Az élet folyton tanít ha figyelsz

Folyton ugyanabba a hibába esem amikor az írásról van szó.. mindig várom a tökéletes pillanatot.. pedig tudom, hogy olyan nincs.. A fene vigye el , hogy sosem tanulom meg ezt a leckét.

De ismét itt vagyok, rengeteg történéssel. Március közepe óta sokminden történt az életem több területén is, de egy biztos , mind hozzámtett.

Kezdjük a munkával, május közepe van , kb. 6 hét és letelik a próbaidő. Hivatalosan projekten vagyok május 1 óta és biztosan kitart június végéig. Nem álmaim projektje , de van az a pénz. És itt bizony megfizetik. Közben végre megvolt az első hivatalos megbeszélésem a manageremmel, és mit ad isten kiderült , hogy van egy hatalmas kaliberű projekt ahol egyelőre még nincs úgynevezett practice leadje a területnek. És tadaddammmmm persze , hogy ServiceNow. Lecsaptam rögtön a dologra, ma volt is egy ígéretes megbeszélésünk a PM-mel, és most csuribam az ujjam ,mert ennek össze kell jönnie. Hallod univerzum, szülinapra nagyon szeretném <3 A project különlegessége , hogy Olaszország érintett benne, késöbb rájössz majd , ha tovább olvasol , hogy ez miért is annyira szívemnek kedves.

A csapat továbbra is támogató, az irodába nem kell bejárni. Továbbra is csukódik a laptop 5 körül.

Összességében nagyon hálás és elégedett vagyok a helyzettel.

Barátok: Áprilisban volt szerencsém egy maratoni beszélgetésre a gyerekkorom egyik meghatározó barátjával. Gyerekek, ezek a 80as években születettek, semmit sem öregszenek.. Pont úgy néz ki mint 2001ben mikor ballangtunk. Hosszú órákat beszéltünk családról, karrierről, múltról - jelenről -jövőről. Nagyon jó érzés volt kapcsolódni, kicsit újra élni ennyi év távlatából milyenek voltunk és mennyit jelentett néha csak az , hogy valaki meghallgatott. 

Domival még mindig gyakran beszélgatünk ahogy Bécivel is, CsT is gyakran bejelentkezik. Sty pedig természetes része a hetemnek :) Mayával és Béével is gyakran diskurálok, és persze a reggeli üzenetváltások Judittal se maradhatnak el. Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok , hogy ennyi barátom van és , hogy végre megint csak jó energiák vesznek körbe.

Ez ugyanis elnegedhetetlen része annak a gyógyulási folyamatnak amin keresztülmegyünk most a gyerekkel. Azt érzem egyre jobban vaguok, nem egyáltalán nem gondolok már rá,teljesen elvágtam energetikailag magam, nem beszélek róla, ha muszáj , már teljesen érzelemmentes. Már nem haragszom rá, és nem haragszom magamra. Nem , megbocsájtani talán sose fogok, de már nincs bennem az a tehetetlen düh amit eddig éreztem. Folyton az járt a feleymebe , mennyi évvel lopott meg, mennyi évet pocsékoltam rá. De ezen túlvagyok, az idő nem jön vissza , ha elfogadom, ha nem. Úgy döntöttem az energiáimat a gyógyulásba fektetem kizárólag.

Elkezdtem ismét rendszeresen edzeni (naponta) és kitűztem magamnak célokat. Újra elkezdtem olvasni és élvezni a könyvek nyújtotta eufóriát. Az elmúlt 4 hétben 4 könyvet olvastam el, közel 2000 oldal és minden percét élvezeztem. Ezeket még februárban vettem Magyarországon és már készül a lista a következő vásárláshoz.

Aztán itt van ez a párkeresősdi, mit is mondjak , le kellett ülnöm önmagammal egy kicsit és kiértékelni az elmúlt hónapok kapcsolódásait. És szépen lassan felfigyeltem a leckékre.

Chris : Ő volt maga a tökély kívülről, de zéró érzelem - elköteleződés

Chéf : Ő volt akinek az értékrendje, világképe , a lelke érintett meg. Na meg a humora :)

Albert : Ő a gentleman - a tettei szólítottak meg

Mindhárman egy húrt pengettek meg bennem , de igazán mind csak egyet.

