Február harmadik hetében vagyunk, mégis az elmúlt pár hétben úgy éreztem évek teltek el. A január munka szempontból nagyon kimerítő volt, készültünk a hónap végén esedékes nagy bemutatóra, így ismét utaztam Amszterdamba. Közben Manó megkapta a félévi értékeléseket, de lengyelből és matematikából nem lett meg az óraszám így a tanárokkal külön egyeztetés kezdődött. Matekból két dolgozatot írt a féléves anyagból, a lengyel tanár meg csak megbuktatta félévkor. Nagyon feldühített, de aztán elengedtük. Mindketten a jövőbe nézünk és tesszük a dolgunk.
Persze az élet soha nem enged igazán hatradőlni. Azt hittem a február könnyebb lesz minden fronton, de jelenleg inkább nehezebb. A munka csak gyűlik, én pedig kimerült vagyok mind szellemileg mind testileg. Az időjárás igazán kegyetlen, volt itt éjszakai-30 és mellé nappali -20.
A pénzügyek se alakulnak túl rózsásan egyelőre; hatalmas adó befizetés, büntetés Németországból, valamint a tavalyi Helli ügy is lezárodik, de sajnos nem az igazsággal. De el kellett engednem, mert nem nyerhetek meg minden csatát.
Közben több terv is lóg a,levegőben; szülinapi utazás és a találkozó.
Májusra ugyan meg van a repülő jegy, de a többit még nem intéztem, és milyen jól tettem látván a beeső kiadásokat. Persze remélem, hogy összejön, de ha nem akkor csak később az évben. Lehet akkor átteszem őszre.
A találkozásunk még mindig Áprilisra van kitűzve, de egyelőre nagyon nem haladunk semerre. És hogy miért. Történt kb egy hete hogy újra szóba került a dolog , hogy akkor Április de legkésőbb május ugye tunézia, de hogy nem egyeztünk meg hogy mikor lenne jó a nálam. Lefagytam. Hogy hogy mikor ??? Hát ő mondta, hogy mielőtt beleállunk Tunéziába, ő akkor igényli a vizumot és ha minden jól megy akkor ő jön.... Jahhhh... hát akkor itt lenne az ideje a Ramadam alatt akkor el is indítja... finoman jeleztem, hogy ha ez március közepén lesz elindítva akkor kb felejtse is el az Áprilist, mivel nagy eséllyel kb. 30 nap az átfutás... és akkor felébredt.. Mondta, oké akkor igyekszik Februárban lépni... negnyugodtam, végre értjük egymást... erre másnap azt mondja ő most 10 napra hazautazik vidékre a családhoz... segítek ez azt jelenti marad 5 napja intézkedni... Nem ítélkezem, de hát... szóval itt tartunk...
A kapcsolatunk tovabbra is stabil, még mindig tudunk építkezni, de már nagyon szeretnék találkozni vele. És így szivemben a tavasz ígéretével számolom a napokat ,hogy végre átölelhessem.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése