A tavasz ígérete

 Február harmadik hetében vagyunk, mégis az elmúlt pár hétben úgy éreztem évek teltek el. A január munka szempontból nagyon kimerítő volt, készültünk a hónap végén esedékes nagy bemutatóra,  így ismét utaztam Amszterdamba. Közben Manó megkapta a félévi értékeléseket, de lengyelből és matematikából nem lett meg az óraszám így a tanárokkal külön egyeztetés kezdődött. Matekból két dolgozatot írt a féléves anyagból,  a lengyel tanár meg csak megbuktatta félévkor. Nagyon feldühített, de aztán elengedtük. Mindketten a jövőbe nézünk és tesszük a dolgunk.

Persze az élet soha nem enged igazán hatradőlni. Azt hittem a február könnyebb lesz minden fronton, de jelenleg inkább nehezebb. A munka csak gyűlik, én pedig kimerült vagyok mind szellemileg mind testileg. Az időjárás igazán kegyetlen, volt itt éjszakai-30 és mellé nappali -20.

A pénzügyek se alakulnak túl rózsásan egyelőre; hatalmas adó befizetés, büntetés Németországból,  valamint a tavalyi Helli ügy is lezárodik, de sajnos nem az igazsággal. De el kellett engednem, mert nem nyerhetek meg minden csatát.

Közben több terv is lóg a,levegőben; szülinapi utazás és a találkozó. 

Májusra ugyan meg van a repülő jegy, de a többit még nem intéztem, és milyen jól tettem látván a beeső kiadásokat. Persze remélem, hogy összejön, de ha nem akkor csak később az évben. Lehet akkor átteszem őszre. 

A találkozásunk még mindig Áprilisra van kitűzve, de egyelőre nagyon nem haladunk semerre. És hogy miért. Történt kb egy hete hogy újra szóba került a dolog , hogy akkor Április de legkésőbb május ugye tunézia,  de hogy nem egyeztünk meg hogy mikor lenne jó a nálam. Lefagytam. Hogy hogy mikor ??? Hát ő mondta, hogy mielőtt beleállunk Tunéziába, ő akkor igényli a vizumot és ha minden jól megy akkor ő jön.... Jahhhh... hát akkor itt lenne az ideje a Ramadam alatt akkor el is indítja... finoman jeleztem, hogy ha ez március közepén lesz elindítva akkor kb felejtse is el az Áprilist, mivel nagy eséllyel kb. 30 nap az átfutás... és akkor felébredt.. Mondta, oké akkor igyekszik Februárban lépni... negnyugodtam,  végre értjük egymást... erre másnap azt mondja ő most 10 napra hazautazik vidékre a családhoz... segítek ez azt jelenti marad 5 napja intézkedni... Nem ítélkezem, de hát... szóval itt tartunk...

A kapcsolatunk tovabbra is stabil, még mindig tudunk építkezni,  de már nagyon szeretnék találkozni vele. És így szivemben a tavasz ígéretével számolom a napokat ,hogy végre átölelhessem.

2025 / 2026

 Január elseje van, hivatalosan is lezárul 2025. Sokat gondolkodtam, hogy írjak e egyáltalán valamiféle összegzést , de úgy döntöttem később biztos értékelni fogom, hogy megtettem.

