A számok hatalma

Nem kezdtem numerológiai elmélyüléseket, nem, eszembe se jutott...
Tudjátok közeledik 5dike, életemben a fizetés napja. Hát az öröm nem váratott holnapig, már ma megpróbálta boldoggá tenni kicsiny napom, nem sikerült.
Mindig , amikor várom, hogy most , igen most talán egy kicsit plussz is belefér majd, lesz annyi hogy most ne csak a kötelezőkre jusson...akkor mindig tasli az élettől...
Most is ez a helyzet, amikor várom a megszabadító fellélegzést, akkor fojt igazán meg az érzés, mely valahol a gyomrom és a torkom között szilvásgombóc nagyságú golyóként jár fel és le, és amelytől a legkevésbé a boldogság, vagy éppen lazulás jut eszembe.
No de volt ez még így se , szokás mondani, mindenesetre ennyit a "kellemes" ünnepekről :(
Amúgy is kemény év van mögöttünk, titkon reméltem, hogy talán évvégére jut egy kis csoda...
Várat még magára....

Szösszenet

Hát talán most alkalmas az idő egy kis hétvégi-hételeji eszmegyaloglásra, mert ahhoz fáradt vagyok hogy futkossanak a gondolataim:)
Hétvége: Murphy, csak nem jött össze semmi amit terveztem, de lesz ez még így se, nem csüggedek, talán , még nincs itt a megfelelő időpont :D
( De jó már tudom derűsen látni az elmúlt napokat :D )
A hétfő az katasztrofális volt, eljutottam ahhoz a ponthoz, ami negyedévente visszatér , olyan szinten felgyülemlett bennem a feszültség, és a negatívumok, hogy már csak egy szikrára vártam, hogy robbanjak... Természetesen, megkaptam az utolsó lökést.. Na miután így indult a hétfő reggel. lépésről lépésre kaptam a nyakamba a nap folyamán, végül meggyötörten, kimerülten megadtam magam az ágynak, remélve a holnap majd másképp zenél...
Jött, visszatarthatatlanul dübörgött a kedd, de csak szürke hétköznap kerekedett belőle.
És ma már majdnem vége a hétnek, -legalábbis nekem, hisz holnap van a hét utolsó munkanapja- és bevallom a kedvem nagyon rossz, és az idő alig telik itt a munkahelyen.
És akkor megláttam az előző postomhoz hozzáfűzött megjegyzést. Bevallom fülig ért a szám, és megint fantáziám kezdett dolgozni :) És remélhetőleg ez ad annyi lendületet, hogy éjfélig, amíg itt vagyok, ne golyózzam be teljesen :)
Más:
Tegnap találtunk egy nagyon tündéri szürke-fehér kiscicát , lányzó és kb 6hónapos lehet, tudom, hogy nálam ez már beteges, de nem tudtam elmenni melette, így újabb lakóval bővültünk, bár szeretnék neki szerető gazdit találni, hiszen neki is ez lenne a legjobb, nálunk már akkora a létszám, hogy le se merem írni... De hát a szívem csak az övék :)

Elhavazva...

Hát, megfogadva kedves állandó olvasóm tanácsát korán mentem aludni-persze saját mértékkel korán-.
Nem tudom, hogy álmodtam e valami szépen, vagy kevésbé szépet, mert sajnos a fáradtság győzött és ájultan aludtam egész éjszaka. Hát a tegnapi nap hozott hideget-meleget, ahogy a mai is pedig még dél sincs :S
Hetek óta tervezek egy kis lazítást , -értsd ez alatt , hogy egy kellemesen eltöltött két óra egy jó kávé/tea, és egy kellemes barát társaságában- de hát ez nehezebben akar összejönni , mint egy találkozó a pápával :S
De ez még csak-csak , de azt amikor játszadoznak velem, azt gyűlölöm. Lehet velem "játszani", partner vagyok sok mindenbe, de amikor meghozzák a kedvem valamihez, majd ócska módon leráz....na mindegy jön még kutyára úthenger...
Na késöbb még írok, de úszok a melóba :)

Szóáradat

Ismét álmodtam, és megint mint az őrült keresem-kutatom a lehetséges jelentés tartalmakat, Néztem én már álmos könyvet, nagy álomfejtő guruk hasonló álmokra tett magyarázatát, de most úgy érzem még jobban összekavarodtam :D
Azt mondják a szakemberek, két nagy csoportja van az álmoknak-bárhogy is gondolkodtam, más kategória nekem se jutott eszembe- a vágyálom, és a rémálom.
Az az igazi kellemetlenség ha az ember még maga se tudja, vajon ezt az álmot vágyta vagy félte?!
És velem most ez történt, ugyan egyszerű, és talán közömbös álomnak tűnik elmesélem:
/persze azért mert azt mondják ha beszélsz róla nem történik meg :D/
Kicsi vendéglőbe toppantam, ahol már várt rám egy ismerős férfiú, hisz megbeszélt találkozóra érkeztem, tőlem szokatlanul , megkésve.
A vendéglő belső termében találtam rá. Üdvözöltem, majd sűrű elnézések közepette a mosdó felé indultam kezet mosni, amikor egy külső kis asztalnál édesanyám pillantottam meg csodálkozva.
Nem mehettem el szó nélkül mellette?! Átöleltem, és rövid csevej indult közöttünk, melyben fény derült arra, hogy nem egyedül vagyok az étteremben. Természetesen édesanyámat útbaigazítottam az asztalhoz, de én előtte még eredeti szándékomat véghezvíve a mosdóba mentem. Mire visszaértem az asztalhoz, édesanyám gyermeki kacajjal nevetgél, ahogy kávépartnerem is. Majd zene csendült fel, és felérte édesanyámat táncolni. dermedten álltam az asztalnál....
Ébredés...
Amit sikerült megtudnom a tánc maga meg nem élt vágyakat jelent, ami akár igaz is lehet, sajnos év vége van , és pörgés, sajnos a magánéletre most nem jut annyi idő, mint amennyi kellene..
Zenét hallani :csábítás...na nem mondod, amelyik nőbe nincs ilyen az ...szóval érted :D
Hogy anyu is ott volt na erre nincs épp eszű magyarázat, és hogy miért táncolt!!
Nem is töprengem már rajta mert begolyózom :D
Amúgy minden szép, főleg mikor a férfi ""szakik" el akarják veled hitetni, te kis tudatlan "háziasszonyka" hogy ők a szakemberek, és olyan maszlaggal próbálnak megetetni, amit már 10évesen se hittem volna, azóta meg szakmai tudásom, is lett mellé. Szóval kinnt jártak ma nálunk digitális tv szerelők, és amit előadtak az siralmas volt, de az elején belementem a játékba, így még édesebb volt látni az arcukon mikor kiderült, sajnos én jobban értek hozzá, persze nekik sajnos, mert így nem lehetett a megszokott "mesével" jönni, és azért volt annyi eszük , hogy rájöttek nem az előző kiszállósoktól ragadt rám :D
Megint más, tudtátok hogy a hal nemcsak egészséges de biindítja a nemi hormonokat:D Nem nevetni,és csak akkor halat enni ha partner is van :D
na jó megyek vissza dolgozni, így is megint hosszú vagyok :D
Pussz mindenkinek :)

Agymenés

Sziasztok Kedves olvasók!

Ismét itt az idő, hogy irogassak, de megint úgyérzem, hogy lehet maszlag lesz csak az egész.
Annyira kiírnék magamból mindent, mégis oly nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, kifejezéseket, képeket, hangulatokat. Mostanság megint sokat olvasok, egy kedves barátnőm jóvoltából hozzájutottam néhány Szilvási könyvhöz, és őszintén élvezem ezeket a nem rendhagyó történeteket.
A játékot most kicsit offra raktam, ennek egyik oka hogy rettentően megsértettek, és annál nincs is rosszabb , mint ha egy sértett bikába akár a legapróbb dologgal is belekötsz, így most kerülöm a konfliktus helyzeteteket, illetve minden energiámmal a munkámnak igyekszem élni, létezni, amivel meg nem azt a maradék kis életet a cicáim szívják el, de értük bármit.
Nem vagyok nagy szerencsejátékos, de napok óta álmodom, hogy nagyobb pénz nyereményhez jutok, így lottót adtam fel, rám nem jellemző módon :)
Mit lehet tudni, egy próbát meg ért, hátha tényleg a végzet képi megjelenése volt az álmaimban :D
Az egészségem köszönöm istenik, persze leszámítva az ilyenkor szokásos tüszi-tüszi-t, és a 40fokos lakásba, két dunnyha alatt is fázom mert tél van feelinget :D
Sokat gondolkodom azon, hogy többet kellene kimozdulnom, voltam múlt héten moziba és istenien szórakoztam, így arra gondoltam, most hétvégén meg kellene ejteni mondjuk egy Tropicáriumot, mert hogy idestova 6éve élek itt Budapesten, de még nem jutottam el (shy)
Gondoltam az állatkertre is , de azt hiszem, ahhoz én már fagyoszent vagyok :D
Vagy esetleg, és nem nevetni, elmenni valami jó kis füstös kocsmában, és egy istenit dartsozni/billiardozni :P
Jah tényleg azzal még nem is dicsekedtem, hogy augusztus óta nem dohányzom :D Gratula nekem :)
De így hogy üvölt a nem mondom meg melyik rádió fülembe, a bugi bele is költözött a lábamba, ugyan egy-két héten belül bisztos megyek ropni, hisz nagyon kedves barátom, és fiam :D (fogadott fiam), nekem csak Bolhazsák szülinapját ünnepeljük, remélem legalább úgy mint tavaly :D
Igazi táncolos buli volt, nagyon jól éreztem magam :)Amúgy azt hiszem a régi életemből, ez hiányzik a legjobban, a töménytelen tánc. Amikopr még otthon laktam, mindig azt mondták, ráérsz még ezzel, még fiatal vagy, türelem. Aztán elköltöztem, önálló életet kezdtem, társas életet, itt meg már ugye mások kerültek prioritásba, így az elmúlt időbe meg már ezért nem tudtam eljutni, meghát a társ hiánya, nincs aki jönne velem:(
Bár Bolhazsákék, igazán jó partnerek, de hát ők is dolgoznak, nekik is fel kell nőniük/fel kellett, és ezaz ami olyan rossz :(
Na de ezen sajnos nem én fogok változtatni, de majd egyszer talán valaki :)
Na le is lövöm magam, mert már megint össze-vissza szövegelek :D
Jó éjt nektek :)

