Hát nem is tudom, hogy kezdjem: nehéz is volt, fájt is könnyek is hullotak...
De megtörtént, nem elmúlni nem múlt még el, és nem is akarom, hogy elmúljék; meg szeretném tartani; őrizni a jót és nem gondolni a rosszra...Persze ez most még nehéz, hiszen az elmúlt idők sok negatívuma juttatott el eme végső lépésre, és értette meg velem: Menni kell!
Hát most itt vagyok :) Hogy hol is, ugyan nem titok, de ne várjatok címet tőlem :)
Szóval hivatalosan kereskedelmi asszisztens vagyok, egy kis családias hangulatú cégnél, amúgy meg kicsit mindenes; dekoratőr, PR és marketing ügyintéző, ügyfélkapcsolat ápoló, megrendelés felvevő, meeting előkészítő, na meg kreatív ötletgazda :)
A fizetésem végre fixesedett , ami számomra nagy előrelépés, még ha ez anyagilag nem tűnik annak. Nem kell azon törnöm a fejem mi lesz ha a következő telefonáló sem kéri a szolgáltatást, vagy hogy egyáltalán ma még megcsörren a telefon? És miért csesztetnek egyik nap ha csak 7 óra 58 percet dolgozom, és másnap miért nem dicsérnek meg a 8óra 55 percért?? És az óránkénti 1 perc szünet ami csak másfél óránkét kivehető....
Most egyszerűen felállok, és jövök-megyek senkinek semmi elszámolni valóm, beesek 9:20ra, na és? majd este tovább maradok. És ha el kell mennem , mert dolgom van? Mehetek, így is minden munkámmal kész vagyok....És a világ legjobb dolga:Minden hétvégém SZABAD!!
Jah igen és átlag 4 en vagyunk az "irodába", ami nem is iroda, hanem egy full extrás lakás :)
Na jó tovább nem is sorolom, egyszerűen jó.
Suli, na igen a suli is megyeget, bár ahogy előre számoltam is vele igen fárasztó, igazi kifulladás a hétvégére, de még mindig úgy érzem megéri. Hát igen a legfontosabbak, az anyagiak még nem igazán vannak sinen, de látom az alagút végét, szóval hiszek benne , hogy most már csak jobb lesz. Tegyétek ti is ezt!:)
Betépve-Zaphyris
14 éve