Egy bátortalan de szilárd újrakezdés (?)

Rettentő régen nem írtam ide semmit, persze mondhatnék erre millió és egy okot, de a valóság az hogy minden olyan kiforratlan volt, és most is az körülöttem.Rettentő sok szálon zajlott és zajlik az életem.Van egy pár csomópont amikhez mérten talán viszonyítani tudok hol is tartok, állok..nem ez nem jó szó, mert egy ideje a megállásnak semmi esélye.
2009 augusztusban volt a nagy mélypont és hatalmas változások következtek.Végelett a 7 és fél éves kapcsolatomnak, melynek mérföldköveit itt a blogomon is sokszor végigkísérhettétek , akik kezdetek óta velem vagytok.Próbáltam aztán egyedül megállni a helyem a nagyvárosba, de sajnos addigra annyira nagy káosz uralkodott el a belsőmbe hogy képtelen lettem managelni saját életem.Fogytam közel 40kg-t, nem kell megijedni, sajnos volt miből.Letettem egy szakmát :PR szakügyintéző.Munkám is volt igaz valahogy ne akart állandósulni, már messziről üvöltött rólam, ezzel a csajjal valami nincs rendben.Nem akartam sokáig belátni, küzdöttem, kapartam, és eszeveszetten harcoltam a saját szélmalmaim ellen.Gondolhatjátok,hogy nem tartott örökké.Végül, feladtam.Vidékre költöztem előre nem látható időre, leginkább regenerálódni, magamhoz térni.Úgy éreztem magam mint Nárcisz a déli-sarkon.Idegen volt a környezet, már senkit nem ismertem.Szenvedtem.Nem igazán volt mellettem senki, sajnos mindenkit a távolba kellett hagynom.Egyetlen kitartó barátom volt csak, sokat segített havonkénti látogatása.Ilyenkor mindig feltöltődtem, és egyre világosabban láttam, nekem nem itt van a helyem.Nem sajnálhatom magam hónapokon át, a kezembe kell vennem a sorsom, és végre talpra állni.Agusztus végén tértem vissza a nagyvárosba, de semmi nem lett egyszerűbb, vagy könyebb.Most éreztem igazán csak egyedül magam, de megerősítettem a szívem.Tudtam mi vár rám, ha kudarcot vallok, és megint dacos makacs énem került elő.Novembertől satbil munkám volt,végre elfoglalt lettem.De valami nagyon hiányzott.VALAKI. De csak nem jött. Akadtak udvarlók, de egyik se volt az igazi.Már nem voltam az a kísérletező, éreztem eljárt felettem az idő.Tudtam pontosan mit, kit is akarok.De még váratott magára.Kellett még pár pofára esés előtte, néhány átbőgött éjszaka, néhány kellemetlen randi.Már épp a megcsömörlésnél tartottam, és annál a gyászos ténynél, hogy karácsonyra egyedül maradok, amikor hihetetlen dolgok sorozata állt be az életemben.
