Október vége van az időjárás igazán változékony, de még is az őszi szinek meleg tartják még a szívem. Ülök a balkonon és csodálom a lassan hömpölygő felhőket, a szarka vagy épp albatrosz csapatot. Az idő mintha lelassult volna de mégis olyan tekintèlyes. Úgy érzem, mègha nem is igaz, hogy a gondolataim is lassulnak, kicsit nehézkesen létezem.
A mostani projekt jövő héten zárul, de már fél lábbal a következőben vagyok, ami egy hatalmas kihívás. De hadd jöjjön.
Közben még itt van bennem a nyár emléke, az utazás és azóta eltelt idő ami keserédes ízt hagyott csak hátra.
Találkoztunk Sammel ,de nem hozott megvilágosodást. Sajnos az idő semmire se volt elég csak újabb bizonytalanságra. A 3hetes utazása végül eltűnésbe torkollott. Lassan 2 hónapja azt se tudom él e, bár valószínűleg igen mert láttam, hogy munkát keres. De a lényeg, hogy elengedtem.
És akkor jött a csoda az életembe, valaki aki tudja mit akar, aki valóban érdeklődik, törődik és szeret. Olyan erővel toppant be ,hogy még mindig keresem a csapdát.
Közben elindult az iskola, nem könnyen, sok betegséggel tarkítva, de lassan felvesszük az ütemét. És közben készülünk a szülinapi utazásra együtt, kocsival Olaszország majd visszafelé Magyarországon keresztül. Kicsit több mint egy hét.
Lassan a rutin is stabilizálódik, de már nincs sietés csak csendes elfogadás.
2 hónap van még az évből, de érzem még sok meglepetés vár rám.
Bejegyzések
