Egy ideje halogatom ezt az összegzést mert minding úgy éreztem, hogy valami még folyamatban van. Aztán rájöttem, hogy ez az élet. Mindig lesz valami ami még nem forrta ki magát, valami ami éppen csak most kezdődött , vagy valami amit épp a végéhez közeledik. Ezek megérzések , és olyan sose lesz , hogy minden információ rendelkezésre állna. Szóval nincs tovább halogatás.
Utoljára a Valentin-napnál jártunk a Chéffel, amiből természetesen ghostolás lett. Te kis naiv , azt hitted , hogy miután ő maga mennyire elítélte ezt a dolgot, majd akkor szavahihető lesz...Örök naiv maradsz. szarul esett , igen, sőt ez fájt. Egyre mélyebbre lökődtem az emberekben csalódottságomban. De nem engedtem , hogy végképp elvegye a kedvem. De most ideje volt másra fókuszálni.
Feb 17én indultunk Bpüre, hogy végre lezárjunk a régóta halott kapcsolatunkat. Nehezen viseltem lelkileg az utat, pont olyan volt mint az elmúlt kb. 10év - döglött. Ezt valószínüleg a kocsi is megérezte , így alig jutottunk el vele Krakkóba. Motorhiba, mondta ki a végső ítéletet a szaki. De ekkor már akkora volt bennem az akarás, hogy semmi nem állíthatott meg; elküszködtem a kocsival BPig. Még jó , hogy mindenre is van biztosításom, így másnap már meg is érkezett a csereautó Lengyelországból.Sikerült meglátogatni Majcit, ,Bé és Ropszot, anyuékat meg a nagyanyót és hazafelé még Annamari is beleféért egy sütizésbe. Sajnos volt aki kimaradt, de tudom legközelebb hosszabbra tervezek. Aladárt visszahozték Gdanskba traileren egy kisebb vagyonért, azóta is itt áll szegény a parkolóban. A javitattás nem sürgegős és bizony van most fontosabb is anayagi téren , de mindenképp meg szeretném csináltatni.
Miközben magyarországon voltam, tudomásomra jutott , hogy valaki feljelentett mert szerinte balesetet okoztam Hel szigeten. Az ügyet a biztosító vizsgálta csak egyelőre, úgyhogy messze még a vége. Legyen tiszta , nem okoztam semmilyen balesetet , főleg nem cserbenhagyásos frontálisat , ahogy állítják.
De, hogy ez se legyen elég , az előző munkáltató, elbakta az adómat , így életemben először biza be kell fizetnem, ráadásul nem kis összeget. Alapvetően itt nincs részletfizetés, de azért én megpróbáltam és láss csodát úgy tűnik meglapom 6 hónapra.
Közben március 3án megkezdődött a munka az új helyen; nagyon furcsa hogy 5kor lecsukjuk a laptopot, hogy mindenki kedves, energikus, hogy az emberk nagy része 10+ éve van a cégnél és nem akar váltani.
Végül az első pár nap sem kellett bemenni az irodában , ahol egyébként 2 kolléga van összesen a mi csapatunkból. De azért múlt héten voltam bent velük találkozni, nem volt rossz de valóban sok értelme nincs bejárni. Nem is fogok én se igazán.
És a legnagyobb öröm, hogy amíg az általam kiválasztott kocsit legyártja a BMW , kaptam egy másikat csak le kellett menni érte Varsóba. A neve Shady lett és nem tudom elmondani milyen érzés. Egyszerűen felfoghatatlan az utóbbi 8 év kemény hajtása után egy olyan heleyen lenni , ahol megbecsülnek és minden értem van. HÁLÁS VAGYOK! Nem kicsit. Az jutott eszembe , hogy szeretnék visszamenni oda 2014be amikor a fiammal anyuéknál húztuk meg magunk, oda ahol megtudtam , hogy a fiam apja megcsalt. Átölelni magam és azt mondani figyelj , most nagyon nehéz és nagyon fáj, de te keményebb vagy mindenkinél és mindennél, megállíthatatlan vagy. És ha most nem is ott vagy ahol szerinted lenned kéne, ez a tapasztalás pontosan oda fog jutattni ahova kell a következő 10 évben. Légy türelmes és minden a helyére kerül. Mondjuk azt is szívesen megmondanám, hogy minél előbb lépsz ki a gyerek apjával való kappcsolatból annál hamarabb leszel jól. Nem a gyereknek nem apa kell , hanem biztonságos, szerető környezet. És ez nélküle fog csak működni.
Szóval itt vagyok, manager , jó fizetéssel, jó kocsival, egzisztenciálisan rendben, lassan elkezdett megtakarításom is lenni. Az életem 90% rendben van. Amióta ketten vagyunk , rendszeresen takarítók, főzök és megoldom amit eddig is. A nappali már majdnem élhető, minden hétvégén csinálok a lakáson valami extrát. Sokkal több az energiám és boldogabb is vagyok.
Még mielőtt az új helyen kezdtem, megismerkedtem valakivel. Először ellenkezett a lelkem, mert éppen 20 éves, de aztén csak elmentünk inni egy kávét. Hatalmas lecke lett belőle. Én őszintén soha z életben nem talélkoztan enyire tisztelettudó, már már ízig-vérig gentlmannel.Ajtót nyitotta, gálánsan viselkedett, folyamatosan nyíltan kommunikált. Hosszú ideje először éreztem magam királylánynak . 3 hétig tartott, sajnos emelett semmiben nem passzoltunk, nem igazán tudtunk mirőél beszélgetni és eléggé nem is tudott akorommal és a stétuszommal mit kezdeni. DE! ezt is kultúráltan kommunikálta. Ez volt az első , hogy egyáltalán nem sérültem. Nagyon jó érzés volt, de nem a fiú volt a megfelelő.
Azóta nem igazán volt potenciálisan erős jelölt, van egy - két ember akivel beszélgetek, de ennyi.
Azt viszont el kell mondjam, hogy lett egy magyar barátom: Domi. Hatalmas csodálattal vagyok felé. Igaz ő is fiatal, de már most hatalmas győztes a szemeben. Örülök, hogy részese lehetek az életének, és hogy ő is része az enyémnek. Szinte mindennap beszélünk kicsit, pedig ő is dolgozik, ráadásul most még 2 műszakban. De ez nem tartka visssza , hogy rámírjon. Már most sokat tanultam tőle, köszönöm a sorsnak , hogy behozta őt az életembe.
Összsségében a sok anyagi megpróbáltástatás ellenére úgy érzem lassan a mérleg két oldala egyensúlyba kerül. Az élet lelassul és nyugalom vesz kerül.Végre a környezet ideális a gyógyuláshoz.
Bizakodó vagyok a következő hónapokat illetően.Folytatom az utam és bízom benne , hogy a karma támogat az utamom és ha eljön az idő mellém sodorja azt aki végre hozzámtesz és nem csak elvenni akar.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése