A tavasz ígérete

 Február harmadik hetében vagyunk, mégis az elmúlt pár hétben úgy éreztem évek teltek el. A január munka szempontból nagyon kimerítő volt, készültünk a hónap végén esedékes nagy bemutatóra,  így ismét utaztam Amszterdamba. Közben Manó megkapta a félévi értékeléseket, de lengyelből és matematikából nem lett meg az óraszám így a tanárokkal külön egyeztetés kezdődött. Matekból két dolgozatot írt a féléves anyagból,  a lengyel tanár meg csak megbuktatta félévkor. Nagyon feldühített, de aztán elengedtük. Mindketten a jövőbe nézünk és tesszük a dolgunk.

Persze az élet soha nem enged igazán hatradőlni. Azt hittem a február könnyebb lesz minden fronton, de jelenleg inkább nehezebb. A munka csak gyűlik, én pedig kimerült vagyok mind szellemileg mind testileg. Az időjárás igazán kegyetlen, volt itt éjszakai-30 és mellé nappali -20.

A pénzügyek se alakulnak túl rózsásan egyelőre; hatalmas adó befizetés, büntetés Németországból,  valamint a tavalyi Helli ügy is lezárodik, de sajnos nem az igazsággal. De el kellett engednem, mert nem nyerhetek meg minden csatát.

Közben több terv is lóg a,levegőben; szülinapi utazás és a találkozó. 

Májusra ugyan meg van a repülő jegy, de a többit még nem intéztem, és milyen jól tettem látván a beeső kiadásokat. Persze remélem, hogy összejön, de ha nem akkor csak később az évben. Lehet akkor átteszem őszre. 

A találkozásunk még mindig Áprilisra van kitűzve, de egyelőre nagyon nem haladunk semerre. És hogy miért. Történt kb egy hete hogy újra szóba került a dolog , hogy akkor Április de legkésőbb május ugye tunézia,  de hogy nem egyeztünk meg hogy mikor lenne jó a nálam. Lefagytam. Hogy hogy mikor ??? Hát ő mondta, hogy mielőtt beleállunk Tunéziába, ő akkor igényli a vizumot és ha minden jól megy akkor ő jön.... Jahhhh... hát akkor itt lenne az ideje a Ramadam alatt akkor el is indítja... finoman jeleztem, hogy ha ez március közepén lesz elindítva akkor kb felejtse is el az Áprilist, mivel nagy eséllyel kb. 30 nap az átfutás... és akkor felébredt.. Mondta, oké akkor igyekszik Februárban lépni... negnyugodtam,  végre értjük egymást... erre másnap azt mondja ő most 10 napra hazautazik vidékre a családhoz... segítek ez azt jelenti marad 5 napja intézkedni... Nem ítélkezem, de hát... szóval itt tartunk...

A kapcsolatunk tovabbra is stabil, még mindig tudunk építkezni,  de már nagyon szeretnék találkozni vele. És így szivemben a tavasz ígéretével számolom a napokat ,hogy végre átölelhessem.

2025 / 2026

 Január elseje van, hivatalosan is lezárul 2025. Sokat gondolkodtam, hogy írjak e egyáltalán valamiféle összegzést , de úgy döntöttem később biztos értékelni fogom, hogy megtettem.

