Aranyeső

Szavak, jelek, hangok, illatok, ízek...A világ körülöttem kivilágosodott, és újjá született, itt volt az idő a lelkem megújulására is.Remek alkalom volt erre a hétvége.Egy régen látott kedve barát jött el hozzám, és az egész hétvégét együtt töltöttük.Nagyon kellemes beszélgetések jellemezték ezt a pár napot, és persze kiszabadultunk mi is a természetbe.Hatalmas sétát tettünk a Városligetben, és persze a Gellért hegyet is meghódítottuk.Jó volt kizökkenni a bórus mindennapokból, magunkmögött hagyva a város zaját.Úgy érzem a beszélgetésekből mindketten sokat tanultunk, és remélem egy kicsit segítettük is ezáltal egymást.Gyorsan elszaladt az idő, és a vasárnap kettő óra már vészesen közeledett, de tudtuk nem lehet mindent két nap alatt megbeszélni, kielemezni, és a helyes döntés se ennyi idő alatt születik meg.Közben azért más szálon is zajlik az életem. A hét a tavaszi nagytakarítás folytatásáról szólt.És persze nem csak a porral kellett csatát vívnom, hanem a lelki endrakás kapcsán emberekkel is.A legkiemelkedőbb,bár ez is nézőpont kérdése, a szerda éjszakai maratoni csata volt. Nyertem, nem is akármilyen főnyereménnyel gazdagodtam.Magas, gusztusosan izmos, meditterrán férfi.Én má nemis számolom ez hanyadik csatánk volt tavaly évvégi megismerkedésünk óta, mondhatni viharosan zajlott a köztünk lévő kapcsolat.De a sors nem kímélt minket, újra-újra és újra kereszteződésekben hozott össze minket.Gondoltam, ha a sors ilyen kitartó, lehet én is tehetnék többet ebbe a "viszonyba".Persze csak a magam módján.És igen március 24én Gábor nevenapján, megtörni látszott a jég.Azóta ismerkedünk igazán, puhatoljuk a másikat, és élvezzük felszabadultan a másik társaságát.Nem szabunk meg előre szabályokat, és nem akarjuk egymást megváltoztatni.Nem kell kérnünk, hisz alapvető normáink sokban hasonlítanak.Egyetlen viharfelhő árnyékolja csak be ezt az idilli heelyzetet....De a tavasz sokszor viharos horderejű széljárással tarkított.... :)
Szombaton is a dunaparton sétáltunk, kézenfogva, figyelmesen, és éreztem először igazán, megnyílt, nekem...Örömtáncot járt a lelkem, őszinte boldogságot éreztem...
Vasárnap, a megbeszélt időhőz képest már 15prc telt, és igen izgultam, hol lehet..Hiányzott, ő maga, a lénye, az ölelése, a mosolya...Belémköltözött, ahogy a tavasz is...Nyílik az aranyeső...

