Amikor nem csak a szándék van

 Mindnyájan, kivétel nélkül hozunk magunkkal traumákat a multunkból. Van aki bezárja, van aki elnyomja, és van aki dolgozik rajtuk. Az én egyik nagy traumám a bizalom témakörébe tartozik. Igazán sose tudtam másra támaszkodni , így megszoktam hogy egyszemèlyes hadsereg vagyok. Mert van itt erő,  kitartás,  elhivatottság és van itt bőven makacsság is. Ehhez pluszban az is hozzá tartozik,  hogy ha szeretek valakit akkor azt kényeztetem, minden földi jóval elhalmozom. Így könnyen vissza lehet élni az érzéseimmel,  ahogy ez az elmúlt sok évben történt. Nyilván tudom, hogy ezt többé soha nem szeretném. De a szerelem vak, az intenzív érzések elnyomják a vészcsengő hangját. Így különösen tudatosnak kell maradni. És akkor itt van Ő. Közel 1600km, 3 országgal arrébb. Péntek van, eléggé kaotikus volt a hét mindkettőnknek. Fáradtak vagyunk, egymásra is alig jutott idő. A hétvégén a szülinapom ami szintén nem a felhőtlen öröm forrása. Rögtön bevillan az a beszélgetés pár nappal korábbról ahol úgy tűnt, hogy akár együtt is ünnepelhetjük. Most ez nagyon távolinak tűnik, sőt a sok változás miatt a találkozó le is került a terítékről. Bevallom elbizonytalanodtam. Nagyon rosszul viselem ha valaki felelőtlenül ígér. És most így éreztem. Igyekeztem elengedni, mantráztam magamnak, hogy go with the flow, meg élvezd a pillanatot. De ugye jött a kérdés,  honnan tudjam , hogy tényleg megéri e az energiát és időt? Azt éreztem sehova nem megyünk. Előjött belőlem a türelmetlen kisgyerek aki most akarja az egész tükrös kalácsot. Nem csak az ígéretét. Próbáltam az érzéseimet irányítani, de annál roszabb lett. De magamra erőltettem, próbáltam a te oldaladról nézni a dolgokat, plusz hagyni , hogy csináld. Nem lett volna fair közbelépni csak mert én türelmetlen vagyok. Hinni akartam, hogy akarod majd ezt is megoldod. Péntek reggel őszintén mondtam, hogy nem vagyok jól,  te pedig motivációs beszédet tartottál, ahelyett , hogy virtuálisan csak megsimogattál volna. Elveszve éreztem magam.Próbáltam kicsit visszavonulni, nem igazán akartam beszélgetni veled és akkor jött a váratlan. Délután csak úgy elkezdtèl beszélni arról, hogy 2-3 napot szeretnél szabadságkènt kivenni , és ha még mindig szeretném akkor jönnél. Majd 10 perc múlva már a járatokat néztük. Kezdett a lelkem csendesedni, de persze ez még mindig csak tervezés. De valami, gondoltam, ok ez elég lesz, hogy adjak még egy kis időt ennek az egésznek. Szombaton mindenki tette a dolgát; Gosiaval reggeliztünk majd sétáltunk egy nagyot. Jó volt kicsit visszavonulni. Aztán jött a vasárnap,  vártam izgatottam,  hogy felköszönts , mert igazán erre vágytam a legjobban. De nem jöttél,  szomorú voltam , nem volt más választásom ; az egót a kukába dobtam és rád írtam. Beszélgettünk,  elfelejtetted, kiment a fejedből . De aztán kapcsoltál. És rettentő aranyosan elkèrted a címem. Virágot küldtél. És akkor most itt virtuálisan elsírom magam. Vörös rózsa. Nem a kifogást kerested , hanem a megoldást. Megoldottad. Apró figyelmesség ami boldoggá tett. Köszönöm,  hogy megmutattad , hogy hogy is kell ezt, ha valaki fontos. 

Az élet folyton tanít ha figyelsz

Folyton ugyanabba a hibába esem amikor az írásról van szó.. mindig várom a tökéletes pillanatot.. pedig tudom, hogy olyan nincs.. A fene vigye el , hogy sosem tanulom meg ezt a leckét.

De ismét itt vagyok, rengeteg történéssel. Március közepe óta sokminden történt az életem több területén is, de egy biztos , mind hozzámtett.

Kezdjük a munkával, május közepe van , kb. 6 hét és letelik a próbaidő. Hivatalosan projekten vagyok május 1 óta és biztosan kitart június végéig. Nem álmaim projektje , de van az a pénz. És itt bizony megfizetik. Közben végre megvolt az első hivatalos megbeszélésem a manageremmel, és mit ad isten kiderült , hogy van egy hatalmas kaliberű projekt ahol egyelőre még nincs úgynevezett practice leadje a területnek. És tadaddammmmm persze , hogy ServiceNow. Lecsaptam rögtön a dologra, ma volt is egy ígéretes megbeszélésünk a PM-mel, és most csuribam az ujjam ,mert ennek össze kell jönnie. Hallod univerzum, szülinapra nagyon szeretném <3 A project különlegessége , hogy Olaszország érintett benne, késöbb rájössz majd , ha tovább olvasol , hogy ez miért is annyira szívemnek kedves.

A csapat továbbra is támogató, az irodába nem kell bejárni. Továbbra is csukódik a laptop 5 körül.

Összességében nagyon hálás és elégedett vagyok a helyzettel.