Egészséges erotika

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy az én korosztályom, hol és hogyan szórakozik. És mivel a szórakozáshoz hozzátartozik az ismerkedés, párkapcsolat megteremtése, vagy akár az alkalmi kapcsolatok kialakulása, az is megfordult a fejemben, hogy a sok egésznap dolgozó ember ezt hogy oldja meg.
Emlékszem mikor még a netes ismerkedés-párkereső oldalak- nagyon új dolognak számított, de már a már úgy érzem elcsépelt, és nem igazán eredményes megoldás a fent említett dologra.
A webes felületeket a méltán hírhedt swingers klubbok váltották fel,illetve ezek online megfelelői a swingers társkeresők; de úgy érzem ezt is lecsengett.
Nem régiben jártam egy igazi táncolós szórakozóhelyen, de vén tyúknak éreztem magam, pedig még csak 25vagyok,
Azon is elméláztam, hogy a nagy baráti társaságokban jól működő, bemutatom, a haverom haverját, se minden esetben a legjobb megoldás.
De akkor mit tegyünk, és mit ne.
Számomra például a munkahelyem mindig tabu téma volt párválasztás szempontjából, talán azért, mert szerintem abszolút szét kell választani a munkát és a magánéletet.Mondjuk az egy cégnél, de külön telephelyen való munka talán még kivitelezhető lenne, de igazán erre se volt még példa, elég egy informatikus egy párkapcsolatba, az meg ugye én vagyok :)
De akkor hol és milyen formában bukkanhatunk rá a lehetőségek végtelen tárára.
Moziba ugye nem nagyon érdemes egyedül beülni, ahogy egy bárba se igazán, legalábbis női szemmel.Fizetni ezekért , mint szolgáltatás pedig legkevésbé vezet hosszútávú, stabil kapcsolathoz.
Igazi tuti helyet nem tudok mondnai, még mindig a szórakozóhelyek változatos felkeresése tűnik a legjobbnak, azt hiszem.
És mi van ha nem hosszútávú kapcsolatra vágyunk, csak egy kis gyengéd erotikára?
Mi van az egyre jobban terjedő websexxel? Igen van ilyen is , webcamerán zajlanak az események, hiszen az informatika fejlődésével, az meberek mind jobban elkényelmesedtek, így már a peepshowig se nagyon mennek el, sőt ezekkel a kukkolókkal szembem sokszor egy kis könnyed beszélgetés után, bárminemű fizetés nélkül is juthat a szorakozni vágyó értékes és izgalmas pillanatokhoz. Pl. Sokszor hellottam már hogy, ismert nagylélekszámú publikus chat szerveren összeismerkednek az emberek, és hát ebből kötetlenül bármi alakulhat.
Persze, ha annyira optimális az eset akár még IRL is lehet bármi belőle, bár ezek az emberek sokszor függővé válnak, és az életben a valóságban, már ugyanez nem biztos hogy örömet okoz nekik. Bár van akinek ez csak ténylegesen csak hangulat megalapozásához ad kezdő lökést, és aztán továbblépés iránt is érez motivációt.
Mondjuk ez a fajta megoldás, gondolom azoknak okoz leginkább örömet, akik vizuális típusúak, hiszen a látványra épít; bár manapság mikrofon is társítható a videóhívásokhoz, mely a hangokra fogékonyakra is megteszi hatását.
Kérdés ez mennyire veszélyes, vagy egészséges, milyen hosszútávú hatásai vannak.
Őszinte leszek, a randizás se veszélytelen, ahogy más akár webes, vagy fórumos, vagy éppen sms alapú ismerkedés; de ha nem vagyunk bátrak, ha nem teszümnk próbát , mit is várunk?!
Így én azt mondom hajrá mindenki, amit szem, száj, test kölcsönösen kíván, azt adjátok meg neki! :P

„A tárgyak mindig pótolhatóak ,az emberek kevésbé.”

