Mélypont

Úgy érzem megint elért a mélypont, a fejem is újra és egyre többet fáj. Lehet hogy megint kezdődik az igen stresszes időszakom, ráadásul egyedül érzem magam. Úgy érzem megint csak én teszek, legyen szó bármiről, és értem senki.. Pedig azt hiszem most megint nagy szükségem lenne, mert üres vagyok, és kiégett, és az új élet sarjadáshoz, kéne az az új talaj...
Buta gondolatok lepnek el, leginkább csak aludnék, hiszen álmaim szépek, és reményteliek-
A munkában sem lelem örömem, és egyáltalán nem is köt le... Fantasy világomba most nem menekülhetek, hiszen ígéretet tettem, hogy most egy hónapra leállok, megnézem mit tudok kezdeni magammal, és az életemmel nélküle...Őszintén nem sokatz, üresek a napjaim, nem tudok magammal mit kezdeni, a sok szabadidőmben csak gyötrődök...
Van olyan ember akivel szívesen tölteném ezeket az órákat/fél napokat, de sajnos rengeteg a munkája.. Sokszor beszélni sincs ideje/energiájat, amit persze megértek, de ezzel ugyan oda jutottam, magányos vagyok...
Megint csak nyüglődöm, és nem tudom, hol a vége?!

A boldogság fáj?

Furcsa dolog ez a Boldogság. Az emberek annyira vágynak rá, hajszolják akár egy életen keresztül, és mikor megvan sokszor nem is veszik észre. De mi is valójában a boldogság? Túlmenően egy bizonyos eufórikus érzeten, valójában mint megannyi érzés nehezen megfogalmazható. Sokszor hallom, ezt nem lehet leírni ezt érezni kell. De itt jön a kérdés a boldogság csak pozitív lehet?
Lehet sokan éltetek már meg hasonlót , én még nem, és ezért nem igazán tudom hogy is kezeljem a helyzetet, Fáj a boldogság...
Igen, méghozzá nem csak lelkileg érzek úgy hogy nagyon jó, és eppén talán ezért valahol rossz is, de fizikailag is fáj.. Rettentő jól érzem magam ha vele vagyok, felszabadultan és érdeklődően, de ugyan akkor tudom ez nem minden percben van/lesz így és máris fáj...
Lehet hogy a meg nem élt érzelmek okozzák ezt a "rossz szájízt"?
Elsőként persze ezt az embernek magában kell rendezni, hiszen a belső harmónia alapja a külvilág felé vetített képnek. De mi van akkor ha pont a boldogság hiányzik a belső harmóniához, igen ez egy ördögi kör. Mindenképp áldozatokat kell hoznunk,de vajon honnan tudjuk hogy az áldozathozatalnak egyáltalán van e bármi értelme? Hát igen, az elején mindenki bizakodó, és igyekszik pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de ha sokszor csalódott már az ember?Akaratlanul is kivetíti korábbi cvsalódásait, így már az elején megmérgezheti a kapcsolatot, főleg ha rossz tapasztalat miatt bizalmatlan lesz. A legnagyobb feladat egyensúlyba hozni a védekezőmechanizmusokat, mely automatikus beindul egy korábbi rossz tapasztalat kapcsán, és a az új kapcsolatba vetett optimista hozáállást. Ha ez sikerül, már az első nehéz ponton túljutottunk. Persze ez se garancia az életfogytig tartó boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatra, de egy hatalmas lépés az ahhoz vezető úton...

Az élet ismét egyedi...

