Összegzés :)

Hát igen ismét itt egy szakasz vége. Kaptam hideget és meleget az iutóbbi időben egyaránt, de tudod amikor az ember lelkileg törékeny, sokkal inkább a negatívumot érzi meg, és sokkal könnyebben megy a pozitiv élmények/lehetőségek mellett.Igazából most a múlt hetemet szeretnél igazán kiértékelni. A hét eleje munkával telt , amit valljuk be igen nehezen viseltem. Rossz passzban is voltam, magánéleti, és anyagi gondjaim is rájátszottak a töménytelen számomra most igen irritáló ügyfél mellett. Éreztem nagyon rám férne egy kis kikapcsolódás, de olyan féle amikor általam kedvelt társaságban, kötetlenül telik. És valjuk be eme lehetőség a hétvégére adott volt, mégsem tudtam kezdetben felhőtlenül örülni neki, és átadni magam a gyermeki izgulós várakozásnak. A hét telt, persze csiga lassan, és közeledett a csütörtök, ami szintén meghatárózó napja lett a hétnek. Csapatépítés volt a napi pogramm reggel 9től, kifulladásig. Na de ez szó szerint értendő. Visegrád volt a célállomás, és ezzel együtt egy új izgalmas, adrenalin fokózó élmény a canopy. Délelőtttől kora délutánig, mondjuk hogy játékos túrázásban vettünk részt-bár nem tudtam játékként venni, miközben a változatos terepen, tüdőmet kiköpve bandukoltam, az alig kevesebb mint 40 fokba-majd ebéd után (amihez erőm se , és étvágyam se volt), indulhatott a kötélpályás örület. Élveztem nagyon, még az egyik (emlékeim szerint az 5 oszlop előtt) állomásnál elszállt a fékem, és a hálóba csapódtam elég nagy sebességgel, a bokám egy nagyot reccsent, és percekig nem bírtam ráállni. Nagy volt az ijedtség, de bennem nagyobb volt az adrenalin, így végigcsináltam.Az élmény mindennél többet ért. Még akkor is ha a lábam nem így érezte. Pénteken persze nem tudtam lábra állni, de nagyon akartam a hétvégi baráti összejövetelt, így belevágtam. Pénteken este tali a szokott helyen, és irány Siófok. Szinte mindenki ott volt akit szeretek, nagy beszélgetések, némi lelkizés, rengeteg poénkodás, evés ivás.Mint egy nagy dilis család.Rengeteg fotó, mosoly, végeláthatatlan jókedv.
És igen aki nem jött az lemaradt.Ez megismételhetetlen. Köszönöm mindenkinek, ezt a felejthetetlen hétvégét, a barátságot, és az élményt hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. És már tudom, hogy mennyire "gazdag" vagyok, mennyi érték vesz körül.Annak a fiatal fiúnak, akinek magánéletileg nem teljesen jött össze ez a hétvége, ezúton is üzenem, próbálj emlékezni, és akkor könnyebb lesz :) És persze szeretlek benneteket! :D