Tunézia - Új hét, Új élmények

 Ahogy említettem az éjszaka egy rémálom volt, kb fél óránkémnt mentem a nappaliból a hálószobába remélve , hogy ott végre békén hagynak a szúnyogok és tudok egy picit aludni. Naív voltam. Emellé persze társult a gyomorom egyre növkvő robaja. Végül hajnal 5 felé feladtam és megsemmiülve a fáradtságtól , éhesen , kiballagtam a konyhába kész1teni egy nagy adag tejes kávét. Az idő európában ekkor 6 óra volt, úgyhogy anya már fennt volt; így a kávé mellé , hogy jobban teljen az idő fel is hívtam. Az idő egy kicsit felgyorsult.Mire letettük Tunéziában is hat óra lett. Hivatalosan a közeli pékség kinyitott. A hőmérséklet már ekkor közelített az elviselhetetlnehez, no persze nekem, az északon élő lánynak , aki a forró nyarat 23 fokban méri. Tudván, hogy más kultúrában vagyok igyekeztem megfelelően felöltözni - persze ahogy mondtam az időjárást se lehetett figyelmen kívül hagyni -; hosszú joga nadrág, ujjatlan edző trikó, napszemüveg, övtáska. KL azt monsta az emberek nem tolakodóak vagy tiszteletlenek , akkor se ha egy nő egyedül van. Azt hiszem ebben egy kicsit tévedett. Az utcára érve 700 méter séta várt rám. Igazán nem nagy táv, de arra nem voltam lelkileg felkészülve , hogy megbámulnak, levillognak, ledudálnak, fütyülnek utánnam... Alapvetően helyén tudom kezelni a körülöttem kiaklakuló kiváncsiságot, de meleg volt és én éhes , ezáltal nyűgös és az ingerküszöbö, igen alacsonyan.Igyekeztem belefeledkezni a zenébe és a döbbenetbe amit akörnyezetemben beállt radikális változás okozott. Egyik pillanatban csinos többszintes ház, aztán szeméttől túlzsúfolt elhagyatott telek majd omladozo vakolatlan ház hiányzó ablakok és ajtók aztán egy AUDI kerekedés... Iszonyatosan szürreális kép.Végül megérkeztem a pékségbe. Európában ha az üzlet 6kor nyit akkor az azt jelenti hatkor minden friss , a pult feltöltve és a vevő nem gyéz válogatni. Hát ez itt nemm így van. Pár termék máe lesütve, még forró de a választék minimiális. Mindegy csak legyen valami ehető. Találtam vajas croissant, remek. Vettem is belőkle kettőt. Jó magyar módjára kifordultam a boltból és el is kezdtem a papírzacskóból majszolni a forró terméket. Na ezzel megint minden tekintet magamra sikrült vonni. Sebaj, a hasam kezdett jobban lenni. Séta haza. A levegő hőmérséklete őrült módon növekedett. Gyorsan el kellett dönteni , hogy mikor megyek vásárolni; azonnal. A vésérlés előtt azonban pénzvéltót próbáltam találni; félsikerrel. Megtaláltam , de zárva volt. Persze teljesen a másik irányban mint a bolt. Sebaj. A nagy forróságban elsétáltam a bevásárlóközpontba , ahol légkondicionált előtérben majdnem kimultam. Kint 36 fok bent jó ha 20. Kellet pár perc mire összeszedtem magam.A választék hatalmas az árak otthoniak. Persze van pár dolog amit ne keress ; bármi ami disznóból készült. De elég sok az alternatíva. Virsli marhahúsból, ez lett az egyik kedvencem. A bevásárlás zökkenőmentes volt és még kártyával is tudtam fizetni, dupla öröm.Már csak a logisztikai része maradt, mert nincs az az isten , hogy én ebben a hőségben gyalog vigyek haza mindent. Sikerült fogni egy taxit. A megérkezéskor újabb döbbenet ért, a taxi óra 1.6Dínárt mutatott. Az kerlek kedves olvasó kb 200ft...jól hallod... adtam a taxisnak 20at és a döbbenettől a következő 2 perce kicsekkolt a való világból. Összeszedtem a holmikat elköszöntem - ja itt szinte senki nem beszél angolul , úgyhogy elő kellett venni a nemlétező francia tudásom - és lépteimet felgyorsítva szinte száguldottam az apartman felé. Kipakoltam és úgy döntöttem egy kicsit megpihenek.Közben persze tartottuk a kapcsolatot KL-el , hiszen estére vártam érkezését. Éppen megegyeztünk, hogy igazából az általam beígért vacsora ráér akkor is mikor hazaértünk, hívott Noi barátnőm. Miközben elcsacsogtunk egy csomó nőcis dologról a szervezetem is kellőképpen megpihent, így mégiscsak nekiálltam főzni - és milyen jól tettem -. Az idő repült, és ideje volt indulni a reptérre. Visszagondolva egy csöppet se voltam ideges vagy túlzottan izgatott. Inkább valamiféle megkönnyebüllést éreztem. Végre ez a nap is eljött. Hosszú hónapok után végre a szemébe nézhetek, végre megölelhetem, és végre átköltözünk a 3D-be. A repülőút neki kb. 1 óra volt, de a repülő 1 óra késéssel szállt fel. ez van. legalább a reptér légkondicionált. Amíg várakozni kényszerültem megittam egy kávét, ücsörögtem kint a csodálatos parkban - naplemente után, ami elég korán van, a hőmérséklet vissztés emberibe - és közben becsörgött Eszti barátnőm. Az idő ismét felgyorsult. Miután megkaptam az üzenetet , hogy landolt , végre átvette helyét az izgalom. Annyiszor képzeltem el milyen lesz, annyiszor beszéltünk róla milyen lesz, hogy az emlékek izgatottá tettek. Tökéletesre terveztem , tökéletesre terveztük. Rajtam egy fekete hosszú ruha volt, fehér hosszú berakással a melkason ami végig futott a karokon, a hajam kontyban a lábamom fehér kövekkel kirakott szandál. Mint egy felsőosztálybeli visszafogottan elegáns nő. Fura de jóleső érzés volt, nem igazán szoktam így öltözni.Álltam az érkezi oldalon és vártam, hosszú percek, 10, 20, 30... és akkor megláttam őt.. Ő nem látott engem, de a szeme keresett, kutatott... közelebb léptem és akkor meglátott, elmosolyodott ... Egymáshoz léptünk, és....Megtörtént az amit senkinek nem kívánok... Megölelt mint egy barátot, és hogy biztos legyek benne , hogy nem hallucinálok a melegtől , még meg is veregette a bal lapockámat. Biztos vagyok benne , hogy döbbenet ült ki az arcomra.A szavak elfogytak. Valami olyasmit sikerült kinyögni hogy; Szia. A következő kérdése az volt van e taxink. Tessék? Semmi , hogy vagy, örülök hogy látlak, semmi személyes....mondtam neki, hogy menjünk ki és megkérdezem a sofőrömet aki hazavitt a reptérről illetve kihozott a fogadására, hogy el tud e jönni értünk.... ha nem akkor ez egy reptér, taxi van bőven... A sófőröm nem reagélt, így pár perc után mondtam, menjünk és üljünk be egy taxiba. Az első egy transzporter szerűség volt. A sofőr kinyitotta az ajtót, először én szálltam be , átmásztam a sofőr mögé majd beszállt KL. Közénk tette a hátizsákját. Érted???? Mondanom se kell hogy mennyire szarul éreztem magam. Majd a taxiban a sofőr és ő kedélyesen elkezdtek diskurálni. Belül fortyogtam, kívül igyekeztem tartani magam. Ekkor hirtelen ötlet szállt meg, akezem a combja mellé tettem. Semmi. A kezem a combjára tettem. Semmi. A kezem a kezére tettem. Ekkor rám nézett félszegen és jő erősen rákulcsolta a kezét a kezemre. Azt hittem ez majd segít túllellnülni az előzményeken, tévedtem. A kocsi megérkezett a szálláshoz, kedvesem kiperdült az ajtón és mint aki jől végezte dolgát folytatta a diszkurzust a sofőrrel. Na ekkor már igen közel jártam ahhoz , hogy kifakadjak.De tartottam magam, és szépen kimásztam kocsiból. Mivel nemmozdult elővettem a pénztárcámat és fizettem. Nem hiszitek ell mennyi volt a taxi 100 Dínár.. megsúgom ez rengeteg... bárhova mentünk később a nyaralás alatt, volt hogy sokkkal messzebb mint a reptés maximum 20 dínárba került borravalóval együtt. Ennyit a reptéri taxik áráról. Mindegy lassan elköszöntünk a sofőrtől és elindultunk befelé a ház területére. Amí g elértünk a házig a hangulat igencsak távolságtartó maradt. Mikor az ajtóhoz értünk, próbálván oldani a feszültséget megjegyeztem, hogy amúgy megfőztem és az étel a tűzhelyen vár amennyiben éhes és enne.Eközben az ajtó kinyílt és be is csujódótt mögöttünk, hogy felfedje az egyik legnagyobb ellentmondást a napra.