A hétvégére haza jutottam, nem is csak arra, hiszen kalandos körülmények között már csütörtökön Pécsre keveredtem :)
Nagy nehezen kiküzdöttem a hétvégi szabadságot, előre megfontolt céllal azon álmodozva hogy hosszú idő után hazatérek. Csütörtökön már élvezhettem a szabadnap előnyeít, így erősen ráncolt homlokkal ültem a gép előtt és azon agyaltam hogy is jutok majdan haza, ha egyszer a mélyen tisztelt MÁV sztrájkol, és a Volán alíg indít buszt, amit indít, az is igazi országjáró busz átlagos 5 órás menetidővel.
És ekkor jött a jel; megcsörrent a mobilom. Kedves egykori lakótársam, barátom hívott , éppen már Bonyhádról, hogy megy Pécsre. Majdnem megütött a guta, le is szidtam, hogy nem szólt időben, de ekkor tanubizonyságot tett arról, milyen egy őrülten jó barát:
Visszafordult értem Pestre. :) Így nagyon kellemesen értem haza, sőt jóbarátom nálunk is aludt, azt hiszem ez csak természetes :)
A másnap a családé, és a barátnőmé volt, igazán jó beszélgetések voltak. A szombat egy kis fényképezés, mászkálással telt, és persze egy kis energia töltődéssel. A vasárnap családi átjáróház, vendégek jöttek-mentek, de ez is jó volt, valamint egy másik jóbarátommal órákat beszéltünk, furi volt, nem beszéltünk még soha telefonon, de nagyon jó volt. Vasárnap szüleim hoztak vissza Pestre. De még vasárnap ígéretet kaptam egy kellemes hétvégi programmra is , bár nem nagyon hittem/hiszek benne, de akkor még volt némi bizodalmam :)
A hétfő már ismét a munkáról, és a Pesti életről szólt. Kedden vendéget fogadtunk , de csak átmenetileg borult fel a mindennapi élet :)
Ma szerda van és amit az élet az elmúlt majdnem egy hétben adott pozitívat, ma még egy laptoppal is megkoronázta :D És egy ismerősömmet még közelebb "rugdosott" ahhoz, hogy kényszeresen kilábaljon az önmarcangoló, bezárkozó életéből. Igazi hidegzuhanyként öntötte nyakon az élet. Nagyon sajnálom, de talán ez kellett neki, amolyan sokk hatás.Remélem olyan pozitív fordulat lesz ennek következtében aminek már rég itt lenne az ideje. Tarts ki , már csak egy kicsit! :)

Vergődés

Nem igazán tudom ezt jobban körülírni, az utóbbi időszakom olyan mint mikor a lehalászott halak vergődnek a hálóba, és sajnos egyenlőre nem úgy néz ki hogy olyan ügyesek lennénk mint a Némó nyomában című mese szereplői.
Szombaton ismét baráti összeröffenés volt, bár sokan sajnos nem tudtak eljönni, illetve volt azért jó pár új arc is, őszintén nem igazán éreztem most olyan jól magam, kicsit kívülálló voltam, pedig igyekeztem asszimilálódni.
Az egyetlen pozitív mostanában hogy van kivel megbeszélnem bármi is történik velem, sokat számít, bár ettől is csak félig van helyén a lelkem.
A munka akadozik, mármint nem a teljesítmény, csak egyáltalán a munka mennyisége, és minősége. Kedvem is ingadozik, de leginkább melankólikus. Bár ma délelőtt nagyon örültem a hanvaiból feltámadni látszó kissé erőtlen de annál elszántabb napsugaraknak... De még ma is munka. És valahogy a hétvége se lelkesít, nincs semmi aminek örülni tudnék.
Illetve lenne, de az esélye hogy bekövetkezik, annyi mint.... Nem is mondom, semmi esélye...
Pedig lenne ötletem egy kellemes hétvégi programmra :P De hát nem ilyen egyszerű a dolog, másnem , marad a kockulás, meg az msn...Bár mostanában ez sem "elégít" ki..
Egyes barátaimmat is ritkán látom, ők is melóznak, csajoznak, élnek... Néha kicsit irigykedem is :D
Most is nosztalgikus hangulat fogott el, "régi" zenéket hallgatok, fotókat nézek...és persze blogot írok :)
Kicsit mostanság magamnak való lettem, kicsit bezárkóztam..HOgy indokulatlanul e? Nem hiszem... Inkább úgy vagyok vele hogy nem óhajtok több sebezhetőségi felületet biztosítani, azoknak az embereknek akik fontosak számomra, és most akár akaratlanul is megbántanának, mert annyira érzékeny vagyok..
Szétszórt vagyok, belekezdek dolgokba, de soha nem fejezem be, főleg mert nem okoz örömet, bármit is csinálok, inkább csak nyűg...
Lehet őrültség de ami most jól esne-álmodozni csak szabad-, az egy sármos pasi erős kezekkel, amint egy alapos masszázsban részesít, közbe nyugtató zene, akár még néhány nyugató illatú gyertya...
Előtte akár egy jó szauna, utánna meg valami jó kis édesság...
Szóval egy igazi nagy adag érzéki élménykielégítésre lenne szükségem :P Help!!! :D