Katasztrófa

A tegnapi napot életem legszörnyűbb napjaként éltem meg. Kezdődött azzal hogy a mobilomon megjelenő sms nem igazán arról adott tudomást, amit a havi munkám tükrözött, s melyet én átutalásként vártam. Le voltam bénulva teljesen, és ez az alap tompaság az egész napomra kihatott. Őszinte leszek élni se volt kedvem ezek után, nem hogy dolgozni jönni. De vágytam a társaságra, és tudtam vár az üzemorvosi móka, de valahogy nem lett jobb :( Híába húztuk- halasztottuk csak be kellett jönni Csepelre, A munka morálom a nem régiben sztrájkoló Mávosokéval ért fel, és hát csak el telt a nap. Gondoltam majd otthon-kis naív-vár ha más nem is pár kedves szó. Hát minden várt csak az nem :( Gondoltam na majd egy jó kis film...hát ezt benéztem, már csak egy igazi romantikus film kellett a szakadékba lökéshez. A film végén az egyetlen gondolatom az volt: Semmi értelme a létemnek! Bőgtem, azt hiszem rámfért.
Most jobb-e? A helyzet nem, de most már nem érdekel hogy értelmes e az életem, vagyok, és levegőt veszek, aztán talán lassan felépülök. Még egy kis hit maradt...