"Számoltunk csillagfényeket
Álmodtunk úgy, mint két gyerek
Velünk volt minden szél
Még a tél is testvér
Most mindez a végzeted
Mért lett minden más
Érző szívvel láss
Túl sok tán az árnyék
Mégis kell hogy játsz még
Nincs idő, mért vársz
Mondd mért lett minden más
Érző szívvel láss
Túl sok emlék fáj még
Még sem élnék másként
Nincs is választás
Jártunk hol más már elveszett
Szálltunk hol lépni nem lehet
Hol minden szív fél
Ott egy lesz két fél
Túl szép volt hogy elfeledd
Legyen megint igazán forró
Van olyan hogy minden visszatér
Van olyan hogy más bolygó, ha itt nincs nagy tér
(Egy kis türelem a szerelembe belefér)
Hozzád köt repülés és zuhanás
Vár még sok álomnál szebb utazás
Van olyan hogy mást vársz, de rám, rám találsz"
Bejegyzések
