Csak úgy...

Amikor elkezdtem írni ezt az "internetes naplót", a cél az volt, hogy kiírjam magamból a velem történteket, és talán ezzel néhányakat jobb kedvre derítsek, vagy segítsek esetleg meglátni egy rejtett hibát, amit így talán ők előbb felismerhetnek, és talán valamelyeset fel készülhetnek rá. Ma már csak magamnak írok, és most bocsánat azoktól akik olvasnak, persze nektek is, és rájöttem, hogy azért eme formában élem ki kommunikatív hajlamaimat, mert sajnos nincsenek barátaim. Rengeteg jó ember vesz körül, nevezhetnénk őket haveroknak, munkatársaknak, rokonoknak...de nincs barát.Ami egyrészről jó, mert legalább ez a tény tiszta, másrészről nem olyan jó, mert nem mondhatom el senkinek mi is a helyzet velem, pedig milyen jó lenne őszintén elmondani valakinek, nem kell hogy megértse, és nem kell hogy tanácsot adjon, de meghallgatna, esetleg barátilag "vállon veregetne", rám mosolyogna, és az élet menne tovább. Vagy néha azt mondaná, mekkora hülye vagy! És nem nem bántódnék meg tudnám, szívből jön, őszintén, és nem bántólag.
Hát igen, de ahhoz hogy az embernek legyen barátja, adott esetben barátai, nem árt közösséghez tartozni, és hát ha az ember nem nagyon kimozdulós típus ez igen nehéz.Az online dolgok is gyorsan változnak , ahogy az egész világ. Emberek jönnek, mennek, és jobb esetben a róluk alkotott képek, mint emlékek megmaradnak.De hát a változás kell, és jó, ez a mozgatórugója a mindnségnek, -mondják a bölcsek. De hányszor könyörgünk titkon: Ó bárcsak most megállna az idő, és örökké tartana... Persze legalább ennyiszer pörgetnénk az időt előrefelé is... Pedig a mának élni se olyan rossz higgyétek el... Pl. Reggel nagyon tartottam a mai naptól, -senki nem szereti az orvosi vizsgálatokat;főleg ha tudja baj van-és most , ahogy itt ülök és írom eme sorokat, már sokkal nyugodtabban teszem, már tudom mi a baj, és igen , lehetne nagyobb is, és ez megnyugtat. Milyen furcsa, hogy tényleg minden csak nézőpont kérdése, az ember stresszeli magát, amíg nem tud fordítani a látásmódján, és akkor megvilágosodik, és hirtelen kisimul.... Vagy éppen rájön, hogy ha stressszel , akkor sem lesz jobb :)

Összegzés :)

Hát igen ismét itt egy szakasz vége. Kaptam hideget és meleget az iutóbbi időben egyaránt, de tudod amikor az ember lelkileg törékeny, sokkal inkább a negatívumot érzi meg, és sokkal könnyebben megy a pozitiv élmények/lehetőségek mellett.Igazából most a múlt hetemet szeretnél igazán kiértékelni. A hét eleje munkával telt , amit valljuk be igen nehezen viseltem. Rossz passzban is voltam, magánéleti, és anyagi gondjaim is rájátszottak a töménytelen számomra most igen irritáló ügyfél mellett. Éreztem nagyon rám férne egy kis kikapcsolódás, de olyan féle amikor általam kedvelt társaságban, kötetlenül telik. És valjuk be eme lehetőség a hétvégére adott volt, mégsem tudtam kezdetben felhőtlenül örülni neki, és átadni magam a gyermeki izgulós várakozásnak. A hét telt, persze csiga lassan, és közeledett a csütörtök, ami szintén meghatárózó napja lett a hétnek. Csapatépítés volt a napi pogramm reggel 9től, kifulladásig. Na de ez szó szerint értendő. Visegrád volt a célállomás, és ezzel együtt egy új izgalmas, adrenalin fokózó élmény a canopy. Délelőtttől kora délutánig, mondjuk hogy játékos túrázásban vettünk részt-bár nem tudtam játékként venni, miközben a változatos terepen, tüdőmet kiköpve bandukoltam, az alig kevesebb mint 40 fokba-majd ebéd után (amihez erőm se , és étvágyam se volt), indulhatott a kötélpályás örület. Élveztem nagyon, még az egyik (emlékeim szerint az 5 oszlop előtt) állomásnál elszállt a fékem, és a hálóba csapódtam elég nagy sebességgel, a bokám egy nagyot reccsent, és percekig nem bírtam ráállni. Nagy volt az ijedtség, de bennem nagyobb volt az adrenalin, így végigcsináltam.Az élmény mindennél többet ért. Még akkor is ha a lábam nem így érezte. Pénteken persze nem tudtam lábra állni, de nagyon akartam a hétvégi baráti összejövetelt, így belevágtam. Pénteken este tali a szokott helyen, és irány Siófok. Szinte mindenki ott volt akit szeretek, nagy beszélgetések, némi lelkizés, rengeteg poénkodás, evés ivás.Mint egy nagy dilis család.Rengeteg fotó, mosoly, végeláthatatlan jókedv.
És igen aki nem jött az lemaradt.Ez megismételhetetlen. Köszönöm mindenkinek, ezt a felejthetetlen hétvégét, a barátságot, és az élményt hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. És már tudom, hogy mennyire "gazdag" vagyok, mennyi érték vesz körül.Annak a fiatal fiúnak, akinek magánéletileg nem teljesen jött össze ez a hétvége, ezúton is üzenem, próbálj emlékezni, és akkor könnyebb lesz :) És persze szeretlek benneteket! :D

Eddig tartott....

Hát ez gyors volt, ugye? Pillanatnyi fellángolás, mondhatnám.... Tegnap este , a napközbeni vidámság dacára, kiborultam... Jó volt azt hinni , hogy minden rendbe jött, de sajnos nem igaz...
Lelkileg teljesen padlón vagyok, és nem is látom egyenlőre mi tudna kirántani, ebből a mély depresszió szerű állapotból.. Türelmetlen, lobbanékony vagyok, és nem igazán találom a helyem, sőt lekötni se igazán tudom mostanában, magam, a számítógépem szarakodik,a nettemmel, és a tévémmel együtt... Anyagi gondok is terhelnek, több nem várt kiadás... Úgyérzem teljesen elszürkültek a hétköznapjaim... Sírógörcs folytogatja most is a torkom, bár tudom sem a hely sem az idő nem alkalmas arra hogy ennek most utat engedjek... A másik kérdés kiengedjem e egyáltalán magamból, bár úgy érzem ha ezt nem önszántamból teszem, akkor hamarosan önállósítva magát fog kifakadni... A gyomrom is akkorra mint egy golflabda, rettentő sok feszültséggel...belülről emészt.... értelemetlenség, és üresség az amit érzek... érzek?! nem már azt sem..érzéketlen lettem, és lassan érdektelen is...igen megint sodródás, és meg annyi keserűség...
talán ebből már ki sem kerülök.....igen tényleg ez már végső elkeseredés.... :'(

Újra itt van, újra itt van ;)

Hát összeszedtem magam, és mint ahogy várható volt a felhők elszálltak... Szivárvány is derengett...és a mosoly is visszaköltözött az arcomra... A költözés véleg lezárult, és a lakás üres, ahogy a zsebem is :( Na de sebaj önálló élet, ez mindent megér.... :) Már persze állnak a szekrények, és lassan belakom a teret... Bár őszintén megmondom , még nem sikerült egy egészségeset aludnom.... Viszont ami még ennél is jobb hír , a szellemi magányomnak teljesen bucsut intettem... Rettentő jó beszélgetőpartnerem van, aki szinte mind1 ilyen témát dobok fel , partner :) A cicák növögetnek , egyre energikusabbak, és ők is gyorsan belakták a lakást ...
A melóhelyen is helyre állt a rend, igaz kellet hozzá részemről is pár nap kényszerszabadság, de az idegeim megint a régiek, ismét mosolygok csak a dolgokon, és újra tudok több dolgot is egyszerre, ugyan olyan pontosággal csinálni, nem okoz gondot a multifunkcionalitás..
Ja és nem elég hogy szellemi , kultúrális, és verbális igényeimet messzemenőkig ki tudom elégíteni eme kedves beszédpartner révén , de olyan általam feledettnek hitt lehetőségeket tárt/ tár fel előttem, ami segít viszatalálnom, az általan olyannyira szeretett életúthoz.
Azt mondják, hogy az ember életében mindennek oka van...kár hogy az ember erre általában csak utólag jön rá :) Most is annyi mindenre szeretnék választ kapni, mi miért történik krülöttem, és vajon az általam sejtett célokat hivatottak elősegíteni, vagy éppen ellenkezőleg...Mostanában megint sokat merengek, és meditálok...és most hogy lezajlott a költözés, úgy döntöttem újra aktivizálom magam testépítés terén....Szóval a célok ismé adottak, energiám van hozzá, időt pedig megtanultam szakítani a fontos dolgokra, jah és még valami sikerült végre elszakadnom a cyber világtól, sokkal több időt töltök mostanában a számítóépen kívül.... Jah igen és újra írok fantasyt, és újra olvasom Fablet többek között....
Mndenkinek szép napot ;) És hasonló jókedvet!