Szóval szépen lassan rájöttem , hogy rajtuk keresztül tudom végre definiálni mi is fontos nekem egy társban, egy kapcsolatban.

És akkor , valljuk be , egy kicsit elszomorodtam, megijedtem, mert hát hol találok én majd egy ilyen szuper kombót. És akkor csak annyit éreztem, hogy nem akarok több Tindert és társait. És csak úgy bekattant egy szó és egy kép... kicsi szellem.. Boo...

Már egyszer régebben kipróbáltam, mert ez nem társkereső, inkább kapcsolatkereső.

Ösztönösen léptem be és töltöttem ki a profilomat, Április 14-e volt. Hárman jelöltek be, egy helyi, egy átutazó, és egy csodálatos olasz mosoly....

Már elsőre felüdülés volt vele beszélgetni, semmi feszengés, csak természetes kommunikáció, és még csak nem is felszínes. Valami örületesen jó volt. Már meg is beszéltük , hogy akkor kávézzunk eggyütt hamarosan Olaszországban , amikor is azt montdta , hogy jó itt a számom...

És folytattuk az appon kívül...minden nap..egyre jobban ..egyre többet..egyre mélyebben...

Üzenetek, fotók, hangüzenetek.. múlt héten videóhívások, a hétvégen az első nézeteltérés , amit igazán felnőtten kezeltünk...

Holnap lesz egy egész hónapja. Sose címkéztük be a dolgot,de biztosan tudom, hogy neki én, nekem ő van csak. Őszinte, közvetlen, rendben van magával. Tart valahova és van terve. Dolgozik, él, törődik, néha megtörik. Ember. Fiú. Férfi. Érett, visszaránt néha a valóségba. Nem ígérget, nem szédít . Lassan építkezünk. Hálás vagyok jelenleg a távolságnak, hagyja , hogy valóban a belsőt láthassuk a másikban. És beenged, mesél, keres, tervez. Számítok. Nincs dráma, a ma van , a most van. 

Good morning my love van.. ahogy olvasom reggel hallom ahogy mosolyogva mondja...

Hallom az életvidámságot a hangjában, látom a szemét ahogy megtelik boldogsággal amikor rám néz...

Nagyon vártalak már, jó hogy megérkeztél. Remélem sokáig maradsz, mert én akarom, hogy maradj..

De tudod, hiszen mondtam. Kérdeztem; ha azt akarom hogy maradj, elmenekülsz...

És te még ezen is nevettél...Kinyitottad a szíved, mert tudtad , hogy valami különleges vár rád, és megérkeztünk egymás életébe.

Ez most nem lecke, illetve de, amikor látom ahogy rámnézel, megértem és elhiszem , hogy ELÉG VAGYOK. A szem sose hazudik, ahogy a testbeszéd se. Látom, a vágyakozást, hallom a halk sóhajokat. Kis türelem még és ígérem hogy a köztünk lévő távolság megszűnik. Tudom, látom valami olyanon keresztül ami láthatatlan. Az egész történetet mi kreáltuk , a folytatás is csak rajtunk áll..... Teremtsük meg a magunk regényét.. 

Zárjuk le ezt a negyedévet, avagy köszi karma a sok leckét

 Egy ideje halogatom ezt az összegzést mert minding úgy éreztem, hogy valami még folyamatban van. Aztán rájöttem, hogy ez az élet. Mindig lesz valami ami még nem forrta ki magát, valami ami éppen csak most kezdődött , vagy valami amit épp a végéhez közeledik. Ezek megérzések , és olyan sose lesz , hogy minden információ rendelkezésre állna. Szóval nincs tovább halogatás.

Utoljára a Valentin-napnál jártunk a Chéffel, amiből természetesen ghostolás lett. Te kis naiv , azt hitted , hogy miután ő maga mennyire elítélte ezt a dolgot, majd akkor szavahihető lesz...Örök naiv maradsz. szarul esett , igen, sőt ez fájt. Egyre mélyebbre lökődtem az emberekben csalódottságomban. De nem engedtem , hogy végképp elvegye a kedvem. De most ideje volt másra fókuszálni.

Feb 17én indultunk Bpüre, hogy végre lezárjunk a régóta halott kapcsolatunkat. Nehezen viseltem lelkileg az utat, pont olyan volt mint az elmúlt kb. 10év - döglött. Ezt valószínüleg a kocsi is megérezte , így alig jutottunk el vele Krakkóba. Motorhiba, mondta ki a végső ítéletet a szaki. De ekkor már akkora volt bennem az akarás, hogy semmi nem állíthatott meg; elküszködtem a kocsival BPig. Még jó , hogy mindenre is van biztosításom, így másnap már meg is érkezett a csereautó Lengyelországból.Sikerült meglátogatni Majcit, ,Bé és Ropszot, anyuékat meg a nagyanyót és  hazafelé még Annamari is beleféért egy sütizésbe. Sajnos volt aki kimaradt, de tudom legközelebb hosszabbra tervezek. Aladárt visszahozték Gdanskba traileren egy kisebb vagyonért, azóta is itt áll szegény a parkolóban. A javitattás nem sürgegős és bizony van most fontosabb is anayagi téren , de mindenképp meg szeretném csináltatni.

Miközben magyarországon voltam, tudomásomra jutott , hogy valaki feljelentett mert szerinte balesetet okoztam Hel szigeten. Az ügyet a biztosító vizsgálta csak egyelőre, úgyhogy messze még a vége. Legyen tiszta , nem okoztam semmilyen balesetet , főleg nem cserbenhagyásos frontálisat , ahogy állítják.

De, hogy ez se legyen elég , az előző munkáltató, elbakta az adómat , így életemben először biza be kell fizetnem, ráadásul nem kis összeget. Alapvetően itt nincs részletfizetés, de azért én megpróbáltam és láss csodát úgy tűnik meglapom 6 hónapra.

Közben március 3án megkezdődött a munka az új helyen; nagyon furcsa hogy 5kor lecsukjuk a laptopot, hogy mindenki kedves, energikus, hogy az emberk nagy része 10+ éve van a cégnél és nem akar váltani.

Végül az első pár nap sem kellett bemenni az irodában , ahol egyébként 2 kolléga van összesen a mi csapatunkból. De azért múlt héten voltam bent velük találkozni, nem volt rossz de valóban sok értelme nincs bejárni. Nem is fogok én se igazán.

És a legnagyobb öröm, hogy amíg az általam kiválasztott kocsit legyártja a BMW , kaptam egy másikat csak le kellett menni érte Varsóba. A neve Shady lett és nem tudom elmondani milyen érzés. Egyszerűen felfoghatatlan az utóbbi 8 év kemény hajtása után egy olyan heleyen lenni , ahol megbecsülnek és minden értem van. HÁLÁS VAGYOK!  Nem kicsit. Az jutott eszembe , hogy szeretnék visszamenni oda 2014be amikor a fiammal anyuéknál húztuk meg magunk, oda ahol megtudtam , hogy a fiam apja megcsalt. Átölelni magam és azt mondani figyelj , most nagyon nehéz és nagyon fáj, de te keményebb vagy mindenkinél és mindennél, megállíthatatlan vagy. És ha most nem is ott vagy ahol szerinted lenned kéne, ez a tapasztalás pontosan oda fog jutattni ahova kell a következő 10 évben. Légy türelmes és minden a helyére kerül. Mondjuk azt is szívesen megmondanám, hogy minél előbb lépsz ki a gyerek apjával való kappcsolatból annál hamarabb leszel jól. Nem a gyereknek nem apa kell , hanem biztonságos, szerető környezet. És ez nélküle fog csak működni.

Szóval itt vagyok, manager , jó fizetéssel, jó kocsival, egzisztenciálisan rendben, lassan elkezdett megtakarításom is lenni. Az életem 90% rendben van. Amióta ketten vagyunk , rendszeresen takarítók, főzök és megoldom amit eddig is. A nappali már majdnem élhető, minden hétvégén csinálok a lakáson valami extrát. Sokkal több az energiám és boldogabb is vagyok. 

Még mielőtt az új helyen kezdtem, megismerkedtem valakivel. Először ellenkezett a lelkem, mert éppen 20 éves, de aztén csak elmentünk inni egy kávét. Hatalmas lecke lett belőle. Én őszintén soha z életben nem talélkoztan enyire tisztelettudó, már már ízig-vérig gentlmannel.Ajtót nyitotta, gálánsan viselkedett, folyamatosan nyíltan kommunikált. Hosszú ideje először éreztem magam királylánynak . 3 hétig tartott, sajnos emelett semmiben nem passzoltunk, nem igazán tudtunk mirőél beszélgetni és eléggé nem is tudott akorommal és a stétuszommal mit kezdeni. DE! ezt is kultúráltan kommunikálta. Ez volt az első , hogy egyáltalán nem sérültem. Nagyon jó érzés volt, de nem a fiú volt a megfelelő.

Azóta nem igazán volt potenciálisan erős jelölt, van egy - két ember akivel beszélgetek, de ennyi.

Azt viszont el kell mondjam, hogy lett egy magyar barátom: Domi. Hatalmas csodálattal vagyok felé. Igaz ő is fiatal, de már most hatalmas győztes a szemeben. Örülök, hogy részese lehetek az életének, és hogy ő is része az enyémnek. Szinte mindennap beszélünk kicsit, pedig ő is dolgozik, ráadásul most még 2 műszakban. De ez nem tartka visssza , hogy rámírjon. Már most sokat tanultam tőle, köszönöm a sorsnak , hogy behozta őt az életembe.

Összsségében a sok anyagi megpróbáltástatás ellenére úgy érzem lassan a mérleg két oldala egyensúlyba kerül. Az élet lelassul és nyugalom vesz kerül.Végre a környezet ideális a gyógyuláshoz.

Bizakodó vagyok a következő hónapokat illetően.Folytatom az utam és bízom benne , hogy a karma támogat az utamom és ha eljön az idő mellém sodorja azt aki végre hozzámtesz és nem csak elvenni akar.

Valentin nap

Hétfő este egymásba botlottunk az éterben. Véletlenek azonban nincsenek. Még jó , hogy mindketten így gondoltuk. Csak átutazóban vagy itt; most is csak a lányodat látogattad meg a síszünetben. 1 hétre jöttél,  Szczecin- Iława meg ami közte van. Angliában élsz lengyel gyökerekkel hatalmas szívvel. Apa, szakács,exkatona, mérleg, FÉRFI, EMBER. Október 13, 1987. Hatalmas zöld zászló vagy.A kislányod rajzát magdra tetováltattad. Minden kérdésemre őszintén válaszoltál,  kezdve azzal, hogy te milyen szerepet játszottál az adott helyzetben. Nem volt játék,  brutálisan őszintén,  felvállalva azt is hogy seggfej voltál. Első perctől csodáltalak.  Csupa jó energia,  igen rögtön kapcsolódtunk. "Tényleg rám akarod vesztegetni az időd ? ". Ostoba mondat, hisz annyira arcon ütött a sugárzásod,  hogy el nem tudtam volna képzelni, hogy nem kerülünk közel egymáshoz. Azt mondtad 2-3szor jössz évente,  és még akkor is csak azt éreztem, nekem ez is pont elég. A beszélgetésünk pillanatok alatt jutott el oda, hogy akkor csütörtökön találkozzunk. Aztán jött a hol és mit csináljunk és vele egy óriási meglepetés: mit szólnál ha főznék neked ? Most mit mondjak, két "idegen" két nap alatt oda jutott, hogy kibéreltek egy apartmant , hogy jól érezzék magukat. Te főztél rákos finomságot , friss alapanyagokból tiszta szívvel,  én vittem a bacardit , spriteot ahogy kérted meg magam. Az az 5 és fél óra egy pillanat volt. Nevetés és suttogtás váltotta egymást. Ott voltunk mindketten a pillanatban. Csupaszon és sebezhetően. Hagytuk,  hogy szabadon áramoljon az energia. Akkor,  ott , mindent odaadtál és mindent odaadtam. Búcsuzásnál szenvedélyesen csókoltál, elvittél belőlem egy hatalmas darabot magaddal. Hogy lesz e folytatás;  nem akartál ígérni semmit amit nem tudsz betartani . Próbálom felidézni az utolsó mondatokat. Azt válaszoltam ez csak tőled függ,  de nem tudom a kérdést visszaidézni. Te elmosolyodtál és azt mondtad inkább a csillagoktól.

