Emlék

Halál. Ez a sokak általt félt esemény mindannyiunk életében egyszer eljön. Hogy kinek mikor azt sajnos előre nem tudhatjuk. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy a magunk után hagyott emlékek, kiben milyen nyomot hagy. Lehet hogy egy olyan ember halála megráz minket, akivel kapcsolatunk -még élet- teljesen hétköznapi, vagy éppen csak felszines volt. Sajnos sok esetben az ember értékei halálával hirtelen sokkal nagyobb érdeklődést váltanak ki, mint életében.Hirtelen sokan bánjuk, hogy nem, ismertük meg jobban, hogy nem beszélgettünk vele, hogy nem kérdeztük meg hogy van e szüksége segítségre. Bánjuk a véghez nem vitt dolgokat, de már hiába...
Ráadásul halál nagyon kis számba mondható "értelmesnek". Általában felelőtlenségből következő baleset, vagy egyszerűsítve valaki rosszkor volt rossz helyen...Értelmetlen és érthetetlen. Ezt még az is fokozza, ha egy olyan ember távozik közülünk, aki a társadalomaktív részvevője, aki munkájával több más ember munkáját segítí, viszi előre. Fiatal, energikus éleletet élő ember volt, nyitott a világra. Szerette az állatokat, és a munkáját. Társasági ember volt, sokat utazott.
Szinte nap mint nap találkoztam vele, és valljuk be én se ismertem Őt. Magányos volt valahol, és talán ez is oka volt a tragédiának.Rettentően kedveltem, és most csendesen próbálok visszaemlékezni rá. A mosolyára, a humorára, a kedvességére; Rá. Remélni tudom csak hogy tudta/érezte , hogy igen is szeretjük.
Legkedvesebb műszakvezetőm emlékére.