Egy véletlen folytán az interneten néhány levél-váltás után randit beszéltem meg egy nálam fiatalabb fiúval.Ez több döbbenetes dologot is hordozott, én fiatalabb és ráadásul ismeretlen fiúval randizni???!!!Utólag egyáltalán nem értem magam, mi ütött belém?! Ezt hívják talán karmának.Nem volt szerelem első látásra,és ezt sem értem a mai napig...Minden tekintetben ez egy rettentően különös kapcsolat.Ott állt a Blaha Lujza tér forgatagában, kezében furcsán mutatott az üveg pezsgő.Barna haj, barna szem, fehér bőr, csontos arc;mégis úgy éreztem na Őt keresem a legkevésbé.Túl nagy uralkodás sugárzott belőle.Teljesen azt a benyomást keltette hogy mindenki más csak utánna következhet.Szavartó ember vagyok, így hozzá léptem.Kellems hangjában megcsillant amit már messziről éreztem, lekezelő volt.De most életemben először nem bántam.Szinte örültem, hogy nem vagyunk egymásnak szimpatikusak,de jólneveltségből azért megisszuk azt a pezsgőt.Felmentünk hozzám, és őszintén egyáltalán semmi nyoma nem volt a feszélyezettségnek, hisz számomra már nem volt a dolognak tétje.A kommunikáció se ment, sőt szinte dühített, hogy ha már Ő nem beszél, legalább kérdezne, legalább csinálna úgy mintha érdekelném.Lassan oldódott és óvatosan sztorizgatni kezdett, persze a pezsgő segített zavarán.Hallgattam és belefeledkeztem a meékbe, és abba a kellemes hangba.Pillanatok alatt elszállt az este, de ez nem is tűnt akkoör ott fel.A búborékos nedű engem se hagyott hatás nélkül, azon kaptam magam, hogy már nem hallom mit is mond, csak azt az érzékien csepp száját bámulom, ahogy jár...Zavarba jöttem, és menekülő útnak a mosdót választottam.Ekkor döbbentem rá, hogy már nagyon hajnal van...Egy pillanatra meg is ijedtem, a jó szívem megszólalt, és rögtön vitába is keveredett az esszemmel.Mi legyen, nem dobhatom ki az éjszaka közepén, de aludjon itt mikor nekem nem is...illetve nem annyira..illetve...És ekkor megdöbbentő dolog történt, és nem nem az alkohol hatására,újra szemügyre vettem a nappaliba üldögélő, amúgy 18nak is alig kinéző, gyermeki arcú, és gyönyörű mosolyi fiút.Megint elpirultam.Úgy éreztem magam mint aki egy angyalt próbál elcsábítani.Meg kellett tennem.Odaléptem hozzá, és megcsókoltam.Félénk volt, és tétova.Rettentően imponált.Valami különlegeset éreztem,esélyt kell adnom, meg kell látnom mi történik reggel.Csodálatos volt az éjszaka,tényleg a mennyekben érztem vele magam; és velem maradt.Együtt aludtunk! Újabb hihetetlen dolog...De peszimizmus lett rajjtam úrrá, mikor közölte a herceg dél körül, hogy neki haza kell mennie.Ezt már ismertem.De akkor is hálás voltam hogy megízlelhettem a csodát.És ekkor újra valami furcsa történt:
-De este visszajövök-mondta,és mélyen a szemembe nézett.
Gondoltam igazán jól nevelt, nem akar megbántani.Nem sokkal késöbb távozott is.Hazudnék ha azt mondanám azonnal túl tudtam lépni rajta, de leültem egy remek könnyvel és órákkal késöbb már nem gondoltam rá.Igencsak estébe hajlott már a nap, amikor kopogásra lettem figyelmes.Döbbenten járt az agyam, ki lehet az, hisz nem vártam senkit.Óvatosan ajtót nyitottam, és megfagytam.Ott állt a hercegem az Ő tündéri mosolyával.Csak ennyit mondott:
-Megjöttem.
És tényleg megérkezett az életembe akire annyi ideje várok, akiért képes vagyok m egváltozni, kompromisszumokat kötni.Akivel az együtt élés nm teher, akivel a küzdelem csak nemesít.Nagyon különböző személyiségek vagyunk, de érzem és tudom kettőnknek érdemes összecsiszolódni.Olyan érzés jár át belül, ami tényleg a leírhatatlan, amikor nem tudhatod biztosan, mégis az életed tennéd rá.Több mint 5hónapja viszonzott szerelemmel szeretnek, akar minden szavával, tettével, minden apró rezdülése üvölti csak te kellesz.Megszépülök általa, és vele.Igazi kihívásokkal teli kapcsolat, rengeteg akadállyal, ami mindekttőnket megedz és nemesít.
Most ugyan távol vagyunk egymástól, de mindenketten tudjuk hogy megbízhatunk a másikban, és hogy ez csak egy átmeneti állapot.Keményen dolgozunk a közös boldog jövőért, ami rólunk és a családunkról szól.Most igazán irigylem magunkat,vagy az is lehet csak végre el kellene fogadnom , hogy egyszer én is boldog lehetek az életben és ez most már örökre kitart!!!