Szülinap-Halotti tor-Násztánc

Hát ma nagyon csapongani fogok, ez biztos.Az elmúlt egy hét az életem minden területén felrázott.Kaptam hideget-meleget, de hát ettől szép és változatos az élet :)Ma van az egyik legjobb barátom születésnapja, tudom, hogy olvasod...ahogy ígértem úgy ünneplem,de tudd nagyon fáj, elárulva érzem magam...De hát a világ márcsak ilyen, nem lehet mindenkinek jó...
Na jó hagyjuk a negatívumokat, lapozzunk, ahogy szoktam volt mondani :)
Újra aktiváltam magam a munkaerőpiacon, és végre megint valami olyat csinálok amit szeretek, illetve fogok csak csinálni, hisz egyelőre oktatódom.Hiába jó pap holtig tanul.Élvezem a városi nyüzsgést, az emberek társaságát, a szabadságot.Nagyon sok ismerősömmel találkoztam az elmúlt egy hétben, sőt olyanokkal is akkikel régóta szerettem volna, de se az idő, se a hely nem volt eleddig alkalmas a kivitelezésre :) Pótlom, szép lassan de utol érem magam, igyekszem mostmár csak a szépre és a jóra gondolni, belátni a múlt hibáit és tanulásom alapjául venni.Egyetlen probléma talán a párkapcsolat lenne, de igazából már ez sem.Nagy lépést tettem úgy érzem, beláttamn az elkerülhetetlent, és vallom nagy dolog ilyet mondani, de nekem nem való a társadalmilag előírt úgynevezett klasszikus monogám párkapcsolat. Van ez így, nem vagyunk egyformák.Ha boldog akarok lenni, és azt akarom, hogy az is boldog legyen aki épp velem van, akkor tudnia kell neki is nekem is hogy ebben is -minő meglepő-, lázadó vagyok, különc és élvezem :) Próbáltam, őszintén, nem megy...Vad vagyok, és nem bírom elviselni a korlátokat...Nem lehet betörni, és ha csak megérzem a kantár szagát, már futok világgá...Most is ez történt, többek között...De "halottról" vagy jót vagy semmit :)
Mindenestre ezen életviteelhez is biztosan tudom van megfelelő társ, én pedig türelmes vagyok....Bőven van most millió dolog amivel le tudom magam foglalni, így fel se tűnik az idő múlása..És őszinte leszek, ahogy ezt már megszokhattad kedves olvasó, nem is olyan nehéz a zsáknak foltot találni, és suttogva mondom boldog vagyok ha vele lehetek...De ez a másikhelyre való ;)

Lebegés

Annyi érzés van ami szavakkal oly nehezen visszaadható, ilyen az a boldogságérzet , amit oly ritkán érzünk, de mindig csak vágyjuk, hajszoljuk.Amikor ott fekszel mellette, keze a kezedben , feje a válladon,szinte egyszerre ver a szívetek, egyszerre veszitek a levegőz;valójában egyek vagytok.Lehet sokszor nem ismerjük be, de valahol mind erre az idilli helyzetre vágyunk.Irigylésre méltónak érzem amikor állíthatom, hogy van ez az érzés, én éreztem.És igen függője lettem, mint szerintem bárki.Akarom, hajszolom az érzést.Újra és újra megélni minden mézédes pillanatát, remélni hogy sokáig tart, vagy ha nem is sokszor ismétlődik.Egyre jár a gondolkodásunk, mindig van miről beszélgetnünk;feltétel nélkül elfogadjuk egymást. Hatalmas szavak, és hatalmas kincsek.Mindig bújik, mindent kérés nélkül ad, és nem csak a szemével lát.Olyan mintha egy álomképet festenék mos le, és tudom most felmerül mindenkibe, hogy minden csoda három napig tart, de ez nem most kezdődött...És tart, és álmodom....Álmodom az életem, és élem az álmaim...Egyszerre.Érdekes, próbálom magamat, magunkat kívülről látni, és hiába látom azokat a rossz dolgokat mely sok ember számára egyértelműen nem az álom szót juttatná eszükbe; de még is olyan hibák melyek teljesen megférnek velem, velünk.De valójában nincs is velünk...Mert Ő és Én vagyunk...Ez is érdekes, de nem baj, hisz aki ismer tudja nem szeretem a társadalmilag elfogadott nézeteket.Hát éljen a lázadás, és éljen mámor!