kapcsolatom vele az Msn nevű remek progi, de akkor is érzem a kisugárzását, és igen talán aztért mert érettebb vagyok a korosztályánál engem megfogott...
Nagyon tud szeretni, és nagyon lelkis, de nem hisztis, és azt mondom akinek több kell az telhetetlen... Megnem értett a korosztályában, és tudom még egy darabig ez így lesz, de tudd én mindig itt leszek, és ha mást nem lelkedet ápolgatom bármikor, szívesen.

És most lássuk a másik remek ifjú titánt:aktívan ténykedik, igazi vezető egyéniség, így néha ha névleg is néha összeakasztjuk a szarvunk. Nagyon kedvelem őt is, gyors a gondolatmenete, és igen logikus, korához képest igencsak érett. Meglepő de tanácsokkal lát el, és bármikor kiránt a depimből.Nagyon megtalálja a szavak mögötti jelentéseket. Olvas a gondolataimban. Szinte....
Vele viszont csak ritkábban beszélek, sajna..most készül a vizsgákra, amihez ezúton is üzenem szurkolok!Ha meg kellene tippelnem milyen szakmában érne el nagy sikereket én azt mondom , légy pszichológus :) Olyan igazságokat lát meg, amit bölcs idős emberek sem biztos hogy felfedeznének. Nem mondhatom hogy élettapasztalata alapján mond dolgokat, bár ez is benne lehet, de olyan frappás, gyermekileg egyszerű megoldásokat tud bármilyen a problémára, amit igen csak irigylek tőle, hiszen a felnőt lét sokszor azzal is együtt jár hogy a legegyszerűbb megoldásokat elfelejtjük, és egyből a legnyakartekertebb dolgok jutnak eszünkbe.
Nagyon pozitívan látja a világot, annyira hogy pozitivizmusa mindnkire átragad. Hatalmas pozitív energiákat sugároz, és soha nem apad el. Ez persze nem igaz, de ha fogytán is van soha nem mutatja, irigylem erejéért és kitartásáért, és kívánom neki hogy mindig így is maradjon :)

Fiatalok, tartsatok ki, sajna ezen mindenkinek át kell esni, ki így ki úgy éli meg, tudom nektek is a legnehezebb út jutott, de fogjátok fel úgy hogy ez az utolsó próbatétel, az utolsó akadály, amin ha túl léptek jön a boldog nagybetűs ÉLET!

Figyelő szemem mindig rajtatok lesz, és támogatlak titeket mindenben :)

Visszatértem....

2007-05-14T19:52:00.000+02:00

Pénteken délelőtt indultam haza Pécsre. 9:30kor indult a vonat a Keleti pu.-ról. Elég fáradt voltam, és ezt még tetézte a tömeg. Alig vártam hogy az induló vonatok kijelzőjére felkerüljön végre az enyém is. Nagyon hosszúnak tűnt az út, pedig majdnem végig aludtam. Nagyon vártam a megérkezést, késtünk 10percet. Egy örökkévalóságnak tűnt.
Sajna apa nem tudott kijönni elém, gondoltam nosztalgiázom, buszos körjárat. De leszállva a jó kis légkondis vonatról elment a kedvem gyorsan az egésztől.Maradt a taxi :) Főleg mert 2kor találkozóm volt.... Már nagyon vártam...
Hazaértem, csók puszi anyunak gyors kajcsi, öltözés és indulás! Nagyon meleg volt, azt hittem lefolyik rólam a ruha. De csak oda értem némi késéssel, nagyon nem is lehet késni, mert nincsenek nagy távolságok Pécsen :)
Nagyon pozitív volt a látvány: Nagyon megférfiasodott, széles váll, hosszú izmos karok, viszonylag nagy férfias tenyér, a magasság is pont megfelelő, és az az arc, na meg a szemek, semmit nem változtak számomra. Talán az arcél, igen az sokkkal karakánabb lett.
Puszi, aztán beültünk iszogatni, kávé üditő, és persze beszélgetés. És az eleje kicsit felszínes volt, de lassan oldódott a feszültség. Aztán mivel hivatalos dolga volt szombaton, elmentünk együtt csinos ruhát venni :) Ez aranyos volt.Nagyon fantasztikusan nézett ki, ott rögtön megvesztem érte.......
Aztán nadrág felvarrás , újabb kis idő a beszélgetésre, üditőzésre. Már fesztelenebb volt a beszélgetés, de hiába figyeltem, semmi apró jelet nem láttam... De azért jól éreztük magunk, legalább is így tűnt...Aztán még egy kis kötetlen beszélgetés, mert persze a naci nem készült el időre... És akkor közölte hogy gyerekkori nagy barátommal vasárnap sörözni mennek, és hívjam fel... Ezt úgy értelmeztem, hogy nem bánná ha ott lennék, de valahogy éreztem nem kell magam beleélni, mert nem lesz belőle semmi...sajna megint igazam lett....
Még együtt utaztunk egy pár megállót, majd puszizkodtunk, és elváltak utjaink.

