Milyen érdekes az élet, vagy a sors. Nem is tudom melyik igazán. November utolsó napja, hivatalosan vége az ősznek,holnaptól itt a tél. De igazán az időjárás már egy ideje télies, fagyos reggelek, jégvirág a szélvédőn. Hosszú ködös és napfény nélküli reggelek, de közben rövid nappalok, sok sötétség és mégis a lelkemben újra tavasz van.
Hónap elején, ahogy terveztük elutaztunk autóval Milánóba, hosszú út volt, de minden percet megért. Első ejszaka Berlinben aludtunk, a másodikon Münchenben, ugyanabban a szállodában ahol októberben szálltam meg. Ott ahol végül úgy döntöttem visszajelölöm őt. Milyen jól tettem. Aztán vasárnap a dolomitokon keresztül megérkeztünk Milánóba. A szàllàsunk mesés volt, az ételek finomak, az időjárás kegyes. Este ültünk a balkonon 16 fok és csak élveztük az életet. Jártunk a Dome-nal , a Davinci múzeumban, utaztunk metrón, voltunk Comoban, nyaltunk gelatot és csak voltunk. Csütörtökön átvezettem Pécsre Szlovénián és Horvátországon keresztül, nagyon hosszú volt és persze az időjárás megnehezítette mègjobban,ködös hideg, alig lehetett látni fél méterre. De szerencsésen megérkeztünk. Péntek anyuèkkal és nagyimmal, délután pedig Budapest. Szombaton a gyerek találkozott az apjával én meg végre Noival. Szuper délelőtt volt. Délután eljöttünk Krakkóig, majd vasárnap hazaèrtünk. Gyors mosás, rendrakás, mert kedden repültem Amsterdamba. Nagyon kellemes pár nap volt, de teljesen ki is merültem.
A munka teljes embert kíván, de még mindig nagyon élvezem. Az értékelésem szuper lett, a főnököm boldog, bonust is kaptam,mindenki boldog.
A gyerek továbbra is hol jár suliba, hol nem, de elengedtem, próbáljuk a lehető legtöbbet megtenni.
1,5 hét múlva megyek Varsóba, megkértek ott ünnepeljem az év végét a nagyokkal. És akkor két legyet egy csapásra fel is veszem az új autóm; Zafirt. Shady hiányozni fog, de sajnos kettőt egyszerre nem tudok vezetni. Remélem ez az utolsó utazás az idei évre.
És akkor a szívügyek ; November 9-én (911) elküldtem az utolsó üzenetet Samnek és lezártam az egész storyt. Azóta se hallottam felőle, de már nem is várom. Tudom amit tudnom kell, azt ,hogy itt van nekem KL.
Október 5e óta minden reggel és este csodálatos üzeneteket kapok, minden egyes nap beszélünk hosszasan mindenről is. Szépen lassan beléestem és ő is belém. Tervezzük a találkozót, bár ez most nem olyan könnyű, de türelmes vagyok, mert ennyire még semmit nem éreztem biztonságosnak ,mint a vele való kapcsolódást.
Amikor először mondta, hogy szerelmes azt hittem megőrült, aztán pár nappal később azt hittem én őrültem meg, De nem ez nem a patológiás szerelem, ez az amiről csak olvasol a sok gurutòl a neten és csak megrántod a vállad, hogy ugyanmár... És akkor azt mondja az univerzum: Fogd meg a söröm...
Hát így jutottunk odáig, hogy ő a feleségének szólít én meg őt a férjemnek. Hát nem ezt akartam ??? Hát nem ezt mondtam mikor kinyomtattam azt a fontos dátumot és kitettem a hűtőre : ekkor lesz az esküvőm! Az tuti , hogy nagyon eltökélt voltam - vagy elkeseredett ? - de azért ez így rendesen szíven ütött. Teszteltem is szegényt rendesen, na jó most is tesztelem. De nem találok fogàst rajta. Ki merem jelenteni soha az életben, és ez szomorú tudom , nem találkoztam még ennyire egészséges maskulin energiával. Jól olvasod, nem a kontrollmániás, sebzett kisfiúról beszélek, nem. Ő egy tudatos, egészséges, kész férfi. Tudja mit vállal, felelős, nyitott, jól kommunikál és ami a legüdítőbb; van humora, önkritikája, nem sértődik meg és kész a legnagyobb káoszban is megtartani - kipróbáltam többször ( sajnáltam is kicsit ). Szóval valaki olvasta a karácsonyi kívánság-listámat ami csak gondolatban létezett és megalkotta őt csak nekem. Boldog vagyok és életemben először hiszem ,hogy megérdemlem. Amúgy totál nem értem mit eszik rajtam ?! De ez legyen az ő dolga.
Kívánom mindenkinek , hogy a December hozzon áttörést, megbékélést és lezárást .
Bejegyzések