Itt az ősz, lassan a tél, könyörtelenül, és hirtelen hült le az idő. A levelek is azonnyomban elságurltak,ahogy a naptárban megjelent a szeptember szó. Sűrűn esik most már nap közben is, ritka a napsütés, de ezeken a napokon mindig eszembe idéződik az az agusztusi hétvége.
Már hetekkel korábban beindult a szerveződés, egy amolyan kiscsapatos-nagybaráti vizparti főzögetős hétvégi összeruccanásra. Hadd ne mondjam az alap volt , hogy aki tavaly eljött most se akarta kihagyni, de hát nem könnyű ennyi ember igényeinek megfelelni. Azért huszonnégyőnknek sikerült. Igaz volt aki csak egy napot tudott lenni, de akkor is ott voltunk, együtt , és én akkor úgy éreztem, nekem ez nagyon sokat jelent, nem tévedtem, hiszen mint diavetitőben a szines képek, jelennek meg előttem most is azok az emberek, az arcok, illatok, ízek, szinek...
Igazi beszélgetős-mulatós társaság vagyunk, akik mindenképpen számítanak egymásnak Lehet szentimentális vagyok, de ez manapság, nem mindennapos dolog, sajnos. Azt viszont tudom,hogy szeretném, ha ezek az emberek boldogok lennének mindig :)
Persze a csodálatos hétvége után várt a munka, mely egyre kevésbé nyújtja azt számomra, mait szívesen, örömmel csinálnék. De az az igazság, hogy még mindig keresem a helyem, és amíg nincs meg, addig elvagyok.
Közben idén is születtek kiscicáim, akik már egészen nagyok is lettek közben, bár sajnos még most is vannak olyanok , akiknek nem sikerült szerető gazdit találni, illetve van két kisifjonc, akiknek ugyan szerető gazdit sikerült találni, csak éppen felelőset nem , így haza kellett menekíteni őket, sajnos ezt se én se ők, nem igazán jól viselték, úgyhogy cicapszichológusnak álltam :)
A nosztalgiázás, és a cicuspátyolgatás, gazdileresés közepette, vendégem is akadt, ráadásul egy régen látott szívemnek kedves időszakhoz köthető férfi látogatott meg. Illletve útja keresztezte lakhelyem :)
Nem tagadom, nagyon örültem neki, hisz a mai napig kedves nekem.De azt hiszem ez viszont is így van, hiszen visszautazása előtt is eljött hozzám.
Bulizásra, vagy más jellegű kimozdulásra sajna , most nem nagyon jutott időm, de egy másik nagyon kedves barátom, -bár számomra olyan , mintha a fiam lenne- nem sokára születésnapját ünnepli, azt hiszem arra tartogatom, a teljes kikapcsolódást. Tavaly is nagyon jól éreztem vele/velük(baráti társaság) magam, és biztos vagyok benne idén se lesz kevesebb a dolog :)
És hát a végére maradt a közelmúltban váratlanul bekövetkezett tragédia: Isten nyugosztalja csoportvezetőmet, aki 39. évesen szivrohamban elhalálozott..
A tiszteletére álljon itt e néhány sor:
"A semmi az ember mértékegysége, mert az ember csak a pillanatban él, mely nyomtalanul elmúlik, elmúlik, mint a test, elmúlik, mintha sose lett volna." Bagi Iván

A párkapcsolat mibenlétje

Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van, teljes.
Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja
önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki nem saját maga.
Megakadályozza az embert abban, hogy saját maga lehessen. És ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan
mélyről kötelező, mint a nemek között. A nemek viszonyában csak az a tökéletesen megnyugtató,
ha az ember találkozik szembejövő önmagával, elindul egy rejtett világ felé, és a feleúton megtalálja önmagát,
mint aki közeledőben van onnan,találkozik és egyesül vele. Az ember csak önmagával egyesül teljesen szabadon,
csak önmagának szolgáltatja ki magát teljesen, mert csak önmagától nem fél. Csak annak adja magát az ember teljesen,
akitől nem fél, ezért annak, aki onnan túlról jön, az embernek magának kell lennie. Minden egyéb odaadás részleges.
Minden egyes egyesülés alkalmával marad a lényben belül egy rejtett őrség, felfegyverezve kirohanásra és ölelésre
készen, tudja, hogy nem szolgáltathatja ki magát maradéktalanul. Van benne félelem, gyengeség, óvatosság,
elővigyázat, tartózkodás, gát, fal, merevség, távolság, szakadék. És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és
falak épülnek titkon,megkeményedik a sejt, ott elkezd minden üvegesedni és törni, ott van az erő: a szilárd és
az erős a halálé, a puha és a gyenge az életé, ahogy Lao-ce mondja: a gyenge legyőzi az erőset, a lágy legyőzi
a keményet,mindenki tudja a földön, de senki se mer eszerint tenni...

Hamvas Béla -Fák (részlet)

Nyári összefoglaló

Tudom régen nem írtam, de hát az élet nem mindig hoz tiszta helyzeteket, és csak reménykedni tudtam az adott események pozitív alakulásában/végkifejletében. Na de igyekszem most már konkrétumokkal szolgálni.
A nyár fele már igen eltelt de a szabadság még várat magára, bár már nem sokat hiszen augusztus 8-10ig ismét vár minket a balaton part, azon belül is Siófok. Igen hasonlóan a tavalyi nagy bulihoz idén is össszejövünk páran, hogy egy kis italozás, grillezés és beszélgetés melett eltölsük ezt a kellemes hétvégét. Szóval erre készülödöm, és szervezem folyamatosan, ami legalább lefoglalja felesleges energiáim. :) Bár mostanában abból sincs sok felesleges, hiszem a meló is pörög ezerrel, versenykiírás van, hajtani kell. Meg amúgy is.
A családi életem is változatos, föleg gyermekeimet nézve (még mindig a cicáim), ugyan is három nagy lányom meglepett engem, hoztak nekem sok-sok kiscicát, úgyhogy lassan állatkertre hasonlít a lakás, de nagyon imádom őket. Bár most 27én volt a legnagyobb alom 8hetes, szóval eljött az idő az eéválásra, ami mindig örömteli, és fájó dolog egyszerre, de hát ez az élet rendje.
Nagyon kedves Ex lakótársam, és barátnője, ha minden igaz mire ezeket a sorokat írom már férj és feleseég, és ez úton is gratulálok nekik, és irigylem őket hogy így megtalálták, mind testi, mind lelki párjukat ebben a nagy világrengetegben, és őszintén kívánom, hogy a boldogság kék madara örökkön az övék legyen :)
Én is jól érzem magam mostanában "virtuális" bőrömben, a dolgok a lehető legjobb mederben haladnak, újra együtt játszok a barátaimmal, ami pontosan azt jelenti, hogy a játék ismét az élvezet, pihenés, a felüdülést jelenti számomra, ráadásul olyan bizalommal tiszteltek meg, ami mindnképp lelki folyamataimra igen pozitívan hatott.
Minden naposan alakul, ami meg árnyoldalát mutatja, abban is hiszek hogy a nap alőbb-utóbb előbújik, viszont sajnos , eljutottam, oda, hogy most bezárkóztam kicsit, és inkább csendesen figyelem a környezetemben zajló eseményeket, szereplőket, és várok..hogy mire? Amikor bekövetkezik, már tudni fogom :)
re,élem egy kicsit kielégítettem azokat az embereket, akik, felnéznek néha ide, és az sokszor bohókás,, sokszor követhetetlen,vagy éppen borús írásaimat olvassák.

Katasztrófa

A tegnapi napot életem legszörnyűbb napjaként éltem meg. Kezdődött azzal hogy a mobilomon megjelenő sms nem igazán arról adott tudomást, amit a havi munkám tükrözött, s melyet én átutalásként vártam. Le voltam bénulva teljesen, és ez az alap tompaság az egész napomra kihatott. Őszinte leszek élni se volt kedvem ezek után, nem hogy dolgozni jönni. De vágytam a társaságra, és tudtam vár az üzemorvosi móka, de valahogy nem lett jobb :( Híába húztuk- halasztottuk csak be kellett jönni Csepelre, A munka morálom a nem régiben sztrájkoló Mávosokéval ért fel, és hát csak el telt a nap. Gondoltam majd otthon-kis naív-vár ha más nem is pár kedves szó. Hát minden várt csak az nem :( Gondoltam na majd egy jó kis film...hát ezt benéztem, már csak egy igazi romantikus film kellett a szakadékba lökéshez. A film végén az egyetlen gondolatom az volt: Semmi értelme a létemnek! Bőgtem, azt hiszem rámfért.
Most jobb-e? A helyzet nem, de most már nem érdekel hogy értelmes e az életem, vagyok, és levegőt veszek, aztán talán lassan felépülök. Még egy kis hit maradt...

Mennyei pokol

Hát újra itt vagyok. Megannyiszor próbáltam szabadulni, de nem megy, valahogy mindig itt kötök ki. Hasonlóan valami szenvedélybetegséghez, nekem írnom kell, kiírni magamból azt ami ott belül folytogat. Elmondani, elmesélni nem lehet, és nincs is benne annyi lehetőség mint a leírt szövegben.
A lényeg azonban változatlan , itt vagyok, és írok. A cím minddig meghatározója egy írásnak, most sincs ez másképp. Az elmúlt két-három hetemet tudnám eme puritán szóösszetétellel jellemezni.
Érzelmi káosz honol kicsiny szívembe, sőt most már azt is állíthatom bizton lelkem romokban hever, pedig ennek pont nem így kellene lennie.
Az utóbbi időben rengeteg időt fordítottam kikapcsolodással. Sőt annak megannyi válfajával,voltam táncolni, billiárdozni, egy kávé melett hosszasan beszélgetni, barátozni és barátnőzni. Kezdett visszatérni belém az élet, a remek társaságban meg csak úgy repült az idő, és virágzott a lelkem.
Sőt még a játékos is újra előbújt belőlem, mert hogy egykoron mindenem volt a játék. De itt ne a legóra, vagy a játékteremre tessenek gondolni, inkább baráti póker, vagy darts, vagy egyéb furmányos szituációfüggő, mulattató elfoglaltságra.Mondjuk egy olyan egyén mint én , aki egyáltalán nem egy fotóalkat :) pozól mint egy sztár, vagy éppen a fényképező másik oldaláról próbálja rávenni játszópartnerét hasonlóakra :)
De persze megannyi lehetőség van csak a társaság, és a fantázia szab határt.
És amikor már te magad is hiszed, hogy minden jól van...akkor eszedbe jutataják , hogy a világ akkor jó ha egyensúlyban van..és hát te most sok jót kaptál, azt megint kompenzálni kell...
És eltűnt a cicám :(
Vasárnap óta nem talál haza, pedig tűvé tettem érte mindent, plakátolok, és keresem, a neten is mindenhova feltettem, de nincs híre, megszakad a szívem...Miért? Ő semmiről nem tehet...
Már félek a jótol, mert félem hogy újabb értelmetlen rossz követi majd..hát lehet így élni?
Mindenképpen nehezen. De persze tudom nem csak belőlem áll a világ. Mindenkinek megvan a keresztje, vagy a félelme... Üzenem nektek kitartás, van még ami ezen a földön megéri a küzdelmet, ha más nem is, ilyen a :SZERELEM!

Tavasz-Szerelem

Tudni szeretnéd azt, hogy mi a szerelem?
Hát ha leülsz és figyelsz, én elmondom neked.

A szerelem egy madár, minek szárnyalni kell.
És azt senki nem tudja, hogy merre visz el.
Csak az biztos, hogy szépen, lassan sodorva
Lehet a menyországba vagy éppen a pokolba.

Azt hallottam, hogy az életben csak egyszer van,
De az tart mindvégig az életben, a holtodiglan.
Ebben a korod, etnikai hovatartozásod nem számít,
Mert ez az egyetlen dolog, mit ember nem irányít.

És erre csak is egy egyszerű válasz van, hogy miért,
A szerelem az emberért, az ember a szerelemért él.

Tavasz :)

Itt a tavasz , és most nem csak az időjárásra gondolok. Megjött a megújulás ideje, a kivirágzás, akár az újrakezdésé. Persze az se hátrány, hogy reggel tényleg arra ébredek , hogy a hasamra süt a nap :) Örömmel nyitom ki az ablakokat, éppúgy ahogy kitárom szívem-lelkem...
Elég volt a szürke és komor télből, itt van minden színével, és jókedvével az április .
Bár még Ő is szeszélyes, de lassan győzedelmeskedik a szánkat mosolyra görbítő jóidő :)
Ki, igen ki a szabadba, ordítja a belsőm! És mindenkinek ezt javaslom, élvezzük együtt a természet ébredését , épp úgy ahogy a saját lelkünk-testünkét.
Valahogy nálam is előkerülnek lassan a szekrényből a nyári rucik, és igen a pasik is készülnek, már látom a lehúzott ablakú autókat...Lassan eltűnnek a kabátok, és előkerülnek a szandik, szoknyák, rövidnacik... És talán nem sokára a fürdőrucik!
És meg lehet kezdeni a tervezgetést a nyaralást illetően, sőt aki nagyon biztosra akar menni az már az előfoglalást is intézheti.
Én is már az "álmodozás" szakaszában tartok, az legalább feldob :)
Valami jó kis tengerparti helyre vágyom, de nem akarok zsúfolt, nagy nyüzsgő helyet, inkább valami hangulatos kis tengerparti akár halászfalut :)
Selce; igen régóta vágyom vissza boldogságom igaz bölcsőjébe, és nem soha nem felejtem az ott töltött időt. Talán idén.....sóhaj..., de semiképp nem mondok le az elképzelésről, hogy visszatérek.

Mélypont

Úgy érzem megint elért a mélypont, a fejem is újra és egyre többet fáj. Lehet hogy megint kezdődik az igen stresszes időszakom, ráadásul egyedül érzem magam. Úgy érzem megint csak én teszek, legyen szó bármiről, és értem senki.. Pedig azt hiszem most megint nagy szükségem lenne, mert üres vagyok, és kiégett, és az új élet sarjadáshoz, kéne az az új talaj...
Buta gondolatok lepnek el, leginkább csak aludnék, hiszen álmaim szépek, és reményteliek-
A munkában sem lelem örömem, és egyáltalán nem is köt le... Fantasy világomba most nem menekülhetek, hiszen ígéretet tettem, hogy most egy hónapra leállok, megnézem mit tudok kezdeni magammal, és az életemmel nélküle...Őszintén nem sokatz, üresek a napjaim, nem tudok magammal mit kezdeni, a sok szabadidőmben csak gyötrődök...
Van olyan ember akivel szívesen tölteném ezeket az órákat/fél napokat, de sajnos rengeteg a munkája.. Sokszor beszélni sincs ideje/energiájat, amit persze megértek, de ezzel ugyan oda jutottam, magányos vagyok...
Megint csak nyüglődöm, és nem tudom, hol a vége?!

A boldogság fáj?

Furcsa dolog ez a Boldogság. Az emberek annyira vágynak rá, hajszolják akár egy életen keresztül, és mikor megvan sokszor nem is veszik észre. De mi is valójában a boldogság? Túlmenően egy bizonyos eufórikus érzeten, valójában mint megannyi érzés nehezen megfogalmazható. Sokszor hallom, ezt nem lehet leírni ezt érezni kell. De itt jön a kérdés a boldogság csak pozitív lehet?
Lehet sokan éltetek már meg hasonlót , én még nem, és ezért nem igazán tudom hogy is kezeljem a helyzetet, Fáj a boldogság...
Igen, méghozzá nem csak lelkileg érzek úgy hogy nagyon jó, és eppén talán ezért valahol rossz is, de fizikailag is fáj.. Rettentő jól érzem magam ha vele vagyok, felszabadultan és érdeklődően, de ugyan akkor tudom ez nem minden percben van/lesz így és máris fáj...
Lehet hogy a meg nem élt érzelmek okozzák ezt a "rossz szájízt"?
Elsőként persze ezt az embernek magában kell rendezni, hiszen a belső harmónia alapja a külvilág felé vetített képnek. De mi van akkor ha pont a boldogság hiányzik a belső harmóniához, igen ez egy ördögi kör. Mindenképp áldozatokat kell hoznunk,de vajon honnan tudjuk hogy az áldozathozatalnak egyáltalán van e bármi értelme? Hát igen, az elején mindenki bizakodó, és igyekszik pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de ha sokszor csalódott már az ember?Akaratlanul is kivetíti korábbi cvsalódásait, így már az elején megmérgezheti a kapcsolatot, főleg ha rossz tapasztalat miatt bizalmatlan lesz. A legnagyobb feladat egyensúlyba hozni a védekezőmechanizmusokat, mely automatikus beindul egy korábbi rossz tapasztalat kapcsán, és a az új kapcsolatba vetett optimista hozáállást. Ha ez sikerül, már az első nehéz ponton túljutottunk. Persze ez se garancia az életfogytig tartó boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatra, de egy hatalmas lépés az ahhoz vezető úton...

Az élet ismét egyedi...

A hétvégére haza jutottam, nem is csak arra, hiszen kalandos körülmények között már csütörtökön Pécsre keveredtem :)
Nagy nehezen kiküzdöttem a hétvégi szabadságot, előre megfontolt céllal azon álmodozva hogy hosszú idő után hazatérek. Csütörtökön már élvezhettem a szabadnap előnyeít, így erősen ráncolt homlokkal ültem a gép előtt és azon agyaltam hogy is jutok majdan haza, ha egyszer a mélyen tisztelt MÁV sztrájkol, és a Volán alíg indít buszt, amit indít, az is igazi országjáró busz átlagos 5 órás menetidővel.
És ekkor jött a jel; megcsörrent a mobilom. Kedves egykori lakótársam, barátom hívott , éppen már Bonyhádról, hogy megy Pécsre. Majdnem megütött a guta, le is szidtam, hogy nem szólt időben, de ekkor tanubizonyságot tett arról, milyen egy őrülten jó barát:
Visszafordult értem Pestre. :) Így nagyon kellemesen értem haza, sőt jóbarátom nálunk is aludt, azt hiszem ez csak természetes :)
A másnap a családé, és a barátnőmé volt, igazán jó beszélgetések voltak. A szombat egy kis fényképezés, mászkálással telt, és persze egy kis energia töltődéssel. A vasárnap családi átjáróház, vendégek jöttek-mentek, de ez is jó volt, valamint egy másik jóbarátommal órákat beszéltünk, furi volt, nem beszéltünk még soha telefonon, de nagyon jó volt. Vasárnap szüleim hoztak vissza Pestre. De még vasárnap ígéretet kaptam egy kellemes hétvégi programmra is , bár nem nagyon hittem/hiszek benne, de akkor még volt némi bizodalmam :)
A hétfő már ismét a munkáról, és a Pesti életről szólt. Kedden vendéget fogadtunk , de csak átmenetileg borult fel a mindennapi élet :)
Ma szerda van és amit az élet az elmúlt majdnem egy hétben adott pozitívat, ma még egy laptoppal is megkoronázta :D És egy ismerősömmet még közelebb "rugdosott" ahhoz, hogy kényszeresen kilábaljon az önmarcangoló, bezárkozó életéből. Igazi hidegzuhanyként öntötte nyakon az élet. Nagyon sajnálom, de talán ez kellett neki, amolyan sokk hatás.Remélem olyan pozitív fordulat lesz ennek következtében aminek már rég itt lenne az ideje. Tarts ki , már csak egy kicsit! :)

Vergődés

Nem igazán tudom ezt jobban körülírni, az utóbbi időszakom olyan mint mikor a lehalászott halak vergődnek a hálóba, és sajnos egyenlőre nem úgy néz ki hogy olyan ügyesek lennénk mint a Némó nyomában című mese szereplői.
Szombaton ismét baráti összeröffenés volt, bár sokan sajnos nem tudtak eljönni, illetve volt azért jó pár új arc is, őszintén nem igazán éreztem most olyan jól magam, kicsit kívülálló voltam, pedig igyekeztem asszimilálódni.
Az egyetlen pozitív mostanában hogy van kivel megbeszélnem bármi is történik velem, sokat számít, bár ettől is csak félig van helyén a lelkem.
A munka akadozik, mármint nem a teljesítmény, csak egyáltalán a munka mennyisége, és minősége. Kedvem is ingadozik, de leginkább melankólikus. Bár ma délelőtt nagyon örültem a hanvaiból feltámadni látszó kissé erőtlen de annál elszántabb napsugaraknak... De még ma is munka. És valahogy a hétvége se lelkesít, nincs semmi aminek örülni tudnék.
Illetve lenne, de az esélye hogy bekövetkezik, annyi mint.... Nem is mondom, semmi esélye...
Pedig lenne ötletem egy kellemes hétvégi programmra :P De hát nem ilyen egyszerű a dolog, másnem , marad a kockulás, meg az msn...Bár mostanában ez sem "elégít" ki..
Egyes barátaimmat is ritkán látom, ők is melóznak, csajoznak, élnek... Néha kicsit irigykedem is :D
Most is nosztalgikus hangulat fogott el, "régi" zenéket hallgatok, fotókat nézek...és persze blogot írok :)
Kicsit mostanság magamnak való lettem, kicsit bezárkóztam..HOgy indokulatlanul e? Nem hiszem... Inkább úgy vagyok vele hogy nem óhajtok több sebezhetőségi felületet biztosítani, azoknak az embereknek akik fontosak számomra, és most akár akaratlanul is megbántanának, mert annyira érzékeny vagyok..
Szétszórt vagyok, belekezdek dolgokba, de soha nem fejezem be, főleg mert nem okoz örömet, bármit is csinálok, inkább csak nyűg...
Lehet őrültség de ami most jól esne-álmodozni csak szabad-, az egy sármos pasi erős kezekkel, amint egy alapos masszázsban részesít, közbe nyugtató zene, akár még néhány nyugató illatú gyertya...
Előtte akár egy jó szauna, utánna meg valami jó kis édesság...
Szóval egy igazi nagy adag érzéki élménykielégítésre lenne szükségem :P Help!!! :D

Munka-munka-munka

Furcsa ilyen sok kihagyás után ismét belemerülni a munkába. Nem is azért mert sok lenne, egyszerűen a környezet, hát igen nem az otthoni, amit az utóbbi időbe megszohattam. És hát az hogy ismét beosztáshoz kell igazodnom, nem tehetem bármikor azt amihez éppen kedvem van.
Megint érzem a stressz, és a nyomást, ismét mindenki a csoportom munkáját figyeli árgus szemekkel. Ráadásul a folyamatos cégen belüli átszerveződések sem könnyítenek a helyzeten, lassan azt se tudom, hogy én még itt dolgozom e , vagy már nem is :)
Telnek a napok, de igazán nem történik semmi, sablonként élek. Persze a lakás nyújtotta előnyöket azóta is nagyon élvezem. Ahogy a cicáim is :)
Mostanában megint "nagy étvágyam" van kommunikációs téren, de nem könnyű kielégíteni.
Kevés ember tud igazi partner lenni.
Azon gondolkodtam lehet ismét nekifutok valami felsőoktatási intézménynek, de még nem igazán tudom, mit is szeretnék. Illetve vannak elképzeléseim, de ebbe az átalakított felsőoktatásba nehéz megtalálni mi is az ami fedné az elképzeléseim.
Ráadásul ha meló melett akarok tanulni, akkor sajnos az anyagiakra is kell figyelnem.
De ez még néhány álmatlan órámba biztosan belekerül :)
26-án klán buli, a legkedvesebb arcokkal a világon :) És tuti hogy ott leszek. Legalább egy kis kizökkenés a mindennapokból :)

Új év-Ó év

Hát ismét hosszú hallgatás után, igyekszem beszámolni az eseményekről, illetve azon nagy történésekről amik fontosnak számítanak/számítottak.
Az első és legfontosabb, hogy túlvagyoka költözésen. Csodálatos a lakás, nagyon csendes , zöldövezetben elhelyezkeső, tágas igazi otthon. Hatalmas -az érzékeimet, ls testemet- kényeztető kádas megoldású fürdőszoba, egy tágas napalli, egy kisebb vendég- és dühöngőszoba :) , és egy minden igényt kielégítő konyha, és egy melegséget sugárzó előtér. A cserék kandalló mely igazi kuriózum fantasztikusan meleggé, a nagy ablakok pedig igazán fényessé teszik. A gyerekek (cicáim) is rettentően élvezik.Lassan egy hónapja lakunk ott , de a tulaj még egyszer sem zaklatott, fantasztikus érzés.
A költözés is gyorsan zajlott, segítség akadt bőven. És itt szeretnék mindjárt alkalmat is ragadni, hogy mindenkinek megköszönjem:Áki, Enderu, Tücsök, Kani köszönöm nektek, és legalább eggyel jövök :)
Szóval autót is szereztek nekünk, pakoló ember is volt bőven, kaja és pia is volt bőven :) És persze a hangulat is folyamatosan a tetőfokon volt.
A pakolás másnap már annyira nem, de hát ez van :)
Sajnos nem minden jut pontos időrendbe eszembe, de igyekszem mindent megemlíteni.
Elhívtak egy rettentő jó szülinapra az Irish Cat Pub*-ba. Rettentő régen éreztem ennnyire jól magam. Úgy meg lettem táncoltatatva, mint már évek óta nem. Igazi partneremre akadtam tánc téren ;) Jó érzés volt hogy mindenki irigykedve nézte mennyire jól érezzük magunk.
Remélem lesz még sok ilyen.
A december nagy része igazán pihenéssel telt, betegszabin voltam otthon.És Szentestére ez igazán tetőzött, azt hittem "belehalok" olyan szinten voltam influenzás. De hát a sok tea ismét túllendített. :)
Az ünnepek viszonylag átjáróházként teltek, de mi nem utaztunk sehova. Nem is hiányzott igazán. Jó volt az ágyba dögleni és tévézni :)
A szilveszter is csendesen telt, bár utolsó pillanatos házibulinak indult, de aztán mindenki a párjára szavazott :)
Most január van, ismét a meló, és az ügyfelek.A munkalékkör most is jó, a közvetlen környezetemben dolgozók változatlan jókedvel látnak el :)
A folytatás meg jön magától....