Szösszenet

Újra mélyponton az egészségem, nem is commentálom, se suliba se melóba, se tanítani...Olyan mintha most írnám a saját halálos ítéletem...Katasztrófa, de még mindig nem hajolok meg...Újabb legalább 5kg mínusz, már a vajszínű nadrágom is gusztustalanul áll,olyan redők vannak rajta mint a 80as idős bácsikon és néniken, pedig a hónap elején még alig bírtam begombolni....akkor lehet hogy több is van az a mínusz...sebaj, erős vagyok és még mindig vallom, ami nem öl meg csak erősít...
megint csak tódulnak ki belőlem a szavak, kitörnek...néha csak foszlányok, és erőm sincs értelmes mondatokká formálni őket...Milyen próbatétel jöhet még?Mi a cél? Megannyi kérdés, és nem is dereng a válasz...Hol keressem? egyáltalán keressem e...Buta dolgok, megint rástresszelek, és az nem jó.... Minden fizikai fájdalmat enyhíteni tud a lelki támogatás, de már ezek a szavakat olyan szintű homály fedi, már félem hinni, remélni....Hol vagy?Igen Te, most van rád szükség...Ne várass tovább, Idő van!