Pénteken már nem volt kedvem sehova menni, anyuval beszélgettünk, és persze megint lelkiztünk. Szegény mindig neki öntöm ki a lelkem, azért jó hogy valaki meghallgat, ha változtatni nem is tud a dolgokon, legalább nem kötekszik.

Este még vacsoravásárlás volt, aztán evés , és egy nagy szunya.

Szombat reggel anyuval elmentünk csavarogni a városba, jól esett a séta,de mire elindultunk haza, már nyűgös voltam. Éreztem nem lesz az esti sörmajálisból nekem semmi. Viszont hiányzott a net, és az én kis fantasy világom, így 6kor irány netcafé öcsivel. Csak sajna 9-ig volt nyitva. Gondoltam sebaj, így legalább nem ülök előtte órákig ( pedig tudtam volna).
Na mind1, irány a városon keresztül haza, pezsgett az élet, és nicsak kiül a kedvenc helyem teraszán? Drága szerette nagybátyám :D
Beültünk, borozgattunk, dőlt a hülyeség, szinte az egyetlen rokonom, akit nagyon imádok :)
11re értünk haza, ismét dumcsi anyuval, majd hajnalba alvás.

Vasárnap reggel kötelező progi:mama! Jobb is hogy Ő jött, és nem én mentem, így mellette mást is lehett csinálni :S De közeledett a búcsú, és én fáradtabb voltam mint amikor érkeztem.
3órás vonat és indulás, persze előtte mennyei ebéd :)

A visszaút nagyon rövid volt, és jól esett a saját ágyamba aludni, de persze ma megint meló, és álmodozás, hogy mikor is lesz legközelebb ilyen hétvégém, és mikor is találkozhatunk esetleg újra exemmel, hogy megismételhessük az a kellemes fél napot........

Megint egy nap.....

2007-05-10T20:52:00.000+02:00

Első elgondolásom az volt, hogy majd naponta írok, de sajnos az utóbbi napokban nagyon elúsztam a dolgaimat tekintve. Most igyekszem pótolni. Meg nem is történik annyi minden velem , mait érdemes lenne ide lejegyzetelni.
Az élet zajlik körülöttem, és felemésztenek az általam vállalt határidők. Lassan nincs olyan ember a környezetemben akinek ne ígértem volna valamit, és bár jó a memóriám , mégis kicsit kezdem elveszíteni a fonalat.
Utolsó pillanatos elhatározásom volt példál az hogy a hétvégére hazamegyek.Viszont ennek így utólag több szempontból is nagyon örülök:
1. kicsit jó lesz távol leni a nagyváros zajától
2. lesz egy kis időm végre magamra is
3.és talán ennek örülök a legjobban:Végre 6 év után találkozok életem nagy Ő-jével :$

Izgulok mint egy kisiskolás az első napon..hogy miért nem tudom, de boldogsággal tölt el az a régen át nem élt érzés... Kíváncsiság is tombol bennem, pedig alig 18óra és megtörténik....
Nagyon nehezen jött ugyan össze , de éreztem, hogy Ő is szeretné, végre....
Annnyiszor próbáltam összehozni, de mindig nem leges választ kaptam, végre a bizalom, a barátság vagy ki tudja mi is pontosan, de eljutott idáig...
Büszke és boldog vagyok hogy sikerült a "gyűlöletből" ideág eljutnunk....
Az egyetlen fekete folt volt az életembe, és most már kezd fehéredni/világosodni...kezdenek eltűnni a viharfelhők....
Na jó nem álmodozom... :$

Amúgy kiváncsi vagyok már kicsin szülővárosomra :) Biztos megint sokminden változott, mindenhol építkeznek. Azt se tudom még hazatalálok-e :S Na jó azért talán ezzel még nem lesz gond. Nagyon régen nem voltam már otthon, ideje lesz pótolni mert lassan csak turista leszek.

Más. Rettentő fáradtnak érzem magam napok óta , és a közérzetem is béka feneke alatt van :S
Nem tudom hogy tavaszi fáradtságnak tudjam be, vagy gyanakodjak hogy valami bajom van? Nem vagyok hipohonder, de ez már sok, szinte mindennapos , és nem mielőtt valaki azt mondaná, biztos szimpla munka undor, vagy igen a másik klasszikus "biztos terhes", nem nem erről van szó. Más jellegű a probléma, mint ahogy a forrása is. De mi? Nem tudom, de kicsit félek is megtudni, még kicsit halogatom.....

