2010. szeptember 16., csütörtök

Bizalom

Bennem is csalódtak már, én is csalódtam másokban...Mondhatnánk ez is az élet része, és talán már majdnem igazat is adnék, de álljunk csak meg egy röpke pillanatra!Nem ez így nem helyes, ennek sem így kellene működnie.Miért kell csalni, miért kell hagynunk magunk felett győzedelmeskedni a kíváncsiságot, a fltékenységet; miért hallagtunk agyunk hátsó szegmense felől érkező rosszindulatú suttogásoknak.Miért nem tudjuk tisztelni a másikat, és feltételek nélkül hinni és bízni benne? Mert gyerekes az egséz világ? Nem! Mert annyi rossz tapasztalatunk van a multunkból, hogy képtelenek vagyunk mindezeket nem kivetíteni a jelenre?! Tényleg nem értem. Lehet megint kilógok a sorból; mondják mostanság kegyetlen vagyok, mert az őszinteség rovására nem mehete semmi; lehet-. de kérdem én ha nem vagyok végletekig őszinte a környezetemmel, akkor milyen jogon várhatnám viszont ezt? Újabb és újabb problémaköröket vet fel úgy érzem a bizalom kérdése. Mikor inog meg, és lehet e valaha helyre hozni, vagy egyáltalán érdemes e időt és energiát belefektetni, ha már megingott.Megint csak saját tapasztalataimra tudok támaszkodni.Ahogy két ember nem tud egyformán szeretni, úgy egyformán bízni se tudnak.Szomorú, de ezek tények.Mindig valamelyik leleke, hite gyengébb; vagy könnyebben meggyengül.Ilyenkor elég egy nem teljesen egyértelmű megjegyzés, egy félmondat, amit valójában végig se gondolunk, hisz mi egyértelműnek szánjuk.Vagy egy nyíltabb hangvételű üzenet, amit mivel a mi párunk, hisz jogot formáltunk rá, így jogunk van minden másra is a mi a tulajdonunk tulajdona.Röhejesen gyerekes.Nem találok szavaka, dühítően bosszantó.Elállt a lélegzetem.Volt gyerekszobám, és van bizodalmam a másikban, legyen az csak egy barát,ismerős,rokon vagy épp a társam.Anyukám azt tanította nem illik mások leveleit felbontani!Ezt a mai informatikai társadalomra lefordítva, nem az SMS-t sem fogom elolvani; nem nekem jött!!!Szerintem ez is "levéltitok"! Majd megosztja velem, ha rám is tartozik, ha nem akkor pedig életbe lépü ez a kedves 7 betűs szó!Legalább annnyira fontos mint a másik 7 betűsek; szeretet, szerelem..és sorolhatnám.És mivan ha hirtelem hatalmába kerít a vágy, és nem tudunk ellenállni, előtte gondoljuk vcégig, tudjuk, akarjuk vállalni a felelősséget?Intelligens emberek előregondolkodnak...És ha beigazolódik bármi is; egyébként egy sms-ből ez elég nehezen működik; inkább csak segítz mégtöbbet egy akár ártatlan dolog mögé gondolni..na igen, akkor mi van....Felelősségre vonás? De hát milyen jogon????Nem érzitek a visszásságot....Én felháborodtam; talán jogosan....A BIZALOMnak lőttek, és sajnos tudom, soha nem lehet visszaállítani; lehet ezt állítani, de tudoöm, soha nem lesz meg többbé, és az első adandó alkalommal ismét összetörik.Hogy idézzem kedvenc írónőm; vele zárom soraim, és kérek mindenkit gondolkozzon mielőtt cselekedne, mert a saját magunknak okozta fájdalmon kívül visszafordíthatatlanul megváltoztatjuk a környezetünket is.
"Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben. Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet, hogy tényleg csalódhass egy feneketlent."
"Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit. Persze, az első koccanásnál széthullott az egész."