Január elseje van, hivatalosan is lezárul 2025. Sokat gondolkodtam, hogy írjak e egyáltalán valamiféle összegzést , de úgy döntöttem később biztos értékelni fogom, hogy megtettem.
Mit hozott nekem az év. Rengetegen lezárást, elengedèst és újra tervezèst. Januárban még álmodni se mertem hova érkezek meg év végére. Ott volt a zsebemben a szerződés az új munkahellyel és az utolsó simítások az exem költöztetése körül. Ott volt a nagy kihívás, hogy végre az egészségem is központban legyen meg az első próbálkozások a párkeresősdiben. Megkaptam a hatalmas bónuszt és végre felmondtam. A február stresszsen telt, auto javítás, logisztika és a felmondásom körüli macera. A költöztetés körüli stressz, a lerobbant autó, a minimális szabadság az új munka előtt. Nehéz volt, de hajtott az új élet utáni vágy. Valentin napi kudarc, ghosting, autó bérléssel járó plusz kiadások. Aztán jött a március; megtalálni az új ritmust, beilleszkedni az új munkába és közben elindultak a jó dolgok is : kaptam céges autót/ Shady/ , találkoztam egy kedves fiúval, kezdtem megérteni és újra építeni magam. Elkezdődtek a séták, odafigyelés az étkezésre, és jöttek a sikerek is. Áprilisban kicsit leültem, belassult minden, gyógyulni kellett és végre dolgozni a traumákon. Közben sok volt a pénzügyi teher is, egyelőre csak úsztam az árral, de legalább az idő melegedett , megérintett a nyár szele. És akkor váratlanul betoppant az olasz fiú. Felforgatott és megpiszkált sok sebet bennem. Minden szépnek tűnt. Júniusban eltűnt az életemből és én újra magamra fókuszáltam. Megkaptam a végleges szerződést, az utolsó hónap volt az iskolából, az időjárás egyre jobban lett; hó végén már fürödtünk a tengerbe. Sokat turáztam és végre úgy éreztem visszakaptam az életem. Július csendesen telt, nagy viharok nélkül, munka meg kirándulásik, fürdèsek, finom és egészséges ételek. És készülődès a Milánói útra. Augusztus izgalommal teli volt, befejeztem a projektet és az utazásra fókuszáltam. Még előtte Gosia barátnőmmel is sikerült beülni egy ebédre. Aznap az olasz fiú újra bejelentkezett. A Milánói út jól sikerült, leszámilítva, hogy rövid és forró volt. Finom ételek, jó társaság és egy rövid és zavaros találkozó. Vegyes érzésekkel tértem haza. Még a hónap végén sikerült Manóval kiruccani Zakopaneba. Szeptemberben indult az iskola és az újabb projekt. Az olasz fiú most sem maradt sokáig, a hónap közepén nyomtalanul eltűnt. Én újra a munkára fókuszáltam. Hamar eljött az október. Rögtön elsején jött a hír; megjött az új kocsim /Zafir/ . 4-én Manó szülinapja majd 5-én ültem a repülőre München felé. Betegen. Nagyon nehéz volt az a hét, de azért tùlèltem. Közben megismertem Khalidot. És onnantól minden nagyon megváltozott. Manó a szuletesnapjára meglepő dolgot kért; utazzunk együtt Milánóba. Így a hónap második fele megint szervezèssel telt. November elején utaztunk, Németország- Olaszország- Magyarország- Lengyelország. Hosszú volt és nem mindig könnyítette meg a gyerek, de összességében jó volt. Hazaèrkezès után 2 nappal már megint repültem: Amsterdamba az új projekt miatt. Ez az első nagy feladatom; 2,5 év teljes p2p megvalósítás. Az ügyfél kedves, de ettől a munka nem lett kevesebb. És egy szempillantás alatt meg is érkeztünk Decemberbe. A munkán kívül az élet picit lelassult. Hónap közepén utaztam Varsóba, felvettem a kocsit meg ünnepeltem egyett a csapattal. Karácsony előtt kivettem pár nap szabadságot ami az ünnepekkel együtt egy egész hét lett. Találkoztam Gosiaval, de nagyrészt pihenésről szólt. Manóval csendes lett a Karácsony, nem állítottunk fát, csak a karácsonyi vacsora maradt meg nekünk, csendben és békében. A szilveszter is csendes volt, sokat beszélgettünk és megittam azt hónapok óta tartogatott Montefalco Sagrantino-t. És ezzel lezártam az évet.
Összességében sokat tanultam magamról; sokkal tisztább lett mit akarok és hogy akarom. Megtanultam elengedni, és magamat megbecsülni és elfogadni. Megértettem ,hogy a boldogság ott van bennem, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő emberek értékelni tudnak. Elfogadtam, hogy vannak dolgok amiket nem irányíthatok, hogy a hit fontos, hogy mindennek helye és ideje van, és hogy minden velem kezdődik. A változás is.
Mondhatom, hogy 2025 a tanulás éve volt, és így a végére minden pillanatot tudok értékelni.
És, hogy mit szeretnék tudatosan 2026ra:
Szeretnék megérkezni, tartozni oda ahol saját magam lehetek. Megélni minden itt és mostot. Hinni és bízni, hogy a leckék előre visznek és a sikerek visszajelzések. Kész vagyok megélni és befogadni mindazt ami vár rám fèlelem és fenntartások nélkül.
Céljaim között van az anyagi biztonság megteremtése, a boldog, egészséges, kiegyensúlyozott élet, egészsègtudatosság, és a szerelem megélése .
Legyen 2026 a tudatos építkezés éve és a felesleges zaj kizárása.
Bejegyzések