Barátok: Áprilisban volt szerencsém egy maratoni beszélgetésre a gyerekkorom egyik meghatározó barátjával. Gyerekek, ezek a 80as években születettek, semmit sem öregszenek.. Pont úgy néz ki mint 2001ben mikor ballangtunk. Hosszú órákat beszéltünk családról, karrierről, múltról - jelenről -jövőről. Nagyon jó érzés volt kapcsolódni, kicsit újra élni ennyi év távlatából milyenek voltunk és mennyit jelentett néha csak az , hogy valaki meghallgatott. 

Domival még mindig gyakran beszélgatünk ahogy Bécivel is, CsT is gyakran bejelentkezik. Sty pedig természetes része a hetemnek :) Mayával és Béével is gyakran diskurálok, és persze a reggeli üzenetváltások Judittal se maradhatnak el. Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok , hogy ennyi barátom van és , hogy végre megint csak jó energiák vesznek körbe.

Ez ugyanis elnegedhetetlen része annak a gyógyulási folyamatnak amin keresztülmegyünk most a gyerekkel. Azt érzem egyre jobban vaguok, nem egyáltalán nem gondolok már rá,teljesen elvágtam energetikailag magam, nem beszélek róla, ha muszáj , már teljesen érzelemmentes. Már nem haragszom rá, és nem haragszom magamra. Nem , megbocsájtani talán sose fogok, de már nincs bennem az a tehetetlen düh amit eddig éreztem. Folyton az járt a feleymebe , mennyi évvel lopott meg, mennyi évet pocsékoltam rá. De ezen túlvagyok, az idő nem jön vissza , ha elfogadom, ha nem. Úgy döntöttem az energiáimat a gyógyulásba fektetem kizárólag.

Elkezdtem ismét rendszeresen edzeni (naponta) és kitűztem magamnak célokat. Újra elkezdtem olvasni és élvezni a könyvek nyújtotta eufóriát. Az elmúlt 4 hétben 4 könyvet olvastam el, közel 2000 oldal és minden percét élvezeztem. Ezeket még februárban vettem Magyarországon és már készül a lista a következő vásárláshoz.

Aztán itt van ez a párkeresősdi, mit is mondjak , le kellett ülnöm önmagammal egy kicsit és kiértékelni az elmúlt hónapok kapcsolódásait. És szépen lassan felfigyeltem a leckékre.

Chris : Ő volt maga a tökély kívülről, de zéró érzelem - elköteleződés

Chéf : Ő volt akinek az értékrendje, világképe , a lelke érintett meg. Na meg a humora :)

Albert : Ő a gentleman - a tettei szólítottak meg

Mindhárman egy húrt pengettek meg bennem , de igazán mind csak egyet.

Szóval szépen lassan rájöttem , hogy rajtuk keresztül tudom végre definiálni mi is fontos nekem egy társban, egy kapcsolatban.

És akkor , valljuk be , egy kicsit elszomorodtam, megijedtem, mert hát hol találok én majd egy ilyen szuper kombót. És akkor csak annyit éreztem, hogy nem akarok több Tindert és társait. És csak úgy bekattant egy szó és egy kép... kicsi szellem.. Boo...

Már egyszer régebben kipróbáltam, mert ez nem társkereső, inkább kapcsolatkereső.

Ösztönösen léptem be és töltöttem ki a profilomat, Április 14-e volt. Hárman jelöltek be, egy helyi, egy átutazó, és egy csodálatos olasz mosoly....

Már elsőre felüdülés volt vele beszélgetni, semmi feszengés, csak természetes kommunikáció, és még csak nem is felszínes. Valami örületesen jó volt. Már meg is beszéltük , hogy akkor kávézzunk eggyütt hamarosan Olaszországban , amikor is azt montdta , hogy jó, itt a számom...

És folytattuk az appon kívül...minden nap..egyre jobban ..egyre többet..egyre mélyebben...

Üzenetek, fotók, hangüzenetek.. múlt héten videóhívások, a hétvégen az első nézeteltérés , amit igazán felnőtten kezeltünk...

Holnap lesz egy egész hónapja. Sose címkéztük be a dolgot,de biztosan tudom, hogy neki én, nekem ő van csak. Őszinte, közvetlen, rendben van magával. Tart valahova és van terve. Dolgozik, él, törődik, néha megtörik. Ember. Fiú. Férfi. Érett, visszaránt néha a valóságba. Nem ígérget, nem szédít . Lassan építkezünk. Hálás vagyok jelenleg a távolságnak, hagyja , hogy valóban a belsőt láthassuk a másikban. És beenged, mesél, keres, tervez. Számítok. Nincs dráma, a ma van , a most van. 

Good morning my love van.. ahogy olvasom reggel hallom ahogy mosolyogva mondja...

Hallom az életvidámságot a hangjában, látom a szemét ahogy megtelik boldogsággal amikor rám néz...

Nagyon vártalak már, jó hogy megérkeztél. Remélem sokáig maradsz, mert én akarom, hogy maradj..

De tudod, hiszen mondtam. Kérdeztem; ha azt akarom hogy maradj, elmenekülsz...

És te még ezen is nevettél...Kinyitottad a szíved, mert tudtad , hogy valami különleges vár rád, és megérkeztünk egymás életébe.

Ez most nem lecke, illetve de, amikor látom ahogy rámnézel, megértem és elhiszem , hogy ELÉG VAGYOK. A szem sose hazudik, ahogy a testbeszéd se. Látom, a vágyakozást, hallom a halk sóhajokat. Kis türelem még és ígérem hogy a köztünk lévő távolság megszűnik. Tudom, látom valami olyanon keresztül ami láthatatlan. Az egész történetet mi kreáltuk , a folytatás is csak rajtunk áll..... Teremtsük meg a magunk regényét..