Mit hozott nekem az év. Rengetegen lezárást, elengedèst és újra tervezèst. Januárban még álmodni se mertem hova érkezek meg év végére. Ott volt a zsebemben a szerződés az új munkahellyel és az utolsó simítások az exem költöztetése körül. Ott volt a nagy kihívás, hogy végre az egészségem is központban legyen meg az első próbálkozások a párkeresősdiben. Megkaptam a hatalmas bónuszt és végre felmondtam. A február stresszsen telt, auto javítás,  logisztika és a felmondásom körüli macera. A költöztetés körüli stressz,  a lerobbant autó,  a minimális szabadság az új munka előtt. Nehéz volt, de hajtott az új élet utáni vágy. Valentin napi kudarc, ghosting, autó bérléssel járó plusz kiadások. Aztán jött a március; megtalálni az új ritmust, beilleszkedni az új munkába és közben elindultak a jó dolgok is : kaptam céges autót/ Shady/ , találkoztam egy kedves fiúval, kezdtem megérteni és újra építeni magam. Elkezdődtek a séták,  odafigyelés az étkezésre, és jöttek a sikerek is. Áprilisban kicsit leültem, belassult minden, gyógyulni kellett és végre dolgozni a traumákon. Közben sok volt a pénzügyi teher is, egyelőre csak úsztam az árral,  de legalább az idő melegedett , megérintett a nyár szele. És akkor váratlanul betoppant az olasz fiú. Felforgatott és megpiszkált sok sebet bennem. Minden szépnek tűnt. Júniusban eltűnt az életemből és én újra magamra fókuszáltam. Megkaptam a végleges szerződést,  az utolsó hónap volt az iskolából, az időjárás egyre jobban lett; hó végén már fürödtünk a tengerbe. Sokat turáztam és végre úgy éreztem visszakaptam az életem. Július csendesen telt, nagy viharok nélkül,  munka meg kirándulásik, fürdèsek, finom és egészséges ételek. És készülődès a Milánói útra. Augusztus izgalommal teli volt, befejeztem a projektet és az utazásra fókuszáltam. Még előtte Gosia barátnőmmel is sikerült beülni egy ebédre. Aznap az olasz fiú újra bejelentkezett. A Milánói út jól sikerült, leszámilítva, hogy rövid és forró volt. Finom ételek,  jó társaság és egy rövid és zavaros találkozó. Vegyes érzésekkel tértem haza. Még a hónap végén sikerült Manóval kiruccani Zakopaneba. Szeptemberben indult az iskola és az újabb projekt. Az olasz fiú most sem maradt sokáig, a hónap közepén nyomtalanul eltűnt. Én újra a munkára fókuszáltam. Hamar eljött az október. Rögtön elsején jött a hír; megjött az új kocsim /Zafir/ . 4-én Manó szülinapja majd 5-én ültem a repülőre München felé. Betegen. Nagyon nehéz volt az a hét,  de azért tùlèltem. Közben megismertem Khalidot. És onnantól minden nagyon megváltozott. Manó a szuletesnapjára meglepő dolgot kért; utazzunk együtt Milánóba. Így a hónap második fele megint szervezèssel telt. November elején utaztunk,  Németország- Olaszország- Magyarország- Lengyelország.  Hosszú volt és nem mindig könnyítette meg a gyerek, de összességében jó volt. Hazaèrkezès után 2 nappal már megint repültem: Amsterdamba az új projekt miatt. Ez az első nagy feladatom; 2,5 év teljes p2p megvalósítás. Az ügyfél kedves, de ettől a munka nem lett kevesebb. És egy szempillantás alatt meg is érkeztünk Decemberbe. A munkán kívül az élet picit lelassult. Hónap közepén utaztam Varsóba,  felvettem a kocsit meg ünnepeltem egyett a csapattal. Karácsony előtt kivettem pár nap szabadságot ami az ünnepekkel együtt egy egész hét lett. Találkoztam Gosiaval,  de nagyrészt pihenésről szólt. Manóval csendes lett a Karácsony, nem állítottunk fát, csak a karácsonyi vacsora maradt meg nekünk,  csendben és békében. A szilveszter is csendes volt, sokat beszélgettünk és megittam azt hónapok óta tartogatott Montefalco Sagrantino-t. És ezzel lezártam az évet. 

Összességében sokat tanultam magamról; sokkal tisztább lett mit akarok és hogy akarom. Megtanultam elengedni, és magamat megbecsülni és elfogadni. Megértettem ,hogy a boldogság ott van bennem, hogy a megfelelő helyen,  a megfelelő emberek értékelni tudnak. Elfogadtam, hogy vannak dolgok amiket nem irányíthatok, hogy a hit fontos, hogy mindennek helye és ideje van, és hogy minden velem kezdődik. A változás is.

