2010. március 29., hétfő

Aranyeső

Szavak, jelek, hangok, illatok, ízek...A világ körülöttem kivilágosodott, és újjá született, itt volt az idő a lelkem megújulására is.Remek alkalom volt erre a hétvége.Egy régen látott kedve barát jött el hozzám, és az egész hétvégét együtt töltöttük.Nagyon kellemes beszélgetések jellemezték ezt a pár napot, és persze kiszabadultunk mi is a természetbe.Hatalmas sétát tettünk a Városligetben, és persze a Gellért hegyet is meghódítottuk.Jó volt kizökkenni a bórus mindennapokból, magunkmögött hagyva a város zaját.Úgy érzem a beszélgetésekből mindketten sokat tanultunk, és remélem egy kicsit segítettük is ezáltal egymást.Gyorsan elszaladt az idő, és a vasárnap kettő óra már vészesen közeledett, de tudtuk nem lehet mindent két nap alatt megbeszélni, kielemezni, és a helyes döntés se ennyi idő alatt születik meg.Közben azért más szálon is zajlik az életem. A hét a tavaszi nagytakarítás folytatásáról szólt.És persze nem csak a porral kellett csatát vívnom, hanem a lelki endrakás kapcsán emberekkel is.A legkiemelkedőbb,bár ez is nézőpont kérdése, a szerda éjszakai maratoni csata volt. Nyertem, nem is akármilyen főnyereménnyel gazdagodtam.Magas, gusztusosan izmos, meditterrán férfi.Én má nemis számolom ez hanyadik csatánk volt tavaly évvégi megismerkedésünk óta, mondhatni viharosan zajlott a köztünk lévő kapcsolat.De a sors nem kímélt minket, újra-újra és újra kereszteződésekben hozott össze minket.Gondoltam, ha a sors ilyen kitartó, lehet én is tehetnék többet ebbe a "viszonyba".Persze csak a magam módján.És igen március 24én Gábor nevenapján, megtörni látszott a jég.Azóta ismerkedünk igazán, puhatoljuk a másikat, és élvezzük felszabadultan a másik társaságát.Nem szabunk meg előre szabályokat, és nem akarjuk egymást megváltoztatni.Nem kell kérnünk, hisz alapvető normáink sokban hasonlítanak.Egyetlen viharfelhő árnyékolja csak be ezt az idilli heelyzetet....De a tavasz sokszor viharos horderejű széljárással tarkított.... :)
Szombaton is a dunaparton sétáltunk, kézenfogva, figyelmesen, és éreztem először igazán, megnyílt, nekem...Örömtáncot járt a lelkem, őszinte boldogságot éreztem...
Vasárnap, a megbeszélt időhőz képest már 15prc telt, és igen izgultam, hol lehet..Hiányzott, ő maga, a lénye, az ölelése, a mosolya...Belémköltözött, ahogy a tavasz is...Nyílik az aranyeső...

Nincsenek megjegyzések: