Január - 2025

 Tudom, hogy ígértem , hogy gyakrabbban jelentkezem, de valljuk be , volt bennem megint egy olyan naív elképzelés - honnan jönnek ezek komolyan nem értem - , hogy majd mostmár tényleg sokkal nyugisabb lesz az életem. És tényleg , ez a legrosszabb és legjobb tulajdonságom is egyben ez a kis naív , sokszor gyermeki pozitivitás. Na de lássuk éppen mi is zajlik bennem.

Munka: Még mindig nem mondtam fel, de leglább tudom, hogy nem borsószemekért dolgozom ki a belem, az éves bónusz megéri még ezt a két hét további szenvedést. Meg , hát ugye amúgy sincs más választásom, ez az új élet ára és ennyire még soha semmiben nem voltam eltökélt mint ebben.

Pénzügyek: Ahogy írtam, pénz úton és addig se éhezünk.

Egészség : Most már közel egy hónapja mennek a rendszeres edzések itthon vagy épp letolok egy nagyobb tó kört.

Nagyon élvezem látni ahogy a testem boldog , egyre erősebb vagyok és megállíthatatlan.

Vasárnap voltunk a fiammal Redaban és soha ennyire nem élveztem a vizícsúszdázást. Végre a bennem lévő gyermek is tud élni. Vacsorázni is voltunk Manóval. 

És hogy miért is volt különleges az egész múlt hét, mert az apja elutazott Budapestre albérletet nézni.

Egy hét kettesben. Nem mondom , hogy tökéletes volt , de végre mindketten láttuk a "hamarosan" életünket.Igyekeztük kiélvezni minden pillanatot.

Végül úgy tért vissza pestről , hogy van aláírt szerződés. Hihetetlenül boldog vagyok.

Közben megtaláltuk a legmegfelelőbb gyerekvigyázót is , így biztos, hogy Manó itthon tud maradni amíg én intézem a költözést , és végre lesz egy kis én-idő, feltöltödés a barátokkal.

Nagyon éhezem erre, az biztos, hogy egy jó időre be kell majd osztani ezeket az energiákat.

Magánélet : na ez leginkább a @:_?!/85Ö=(/!+%!+%!+%/!/=%=)?_@@@

De komolyan, teljes káosz. 14 év után kilépni a párkeresési piacra egy rémálom. Nehezítő tényező, hogy ugye mindezt külföldön helyi nyelvtudás nélkül.

Az igaz , hogy itt is sok a külföldi ; török, görög, ukrán, orosz, azeri, indiai, afrikai....akik ugye nagyrész beszélnek angolul valamilyen szinten, na de azért sokszor ez ahhoz se elég hogy egy kávét rendeljenek nemhogy komoly dolgokrol beszélgetni tudjanak. És ez fontos, nekem az . Nagy leckéket kaptam párkapcsolatból , sokkal tisztábban látom mik azok a nekem is fontos értékek amiből nem engedek, legyen szó bármilyen emberi kapcsolatról.

Első hogy tudjunk kommunikálni minőségi szinten bármiről. Na itt ki is rostáltam 98%ot. Ez van, az emberek nem tudnak, akkarnak beszélgetni, időt szánni egy másik ember megismerésésre. Ha mégis valami elindul, rövid időn belül 2 dolog történik :

1. Előtör az EGO

2. Előtör az összes gyógyítatlan trauma és az összes bizonytlalnság

Ezeknek két további folyamata van, ghosting mert túl kevés vagy sok vagyok, vagy ghosting mert Ő úgy érzi nem elég hozzám.. Igazából az eredmény ugyanaz

Nem , nem egyszer történt meg az elmúlt pár hétben.

Én meg nézek ki a fejemből, hogy mi a faksz emberek, dugni elég nagyok vagytok, meg dickpi*-et küldeni , de komunikálni azt nem, ahhoz nem vagyunk felnőttek.

Hol az istenben élünk komolyan ???

 X éve se volt könnyű ismerkedni, de ami most van az egy kicsavart , groteszk , játszótér egoista, sérült játékosoknak. Tisztelet ? Őszinteség ? Nyitottság ? Megőrültél ? Hát pont a virtulás tér arctalan világában a legkönnyebb embertelennek lenni.

Likevadászat, értektelen kapcsolatok gyűjtése, pillanatyni eufória meg egy kis endorfim löket, mert az kell az EGOnak. 

Ha valaki szimpatikus , még akkor is ha csak emberileg, és esetleg felajánlod hogy fussatok össze egy kávéra, vége , nyomulos vagy , meg hát ez így korai , meg hát ugye "barátot" keres, ami lefordítom, beszéljünk aztén gyűrjünk össze egy lepedőt és ennyi. Na jó nem , lehet szó róla többször is ha jó az első. Senki nem akarja már a munkát ami kell egy párkapcsolatba, mindneki a könnyű és egyszerű részét akarja csak. 10ből 9 el is mondja pár perc után , hogy max FWB (Friends with benefit), persze előbb a benefit legyen.

Pofám leszakad. Nyilván én se az esküvőn gondolkodom jelenleg , de ez a sok felszínes ember eskü megrémít.

Ja arról a jelenségről meg nem is beszéltem még ami most dívik - vagy csak lehet én nem tudtam róla eddig - hogy fiatal 20on évesk bombáznak mindenféle ajánlattal; ami valljuk be imponál az én egomnak is, de ez csak egy pár perces gondolat . Van egy ma holnap 12éves fiam, és egyébként is miről beszélgetnénk ? Fortnite ? Vagy hogy milyen az egyetemi / koleszos élet ? Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni , hogy ez tudna bárhova vezetni.

Nyilván ott  másik véglet is , de sokkal kisebb volumenben ; 60+osok.

Nem mondom , hogy nem volt pár igazán remek pillanat egy pár emberrel, de egyelőre úgy tűnik , hogy nem teljesen vagyok én erre készen; mind az erőforrások mind a mentális állapotom tekintetében .

De megígértem magamnak , hogy kitartok még két hétig, addig van még időm kicsit ismerkedni aztán következik a fókuszváltás.

Költözés és az új munka.

Alig vároma következő heteket.

Találkozzunk februárban :)