Mondhatom, hogy 2025 a tanulás éve volt, és így a végére minden pillanatot tudok értékelni. 

És, hogy mit szeretnék tudatosan 2026ra:

Szeretnék megérkezni, tartozni oda ahol saját magam lehetek. Megélni minden itt és mostot. Hinni és bízni, hogy a leckék előre visznek és a sikerek visszajelzések. Kész vagyok megélni és befogadni mindazt ami vár rám fèlelem és fenntartások nélkül. 

Céljaim között van az anyagi biztonság megteremtése, a boldog, egészséges, kiegyensúlyozott élet,  egészsègtudatosság, és a szerelem megélése . 

Legyen 2026 a tudatos építkezés éve és a felesleges zaj kizárása.

Elmúlt az ősz is a szívemben azonban tavasz van

 Milyen érdekes az élet,  vagy a sors. Nem is tudom melyik igazán. November utolsó napja, hivatalosan vége az ősznek,holnaptól itt a tél. De igazán az időjárás már egy ideje télies,  fagyos reggelek, jégvirág a szélvédőn. Hosszú ködös és napfény nélküli reggelek, de közben rövid nappalok, sok sötétség és mégis a lelkemben újra tavasz van.

Hónap elején, ahogy terveztük elutaztunk autóval Milánóba, hosszú út volt, de minden percet megért. Első ejszaka Berlinben aludtunk, a másodikon Münchenben,  ugyanabban a szállodában ahol októberben szálltam meg. Ott ahol végül úgy döntöttem visszajelölöm őt. Milyen jól tettem. Aztán vasárnap a dolomitokon keresztül megérkeztünk Milánóba. A szàllàsunk mesés volt, az ételek finomak, az időjárás kegyes. Este ültünk a balkonon 16 fok és csak élveztük az életet. Jártunk a Dome-nal , a Davinci múzeumban,  utaztunk metrón,  voltunk Comoban, nyaltunk gelatot és csak voltunk. Csütörtökön átvezettem Pécsre Szlovénián és Horvátországon keresztül,  nagyon hosszú volt és persze az időjárás megnehezítette mègjobban,ködös hideg, alig lehetett látni fél méterre. De szerencsésen megérkeztünk. Péntek anyuèkkal és nagyimmal, délután pedig Budapest. Szombaton a gyerek találkozott az apjával én meg végre Noival. Szuper délelőtt volt. Délután eljöttünk Krakkóig, majd vasárnap hazaèrtünk. Gyors mosás, rendrakás, mert kedden repültem Amsterdamba. Nagyon kellemes pár nap volt, de teljesen ki is merültem. 

A munka teljes embert kíván, de még mindig nagyon élvezem. Az értékelésem szuper lett, a főnököm boldog, bonust is kaptam,mindenki boldog. 

A gyerek továbbra is hol jár suliba, hol nem, de elengedtem, próbáljuk a lehető legtöbbet megtenni.

1,5 hét múlva megyek Varsóba, megkértek ott ünnepeljem az év  végét a nagyokkal. És akkor két legyet egy csapásra fel is veszem az új autóm; Zafirt. Shady hiányozni fog, de sajnos kettőt egyszerre nem tudok vezetni. Remélem ez az utolsó utazás az idei évre. 

És akkor a szívügyek ; November 9-én (911) elküldtem az utolsó üzenetet Samnek és lezártam az egész storyt. Azóta se hallottam felőle, de már nem is várom. Tudom amit tudnom kell, azt ,hogy itt van nekem KL. 

Október 5e óta minden reggel és este csodálatos üzeneteket kapok, minden egyes nap beszélünk hosszasan mindenről is. Szépen lassan beléestem és ő is belém. Tervezzük a találkozót,  bár ez most nem olyan könnyű,  de türelmes vagyok, mert ennyire még semmit nem éreztem biztonságosnak ,mint a vele való kapcsolódást.

Amikor először mondta, hogy szerelmes azt hittem megőrült, aztán pár nappal később azt hittem én őrültem meg, De nem ez nem a patológiás szerelem, ez az amiről csak olvasol a sok gurutòl a neten és csak megrántod a vállad,  hogy ugyanmár... És akkor azt mondja az univerzum: Fogd meg a söröm...

