Pillanatképek

...Fogjuk rá, hogy a mai nap már egy kicsit jobban indult, legalábbis hagulatomat tekintve. Munka ma sincs igazán, de igyekszem magam egy remek könyvel lekötni szabad óráimban. Kicsit társaság hiányom van, de majd a hétvégén pótolom, hiszen ismét baráti házibulira van kilátás. Ivászatot nem tervezek, a múlkori buli ez irányú negatív kimenetele alapján, de hiszen nem is ezért megyek, hanem a társaságért.Ma volt jelentkező cica ügyben is, tehát itt is pozitív eredményre van kilátás.
Az időjárás rettentő mogorva, de igyekszem rajta felülkerekedni, mintha érezhetően szikrára lobbant volna bennem némi energia. Hogy honnan azt sajna nem is sejtem, pedig nem ártana még belőle. Próbálok mindenben pozitivizmust fellelni, bár ez most is igazi erőfeszítés. És még azon emberekkel való kommunikáció se igazán segít, akikkel ha beszéleg , már az is nagyot dob a hangulatomon. Sajnos nagy részük, ugyanolyan unott, és depis , mint az átlag ember ebben az időben.
...Álmodtam ismét az éjszaka, érdekes álom volt megpróbálom felidézni:
...Fekszem az ágyon és bámulom a plafont, nem érzékelem a külvilágot, csak meredten bámulok. Telefon csörren ez zökkent ki igazán, ismerős a dallam... Idő még rájövök; ez az énn mobilom..Unottan nyúlok a hang irányába, majd magamelé emelem a készüléket. Ismerős név mosolyog rám a kijelzőről, döbbenet ül rám. Soha nem hívott még fel telefonon, értetelenül bámulom a nevet, félve mintha csak a képzeletem játszana velem, és félve bármelyik percben eltűnik.. Zavarodottan veszem, és beleszólni is elfelejtek.. Búgó hang köszönt a másik oldalon, lassan, és meglehetősen halkan beszél, majd félbehagyja és azután érdeklődik ott vagyok e még a vonalban...Zavaromat levetkőzni igyekvén, beleszólok... Majd folytatja, bár mintha Ő is zavarban lenne egy kicsit... Még mindig nem tudni miért hív, de élvezem.. Jó hallgatni a hangját, közbe lecsukom a szemem, és alakot ölt a képzeletemben a beszélő..Kérdez valamit... Elgondolkodom, majd ismét megdöbbenve a szituáción; Igent mondok. Kedvesen búcsuzik, majd leteszi. Én még mindig a telefont szorongatom,majd lassan eljutnak az agyamig , az elmúlt alig 2perc eseményei.- Kezdett leesni, elhívott egy kávézásra.. Készülödni kezdtem, valljuk be elég izgatottan. Nem akartam nagyestélyibe tetszelegni, hisz az nem is én lettem volna, de sportosba se éreztem volna igazán jól maga vele. Maradt a szövetnadrág, egy enyhén kivágott felső, kis kabátka és cipő. Nagyon enyhe smink. Életembe először nem voltam késésbe, de még is folyamataosan indulhatnékom volt, nem tudtam ellenállni, elviharoztam... Át a városon, szinte suhantam, eredmény, túl korán értem oda.. Nem akartam, hogy tudja így a környéken sétáltam, de nehezen ment az idő. 10percel az idő előtt odasétáltam a találkozóként megbeszélt helyre. Már ott állt, és láttam örül , hogy nem késtem. Üdvözlés, pusziváltás. Majd benyitott a kávézóba. Hagyta hogy én válasszam az asztalt, ez fura volt, és jóleső. Leültünk, a kabátok a fogasra kerültek (segített levenni; igazi lovag ) ... Rendeltünk, persze nem csak kávét.. Előkerült a cigaretta is , tüzet nyújtott. Feszült voltam, még mindig álomnak tűnt az egész, nem igazán tudtam önmagam lenni... Mosolygott, mosolyogtam. Imádom a mosolyát -futott át bennem. Megérkeztem a kávéköltemények, üditők, és a nasi. A beszélgetés is megindult, bár elég felületesen... Tetszett a zavar amit az arcán láttam, ez oldótt fel igazán.. Belemelegedtünk, és néha félhangos nevetések is szűrödtek már ki asztalunktól...Nagyon jól éreztem magam, csak az a mélyről jövő gondolat nem hagyott igazán , hogy mitől e változás.. Úgy éreztem akar valamit, és vártam mikor rukkol elő vele.. De ez még váratott magára. Sétálni invitált.. Kicsit fura volt, hiszen én voltam otthon..Fel is tettem a kérdést mi szél hozta vidékre? A válasz már megszokottab volt:-Nem tudom;éreztem hogy jönnöm kell.. Csendesen sétáltunk, majd eszembe jutott egy általan nagyon szeretett hely, amiről úgy gondoltam neki is gtetszeni fog: a papkert,. Arra felé vettük az irányt, még mindig minimális volt a kommunikáció, de ez most nem volt zavaró. Odaértünk és láttam a kíváncsiságot a szemében. Az ódon udvar falait borostyán borította, és az udvar tele öreg fákkal.. A csoda hogy nem járt arra egy teremtett lélek sem.Élveztük a hely szellemét. Talátunk egy szép faragott padot leültünk egymással szembe, lovaglóülésbe mint a gyerekek.Beszélgettünk, és valljuk be izott a levegő. De a "kisülés" még váratott magára.Csípősre fordult közbe az idő, észrese vettük, és ránk esteledett.Felállt, és mögémült, és hátulról átölelt, és figyelte mind az én, mind saját magában fellépő visszajelzéseket. Nem szavakat, inkább apró biológiai jeleket... Csak pozitívat kapott, legalábbis abból ítélve, hogy ölelése erősödött.Mellkasára tettem a fejem, és hallgattam boldogan kalapáló végtelen nagy szívét." Felébredtem, és soha ne óhajtottanm ennyire még visszaaludni... Boldog voltam, így is hogy nem tudtam, csak sejteni mertem mi jött volna ezek után...

