Egy kicsit más.....

Szerettem volna elszakadni a mindennapok gondjaitól , így úgy döntöttem megpróbálom felidézni azt a maroknyi embert aki bárhol-bármikor, örömöt okoz nekem akikre lehet még nem is láttuk egymást , vagy csak nagyon régen számíthatok bármikor, és persze ez fordítva is így van...
A sors fintora, hogy fiatalabb koromban , elég depresszióra hajlamos, és a kora érettség miatt állandóan a meg nem értettséggel kellett megküzdenem..mindenki csak a gyereket látta bennem...és most pár évvel késöbb mikor már saját lábamon megállva küzdök a mindnnapokban a saját boldogulásomért , a közeli "baráti társaságomban" újra visszaköszön gyerekkorom rémálma...
Igen olyan emberekkel , számomra felnöttekel beszélek nap mint nap aki a sors kegyetlenségeként, nagyon hasonló problémákkal küzdenek mint én: Gyerek testbe zárt felnőttek!
Mindennap beszélgetünk, és nagyon jól esik hogy megosztják velem a problémáikat, bíznak bennem , és ez rettentő jó érzés, egyedül az fusztrál, hogy tudom igazán érdemben nem tudok segíteni nekik, csak átmeneti a javulás, nekik is végig kell küzdeniük, mégha van olyan aki most is úgy érzi nem fog menni...
Hányszor éreztem én is így, bár igaz nekem ezekben az éveimben volt egy fix férfi az életemben, akiből mindig meríthettem erőt..
De ne kanyarodjunk el, két emberről szeretnék itt név nélkül megemlékezni, hogy ha pár év múlva ide tévednek és eme sorokat olvassák, talán ők is majd mosolyognak a helyzeten :)
Egyikük egy fiatal 15éves titán , aki most éli meg a fiatalság legnagyobb problémáit, legalábbis mostani fejjel, így érzi, pedig ha tudná még mi vár rá :) Amit tudni kell róla éppen egyedül álló, és ettől a baj csak még nagyobbnak tűnik, és persze a fékezhetetlen sebesség élvezete, ha tehetné az életét is minimum 200km/h-án élné, persze nem teheti, és depressziós már a tudtól, hogy nincs senki a világon, aki komolyan venné, és szeretné, ápolná a lelkét...
Pedig nem így van, valószínúleg az is közre játszik hogy nem csak a belsője, és a gondolkodása érett, de a külseje is kirobbani készül a férfi hormonok hatásától :O) Nagyon helyes férfinövendék...... Csak hát az a fránya életkor..amikor nem találjuk helyünket a világban...
Érdekes hogy nekem nem a kor fontos/számít benne hanem az az egyéniség, amit sugároz...
És lehet hogy még nem láttam, és minden kapcsolatom vele az Msn nevű remek progi, de akkor is érzem a kisugárzását, és igen talán aztért mert érettebb vagyok a korosztályánál engem megfogott...
Nagyon tud szeretni, és nagyon lelkis, de nem hisztis, és azt mondom akinek több kell az telhetetlen... Megnem értett a korosztályában, és tudom még egy darabig ez így lesz, de tudd én mindig itt leszek, és ha mást nem lelkedet ápolgatom bármikor, szívesen.


És most lássuk a másik remek ifjú titánt:aktívan ténykedik, igazi vezető egyéniség, így néha ha névleg is néha összeakasztjuk a szarvunk. Nagyon kedvelem őt is, gyors a gondolatmenete, és igen logikus, korához képest igencsak érett. Meglepő de tanácsokkal lát el, és bármikor kiránt a depimből.Nagyon megtalálja a szavak mögötti jelentéseket. Olvas a gondolataimban. Szinte....
Vele viszont csak ritkábban beszélek, sajna..most készül a vizsgákra, amihez ezúton is üzenem szurkolok!Ha meg kellene tippelnem milyen szakmában érne el nagy sikereket én azt mondom , légy pszichológus :) Olyan igazságokat lát meg, amit bölcs idős emberek sem biztos hogy felfedeznének. Nem mondhatom hogy élettapasztalata alapján mond dolgokat, bár ez is benne lehet, de olyan frappás, gyermekileg egyszerű megoldásokat tud bármilyen a problémára, amit igen csak irigylek tőle, hiszen a felnőt lét sokszor azzal is együtt jár hogy a legegyszerűbb megoldásokat elfelejtjük, és egyből a legnyakartekertebb dolgok jutnak eszünkbe.
Nagyon pozitívan látja a világot, annyira hogy pozitivizmusa mindnkire átragad. Hatalmas pozitív energiákat sugároz, és soha nem apad el. Ez persze nem igaz, de ha fogytán is van soha nem mutatja, irigylem erejéért és kitartásáért, és kívánom neki hogy mindig így is maradjon :)


Fiatalok, tartsatok ki, sajna ezen mindenkinek át kell esni, ki így ki úgy éli meg, tudom nektek is a legnehezebb út jutott, de fogjátok fel úgy hogy ez az utolsó próbatétel, az utolsó akadály, amin ha túl léptek jön a boldog nagybetűs ÉLET!

Figyelő szemem mindig rajtatok lesz, és támogatlak titeket mindenben :)