Nem tudom, a pénteki programon kívül mivel is fog telni a hétvége, furcsa hogy így rámszakad s 2 és fél szabadnap. Hirtelen nem is tudja az ember -főleg én-mit is tegyen.Gondoltam majd talizok barátokkal, de akkor meg megint kit hagyjak ki ?
Nem ez nem jó... De akkor mit, na mind1 spontán ember vagyok, nem is jó mindig minden lépést előre megtervezni..majd alkul :) Remélem rengeteg élménnyel térek majd vissza, és tudom lesz mit mesélnem :)

Addig is köszönöm, hogy olvastál :D

Összegzés

2007-05-05T14:56:00.000+02:00

Hát a mai nap van akinek hétvége , van akinek munkanap... Hát én megint megnyertem, dolgozhatok, ráadásul délután kettőtől. :S Ez van....

A mai nap is rutinból telt, de nem akarlak ezzel untatni. Viszont szívesen mesélek új alkotásomról.
Új karakterem neve:Halálcsók. Nevéhez híven egy warlock leányzó, már most nagyon szeretem, de persze a többieket sem fogom hanyagolni. Ráadásul végre drága jó exemmel is sikerült beszélnem, bár nem lettem megint okosabb. Sőt megint sikerült teljesen összezavarnia. Már azt hittem kezd tisztulni a kép, de már megint olyat reagált ami abszolút messze állt a logikától.-Ne akard megérteni a pasikat-

Érdekes hogy pont a mai napot választottam némi számvetésre, igaz most csak az elmúlt egy hónapot (április) néztem át több szempontból. Érdekes eredményekre jutottam. :

Az alakformálásban, egészséges életmódra váltás nagyon sikeres volt, heti 1-2 alkalommal két óra edzés, és persze a félóra áldásos szauna. Étrendkiegészítők, és napi vitamin bevitel, 6óra után nem evés. Jah és azt meg se merem mondani hány kiló mínusz. Nagyon jól érzem magam a bőrőmbe. Kistangába , és melltartóba, oda merek állni a tükör elé, és nem ijedek meg, alakul.

A karrierem: Elkészült az értékelés bekerültem a legmagasabb kategóriába, egyszem nőként, és ha minden igaz az elmaradt teljesíttménybónuszt is meg fogom kapni. Szeretnek megbecsülnek, letettem az asztalra, amit vártak, sőt meg is spékeltem egy kis plusszal :)

Ezen sorokat olvasva okom panaszra nem is lenne, de azért van ebbe a tündérmesébe egy fekete folt is: a magánéletem. Csőd, és akkor nem túlzok. De tudod mit; igazán belefáradtam. Ha tudnánk rendezni anyagi dolgainkat szerintem vidáman elválnánk. Néha gyűlölöm, néha szeretem, de az utóbi időben az első szinte állandó. Más horizontok felé húz a szívem. Nem tudja, nem is akarja megadni nekem amire vágyok, pedig ez nem nagy dolog: egy kis szeretet, ami néha szóban, néha egy spontán ölelésben nyilvánul meg. Nem vagyok az a hú de csöpögpős/akaszkodós/nyomulós tipus, de nő vagyok, szükségem van a gyengédségre. Ez olyan nagy kérés??? Akkor már a szexről nem is beszélek...lassan azt se tudom mit is jelent ez a szó igazán... Lelkileg össze vagyok törve..... Csodálom, hogy még fizikailag nem jött ki rajtam.
És ő csak röhög rajtam, talán meg is érdemlem, mert nem vagyok képes kiszállni. Miért változott meg a helyzet ennyire drasztikusan.... Sokat gondolkozom mostanába ezen... Lehet , hogy már az elején elrontottuk, vagy már így indult csak a rózsaszín köd mindent elfedett... Nem vagyok tisztában az érzéseimmel száz százalékban, de azt tudom mit akarok, a cél ki van tűzve... Küzdeni kell .... És tudom küzdeni mindig érdemes.
Hogy miért nem küzdök a mostaniért? Lehet hülyén hangzik 3 évig küzdöttem, a lelkem kitettem, ezért az egészért...de elveszetettem az érdeklődésem/kitartásom..most már le xarom....

Nos a májusi célok: 1.Túlélni a szülinapom
2.Folytatni az edzést , és még leadni pár feles kilót
3. Frissíteni a szexuális életemen, és akár a párkapcsolatomon
4.Fantasy világomat jobbá tenni
5. A munkámban továbbra is maximumon teljesíteni
ÉS MEG KELL PRÓBÁLNI BOLDOGNAK LENNI!