Visszatértem....

Pénteken délelőtt indultam haza Pécsre. 9:30kor indult a vonat a Keleti pu.-ról. Elég fáradt voltam, és ezt még tetézte a tömeg. Alig vártam hogy az induló vonatok kijelzőjére felkerüljön végre az enyém is. Nagyon hosszúnak tűnt az út, pedig majdnem végig aludtam. Nagyon vártam a megérkezést, késtünk 10percet. Egy örökkévalóságnak tűnt.
Sajna apa nem tudott kijönni elém, gondoltam nosztalgiázom, buszos körjárat. De leszállva a jó kis légkondis vonatról elment a kedvem gyorsan az egésztől.Maradt a taxi :) Főleg mert 2kor találkozóm volt.... Már nagyon vártam...
Hazaértem, csók puszi anyunak gyors kajcsi, öltözés és indulás! Nagyon meleg volt, azt hittem lefolyik rólam a ruha. De csak oda értem némi késéssel, nagyon nem is lehet késni, mert nincsenek nagy távolságok Pécsen :)
Nagyon pozitív volt a látvány: Nagyon megférfiasodott, széles váll, hosszú izmos karok, viszonylag nagy férfias tenyér, a magasság is pont megfelelő, és az az arc, na meg a szemek, semmit nem változtak számomra. Talán az arcél, igen az sokkkal karakánabb lett.
Puszi, aztán beültünk iszogatni, kávé üditő, és persze beszélgetés. És az eleje kicsit felszínes volt, de lassan oldódott a feszültség. Aztán mivel hivatalos dolga volt szombaton, elmentünk együtt csinos ruhát venni :) Ez aranyos volt.Nagyon fantasztikusan nézett ki, ott rögtön megvesztem érte.......
Aztán nadrág felvarrás , újabb kis idő a beszélgetésre, üditőzésre. Már fesztelenebb volt a beszélgetés, de hiába figyeltem, semmi apró jelet nem láttam... De azért jól éreztük magunk, legalább is így tűnt...Aztán még egy kis kötetlen beszélgetés, mert persze a naci nem készült el időre... És akkor közölte hogy gyerekkori nagy barátommal vasárnap sörözni mennek, és hívjam fel... Ezt úgy értelmeztem, hogy nem bánná ha ott lennék, de valahogy éreztem nem kell magam beleélni, mert nem lesz belőle semmi...sajna megint igazam lett....
Még együtt utaztunk egy pár megállót, majd puszizkodtunk, és elváltak utjaink.

Pénteken már nem volt kedvem sehova menni, anyuval beszélgettünk, és persze megint lelkiztünk. Szegény mindig neki öntöm ki a lelkem, azért jó hogy valaki meghallgat, ha változtatni nem is tud a dolgokon, legalább nem kötekszik.

Este még vacsoravásárlás volt, aztán evés , és egy nagy szunya.

Szombat reggel anyuval elmentünk csavarogni a városba, jól esett a séta,de mire elindultunk haza, már nyűgös voltam. Éreztem nem lesz az esti sörmajálisból nekem semmi. Viszont hiányzott a net, és az én kis fantasy világom, így 6kor irány netcafé öcsivel. Csak sajna 9-ig volt nyitva. Gondoltam sebaj, így legalább nem ülök előtte órákig ( pedig tudtam volna).
Na mind1, irány a városon keresztül haza, pezsgett az élet, és nicsak kiül a kedvenc helyem teraszán? Drága szerette nagybátyám :D
Beültünk, borozgattunk, dőlt a hülyeség, szinte az egyetlen rokonom, akit nagyon imádok :)
11re értünk haza, ismét dumcsi anyuval, majd hajnalba alvás.

Vasárnap reggel kötelező progi:mama! Jobb is hogy Ő jött, és nem én mentem, így mellette mást is lehett csinálni :S De közeledett a búcsú, és én fáradtabb voltam mint amikor érkeztem.
3órás vonat és indulás, persze előtte mennyei ebéd :)

A visszaút nagyon rövid volt, és jól esett a saját ágyamba aludni, de persze ma megint meló, és álmodozás, hogy mikor is lesz legközelebb ilyen hétvégém, és mikor is találkozhatunk esetleg újra exemmel, hogy megismételhessük az a kellemes fél napot........