Gondoltam ma is írok valami nagyon okosat, de rettentően fáradt vagyok. A mai 12óra felért egy hét munkával. Kimerült vagyok, bár még tervbe van véve, egy kis éjszakai játék, bár nem tudom mi lesz belőle.
De valami pozitívat is kellene írnom, bár ez sem könnyű a jelen helyzetben. Lassan beköltözök a munkahelyemre, mert kár haza mennem (amúgy is csak két sarokra lakom).
De nem csak én vagyok fáradt, körülöttem körös körül unott arcok... Csak az újak lelkesek, de majd ez is elmúlik..
Mély depresszió, beszürkülés, és fáradtság telepedett ránk, és egy falatnyi friss fuvallatért kiáltunk...
Hát ez nem túl pozitív..
Egészségi álllapotomis igencsak súrolja a kritikus pontt, amit lassan napi 1 doboz cigivel rontok, a rosszabbnál is tovább...
De erre jelen pillabatban is csak egy idézet jut eszembe: "..how life like tragedys..."
De ez nem tragédia, ezért nem is szomorít el, mer elszomorodni sincs igazából erőm...Hiányzik egy ölelés, mint mindig... De helyette mai is marad a szeretetpótló: Fagyi :)
Szép álmokat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése