A boldogság fáj?

Furcsa dolog ez a Boldogság. Az emberek annyira vágynak rá, hajszolják akár egy életen keresztül, és mikor megvan sokszor nem is veszik észre. De mi is valójában a boldogság? Túlmenően egy bizonyos eufórikus érzeten, valójában mint megannyi érzés nehezen megfogalmazható. Sokszor hallom, ezt nem lehet leírni ezt érezni kell. De itt jön a kérdés a boldogság csak pozitív lehet?
Lehet sokan éltetek már meg hasonlót , én még nem, és ezért nem igazán tudom hogy is kezeljem a helyzetet, Fáj a boldogság...
Igen, méghozzá nem csak lelkileg érzek úgy hogy nagyon jó, és eppén talán ezért valahol rossz is, de fizikailag is fáj.. Rettentő jól érzem magam ha vele vagyok, felszabadultan és érdeklődően, de ugyan akkor tudom ez nem minden percben van/lesz így és máris fáj...
Lehet hogy a meg nem élt érzelmek okozzák ezt a "rossz szájízt"?
Elsőként persze ezt az embernek magában kell rendezni, hiszen a belső harmónia alapja a külvilág felé vetített képnek. De mi van akkor ha pont a boldogság hiányzik a belső harmóniához, igen ez egy ördögi kör. Mindenképp áldozatokat kell hoznunk,de vajon honnan tudjuk hogy az áldozathozatalnak egyáltalán van e bármi értelme? Hát igen, az elején mindenki bizakodó, és igyekszik pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de ha sokszor csalódott már az ember?Akaratlanul is kivetíti korábbi cvsalódásait, így már az elején megmérgezheti a kapcsolatot, főleg ha rossz tapasztalat miatt bizalmatlan lesz. A legnagyobb feladat egyensúlyba hozni a védekezőmechanizmusokat, mely automatikus beindul egy korábbi rossz tapasztalat kapcsán, és a az új kapcsolatba vetett optimista hozáállást. Ha ez sikerül, már az első nehéz ponton túljutottunk. Persze ez se garancia az életfogytig tartó boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatra, de egy hatalmas lépés az ahhoz vezető úton...