Hála

 Ejtőztem ma a balti tenger kristálytiszta vizében,  néztem az eget és az jutott eszembe mi mindenen mentem keresztül, hogy most ezt a pillanatot pont így megélhetem. Rengeteg minden volt az út során,  és őszintén pontosan soha nem tudtam hová tartok. Előre,  lépés lépés után,  mindig a mában próbáltam élni és csak a következő napban gondolkodni.  Sokszor voltam közel a feladáshoz, és sokszor buktam el. Mindig felálltam, volt hogy több idő kellett,  de mindig sikerült újabb célt találni ami tovább hajtott. Volt hogy napokig nem volt mit ennem, hogy hiába volt munkám a hónap utolsó hetében csak úgy tudtam bemenni az irodába, hogy blicceltem, hogy hiába voltam beteg a gyógyszert nem tudtam kiváltani..Elvállaltam minden túlóra lehetőséget,  csak hogy előrébb jussak. Mindent megbecsültem, minden kicsinek örültem. És persze álmodtam. Álmodtam, hogy egyszer valaki meglátja majd a sok szorgalom mögött a tudást/ tehetséget, és akkor majd kapok egy esélyt. Szolgalelkűen tanultam és dolgoztam, de csak a földbe tiportak vagy épp a hátamon másztak ranglètrát. Kinevettek, mert én nem tanultam híres nevű egyetemen,  mert az én angolom igen gyenge, és még csak nem is tartozom egyik híres vállalkozó családjába sem. Magam miatt ezt is lenyeltem volna, de már nem csak én számítottam. És akkor bátor lettem, ha hazámnak nem kellek, hát keresek új HAZÁT. És így lett. És most megint itt ringatózom a tengerben, felettem sirályok siklanak a égszínkék égbolton, és én hálás vagyok a sorsnak. Nehéz út volt, de minden perce megérte.