Másvilág

Egy idézettel indítanám a mai szösszenetet, gondolkodjatok el rajta...
"Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít."
Tanulságos napok vannak a hátam mögött, de sajnos ismét az éleslátásotokra kell hagyatkozzak, hiszen amit mondani szeretnék, nem tárhatom nyers valójába elétek; de most hiszek bennetek, hogy a sorok között olvasva látjátok meg mindazt amit üzenni szeretnék nektek.
Az események láncolta mögött, mindig ott van az ok, és igen még mindig hiszem,hogy ha jó ha rossz amit átélünk, meg kell élnünk.Az élet remek lehetőséget adott nekem, büszke vagyok rá, hogy éltem vele. Remek embereket ismerhettem, és egy olyan kalandban vehettem részt, ami örök életemben egy igazán meghatározó pont lesz.Ismét igazán szépnek, kreatívak, és fontosnak éreztem magam; a sok korábbi negatív behatás ellenére is.Nem hazudok elfáradtam, de ez ismét az aktív "kreatív" munka utáni, jóleső fáradtság volt :) Na jó volt benne persze egy kevés megfázás okozta testi gyengeség is, de ez legkevésbé se tört le.Lelkes voltam, a végletekig :)
Persze , így a hitvallásom szerint nem lett volna egyensúlyban a nap, így várható volt; ha nem is vártam; valami váratlan, valami ami visszaránt újra a földre. Nem fogok csalódást okozni, bár az élet megtette a maga módján; nem váratott sokáig magára a józanodás sem.Telefon csengéssel kezdődött és krokodilkönnyekben végződött;miközben egy három órás lélek futás kerekedett.A legutálatosabb dolog számomra, az a gondolat dömping ami ilyenkor játszódik le a fejembe, és persze egyiket se tudom igazán megfogni, csak érzéseket tudok mellé társítani, és nem épp a pozitív oldalról.Persze a közelben se tol se papír, semmi ami segítene a későbbi újraértékelésben.
Most próbálom felidézni újra, de kell ez nekem, kérdem magamtól félig bölcsen...Talán igen, hisz ha nem lenne értelme, tova szállt volna, és nem gyötörne felbukkanásával óráról órára.De még mindig idő kell, hogy távolabbról és még inkább kívülről szemléljek.Idő...könnyű mondani, de türelmetlen vagyok, most még inkább.Válaszokat akarok, görcsösen; de be kell látnom most ez végképp nem segít.Elzárom őket...Ideiglenes, de nincs jobb.Mennyiszer mondom mostanság ezt, lassan tele a "tartály" a le nem zárt, de kezelhetetlen kérdésekkel;ami persze újabb kérdéseket generál...Mókuskerék...De nincs kiszállás.