Találkozás

..Becsukom a szemem, és és minduntalan az tökéletesen kék szempárt látom magam előtt.Megbabonázott.Nem most láttam először, még is most láttam először igazán, és megbénultam.Fájóan a lelkemig látott, sőt még talán tovább is.Várakozás mely találkozásunkat megelőzte annyi kételyt vetett fel bennem, és ma már tudom , hogy benned is.Ahogy azt is tudom, mi oka gyötrelmednek, és mi oka az én bánatomnak.Bánat, nem ez a szó nem méltó ahhoz hogy leírja mi zajlik le most bennem, a lelkemben.Az élet ismét leellenőrizte tanultam e az önnön hibáimból, és nem túl büszkén de mondhatom nem.Hasonló szempár, ugyanazon név, külcsíny, mentalitás...De hiszen te magad mentettél ki ebből pár hónapja..Azért , hogy most te magad még kegyetlenebb módon megismételd?Magasabb, és nyúlánkabb vagy;ijesztően tökéletesen arányos...Megrendelni se lehetne ennél precízebben kidolgozott művet...Zavarba voltunk, mi több robbanásig feszült volt a levegő...Én tudtam már az első pillanatban, és elvártam volna hogy őszinte légy...Még ha ez oly kegyetlen is...Nem az; a kegyetlenség ott kezdődik, mikor cseppnyi reményt hagyva, sőt mellé méregként negédes hangodat csepegtetve, hagy a kínok között gyötrődni..Tehetetlenség..megint ez az érzés, ebben is hasonlítotok...Mindig mindent meg tudtunk beszélni, ahogy bármiről is volt szó soha nem jöttünk zavarba, mégis tegnap egy idegen embernek tűntél, lehet szándékosan próbáltál visszahátrálni;elzárkózni...De ez se mindig sikerült, hullámzott az a pár óra amit "velem" töltöttél...És már tudtam , éreztem;még sincsenek tündérmesék...Próbáltam a mosolyodba kapaszkodni, a szemed mélyén a lelkedbe kutatni, de nem engedtél még a vizesárokig se...Megértem; de akkor miért ez a tompa fájdalom, ez a megmagyarázhatatlanul keserű boldogtalanság...Igen ugyanezt érzetem akkor is amikor szinte tudatomat veszítve sétáltam a fővárosban..... És újra megint itt tartunk..Valahogy minden gondolat ide tér vissza, az az este valamiért nagyon fontos volt.Talán épp akkor nem tanultam meg a leckét , és most hagytam magam ismét kitenni ennek a borzasztóan rossz érzésnek, a rettegésnek, a tehetetlenségnek...És mindeközben úgy érzem, még a legjobb barátom is elveszítettem....