2007. július 30., hétfő

Füvek és fák, csak én vagyok bokor....

Azt hiszem ez a legtalálóbb cím a mostani helyzetre.
Exem elment szombaton bulizni, leengedni a fáradtgőzt, erre jól becsajozott... Bár ki tudja mi lesz a kimenetele ennek is, de akkor is ....
Más is összetörte a szívem, ráadásul a költözés is rettentően megviselt, ráadásul a cégnél sem alakulnak úgy a dolgok ahogy kellene... Leginkább úgy tudnám jellemezni a helyzet gyűlnek a vihar felhők rendesen...
Még írni sincs erőm, majd ha összegyűjtöttem minden erőm...visszatérek...

2007. július 29., vasárnap

Fáradtan, de élményekkel tele...

Fáradt vagyok, mind lelkileg, mind fizikailag. De túl vagyok a költözésen, ugyan nem minden sikerült úgy ahogy azt én terveztem. Pénteken kezdtünk végülis neki a pakolásnak, dobozolásnak, és kiderült annál sokkkal több cucc van mint sem sejteni lehetett. Hosszú éjszakába nyúló lett a csomagolás, ami szombat hajnalban folytatódott, és tartott egész nap. Már eleve a távolság a két helyszín között is számottevő, sejteni lehetett , hogy el fog húzodni az átfuvarozás. Végeláthatalannak tűnt az egész, még délután is. Az új lakás meg csak telt a holmikkal, kora estére a plafonig értek a csomagok. Az utolsó kört már azt hittem a folyosóra fog kerülni, de azért befért. Igaz a alkásba csak lebegni lehetett. És akkor jött csak az igazán nagy feladat, mikor már minden elcsendesedett, kellene egy kis hely ha más nem az alváshoz. Hát őszinte leszek, az alvás nem igen ment, pedig csak abból tudtam , hogy élek, hogy nagyon fájt mindenem. Gyorsan virradt a hajnal, és lehetett folytani. Bútor összeszerelések, kicsomagolások. Beiktatva egy gyors reggeli, és a melegre való tekintettel, jó sok zuhanyzás. Nagyon élvezem , nagyon szép a lakás, tágas és fényes, az erkély az pedig egyszerűen díjnyertes. A rend is kezd kialakulni, de elég sok mindennek nincs még meg a helye, hiszen itt nincs sajnos beépített szekrény, így valószinű, még egy két szekrényre be kell fizetni. De ez is majd kialakul, én remélem hogy mint a mesében, itt is majd "jó" győzedelmeskedik :)

2007. július 22., vasárnap

Okok-Okozatok

Az elmúlt pár napban ismét felpörögtek az események. Lassan nyakamon a költözés, új ismeretségek kötettek, és régóta stagnáló dolgok kimozdulni látszanak.
Nehéz olyan dolgokról irní aminek még nagyon az elején tartok, és ahol még kevés, vagy nagyon homályos intuícióim vannak, de szeretem a lehetlennek tűnő dolgokat.
Új oldaláról ismertem meg egy olyan "kollégámat" , aki valljuk be számomra csak egy ember volt a cégben. Kellemes nyitott szívű ember , aki rettentő intteligenciájával, és emberségességével nyűgözött le elsősorban, Persze ez nem minden :) Nagyon sokoldalú, szereti a természetet, amit nem csak néz; lát is, sőt sokszor kamerája lencséjén át. Ez mellett széles zenei ízlésvilága, és állatbarátsága sem elhanyagolható. És a legszembetűnöbb: munkamániás :) Ami néha nem biztos hogy annyira jó, egyébként szerintem csak valamiért ennek egy része menekülés :( De ez csak egy kezdeti megérzés...Rengeteget beszélgetünk, nagyon nyitott és kommunikatív. Oroszlán, és bár nem kedvelem ezen csillagjegy szülötteit, Őt mégis nagyon kedvelem.Rettentő jó a humorérzéke, és nem utolsó sorban őszinte, szép a mosolya.
Mielőtt valaki azt hinné:Nem!Ő Csak barát :)
De a másik változás már nem baráti :) Két napja pozitívan sokkoló híreket kaptam, kedves exemmel kapcsolatosan, ráadásul tőle. Vettem a nagy arcom, és rákérdeztem néhány dologra, hiszen régóta nagy a csend, és láss csodát.. Igaz ezzel elkedvetlenítettem, de lássuk be igen most egoista voltam, nekem nagyon jól esett amit mondott. Ennek a sztorinak szigorúan csak happy end lehet a vége, vagy így vagy úgy , de eldöntöttem idén be kell fejeződnie.Nem bírom tovább, és nem is akarom.Szenvedtünk már épp eleget, itt az idő , hogy valamilyen módon boldogok legyünk.
És a végére hagytam a költözést, mert a szerencsesorozat ott kimerült , hogy megtaláltam ezt a gyönyörű lakást, a munkálatok nem úgy haladnak, a beköltözésw csúszik, így minden más is.Pedig már nagyon túl akartam lenni rajta, de hát ami késik az még visszavan.... :)

2007. július 13., péntek

Sodródás

Nem igazán tudom , mit is mondjak vagy írjak. Egyenlőre még bennem is kicsit szétesettek a dolgok. Költözök, a lakás nagyon szép, méretben megfelelő. A munkahelyemen jól alakulnak a dolgaim, ahogy ezt a madarak csicsergik, mégis üres vagyok , és összetört... Talán a legjobb szó az hogy el vagyok anyátlanodva. Úgy érzem a világ összefogott ellenem, ami nem lenne baj, igazából ami zavar hogy a szeretteimtől sem kapok semmilyen pozitivumot, és most ez a kis plussz nagyon hiányzik ahhoz , hogy tovább tudjak "gurulni" azokon a mindennapos dolgokon, amiken egyéb , talán normálisnak mondható esetben az ember úgy halad át, mint napi rutinként egy gyalogátkelőhelyen. Ez mostanában rettentő erőfeszítést igényel tőlem, és nem értem, kerestem lelkesen, kitartva az okot, de nem leltem...és talán ez a baj, hopgy megint az okot keresem, félve attól hogy újra és újra ismétlődni fog, ahelyett hogy megvárnám a végeredményt...Ennyire félnék azoktól a változásoktól, melyeket nem hónapokig tervezgetve, többszörösen átgondolva szinte utolsó szörszálig kielemezve érnek?
Lehet, nem ismerek magamra. Nézek a tükörbe és csak halkan merem megkérdezni magamtól, hova lett az a mindig mosolygós lány, akit annyira irigyeltek a középsuliba, mert majd kicsattant a bldogságtól, és ha ez nem is volt igaz, akkor is ezt látták???
Megint a nosztalgia, megint a múltban élek....Megannyiszor hallott kritika, már unottan, és elcsépelten szól a hang, igen onnan abból az elfeledett hátsó, sötét, de még biztonságot adó sarokból...Onnan ahol megannyi emlék között , örzöm, féltve örzöm azokat a pillanatokat , emlékeket, amikből életem filmjét készülök majd elkészíteni, ha az óra eljő...
Na igen megint pesszimista vagyok, kérdeznétek hogy hova készülődés? Én azt mondom nem sietek, de a feltételeket nem én diktálom, bármennyire is szeretem magam ama kellemes illúzióba tartani, hogy én irányítom az életem... Végülis igen , talán, na de a végidőpontot , akkor sem én szabom...
Nem is óhajtom igazán, hiszen szeretem a meglepéteseket, abban mindig van jó is , rossz is , mint az életben...mégha néha vagy egyiket , vagy másikat többnek is érezzük...Az életünk kiegyensúlyozott, és ha valaki igazán magába néz erre elég gyorsan rájöhet...Én nem titkolom, sőt én is tapasztaltam, hogy önmagunk kiismerése akár életfeladat is lehet, hiszen nem egyszerű, mégha sokan ezt is állítját...
Hogy mit akar az ész, és mit a szív, és hogy melyik is a jó...És ha csak állandóan veszekednek, ki látja kárát?? Én mindenképpen... Győzni egyik se győzhet maradéktalanul, akkor felborulna a világ, és ha ezt belátod, máris nyertél valamit... Tudom a valami nem sok, de talán egy kis falat a kezdethez, talán, egy kis reménysugár, mikor úgyérzed a világnak vége...És hogy ki akarsz szállni...
Ne tedd, és azt is megmondom miért :) Nem azt ne várd, hogy meg mondom mi az élet értelme, nem az az ember nem én vagyok, én csak azt tudom elmondani, hogy szerény életkorom ellenére miaz ami még engem éltet, remélem sikerül egy kis kapaszkodót adnom, ha éppen te is ott tartasz hogy most erre van nagy szükséged....
Szóval a küzdelem, egy rettentő jó dolog, mindig van egy cél amiért makacsul, a végletekig küzdhetsz; a belátás, amikor elismered magadnak, egekig szárnyaltál, és itt kell megállni; a megbocsájtás, amit mások iránt, vagy irántad tanusítanak, amikor kapsz/adsz még egy esélyt, mert érdemes vagy rá, vagy érdemesnek tartod rá ;a szerelem, még ha fáj is , át kell élni minden kínjával és rózsaszín felhőjével, és már értem mit jelent a kedvenc oximoronom:"Édes-méreg"; és az élmények, amiket kapsz életed során,melyek később mint a vetítőgépben a diák, ott sorakoznak majd a fejedben, és akármikor előszedheted, némelyiknél egy mosoly fog kiülni arcodra, és nem mondom lesz amitől könnycsepp fog gördülni, de akkor is atieid lesznek, egyszeri, és megismételhetetlenek, és senki nem veheti el őket tőled, annyiszor játszod le ahányszor jól esik, és mindig lesz olyan amiben többet fogsz látni mint ott akkor megélve, de sose feledd az akkor így volt helyes, de ha méágsem ,akkor csak mosolyogva lapozz tovább; a tudás melyek nagy részét ezekből meríted; az emberek akik életed során elmennek melletted, még ha nem is adnak, csak elvesznek...Hiszen tudod, fontos az egyensúly...Próbáld meg jóként megélni a rosszat, vagy jusson eszedbe mindig van akinek még ennyi sincs, és ne az okot keresd, hanem élt az életed, annak összes csodájával...
És sose feledd az hogy egyedül vagy , vagy csak annak érzed magad, máris összeköt megannyi emberrel, és látod, már nem is vagy egyedül....
Egyébként is az egyedüllét néha jó.. Persze alapvetően az ember társas lény , és van aki jobban, van aki kevésbé jobban érzi így, éli ezt meg... Én először azt hittem belehalok a szeretett fél hiányába, és butamód, azt hittem csak az érzés hiányzik, hogy valaki mellettem legyen, azóta másképpp látom a dolgot, nem az érzés hiányzott hanem Ő. Ráadásul mire erre rájöttem, egy másik embertársamnak is fájdalamt okoztam..Ilyen ez a szerelem, bántanak, és bántunk...Mint egy vérengző csata... De kinyeri a háborút? Nem tudom de lassan az én csatám, hosszabbra nyúlik mint a történelmi 7éves háború, és lassan a veszteség is aközelébe ér, már amennyire az átültethető a való életbe. Na de sebaj, azért küzdünk, hogy legyen mi éltesen, legyen mi fájjon, hogy tudjuk hogy élünk. Igen ez egy jó mondás, néha én is alkalmazom, és bár nem vagyok mazoista, de sokszor így ellenőrzőm, élek-e még...Mármint nem a testem sanyargatom, azért ennél egyszerűbb dolgokból is látszik , hogy a testem él, nem én a lelkemet sanyargatom, hogy tudjam, még tudok-e érezni..
Már nehezen, és ez csak rosszabb lesz, be kell valljam , hogy maradt egy csepp parázs, amit valaki tábortűzzé tudna izzassztani, de ennek az esély....De hát a remény örök, ahogy az érzéseim is hosszú idő óta..már akkor tudtam mikor elvesztettem....És ismét egy jó mondás, és azt hiszem ezt kusza eszmefutattásom ezzel mára le is zárom:
"Akkor tudod meg , hogy mit veszítettél, amikor már elvesztetted"
Aki teheti ezen gondolkozzon el!

2007. július 5., csütörtök

Álom....

"....Pályaudvar. Hatalmas emberkavalkád, és fület sértő ricsaj vesz körül. Megállok a kijelző alatt, és fürkészem a tömeget. Csak nem látom a célszemély.... Valaki finoman átölel hátulról, nem is tiltakozom, bizsergés fut végig a hátamon, pontosan tudom hogy ki az.. Megfordulok, és viszont ölelek, érzem, hogy neki is jól esik, percekig így álltunk, bár szinte egy örökkévalóságnak tünt, megszűnt körülöttünk a világ, és néma csend borult ránk. csak mi voltunk ketten a világ...
Majd nehezen, de elengedtük egymást. Felkaptuk a csomagjainkat, és zavartan mosolyogtunk egymásra... Megtaláltuk a vonatunkat, felszálltunk, és nehézkesen de megindult a beszélgetés...
A hosszú utazás gyorsan véget ért, csak úgy repült az idő a társaságában....A szállást is gyorsan megtaláltuk. Nagyon kis kellemes volt a szoba, de nem időztünk sokáig, a melegtől felhevült testünket enyhe zuhannyal hűtöttük... Én volt a második a sorba, törülközőben szambáztam ki, úgy ahogy azt mindig is tettem... Nézett, félve, néha lopva, tetszett nagyon..sőt inponált...
Felöltöztem, és indultunk felfedezni a várost... Karját nyújtotta, mint egy igazi dszentlmen, ahogy ezt tőle megszokhattam...Kellemesen andalogtunk a történelmi utcákon, közben könnyeden beszélgettünk megannyi témát éríntve... Ki is száradtunk gyorsan, úgyhogy meg is álltunk egy kis frissítőre... Láttam a szemében , hogy elveszett az enyémben, zavarba jöttem..
Témát váltottunk, és evés melett döntöttünk... Majd persze a szállásig sétálva ezt le is dolgoztuk...Egy kis szieszta következett, a szomszédos házban volt billiárd,ki is használtuk, nagyon jól éreztük magunkat.... Kezdtünk kicsit fáradni, de a borozgatást semmi pénzért nem hagytam volna ki... Ismét visszatértünk egy gyors zuhanyhoz, majd az alkalomhoz megfelelően felöltöztem, és elindultunk...
Mondanom se kell hogy az első pohár után 200%-kal oldottabb lett a hangulat... Folyamatosan mosolyogtunk, és dölt belőlünk a hülyeség... Nagyon gyorsan ürültek a poharak, és velük egyenes arányban nőtt a jókedvünk... De a jó borból is tudni kell hol a határ... Hűvös volt már az éjszaka amikor visszaindultunk, ezért és csak ezért ölelt át szorosan... Visszaértünk, levetköztünk, és bebújtunk az ágyba, de aludni sem nem tudtunk, sem nem akartunk.. Jól éreztük magunkat, kiegyensúlyozottan, és vágytuk, hogy ez így maradjun, bár tudtuk ez csak ajándék... Megfordult és átölelt....Beleborzongtam ebbe az érzésbe..Mióta vágytam ezt az érzést, nem akartam elrontani, nem is tudtam, mert győzött a boldogság érzet:belealudtam....
Féltem ugyan az ébredéstől, hátha csak egy álom volt, és elillant, de nem gyönyörű volt ez is...
A hátán feküdt átölelve engem, én meg a mellkasán... Ébren volt és nézett.... Tényleg zavarba jöttem, átnyúlt a balkezével és felemelte az állam, és a szembe nézett... Szomorúság volt a szemében, de a nem egy kicsi , mintha a világ összes fájdalma ott lett volna benne....Nem tudom miért, megcsókoltam..."
És ezzel az édes ízzel ébredtem...

2007. július 2., hétfő

No Comment

"A jég
Meg az ég
Szikrázva simul össze,
A szél
Se beszél:
Por-hóval kergetődzve
Játszanak
-mert szabad…
E fényes-boldog pusztaságban
Nincs hazug szó: tisztaság van;
Senki se kényszerít, senki sem tiltja, hogy válassz,
Itt te vagy kérdés és csak te lehetsz a válasz!
Égnek
És jégnek
Kristály síkjai közt suhan a lélek…
A levegő penge-éles és szesz-tömény,
Itt mégse félek, mégsem érzem a vesztemet én,
Röpülve, zuhanva,
Pörögve, suhanva
Szótlanul mond hálát jégnek és égnek
A táncba-szabadult, eszelős-tiszta lélek!
Oly jó:
Erre nincs szó!
S ha vége a dalnak és fárad a láb:
A JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát
Némán begyógyítja a szűz hó."

2007. július 1., vasárnap

Kikapcsolódás

Érdekes volt a tegnapi napom is. Nem tagadom, mivel hogy nő vagyok, szeretek vásárolni, persze bizonyos keretek között. Első hogy soha ne menj vásárolni üres gyomorral. Szóval első az alapos étkezés: 3man mentünk egy 4személyes bőségtálra! Eredmény? Totális gyomor túlfeszítés....
Ezt le kell sétálni... Az első néhány száz méter nem ment könnyen, de aztán belelendültünk...
Első bolt a kedvenc ruhaboltom, viszonylag olcsó ruhák, jó minőség, és mindig van a méretemben, és akedvemnek való... Alig félóra után a zsákmány:2 szoknya, 3 felső, egy szexi kis fehérnemű együttes, és egy öv... Mehetünk tovább :) Keresem álmaim kicsiny papucsát, de csak nem akadok rá, ha kényelmes, nem jó a színe, ha jó a színe , nem jó az anyaga...Csak nem akar összejönni...
Talán végig kellene mégegyszer gondolni, mit is szeretnék, milyen szempontok legyenek az elsődlegesek..és igen a lényeg fiatalos, kényelmes, és színes, jó színösszeállítással.. És igen meg van! :D És az ára is tökéletes... Most már csak a sportos szekció volt vissza... Irány a sportruházati "Áruház" :D Itt már nem csak magamnak vásároltam, drága jó öcsém is lecsapott egy tuti kis cipőre, és egy színben és márkában hozzá passzoló polóra :)
Nekem egy 3/4es naci, és ként élénk színes felső jutott, még embernek 3 poló.
Mindenkinek jutott valami, aztán irány még a műszaki cikkek, ahol megvásárlásra került a vízforraló. El is fáradtam, irány haza. :D
Otthon, divatbemutatóra hasonlított a lakás, de én nagyon élveztem, szeretem az új ruhákat, ebben is gyerek vagyok még, de nem baj :) Ha lesz kedvem majd felnövök :D de még ráérek :D