Változások - Az álom 2.rész

Álmomban ültél az íróasztalnál gondterhelten, és kérdezted magadtól, hogy de miért teszed mindezt.

A fejed tele volt kusza gondolatokkal; ott volt a szakítás 2000ben, látttam a szíved amint meghasad, de a fejedben eldöntötted , hogy vége. Ott volt az síró kisfiú akinek a mindene voltam.

Ott volt a félelem a sok Mi lesz ha? kérdés. Rettegés attól hogy most sem fog működni, ha ezúttal is mást választok. A félelem , hogy ha ezen nem tudsz magadba túllendülni túl késő lesz és elvesztesz.

Nem akarsz elveszteni, tehát félsz megpróbálni szeretni, de ugyanakkor rettegsz , hogy elvesztesz örökre mert nem vagy elég bátor engem választani.

Ott volt a sok gyerekkori trauma, ott volt a belső gyerek aki csak azt szeretné ha szeretnék és végre ő is őszintén visszaszerethetne. Ott volt benne , hogy mennyire szeretnéd ezt elmondani, de nem tudod, mert nincsnek szavak, hogy te magad se érted mi megy benned végbe.

Láttam a beszélgetésünket, hogy sugároztam , hogy beengedtellek a világomba, hogy kinyíltam és megmutattam a sebezhető oldalam, és elhittem , hogy végre ez majd segít hogy te is megmutasd a tied.

Bizton tudom, hogy amit mondtam megrémített, eltántorított, előhozta a benned lévő megannyi bizonytalanságot.

Tudod , hogy a szótlanságoddal fájdalmat okoztál, ettől még jobban szenvedsz. A legkevésbé bántani szerettél volna. Tudom , hogy szerinted ez volt az egyetlen módja , hogy kezelni tudd az érzéseidet. Most meg ezt fegyverként használod, azt mondod magadnak, hogy te csak bántani tudsz, nem érdemled meg hogy szeressenek. Azt is érzem hogy sokkal többet gondolsz rólam, mint a valóság. Neked én vagyok az életed gyémántja, de ahhoz változni kellene, ahhoz meg kell magadat dolgozni,mert szerinted te nem vagy az én szintemen és még akkoris ott van a mi lesz ha ?

Azt hiszed bármennyire szeretsz nem fér bele az érzelem az életedbe , ahol neked rengeteg idő és tér kell önmagaddal. Neked kell a függetlenség, nem veszítheted el. Szeretnéd elmagyarázni nekem ezeket , de nem megy, nem jönnik ki a szavak. Lázadó , különc vagy és szereted ezt a feled, de ez egyre nagyobb belső konfliktust okoz.

Folyamatosan a fejeddel akarod a helyzeted megoldani, ott ragadtál a gondolataidban, túlgondolod, és nem hagyod , hogy érezz. Érezni veszélyes, azt nem szabad, legalábbis ezt hozod a múltadból.

Azt is tudom, hogy ha nem vagy jól akkor jönnek a függőségek ; játék,munka és amit láttam , egyéjszakás kalandok ahol nem kell elköteleződni, ahol nincsenek mély érzések csak egy kis extra dopamin. Az kell az egodnak, valamitől jól kell érezned magad, mert a belső munka minden csak nem kellemes.

Aztán persze másnap jön a megbánás, hisz ez csak a sötét oldalad amitől próbálsz megszabadulni.

Nem akarsz rám gondolni, de nem tudsz megszabadulni tőlem, ott vagyok az álmaidban a fantáziáidban. Láttam , hogy a képeim nézegetted.

Ott vannak azok a mély érzelmek, de azok hiába nekem szólnak; ott a múlt , ott vagyok én aki valamikor egyszer kitépte a szívedet. Aki azóta is éppúgy szenved, legtöbbször csendben a háttérben. Nem tudod, mert sose volt rá alkalmam , hogy elmondjam, pont ugyanazért amiért te se teszed, félek a visszautasítástól. Azaz csak féltem, így nem lehet élni, félelembe, legalábbis én nem szeretnék. Ahogy csendben sem. 

Én mindent megtettem, elmentem érted a falig, ennek mostmár csak te állhatsz az útjába.

De azt is láttam, hogy ezt mostmár nem halogathatod tovább, mert nem csendesedik el többet benned ez a késztetés , hogy dönts. A szíved vagy a racionalitásod és a félelmeid.

Pont az történik amit én is kértem tőled, most van itt az idő, mindent vagy semmit.

Azt is láttam, hogy vissza fogsz jönni, bocsánatot fogsz kérni, hogy megbánod amit tettél és azt hogy nem mondtad el min mész keresztül. Azt is látom , hogy mielőtt ezt megtennéd sokáig őrlödsz , hogy nem lesz e túl késő. 

Lesz valami ami átlök ezen az állapoton, egy bizonyos pillanat amikor úgy fog tűnni elvesztettél, ekkor fogsz rohanni hozzám , de vajon időben ideérsz ?

Láttam egy gyűrűt, egy menyasszonyt és egy esküvői tömeget. Nyilván nem láttam se a menyasszony se a vőlegény arcát, de nyár volt.

Ekkor felébredtem az álmomban az álomból. Öleltél, szorosan. Majd teljesen felébredtem.

A nyár végén visszanézek , hogy meglássam mi is történt.