Film

...Az életem lassan egy filmre hasonlít. Hogy melyik műfajt találtam meg magamnak, hát ez egy amolyan egyveleg; van benne komédia, tragédia, egy kis burleszk, némi fantasy ill. sci-fi, néhol horror, és néha dráma. De nem is a műfaj a fontos, hanem az a szomorú tény hogy lassan olyan vagyok mint a nézők a moziban, lassan én is csak kívülállóként figyelem saját életem, kezdem úgy érezni, hogy csak sodródok az árral, és minél inkább próbálok bárminemű úszásra hasonlító kapálódzást, annál gyorsabban akar ez a folyó elnyelni.
Reggelente fülembe szálldóso dallamokkal, melyet az egyik leghallgatottabb rádió szolgáltat, indulok neki a rám váró napnak. A buszon ülve suhan melettem a világ mint egy röpke film képkockái, annyi ismeretlen arc, de próbálom kizárni őket, legalább ilyenkor a saját gondolataimba merülni. De csak 3röpke megálló, és leszállok...kis séta és már a belépőkártya megszokottan unott csipogását haloom ahogy belépek a nagy barna kapun.-
Majd mosolygos arcok próbálnak kizökkenteni gondolataim már gyárszerű zakatolásából, ha nekik nem sikerül, majd fenn kapom feletteseimtől az áldást, és ha valami csoda folytán tőlük se, akkor is még ott marad az ügyfelek igen széles köre.
De ma még ők se tolonganak, hat óra múlt és 5 emberrel beszéltem.Eredmény:ismét lüktet a fejem, lehangolt vagyok, és a munkamorálom egyenlő a mínusz végtelennel.
És hogy mi az ami még ezen is ronthat? Igen van ilyen is!
Lejárt az előfizetésem az én kicsi fantasy játékomhoz :(
És már most is hiányoznak a barátaim, de sajna most anyagi akadálya van a hosszabításnak.
Az egészségem mostanában kielégítő, nem tapasztalok benne romlást, inkább a lelkem "zabálódik" fel...Most is csak önmagam árnyékaként lézengek, miközben megannyi borús gondolat kering bennem. Leginkább a rajzfilmek balekjaként ábrázolt figuráira hasonlítok, akik fejük felett egy esőfelhővel , orrukat lógatva ballagnak, hogy hova, még ők se tudják...
Kedves szüleim is tegnap másfélórával érkezésük előtt értesítettek, hogy meglátogatnak...
Kicsit legalább beszélgettünk, nem sokáig maradtak...Aztán a megszokott pihenőnapi otthoni sürgés-forgás;főzés, mosás takarítás, és egy kis játék, hogy oldódjak, bár ez mostanába itt sem 100%os.
Néha jó a magány, és jó ha magunknak éljük meg a velünk történő eseményeket, de most kiabálnék, kiabálnék, hogy mimdenki hallja, hogy itt vagyok... De nincs erőm kiáltani..Vagy talán nem akarok másokat terhelni? Vagy csak tudom nem érdekelne érdemben senkit... Marad megint az írás, ez az én vígaszom, mentsváram----Az én filmem, velem az összes főszerepben, a rendezői székből lassan kitúrva, de játszom, és játszom, mégha néha a függöny legördülésének előszelét is érzem.-

A szex hatásai

Tudom furcsa a címválasztás, de ne aggódjatok nem fogok az utolsó kéjkcsepp összetételéig elmenni.
Napom óta feszült voltam, nem találtam a helyem a világban, még a magaméban sem, és nemtudtam mi az oka.Érzelmi/érzéki ember vagyok, szeretem az élvezeteket , de nemtarto magam ezek rabjának. Ha jól esik valami csinálja az ember. De az pl. eszembe se jutott az elmúlt kb. 4 hétben, hogy "emberi" gyengeségem fog így helyrerántani.
Hát igen ma elkapott a szenvedély, és azóta mintha kicseréltek volna.
Rájöttem, hogy az elfojtottt vágyak, és ki nem élt viselkedés, tett oyan megtörté és élettelenné.
Hogy a mostani dellirium meddig tart azt nem tudom, számoltam vele, hogy ez megint csak átmeneti felívelés lesz, és aztán még meredekebb az alászállás.
De ez most életmentő volt.
Kérdés legközelebb is ideér a megoldás az utolsó percben, vagy mártírként, vagy éppen rátartiként inkább feláldozom magam?
Még nem tudom, de most inkább élvezetem a pozitiv érzéseket, melyek szétáradva testemben mozgóstják a teljes belső energiáim :)

Fáradtság

Gondoltam ma is írok valami nagyon okosat, de rettentően fáradt vagyok. A mai 12óra felért egy hét munkával. Kimerült vagyok, bár még tervbe van véve, egy kis éjszakai játék, bár nem tudom mi lesz belőle.
De valami pozitívat is kellene írnom, bár ez sem könnyű a jelen helyzetben. Lassan beköltözök a munkahelyemre, mert kár haza mennem (amúgy is csak két sarokra lakom).
De nem csak én vagyok fáradt, körülöttem körös körül unott arcok... Csak az újak lelkesek, de majd ez is elmúlik..
Mély depresszió, beszürkülés, és fáradtság telepedett ránk, és egy falatnyi friss fuvallatért kiáltunk...
Hát ez nem túl pozitív..
Egészségi álllapotomis igencsak súrolja a kritikus pontt, amit lassan napi 1 doboz cigivel rontok, a rosszabbnál is tovább...
De erre jelen pillabatban is csak egy idézet jut eszembe: "..how life like tragedys..."
De ez nem tragédia, ezért nem is szomorít el, mer elszomorodni sincs igazából erőm...Hiányzik egy ölelés, mint mindig... De helyette mai is marad a szeretetpótló: Fagyi :)
Szép álmokat mindenkinek!

Érzések

Hát akkor most megkövetem magam, és ontom magamból a szót, fogtok ti még sírni hogy hagyjam abba....
A mai megszólalásom ismét egy rendhagyó írás lesz. A téma az érzésekről. érzelmekről fog szolni, ami sokunk számára igazán homályos folt(bevallom néha nekem is :) )
Ma csak a pozitív érzésekről akartam írni, de már most az elején rájöttem, hogy nincs pozitív vagy negatív. Hisz minden nézőpont kérdése, gondolom ezen nincs mit magyarázni elég ha belegonodolsz bátor olvasó.
Rengeteg érzés kavarog bennem nap mint nap, melyeket talán feleslegesen, megpróbálok kategorizálni. De ez szinte lehetetlen. Olyan ember vagyok akinek életfeltétele az érzelemvilág. Szeretek adni, és nem csak mondom. Szeretek mosolyt csalni az emberek arcára, még akkor is ha ezt csak akkor érem el ha hülyét csinálok magamból :)
Lelkemet kitárva járok, és mindenki vehet "belőlem", szívesen adom...
Mindenkit szeretek nincs kivétel. :) És ha még viszonozzák is az maga a tökély.
Lehet hogy a magán életem nem tökéletes, de a barátaim annál inkább, és büszke vagyok rájuk, és hálás amiért vannak.
Néha nem tudok különbséget tenni szeretet és szeretet között. De talán nem is kell. Nagy a szívem sokan beleférnek :)
Azt viszont meg kell hagyni, hogy nem állom meg szó nélkül ha valaki bántani akar.
De térjünk vissza a pozitív érzelmekre.
Mi a különbség ha valaki szerelmes, vagy ha valaki rettentően szeret valakit?
Főleg ha mindkét esetben ellenkezőnemű "egyedről" van szó?
Vagy ez néha átfedésben van, vagy esetleg megegyezik, esetleg az utóbbiból egyenesen következik az előbbi...
Megannyi kérdés. Talán nincs a világon még egy olyan téma ami önmagából kiindulva ennyi újabb nyitott kérdést szülne.
Boldogság, ez még számora is leírhatatlan érzés, sokféle képp körülírhatnám, de nem teszem ha érzed fel fogod ismerni. :)
Az ölelés hatalma felér a világ minden kincsével, ne felejtsük minden adandó alkalommal megölelni szeretteinket. És még valami mindig mondjuk ki az érzéseinket , soha nem lehet tudni, lesz e még lehetőségünk elmondani . Nem válik ettől elcsépelté hidd el:Szeretlek!

Visszatérés

Hát sziasztok, ismét itt.
Hosszú idő telt tudom, de már tudom azt hogy van akinek hiányzom, akit tényleg érdekel hogy mi van velem, és szívesen, vagy éppen velem együtt szomorkodva olvassa ezeket a néha csak párszavas sorokat amik ebbe a blogba kerülnek.
Probálok valami értelmesen felépített összegzést írni, de nem ígérhetem így az elején, hogy ez sikerülni is fog.
Cicáim: Boldogan jelenthetem ki az összes cicám egészséges, másfél hónap és közel 100E forint után. A pénzt nem azért említem, hogy felvágja, vagy azért mert sajnáltam tőlük, csak ha valaki állat tartásba vág, ne felejtse az anyagi felelősséget se.
Az életem, a lelkem:
Hát igen na ezt már nehezebb összefoglalni, de igyekszem.Írtam hogy hónapja felborult körülöttem minden, ide értve boldogságot, nyugtot, és sok nevetést adó fantasy világom, és lelkem mélyén úgy éreztem elárultak.
Nos a helyzet változott, és kezdenek a dolgok úgy alakulni, hogy ismét tudok hova fordulni, ha kell egy kis jókedv. A banda ismét nagyszázalékában összeállt, és ennek nagyon örül az én kis szívem. Jó látni őket,örülnek egymás örömének, és sírnak veled ha baj van. Kívánni se tudnék szebbet/jobbat mint ilyen barátokat amilyenek nekem vannak. Most értettem, meg igazán hogy több igaz barátom van mint amennyiről valaha is álmodhattam volna. Nagyon igyekeszem megbecsülni mindőjüket, és szeretném itt megragadni az alkalmat hogy megüzenjem:Musuh, Thiryon, Elektro köszönöm hogy vagytok nekem.
És ha már itt tartok, akkor megemlítem, hogy lehet irigykedni, akkor fantasztikus partyt tartottunk a hétvégén, hogy a mesék heted-hét országra szólo vígadalmai a mienk bokájáig se ért volna.Igaz most először (és utoljára), kicsit én is túllőttem a célon, azzal az isteni bóditó nedüvel amit gyűjtőnéven alkoholnak nevezünk. De hát ilyen is kell néha, különben elfelejti az ember hol is a határ.
Egyéb emberi kapcsolatok:
Érdekes továbbra is megmaradt, hogy igazán férfiakkal tudok pillanatok alatt szót érteni. És rettentő gyorsan megnyílnak nekem, és amikor ezt Ők is észreveszik, meglepődnek rajta. Rettentő hogy bármiről el lehet/tudunk beszélgetni. Nincsenek tabuk. Néha úgy érzem túlértékelnek, mert igen persze jól esik az a bizalom, amit kapok azáltal, hogy millió titkukat osztják meg velem, de még is én nem adhatok nekik szinte semmit, a hallgatásomon, és a meghallgatáson kívül. Vagy ez ennyire hiányozna a világból, a párkapcsolataokból. Vag yegész más az oka , hogy egymással nem , de egy kivülállóval minden titkunk megosztjuk? Szégyellenék magunkat, vagy nem tartjuk, társunk/párunk/barátunk elég érettnek ahhoz, hogy ezt vele osszuk meg először és csak vele. Azt már tapasztaltam, hogy a baráti társaságok összejöveteleken, (pl. kanbuli), már nem amódon rivalizálnak,m hogy szaftos történeteket mesélnek,nem már ciki ilyenekről beszélni, és valljuk be lassan nincs is miről, hisz a nők vették át a csábító szerepet, és ők döntenek a párkapcsolat további sorsárol, és azon belül a férfi szerepéről. Változik a világ, szoktam volt erre mondani. És ha valamit igazán akarsz úgyis eléred, de 50% forod van ha nő vagy :D
Ismét jól elkalandoztam, de remélem senkit nem untattam, most mennem kell, de most már sűrübben leszek :)