(Nem)Szokványos Hétfő

Ismét egy hétfő, mondhatni szokványos, de még se az.Fáradtan ültem ma le, hogy valami világosabb írással is szolgáljak a kedves nagy közönségnek.Tavaszi nagy takarítás volt a mai napirenden.És valljuk be hogy a fizikai takarításon kívül, ma testi és szellemi tisztogatást is igyekeztem tartani.Mondjuk úgy,hogy volt haszna.Sok dolgot átgondoltam, ott ültem a kandalló melletti kedvenc fotelemben, és a nyitott ablakon keresztül néztem a világra, és hagytam hogy a tavasz ne csak vizuálisan, de minden hangjával, illatával is elérjen a lelkemig. Nagy szükség volt már erre is, hiszen a vész jelző nem tegnap villant fel csak ugye milyen az ember, rangsorol. Persze a fontossági sorrend nem mindig helytálló, de akkor és ott úgy hisszük ez a leghelyesebb.De idővel jó ezeket újraértékelni. Szóval ültem és merengtem abban a fél órában, amikor nem fizikailag fárasztottam magam a nagy takarítással.Nem mondom , hogy világot megváltó ötleteim támadtak, nem az nem is én lennék; de az életem elmúlt fél évét igen is új szempontból kellett megvizsgálnom, és nem voltam túlzottan boldog az eredménytől.Sőt tudomásul kellett vennem, hogy messze van még a vége, kemény évem lesz. Hogy miért? Megannyi oka van, de a legfőbb, már nem csak magamért tartozok felelősséggel, végre Öcsém is döntött, felköltözött a nagyvárosba.Régóta szerettem volna, a helyzetem is megengedte volna hogy segítsem őt, de Ő pont a mostani pillantott választotta , amikor az én életem is a legkuszább. De már nem csodálkozom, miért tenném :) Az élet mindig megtréfál, sose a sima út az amit a gép dob.No sebaj, a legnagyobb győzelmek is a legkilátástalanabb helyzetekből születnek.Szeretek küzdeni, igen, ez még mindig él bennem.Most se lesz másképp!Megint úgy érzem erőmön felül kell teljesítenem, és ez felpörget, igen a kihívások motiválnak, és most épp erre van szükségem, mert megint kezdtem elkényelmesedni.Minél több területén az életnek találom meg a magam kihívását, annál boldogabb vagyok/leszek.Érdekes lény vagyok tudom, de talán ez is az egyik ami egyedivé tesz, ez én vagyok;Zaphy.

Másvilág

Egy idézettel indítanám a mai szösszenetet, gondolkodjatok el rajta...
"Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít."
Tanulságos napok vannak a hátam mögött, de sajnos ismét az éleslátásotokra kell hagyatkozzak, hiszen amit mondani szeretnék, nem tárhatom nyers valójába elétek; de most hiszek bennetek, hogy a sorok között olvasva látjátok meg mindazt amit üzenni szeretnék nektek.
Az események láncolta mögött, mindig ott van az ok, és igen még mindig hiszem,hogy ha jó ha rossz amit átélünk, meg kell élnünk.Az élet remek lehetőséget adott nekem, büszke vagyok rá, hogy éltem vele. Remek embereket ismerhettem, és egy olyan kalandban vehettem részt, ami örök életemben egy igazán meghatározó pont lesz.Ismét igazán szépnek, kreatívak, és fontosnak éreztem magam; a sok korábbi negatív behatás ellenére is.Nem hazudok elfáradtam, de ez ismét az aktív "kreatív" munka utáni, jóleső fáradtság volt :) Na jó volt benne persze egy kevés megfázás okozta testi gyengeség is, de ez legkevésbé se tört le.Lelkes voltam, a végletekig :)
Persze , így a hitvallásom szerint nem lett volna egyensúlyban a nap, így várható volt; ha nem is vártam; valami váratlan, valami ami visszaránt újra a földre. Nem fogok csalódást okozni, bár az élet megtette a maga módján; nem váratott sokáig magára a józanodás sem.Telefon csengéssel kezdődött és krokodilkönnyekben végződött;miközben egy három órás lélek futás kerekedett.A legutálatosabb dolog számomra, az a gondolat dömping ami ilyenkor játszódik le a fejembe, és persze egyiket se tudom igazán megfogni, csak érzéseket tudok mellé társítani, és nem épp a pozitív oldalról.Persze a közelben se tol se papír, semmi ami segítene a későbbi újraértékelésben.
Most próbálom felidézni újra, de kell ez nekem, kérdem magamtól félig bölcsen...Talán igen, hisz ha nem lenne értelme, tova szállt volna, és nem gyötörne felbukkanásával óráról órára.De még mindig idő kell, hogy távolabbról és még inkább kívülről szemléljek.Idő...könnyű mondani, de türelmetlen vagyok, most még inkább.Válaszokat akarok, görcsösen; de be kell látnom most ez végképp nem segít.Elzárom őket...Ideiglenes, de nincs jobb.Mennyiszer mondom mostanság ezt, lassan tele a "tartály" a le nem zárt, de kezelhetetlen kérdésekkel;ami persze újabb kérdéseket generál...Mókuskerék...De nincs kiszállás.