Szösszenet

Újra mélyponton az egészségem, nem is commentálom, se suliba se melóba, se tanítani...Olyan mintha most írnám a saját halálos ítéletem...Katasztrófa, de még mindig nem hajolok meg...Újabb legalább 5kg mínusz, már a vajszínű nadrágom is gusztustalanul áll,olyan redők vannak rajta mint a 80as idős bácsikon és néniken, pedig a hónap elején még alig bírtam begombolni....akkor lehet hogy több is van az a mínusz...sebaj, erős vagyok és még mindig vallom, ami nem öl meg csak erősít...
megint csak tódulnak ki belőlem a szavak, kitörnek...néha csak foszlányok, és erőm sincs értelmes mondatokká formálni őket...Milyen próbatétel jöhet még?Mi a cél? Megannyi kérdés, és nem is dereng a válasz...Hol keressem? egyáltalán keressem e...Buta dolgok, megint rástresszelek, és az nem jó.... Minden fizikai fájdalmat enyhíteni tud a lelki támogatás, de már ezek a szavakat olyan szintű homály fedi, már félem hinni, remélni....Hol vagy?Igen Te, most van rád szükség...Ne várass tovább, Idő van!

Kihívások

Ünnep van- hivatalosan ma ünnepli Magyarország köztársaságának 20. évfordulóját....Bennem nincs ünnep, nem azért mert nem tisztelem a múltat, a történelmet, egyszerűen puritánabb dolgok jutnak most a fontossági sorrendem tetejére... Pihenés, bár hiába van szabad nap, nem igazán tudok pihenni...
No de mi is történt az elmúlt lassan két hétbe...Számomra a legfontosabb; meg van az OKJ-m, ezért harcoltam, küzdöttem, és igen egy újabb célt sikerült elérnem, nagyon büszke vagyok magamra, megérte a sok szenvedést,küszködést...
Közbe egy olyan munkahelyet is találtam, ahol szintén vizsgázni kellett, hogy egyáltalán bekerülhessek, mindegyik elsőre és tökéletesre sikerült, úgy érzem 210%-on sikerült felpörögnöm, és sokat segített a végső elkeseredés, a keserűség és a düh, aktiváltam minden energiatartalékomat :)
Nem mondom, hogy könnyű munka, de egy nagyon kényelmes irodában vagyok, és itt is csak telefonálni kell, a különbség csak a megkereshető összegekben különbözik :)
Egészségügyileg is mintha jobban lennék, már a 3 kiflitől se leszek rosszul, és olyan nadrágot tudtam felvenni a héten amit 3 éve vettem, nagyon jó érzés :) Jah és a csinos cipőmbe egész hét után se fájt a lábam :)
Az anyagi dolgaim még nincsenek a legjobb passzban, de látom a fényt az alagút végén, és persze teszek is, hogy fennmaradjak... És ami nagyon jól esik, hogy a nagymamám nagyon sokat segít, talán a köztünk lévő viszony is rendeződik.
Ami kicsit negatív, hogy se időm,se energiám társaságba járni, itthon meg csak magam vagyok, szóval néha igazán magányosnak érzem magam, de a tegnapi nap hosszú idő óta a legpozitívabb napommá alakult :)
Nem elég, hogy az utolsó munkanap volt a héten, de este még a "életem értelmével" is beszélgetésbe elegyedtünk, és olyan jól sikerült,hogy reggel 5kor mentem aludni :D Végre intelligensen, kötetlenül tudtam valakivel beszélni.
Abban maradtunk, hogy ma folytatjuk, őszintén;várom :)