Már péntek volt mikor elváltunk , ahogy előre megbeszeltük. Így lettünk egymás Valentin napi ajándéka. 

Pár órát aludtam csak, mégis kipihenten ébredtem. 

Pedig a bacardiból is jó pár lecsúszott. 

Még mindig érzem az ilattod, a bőröd puhaságát és melegét.Ha becsukom a szemem látom ahogy râm néztél. Az érzés amit kaptam egy darabig biztos elkísér. 

Hogy mi lesz...életemben talán először a sorsra bízom. Mellesleg , szerintem te is pont így vagy ezzel. Találkoznunk kellett, hogy miért majd az idő eldönti .

Addig is hálás vagyok ezért a lehetőségért.

Január - 2025

 Tudom, hogy ígértem , hogy gyakrabbban jelentkezem, de valljuk be , volt bennem megint egy olyan naív elképzelés - honnan jönnek ezek komolyan nem értem - , hogy majd mostmár tényleg sokkal nyugisabb lesz az életem. És tényleg , ez a legrosszabb és legjobb tulajdonságom is egyben ez a kis naív , sokszor gyermeki pozitivitás. Na de lássuk éppen mi is zajlik bennem.

Munka: Még mindig nem mondtam fel, de leglább tudom, hogy nem borsószemekért dolgozom ki a belem, az éves bónusz megéri még ezt a két hét további szenvedést. Meg , hát ugye amúgy sincs más választásom, ez az új élet ára és ennyire még soha semmiben nem voltam eltökélt mint ebben.

Pénzügyek: Ahogy írtam, pénz úton és addig se éhezünk.

Egészség : Most már közel egy hónapja mennek a rendszeres edzések itthon vagy épp letolok egy nagyobb tó kört.

Nagyon élvezem látni ahogy a testem boldog , egyre erősebb vagyok és megállíthatatlan.

Vasárnap voltunk a fiammal Redaban és soha ennyire nem élveztem a vizícsúszdázást. Végre a bennem lévő gyermek is tud élni. Vacsorázni is voltunk Manóval. 

És hogy miért is volt különleges az egész múlt hét, mert az apja elutazott Budapestre albérletet nézni.

Egy hét kettesben. Nem mondom , hogy tökéletes volt , de végre mindketten láttuk a "hamarosan" életünket.Igyekeztük kiélvezni minden pillanatot.

Végül úgy tért vissza pestről , hogy van aláírt szerződés. Hihetetlenül boldog vagyok.

Közben megtaláltuk a legmegfelelőbb gyerekvigyázót is , így biztos, hogy Manó itthon tud maradni amíg én intézem a költözést , és végre lesz egy kis én-idő, feltöltödés a barátokkal.

Nagyon éhezem erre, az biztos, hogy egy jó időre be kell majd osztani ezeket az energiákat.

Magánélet : na ez leginkább a @:_?!/85Ö=(/!+%!+%!+%/!/=%=)?_@@@

De komolyan, teljes káosz. 14 év után kilépni a párkeresési piacra egy rémálom. Nehezítő tényező, hogy ugye mindezt külföldön helyi nyelvtudás nélkül.

Az igaz , hogy itt is sok a külföldi ; török, görög, ukrán, orosz, azeri, indiai, afrikai....akik ugye nagyrész beszélnek angolul valamilyen szinten, na de azért sokszor ez ahhoz se elég hogy egy kávét rendeljenek nemhogy komoly dolgokrol beszélgetni tudjanak. És ez fontos, nekem az . Nagy leckéket kaptam párkapcsolatból , sokkal tisztábban látom mik azok a nekem is fontos értékek amiből nem engedek, legyen szó bármilyen emberi kapcsolatról.