Mit hozott nekem az év. Rengetegen lezárást, elengedèst és újra tervezèst. Januárban még álmodni se mertem hova érkezek meg év végére. Ott volt a zsebemben a szerződés az új munkahellyel és az utolsó simítások az exem költöztetése körül. Ott volt a nagy kihívás, hogy végre az egészségem is központban legyen meg az első próbálkozások a párkeresősdiben. Megkaptam a hatalmas bónuszt és végre felmondtam. A február stresszsen telt, auto javítás,  logisztika és a felmondásom körüli macera. A költöztetés körüli stressz,  a lerobbant autó,  a minimális szabadság az új munka előtt. Nehéz volt, de hajtott az új élet utáni vágy. Valentin napi kudarc, ghosting, autó bérléssel járó plusz kiadások. Aztán jött a március; megtalálni az új ritmust, beilleszkedni az új munkába és közben elindultak a jó dolgok is : kaptam céges autót/ Shady/ , találkoztam egy kedves fiúval, kezdtem megérteni és újra építeni magam. Elkezdődtek a séták,  odafigyelés az étkezésre, és jöttek a sikerek is. Áprilisban kicsit leültem, belassult minden, gyógyulni kellett és végre dolgozni a traumákon. Közben sok volt a pénzügyi teher is, egyelőre csak úsztam az árral,  de legalább az idő melegedett , megérintett a nyár szele. És akkor váratlanul betoppant az olasz fiú. Felforgatott és megpiszkált sok sebet bennem. Minden szépnek tűnt. Júniusban eltűnt az életemből és én újra magamra fókuszáltam. Megkaptam a végleges szerződést,  az utolsó hónap volt az iskolából, az időjárás egyre jobban lett; hó végén már fürödtünk a tengerbe. Sokat turáztam és végre úgy éreztem visszakaptam az életem. Július csendesen telt, nagy viharok nélkül,  munka meg kirándulásik, fürdèsek, finom és egészséges ételek. És készülődès a Milánói útra. Augusztus izgalommal teli volt, befejeztem a projektet és az utazásra fókuszáltam. Még előtte Gosia barátnőmmel is sikerült beülni egy ebédre. Aznap az olasz fiú újra bejelentkezett. A Milánói út jól sikerült, leszámilítva, hogy rövid és forró volt. Finom ételek,  jó társaság és egy rövid és zavaros találkozó. Vegyes érzésekkel tértem haza. Még a hónap végén sikerült Manóval kiruccani Zakopaneba. Szeptemberben indult az iskola és az újabb projekt. Az olasz fiú most sem maradt sokáig, a hónap közepén nyomtalanul eltűnt. Én újra a munkára fókuszáltam. Hamar eljött az október. Rögtön elsején jött a hír; megjött az új kocsim /Zafir/ . 4-én Manó szülinapja majd 5-én ültem a repülőre München felé. Betegen. Nagyon nehéz volt az a hét,  de azért tùlèltem. Közben megismertem Khalidot. És onnantól minden nagyon megváltozott. Manó a szuletesnapjára meglepő dolgot kért; utazzunk együtt Milánóba. Így a hónap második fele megint szervezèssel telt. November elején utaztunk,  Németország- Olaszország- Magyarország- Lengyelország.  Hosszú volt és nem mindig könnyítette meg a gyerek, de összességében jó volt. Hazaèrkezès után 2 nappal már megint repültem: Amsterdamba az új projekt miatt. Ez az első nagy feladatom; 2,5 év teljes p2p megvalósítás. Az ügyfél kedves, de ettől a munka nem lett kevesebb. És egy szempillantás alatt meg is érkeztünk Decemberbe. A munkán kívül az élet picit lelassult. Hónap közepén utaztam Varsóba,  felvettem a kocsit meg ünnepeltem egyett a csapattal. Karácsony előtt kivettem pár nap szabadságot ami az ünnepekkel együtt egy egész hét lett. Találkoztam Gosiaval,  de nagyrészt pihenésről szólt. Manóval csendes lett a Karácsony, nem állítottunk fát, csak a karácsonyi vacsora maradt meg nekünk,  csendben és békében. A szilveszter is csendes volt, sokat beszélgettünk és megittam azt hónapok óta tartogatott Montefalco Sagrantino-t. És ezzel lezártam az évet. 

Összességében sokat tanultam magamról; sokkal tisztább lett mit akarok és hogy akarom. Megtanultam elengedni, és magamat megbecsülni és elfogadni. Megértettem ,hogy a boldogság ott van bennem, hogy a megfelelő helyen,  a megfelelő emberek értékelni tudnak. Elfogadtam, hogy vannak dolgok amiket nem irányíthatok, hogy a hit fontos, hogy mindennek helye és ideje van, és hogy minden velem kezdődik. A változás is.

Mondhatom, hogy 2025 a tanulás éve volt, és így a végére minden pillanatot tudok értékelni. 

És, hogy mit szeretnék tudatosan 2026ra:

Szeretnék megérkezni, tartozni oda ahol saját magam lehetek. Megélni minden itt és mostot. Hinni és bízni, hogy a leckék előre visznek és a sikerek visszajelzések. Kész vagyok megélni és befogadni mindazt ami vár rám fèlelem és fenntartások nélkül. 

Céljaim között van az anyagi biztonság megteremtése, a boldog, egészséges, kiegyensúlyozott élet,  egészsègtudatosság, és a szerelem megélése . 

Legyen 2026 a tudatos építkezés éve és a felesleges zaj kizárása.