Örök téma és a NÉMASÁG

Hosszú idő telt el amióta jelentkeztem, így próbálok megint egy összegzést írni.Első és legfontosabb változás, dolgozom.Szeretem csinálni, és nagyon jó társaság verődött össze az új csapat keretében, de persze a régi-új kollégák is nagyon kedvesek.A férfiak is kezdenek körülöttem talán fogalmazhatok úgy hogy normalizálódni, de nem akarom ezt elkiabálni, mert sajnos volt bőven jövés-menés.Közelednek az ünnepek, de nagyon nem várom, valami lelki kiégést érzek most leginkább magamban, hiába érzem úgy hogy minden a legjobb úton halad, mégis valami hibádzik. Talán tudom mi, de félek önmagamnak is bevallani, mert ha rájövök, hogy tudom, akkor is én leszek a marha és semmi nem lesz jobb, így inkább magamnak is igyekszem hazudni...Tudom nem lenne szabad, de félek totális kiborulás lesz.Igen, keménynek mutatom magam, és annak is tartom magam, de valójában én is épp olyan sérülékeny vagyok, mint egy porcelánbaba.Mostanában nagyon nagy volt a hajtás, és ezáltal a nyomás is rajtam, most hogy ennek vége ugyan azt élem át amit tavaly októberbe; van időm gondolkodni és nem feltétlen szül jót. Pár napja megkértek, hogy írjak a némaságról, ezen is sokat agyaltam, és sok remek gondolat is született.l A némaság a legerőteljesebb kifejezője lehet két embernek egymás felé.Mondják a hallgatás beleegyezés, pedig nem , lehet a másik iránt érzett tiszteletünk, szeretetünk jele is.A némaság egy áldás, amikor a kifejezőeszközeink tárházát ismerhetjük meg akár újra.Nem minden a kimondott szó, sőt sokszor a kimondatlan sokkal fontosabb.Egyelőre ennyi...Szép napot mindenkinek....