Első hogy tudjunk kommunikálni minőségi szinten bármiről. Na itt ki is rostáltam 98%ot. Ez van, az emberek nem tudnak, akkarnak beszélgetni, időt szánni egy másik ember megismerésésre. Ha mégis valami elindul, rövid időn belül 2 dolog történik :

1. Előtör az EGO

2. Előtör az összes gyógyítatlan trauma és az összes bizonytlalnság

Ezeknek két további folyamata van, ghosting mert túl kevés vagy sok vagyok, vagy ghosting mert Ő úgy érzi nem elég hozzám.. Igazából az eredmény ugyanaz

Nem , nem egyszer történt meg az elmúlt pár hétben.

Én meg nézek ki a fejemből, hogy mi a faksz emberek, dugni elég nagyok vagytok, meg dickpi*-et küldeni , de komunikálni azt nem, ahhoz nem vagyunk felnőttek.

Hol az istenben élünk komolyan ???

 X éve se volt könnyű ismerkedni, de ami most van az egy kicsavart , groteszk , játszótér egoista, sérült játékosoknak. Tisztelet ? Őszinteség ? Nyitottság ? Megőrültél ? Hát pont a virtulás tér arctalan világában a legkönnyebb embertelennek lenni.

Likevadászat, értektelen kapcsolatok gyűjtése, pillanatyni eufória meg egy kis endorfim löket, mert az kell az EGOnak. 

Ha valaki szimpatikus , még akkor is ha csak emberileg, és esetleg felajánlod hogy fussatok össze egy kávéra, vége , nyomulos vagy , meg hát ez így korai , meg hát ugye "barátot" keres, ami lefordítom, beszéljünk aztén gyűrjünk össze egy lepedőt és ennyi. Na jó nem , lehet szó róla többször is ha jó az első. Senki nem akarja már a munkát ami kell egy párkapcsolatba, mindneki a könnyű és egyszerű részét akarja csak. 10ből 9 el is mondja pár perc után , hogy max FWB (Friends with benefit), persze előbb a benefit legyen.

Pofám leszakad. Nyilván én se az esküvőn gondolkodom jelenleg , de ez a sok felszínes ember eskü megrémít.

Ja arról a jelenségről meg nem is beszéltem még ami most dívik - vagy csak lehet én nem tudtam róla eddig - hogy fiatal 20on évesk bombáznak mindenféle ajánlattal; ami valljuk be imponál az én egomnak is, de ez csak egy pár perces gondolat . Van egy ma holnap 12éves fiam, és egyébként is miről beszélgetnénk ? Fortnite ? Vagy hogy milyen az egyetemi / koleszos élet ? Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni , hogy ez tudna bárhova vezetni.

Nyilván ott  másik véglet is , de sokkal kisebb volumenben ; 60+osok.

Nem mondom , hogy nem volt pár igazán remek pillanat egy pár emberrel, de egyelőre úgy tűnik , hogy nem teljesen vagyok én erre készen; mind az erőforrások mind a mentális állapotom tekintetében .

De megígértem magamnak , hogy kitartok még két hétig, addig van még időm kicsit ismerkedni aztán következik a fókuszváltás.

Költözés és az új munka.

Alig vároma következő heteket.

Találkozzunk februárban :)

Változások - Az álom 2.rész

Álmomban ültél az íróasztalnál gondterhelten, és kérdezted magadtól, hogy de miért teszed mindezt.

A fejed tele volt kusza gondolatokkal; ott volt a szakítás 2000ben, látttam a szíved amint meghasad, de a fejedben eldöntötted , hogy vége. Ott volt az síró kisfiú akinek a mindene voltam.

Ott volt a félelem a sok Mi lesz ha? kérdés. Rettegés attól hogy most sem fog működni, ha ezúttal is mást választok. A félelem , hogy ha ezen nem tudsz magadba túllendülni túl késő lesz és elvesztesz.

Nem akarsz elveszteni, tehát félsz megpróbálni szeretni, de ugyanakkor rettegsz , hogy elvesztesz örökre mert nem vagy elég bátor engem választani.

Ott volt a sok gyerekkori trauma, ott volt a belső gyerek aki csak azt szeretné ha szeretnék és végre ő is őszintén visszaszerethetne. Ott volt benne , hogy mennyire szeretnéd ezt elmondani, de nem tudod, mert nincsnek szavak, hogy te magad se érted mi megy benned végbe.

