Álom....

"....Pályaudvar. Hatalmas emberkavalkád, és fület sértő ricsaj vesz körül. Megállok a kijelző alatt, és fürkészem a tömeget. Csak nem látom a célszemély.... Valaki finoman átölel hátulról, nem is tiltakozom, bizsergés fut végig a hátamon, pontosan tudom hogy ki az.. Megfordulok, és viszont ölelek, érzem, hogy neki is jól esik, percekig így álltunk, bár szinte egy örökkévalóságnak tünt, megszűnt körülöttünk a világ, és néma csend borult ránk. csak mi voltunk ketten a világ...
Majd nehezen, de elengedtük egymást. Felkaptuk a csomagjainkat, és zavartan mosolyogtunk egymásra... Megtaláltuk a vonatunkat, felszálltunk, és nehézkesen de megindult a beszélgetés...
A hosszú utazás gyorsan véget ért, csak úgy repült az idő a társaságában....A szállást is gyorsan megtaláltuk. Nagyon kis kellemes volt a szoba, de nem időztünk sokáig, a melegtől felhevült testünket enyhe zuhannyal hűtöttük... Én volt a második a sorba, törülközőben szambáztam ki, úgy ahogy azt mindig is tettem... Nézett, félve, néha lopva, tetszett nagyon..sőt inponált...
Felöltöztem, és indultunk felfedezni a várost... Karját nyújtotta, mint egy igazi dszentlmen, ahogy ezt tőle megszokhattam...Kellemesen andalogtunk a történelmi utcákon, közben könnyeden beszélgettünk megannyi témát éríntve... Ki is száradtunk gyorsan, úgyhogy meg is álltunk egy kis frissítőre... Láttam a szemében , hogy elveszett az enyémben, zavarba jöttem..
Témát váltottunk, és evés melett döntöttünk... Majd persze a szállásig sétálva ezt le is dolgoztuk...Egy kis szieszta következett, a szomszédos házban volt billiárd,ki is használtuk, nagyon jól éreztük magunkat.... Kezdtünk kicsit fáradni, de a borozgatást semmi pénzért nem hagytam volna ki... Ismét visszatértünk egy gyors zuhanyhoz, majd az alkalomhoz megfelelően felöltöztem, és elindultunk...
Mondanom se kell hogy az első pohár után 200%-kal oldottabb lett a hangulat... Folyamatosan mosolyogtunk, és dölt belőlünk a hülyeség... Nagyon gyorsan ürültek a poharak, és velük egyenes arányban nőtt a jókedvünk... De a jó borból is tudni kell hol a határ... Hűvös volt már az éjszaka amikor visszaindultunk, ezért és csak ezért ölelt át szorosan... Visszaértünk, levetköztünk, és bebújtunk az ágyba, de aludni sem nem tudtunk, sem nem akartunk.. Jól éreztük magunkat, kiegyensúlyozottan, és vágytuk, hogy ez így maradjun, bár tudtuk ez csak ajándék... Megfordult és átölelt....Beleborzongtam ebbe az érzésbe..Mióta vágytam ezt az érzést, nem akartam elrontani, nem is tudtam, mert győzött a boldogság érzet:belealudtam....
Féltem ugyan az ébredéstől, hátha csak egy álom volt, és elillant, de nem gyönyörű volt ez is...
A hátán feküdt átölelve engem, én meg a mellkasán... Ébren volt és nézett.... Tényleg zavarba jöttem, átnyúlt a balkezével és felemelte az állam, és a szembe nézett... Szomorúság volt a szemében, de a nem egy kicsi , mintha a világ összes fájdalma ott lett volna benne....Nem tudom miért, megcsókoltam..."
És ezzel az édes ízzel ébredtem...