Hát így jutottunk odáig, hogy ő a feleségének szólít én meg őt a férjemnek.   Hát nem ezt akartam ??? Hát nem ezt mondtam mikor kinyomtattam azt a fontos dátumot és kitettem a hűtőre : ekkor lesz az esküvőm! Az tuti , hogy nagyon eltökélt voltam - vagy elkeseredett ? - de azért ez így rendesen szíven ütött. Teszteltem is szegényt rendesen, na jó most is tesztelem. De nem találok fogàst rajta. Ki merem jelenteni soha az életben,  és ez szomorú tudom , nem találkoztam még ennyire egészséges maskulin energiával. Jól olvasod, nem a kontrollmániás, sebzett kisfiúról beszélek,  nem. Ő egy tudatos, egészséges, kész férfi. Tudja mit vállal,  felelős,  nyitott,  jól kommunikál és ami a legüdítőbb; van humora, önkritikája, nem sértődik meg és kész a legnagyobb káoszban is megtartani - kipróbáltam többször  ( sajnáltam is kicsit ). Szóval valaki olvasta a karácsonyi kívánság-listámat ami csak gondolatban létezett és megalkotta őt csak nekem. Boldog vagyok és életemben először hiszem ,hogy megérdemlem. Amúgy totál nem értem mit eszik rajtam ?! De ez legyen az ő dolga.

Kívánom mindenkinek , hogy a December hozzon áttörést,  megbékélést és lezárást .

Amikor lehullanak a levelek

 Október vége van az időjárás igazán változékony,  de még is az őszi szinek meleg tartják még a szívem. Ülök a balkonon és csodálom a lassan hömpölygő felhőket,  a szarka vagy épp albatrosz csapatot. Az idő mintha lelassult volna de mégis olyan tekintèlyes. Úgy érzem, mègha nem is igaz, hogy a gondolataim is lassulnak, kicsit nehézkesen létezem. 

A mostani projekt jövő héten zárul,  de már fél lábbal a következőben vagyok, ami egy hatalmas kihívás. De hadd jöjjön. 

Közben még itt van bennem a nyár emléke,  az utazás és azóta eltelt idő ami keserédes ízt hagyott csak hátra. 

Találkoztunk Sammel ,de nem hozott megvilágosodást. Sajnos az idő semmire se volt elég csak újabb bizonytalanságra. A 3hetes utazása végül eltűnésbe torkollott. Lassan 2 hónapja azt se tudom él e, bár valószínűleg igen mert láttam, hogy munkát keres. De a lényeg, hogy elengedtem.

És akkor jött a csoda az életembe, valaki aki tudja mit akar, aki valóban érdeklődik,  törődik és szeret. Olyan erővel toppant be ,hogy még mindig keresem a csapdát. 

Közben elindult az iskola, nem könnyen,  sok betegséggel tarkítva, de lassan felvesszük az ütemét. És közben készülünk a szülinapi utazásra együtt,  kocsival Olaszország majd visszafelé Magyarországon keresztül. Kicsit több mint egy hét. 

Lassan a rutin is stabilizálódik, de már nincs sietés csak csendes elfogadás. 

2 hónap van még az évből, de érzem még sok meglepetés vár rám. 

Addiction

 The Pull

You seep into me like poison in the veins—slow, unstoppable, and devastatingly sweet. No matter how I resist, you flow deeper. My body trembles at the memory of your kiss, my mind burns with the thought of your hands. I crave you like a fever—unforgiving, consuming, inevitable.

The Absence

Without you, I wander hollow. Every breath tastes empty, every touch feels foreign. You left me starving, addicted, abandoned in withdrawal. My body aches for the cure, yet the cure is the very poison that unravels me—you.

The Confession

I would drink you again, even knowing the cost. Even knowing I would lose myself, forget reason, surrender my soul. Because in your arms, I am both destroyed and reborn. You are the poison I choose, the only one worth dying for.