Láttam a beszélgetésünket, hogy sugároztam , hogy beengedtellek a világomba, hogy kinyíltam és megmutattam a sebezhető oldalam, és elhittem , hogy végre ez majd segít hogy te is megmutasd a tied.

Bizton tudom, hogy amit mondtam megrémített, eltántorított, előhozta a benned lévő megannyi bizonytalanságot.

Tudod , hogy a szótlanságoddal fájdalmat okoztál, ettől még jobban szenvedsz. A legkevésbé bántani szerettél volna. Tudom , hogy szerinted ez volt az egyetlen módja , hogy kezelni tudd az érzéseidet. Most meg ezt fegyverként használod, azt mondod magadnak, hogy te csak bántani tudsz, nem érdemled meg hogy szeressenek. Azt is érzem hogy sokkal többet gondolsz rólam, mint a valóság. Neked én vagyok az életed gyémántja, de ahhoz változni kellene, ahhoz meg kell magadat dolgozni,mert szerinted te nem vagy az én szintemen és még akkoris ott van a mi lesz ha ?

Azt hiszed bármennyire szeretsz nem fér bele az érzelem az életedbe , ahol neked rengeteg idő és tér kell önmagaddal. Neked kell a függetlenség, nem veszítheted el. Szeretnéd elmagyarázni nekem ezeket , de nem megy, nem jönnik ki a szavak. Lázadó , különc vagy és szereted ezt a feled, de ez egyre nagyobb belső konfliktust okoz.

Folyamatosan a fejeddel akarod a helyzeted megoldani, ott ragadtál a gondolataidban, túlgondolod, és nem hagyod , hogy érezz. Érezni veszélyes, azt nem szabad, legalábbis ezt hozod a múltadból.

Azt is tudom, hogy ha nem vagy jól akkor jönnek a függőségek ; játék,munka és amit láttam , egyéjszakás kalandok ahol nem kell elköteleződni, ahol nincsenek mély érzések csak egy kis extra dopamin. Az kell az egodnak, valamitől jól kell érezned magad, mert a belső munka minden csak nem kellemes.

Aztán persze másnap jön a megbánás, hisz ez csak a sötét oldalad amitől próbálsz megszabadulni.

Nem akarsz rám gondolni, de nem tudsz megszabadulni tőlem, ott vagyok az álmaidban a fantáziáidban. Láttam , hogy a képeim nézegetted.

Ott vannak azok a mély érzelmek, de azok hiába nekem szólnak; ott a múlt , ott vagyok én aki valamikor egyszer kitépte a szívedet. Aki azóta is éppúgy szenved, legtöbbször csendben a háttérben. Nem tudod, mert sose volt rá alkalmam , hogy elmondjam, pont ugyanazért amiért te se teszed, félek a visszautasítástól. Azaz csak féltem, így nem lehet élni, félelembe, legalábbis én nem szeretnék. Ahogy csendben sem. 

Én mindent megtettem, elmentem érted a falig, ennek mostmár csak te állhatsz az útjába.

De azt is láttam, hogy ezt mostmár nem halogathatod tovább, mert nem csendesedik el többet benned ez a késztetés , hogy dönts. A szíved vagy a racionalitásod és a félelmeid.

Pont az történik amit én is kértem tőled, most van itt az idő, mindent vagy semmit.

Azt is láttam, hogy vissza fogsz jönni, bocsánatot fogsz kérni, hogy megbánod amit tettél és azt hogy nem mondtad el min mész keresztül. Azt is látom , hogy mielőtt ezt megtennéd sokáig őrlödsz , hogy nem lesz e túl késő. 

Lesz valami ami átlök ezen az állapoton, egy bizonyos pillanat amikor úgy fog tűnni elvesztettél, ekkor fogsz rohanni hozzám , de vajon időben ideérsz ?

Láttam egy gyűrűt, egy menyasszonyt és egy esküvői tömeget. Nyilván nem láttam se a menyasszony se a vőlegény arcát, de nyár volt.

Ekkor felébredtem az álmomban az álomból. Öleltél, szorosan. Majd teljesen felébredtem.

A nyár végén visszanézek , hogy meglássam mi is történt.