Hétvége

Pénteken állásinterjún voltam, és valljuk be jól éreztem, hogy ez sikerült;délután csörgött a telefon :) Na jó még nincs minden rendben, hiszen a héten még részt kell vennem egy oktatáson és ha sikeresen levizsgázok, indulhat a munka. Igazi kihívásokkal teli munkának látom, és ami fontos tényleg jó fizetést lehet elérni vele,viszont ehhez újra formába kell hozni magam, nem csak fizikailag... Ez persze nemkönnyű, sőt igazán ez az első nagy kihívás számomra...
Nem nyugodtam meg, de talán hosszú távon majd ez lesz ami sikerre viszi az életem, hiszek, bízok benne.
Szombaton muszáj volt kimozdulnom, így remek programnak ígérkezett egy kis közös marketing tanulás a vizsgára.Rettentően jól éreztem magam, kezdett kihúzni a mély "depresszióból". Megalakítottuk a IKO Zokni Zrt-t és nagyszerű termékünket is piacra dobtuk: a fekete HelloKitty-s zokninkat :D És őszinte leszek, több maradt meg a fejemben, mintha egész héten napi 8 órában ezt iskolába tanultam volna!Elfáradtam, de úgy éreztem, nem voltam vele egyedül, és bevallom még éjszaka is a marketinggel álmodtam.
Reggel aztán üzenethangra ébredtem, és útjára indult az őrület.Az üzenet írója arra kért írjam meg neki mikor jön délelőtt Pestre vonat,ekkor még nem hittem.Aztán csörgött a telefon 10 körül, miszerint úton van, még ekkor sem.Talán ösztönösen tiltakozott már testem/lelkem.Kimentem az állomásra elé, de még akkor is éreztem, hogy valami nincs rendjén....szinte üres volt az utazótáskája,persze megmagyarázta...Elmentünk vásárolni néhány dolgot,de nem hagyott nyugodni az a rossz sejtelem.Hazajöttünk, és próbáltam kulturáltan beszélgetést kezdeményezni, de ebben sem változott...Aztán csak odabökte, hogy ő csak a cuccaiért jött...Nem kommentálom, a beetetést...Majd megpróbálta a maradását feltételekhez kötni,már vártam...Aztán úgy tűnt, meggondolni látszik magát,ebédeltünk egyet... De tovább játszott, majd benyögte, hogy neki haza kell mennie..Magyarázott, próbált érvelni, majd rájött hogy egyik se érv csak egy-egy semmitmondó szó/mondat..Majd sietősen vonatindulás előtt 15perccel távozott...Most itt ülök,és dühöngök, megint elérte a célját, megint felzaklatta az életem, és csak magamat okolhatom, miért engedtem be? Miért hagyom, ha tudom mindig a végét?Mindegy, egyenlőre próbálok lelkileg lenyugodni,holnap is kemény nap vár rám, és egy csomó dolgot nem tudtam ez miatt a színház miatt elvégezni :S

"Akarás"

Hát igen itt vagyok, és próbálok mindent elmesélni ami úgy tűnik fontos az elmúlt két hónapból, bár nem lesz könnyű, ahogy a helyzetem is egyik nézőpontból jobb, másikból rosszabb....
Kb. hónapja "félig" elköltöztem, értsd ez alatt, hogy mivel se pénz, se nagy autó így a nagyobb dolgok (hűtő, mosógép, bútorok) még a másik albérletben, ami lassan tarthatatlan, mert bármekkora nagy a ruhatáram, mosni csak kellene, mert lassan kifogyok :S A cicák is velem jöttek, de valaki biztosan megátkozott, 5 kiscicám halt meg rejtélyes módon, és tegnap reggelre Karamel (isten nyugosztalja) aki 1,5 éves volt és az orvosok akik egész éjszaka küzdöttek érte is megdöbbenve és értetlenül álltak az eset előtt, azt mondják talán fertőzés, talán mérgezés.... Én se értem, de itt belül most nagy az űr, és nagyon fáj, hosszú idő óta először bőgtem, nagyon sokat..
Munkaajánlatok is érkeznek, nem mondom hogy a padlás is tele velük, de azért meg-meg csörren a telefonom, szóval talán ez is elég biztató.
Október 2án volt az írásbeli része az OKJ-s vizsgámnak, szerintem sikerült, ami azért is nagy szó, mert nem nagyon tudtam rákészülni, hiszen a költözés, a gyerekek, és a pénzhiány/munkanélküliség miatt az idegeim tropára vannak. És még 16án lesz a szóbeli, ami mindjárt itt van, és erre se nagyon tudtam eddig készülni.
És be kell, hogy valljam, egyedül nem könnyű, merthogy 1,5 hónapja egyedül vagyok Sokat edződtem ezen időszak alatt, és tudom, hogy erre is képes vagyok, így is meg tudom csinálni...
És még valami, nagyon-nagy hála és köszönet mindenkinek aki segített, akár csak egy szóval, egy mosollyal vagy éppen materiálisan, vagy bárhogy, köszönöm!!!!