Férfiak

Itt a tavasz..A fenéket javában tombol a nyár, megint szinte semmi átmenet nem volt.Nem baj, igazából már ez is "hidegen" hagy..Van millió és egy dolog amin pöröghetnek a gondolataim, és egyik se tűnik úgy hogy magától ne adj isten 3 nap alatt megoldódna...De már nem is pörgök rajta, nyugalom van, pihenés van...Értelmét vesztette megannyi dolog, amiről korábban azt hittem belső világom alap pillérei, netalántán mozgató rugói.Most itt vagyok, magamnak;bőven van időm megvizsgálni az elmúltat, a jelent, és jut idő akár a jövő gondos megtervezésére is.Azt már most be kel vallanom, nagyon hiányzik a nagyváros, a maga forgatagával, a magával ragadó hihetetlen pörgés, az a sok ember, a hosszan nyitva tartó üzletek, a kedven kávézóm, és igen a "Macsek" is nagyon hiányzik... Persze nem csak a helyszínek, az emberek is hiányoznak, na nem mindenki...
De ki hitte volna mondjuk egy hónappal ezelőtt, hogy aki akkor fontos volt, épp az válik számomra "érdektelenné", és akivel épp úgy voltam, hogy jön jó ha nem hát az se baj; az Ő hiánya éppen hogy csak fizikailag nem fáj...Igen mondhatni változik a világ, én is, és az engem körülvevő emberek is...
És nekem annyi időm se volt hogy elcsodálkozzak, beletemetkeztem egy valótlanul felállított világba...Igen ma is azt mondom, könnyű kívülről látni, értékelni, felismerni, mint benne lenni..
Most újra élek, lélegzem...Szabad a szívem , a lelkem... Persze ez nem maradéktalanul igaz;hiszem minden szemvillanásnyi emlékem a lelkemben őrzöm, és hidd el mind ott van...
Ha lehunyom a szemem, te vagy az első kép; mogyoróbarna szemed, apró keskeny szád, ahogy rám mosolyog;sarkában apró gödrök...És ha jobban megnézem a kisfiús arc, kemény éles kontúrokat rejt, és ott vannak azok a tündéri szarkalábak szemed sarkában...Nem ezeket csak kevesen láthatják, hiszen ahhoz már majdnem össze kell érni az ajkaknak, hogy észre vehesse...
Határozottan hallom a hangod is hozzá;és érzem ahogy tenyereddel végigsimítod az arcom; igen belefér a tenyeredbe...Minden pillanatban érzem; tudom, mert üvölt az agyamba;hogy most kell megfognunk egymás kezét....De ekkor kiürül a fejem;és egy másik kép kúszik a helyére...Helyesbítek, előbb csak egy hang;egy határozott férfi hang, ami mindig elhiteti velem, hogy örül, boldog..És ha velem beszél ez így is van...Messze van, nagyon messze...De napról-napra közeledik..Már csak három hét választ el, hogy az évek óta ismert hang, mellé ne csak egy kép társuljon, hanem egy életnagyságú ember..Nem csak ember, egy igaz barát;aki azon az éjszakán is , bár nem fizikálisan, azon a döbbenetesen világvége napon;február 12én is velem volt...És hirtelen már nem fájt; a mosolya orvosság mindenre, feledtetni tud mindent...
És lassan két hete mindennap hív, ír, keres,és őszinte.....Nem ígér, nem beszél mellé...És újabb kép...Körszakáll, szűk barna szemek...Sok mosoly, kellemes beszélgetések...és akár hányszor ránézek kísért a múlt...El is reppen hamar a kép...És aztán tódulnak az egyéb képek, amik már nem egy-egy személyhez köthetők, inkább mondjuk az elmúlt fél év képei...Benyomások, hangok, érzések...ÉLETKÉPEK-HALÁLTUSÁK....És látom magam ahogy a káosz felett is uralkodni akarva, próbálom a gombolyagkupac közepén mélyre ásva, ami az életem szimbolizálja, megtalálni azt a szálat amin végre elindulhatok...Nem nem egyszerre vágytam minden gombolyag felszámolására.Voltak és vannak alapszabályai az életemnek, tudom mind addig fél ember vagyok, még a mindennapi sikereket nincs kivel megosztanom...De egyre inkább úgy éreztem, nem egy férfire vágyom, hanem valami oknál fogva ha lehet mindre...Na ezt nem úgy kell érteni, hogy telhetetlen vagyok, nem mindenkiben tudok jót találni, és nem akart jönni az akiben több dolog egyszerre lett volna meg...A februári csalódás után, igyekeztem gyorsan helyre zökkenni, de be kell valljam egy nagy darab magamból megint ott maradt a kedvesnél...
De az élet nem áll meg, ahogy a föld is forgott tovább...És most itt vagyunk április utolsó napja; hirdeti a naptár is...És ha most válaszolnom kellene; akkor helyesen így hangzik egyedülálló...Szingli...Még egy darabig, biztos......