Ahogy az ajtó bezárult, úgy léptünk át egyik világból a másikba. Legalábbis KL. Ahogy megfordultam , ott áll velem szembe, megragadott az ágyhoz húzott és szendevélyes csókolni kezdett. Közben pedig elfuló hangon azt magyarázta , hogy ő nem éppen a főztömre éhes. Nem hazudok, teljesen ledöbbentett a kontraszt. Megállítottam, és jeleztem, hogy bocsi de ez így nekem nem igazán működik, haza se értünk, plusz a viselkedése nem igazán ezt a helyzetet prognosztizálta.Megkértem, hogy engedjen el, szeretnék kezet mosni meg meglátogatnám az illemhelyet stb. Ő pimaszulaz öréjéra nézett és azt mondta, ok van 5 perced. És az a huncut mosloy. Végre azt a személyt láttam akit a több hónap allatt megismertem. Miközben én meglátogattam a fürdőszobát, emeberünk végigjárta a házat és persze mindenhol felkapcsolta a lámpát.. és úgy is hagyta... Mehettem utánna lekapcsolgatni. Majd visszaérve a nappaliba, ismét elkapott, de ezúttal nem eresztett. Legyünk őszinték nem is akartam én elszaladni. Csodálatos élmény volt mindkettőnknek. Sszóval miután mindketten kiengedtük a fáradtgőzt, leültünk vacsorázni. Én tudtam, hogy ez nem jó ötlet, nekem aki áltaálban 5 körül eszik utoljára. Ekkor már 11 óra is elmúlt. Evett, de láttam, nem ez lesz a kedvence. Ja tejfölös csirkepaprikás tarhonyával. Minden száraz alapanyagot itthonról vittem, plusz házi pirospaprkiát. Nem sértődtem meg. Miután befejeztük, össze szerettem volna szedni a tányérokat , hogy elmosogassak, de megelőzött. Azt mondta te főztél , én mosogatok. És így is lett. Üdítő érzés volt. Aztán még kiültünk kicsit a kertbe beszélgetni. Mondtam neki rengeteg dologról szeretnék vele komolyan beszélni, holnap. Azt mondta alig várja. Arra lettem figyelmes, milyen nyugodt vagyok mellette és hogy milyen nyugodt mellettem. Késöbb bementünk és rájöttem, hogy a terv , hogy egy ágyban alszunk. Nem tudtam mi fog történni, leguttób kb 15 éve aludtam együtt valakivel egy ágyban. Őszintén elmondtam neki, hogy mi a helyzet, és ha nem talál reggel maga mellett akkor vagy már ébren vagyok és a kertben megtalál avgy a másik szobában az ágyben. És ne vegye magára, nekem lehhet hogy ehhez idő kell. Megértette. Majd bebújtunk a közös ágyba, a karját a fejem alá tette és átölelt, mondta aludjunk. Nevettem, annak is kicsi esélye volt hogy egyáltalán egy ában tudok majd aludni vele, de hogy ebben a pozban az kizárt. Mondtam, maradjunk így egy kicsit, de ez egy így senkinek nem lesz kényelmes alvás, nekem fontos hogy mindketten pihentek legyünk , úgyhogy csak nyugodtan aludjon ahogy neki kényelmes mert én is azt fogom tenni. És így is lett. Nyugalomban telt az éjszaka és mellette ébredtem. Nem akartam felébreszteni, készítettem egy kávét és kimentem a kertbe.....

Folyt.köv....