Mélypont

Úgy érzem megint elért a mélypont, a fejem is újra és egyre többet fáj. Lehet hogy megint kezdődik az igen stresszes időszakom, ráadásul egyedül érzem magam. Úgy érzem megint csak én teszek, legyen szó bármiről, és értem senki.. Pedig azt hiszem most megint nagy szükségem lenne, mert üres vagyok, és kiégett, és az új élet sarjadáshoz, kéne az az új talaj...
Buta gondolatok lepnek el, leginkább csak aludnék, hiszen álmaim szépek, és reményteliek-
A munkában sem lelem örömem, és egyáltalán nem is köt le... Fantasy világomba most nem menekülhetek, hiszen ígéretet tettem, hogy most egy hónapra leállok, megnézem mit tudok kezdeni magammal, és az életemmel nélküle...Őszintén nem sokatz, üresek a napjaim, nem tudok magammal mit kezdeni, a sok szabadidőmben csak gyötrődök...
Van olyan ember akivel szívesen tölteném ezeket az órákat/fél napokat, de sajnos rengeteg a munkája.. Sokszor beszélni sincs ideje/energiájat, amit persze megértek, de ezzel ugyan oda jutottam, magányos vagyok...
Megint csak nyüglődöm, és nem tudom, hol a vége?!