Eddig tartott....

Hát ez gyors volt, ugye? Pillanatnyi fellángolás, mondhatnám.... Tegnap este , a napközbeni vidámság dacára, kiborultam... Jó volt azt hinni , hogy minden rendbe jött, de sajnos nem igaz...
Lelkileg teljesen padlón vagyok, és nem is látom egyenlőre mi tudna kirántani, ebből a mély depresszió szerű állapotból.. Türelmetlen, lobbanékony vagyok, és nem igazán találom a helyem, sőt lekötni se igazán tudom mostanában, magam, a számítógépem szarakodik,a nettemmel, és a tévémmel együtt... Anyagi gondok is terhelnek, több nem várt kiadás... Úgyérzem teljesen elszürkültek a hétköznapjaim... Sírógörcs folytogatja most is a torkom, bár tudom sem a hely sem az idő nem alkalmas arra hogy ennek most utat engedjek... A másik kérdés kiengedjem e egyáltalán magamból, bár úgy érzem ha ezt nem önszántamból teszem, akkor hamarosan önállósítva magát fog kifakadni... A gyomrom is akkorra mint egy golflabda, rettentő sok feszültséggel...belülről emészt.... értelemetlenség, és üresség az amit érzek... érzek?! nem már azt sem..érzéketlen lettem, és lassan érdektelen is...igen megint sodródás, és meg annyi keserűség...
talán ebből már ki sem kerülök.....igen tényleg ez már végső elkeseredés.... :'(