Mit is mondjak....

Elég nehéz megfogalmaznom az elmúlt pár napot.Ízekkel, hangokkal, színekkel, és még kitudja mivel könnyen le tudnám írni..na de szavakkal átadni, ez az igazi kihívás.
Voltam fodrásznál, ismét gyönyörű fekete vagyok :D Jó érzéssel töltött el az eredményem a tükörből hosszú órák alatt bontakozottt ki. Persze az új frizurához új holmik is járnak. Némi csincsi fehérnemű :D Persze az is tetszett, hogy a múlt hónaphoz képest megint egy mérettel kisebb kellett :D
Amikor önbizalomtól telve, a vásárlásban megfáradva beültem ebédelni ismét megindultak a gondolataim....
MIlyen jó is nekem, megvan mindenem, amire vágyok, amit óhajtok szinte azonnal teljesül, és mégis milyen üres vagyok, és boldogtalan...
A leki szegénységemet, földi javakkal próbálom kompenzálni...Ettől szomorú lettem...
De hála istennek nem tartott sokáig ez megkeseredés, az ebéd isteni volt :D
Aztán irány haza, és persze mivel időmből bőven telt, mentem is az én felhőtlenül boldognak hitt fantasy világomba :)
De most valahogy ez sem hozott enyhülést a lelkemre, egészen késő estig, amikor is a búcsúszkodásom fülledt erotikába fulladt....
Nem mondom, hogy nem esett jól, sőt igenis ki vagyok éhezve, és akár hiszitek akár nem nem kimondottan a szexre magára, inkább a társaságára, hogy vele legyek, sőt per pillanat az is igen kielégítő volt, hogy beszélgettünk...
A beszélgetés pedig érdekes fordulatot vett, kiderült, hogy ő is szívesen lenne velem, és töltene velem időt, és neki is hiányzik egy forró ölelés, egy kis szeretet, és persze ami ezzel jár...
Persze rettentő jót aludtam, vétek volt felébredni, de hát ma is jönni kellett dolgozni.
Ő ma nincs, elutazott egy kis hétvégi kikapcsolódásra, jól teszi :D
Egy dolog bánt, úgy éreztem már nem függök a lényétől, és ma ismét rádöbbentem, hogy ez mennyire nem így van, rettentően hiányzik, remélem siet vissza, és valahol remélem, neki is hiányzok :D

Számvetés

Mennyi minden megindítója lehet egy remek kis vihar ?! Tegnap este hatalmas vihar tombolt, 10kor végeztem a melóhelyemen, úgy hogy hazafelé kijutott belőle bőven. Kisgyermeki csodálattal néztem az égen cikázó megannyi villám játékát. Csodálatos látvány volt, a szomszédos ember arcán rémület ült ki. Nem értettem miért félt annyira?Közben szólt a zene, és a gondolataim ide-oda sodródtak, nagyon élveztem.Majd egy kérdés kezdett visszhangozni a fejembe:És te miért szerettél, mit szerettél bennem.... Nehezen megválaszolható kérdés, és eleve negatívan hatott rám a kérdés múltidejűsége. Azért gondoltam hátha jobb lesz ha ezt a kérdést is meg válaszolom, amolyan na már erre is tudom a választ.Csak gyűltek és gyűltek a a válaszok, és egyre újabbak és újabbak tűntek elő. Néha megjelent melléjük egy-egy kép, élmény ami vagy mosolyra vagy szomorúságra hangolt pillanatok alatt. Érdekes volt ahogy tombolt a vihar, tombolt a lelkem, a zene dübörgött a fülemben, és azonkaptam magam, hogy pityergek...
Mostanában sokszor kapom magam azon, hogy elérzékenyülök, és sokkal érzékenyebben reagálok dolgokra, lehet ez ember, egy kép, vagy egy mozdulat...Néha nem értem magam, a szervezetem reakcióit. Tényleg időt kellene fordítanom magamra, de ebben a rohanó világban igen nehéz ez. Szeretnék minden erőmmel változtatni, de folyamatosan akadályokba ütközök. Nem mondom , hogy ez rossz, hiszen az akadályok edzik az embert, és nemesítik a lelket. De néha nehéz újabb fogáspontot találni hogy újra lendületet tudjak venni, jó lenne egy stabil , szerető társ aki mellettem van, és ahelyett hogy megnehezítené az életem, már azzal hogy nem akadályoz legalább ő , egy kicsit lendítene rajtam....

Éjszaka...

Tegnap este megint a szokásos vita és vezsekedés a játékom miatt, de már nem érdekel...És persze a szokásos te soha semmit nem teszel ha itthon vagy, mert a hétvégén is.....Persze agyamba a pupa rögtön felszaladt a szó hallatán:HÉTVÉGÉN? Könyörgöm dolgoztam, ráadásul éjszakás voltam, azért elmosogattam, mostam, és azért a gyerekek elllátása sem két perc, de hát ezek csak természetes dolgok...Bevallom elgurult a gyógyszerem rendesen, és nőhöz nem méltóan üvölteni kezdtem, igen ingerülten...Majd hirtelem, megvilágosás:szemberöhögtem :D Rájöttem nem , ezt főleg nem érdemli meg hogy én rajta idegeskedjek :) Vállat vontam, és visszaültem játszani ...
Ő álomba morogta magát, de azért még félszemmel/féléberen csak folyton belém próbált kötni, melyekre egy-egy mosoly volt a válaszom...
Sokáig játszottam, de sajnos a kitűzött céltegyenlőre nem sikerült véghez vinnem , győzött a fáradtságom... Legalább is azt hittem. Fejem landolt a párnám, és a hálópajtások is megérkeztek, de csak nem bírtam aludni...Nagyon sokfelé jártak a gondolataim, bele-bele kaptam mindenben, de igazán egyetlen gondolatmenet sem sikerült befejeznem, de arra emlékszem, hogy a legszebbe belealudtam, így már oly régóta először, csodálatosat álmodtam.
A kelés viszont több szempontból sem volt egyszerű, és főleg nem mondható szokványosnak...
Egyrészt nagyon nehezen vettem rá magam , hogy felkeljek, de érdekes annál könnyebben, hogy ne rúgjam be a gépem..Első utam a fürdőszoba volt, ahol kivételesen, még nagylányom társaságát sem tűrhettem meg, így ajtón kívülre került... Nagyon jól esett a zuhany kényeztető simogatása, a vizet is pont eltaláltam, valami pozitív a nap elején... És a pocom is korgott, ez is jó jel, mert napok óta nincs étvágyam....Rántott sajt figyelt be a pocakba :P Majd gyerekeknek reggeli osztás, öltözés és sipirc meló....
De a lényeg az álmom, egész nap nem hagyott nyugodni. Furcsa mert bizarr volt, és még is csodálatos... A lényeg meghaltam, de életemben először nem bántam ;)

Boldogsághormon....

Azonnal ki kell írnom magamból az elmúlt kb 2 órát. Az adrenalinom az egeket verdesi.Csodálatos érzés, ha lehetne felíratnám magamnak receptre, napi kötelező beszedéssel :)
Hogy mi is váltotta ki? Nem mi, hanem ki :D
Kedves, és szeretett exem, külföldön vagyon, tegnap utazott el , és ígérte hogy ha teheti onlány lesz :) És tehette, mind délután, mind most este. Istentelen jót beszélgettünk, és ilyenkor mindig rádöbbenek mekkora kincs ez a férfi. Jó humora van, kedves, és nyitott. Már a múlt héten egy bohókás ötlet következményeként eldöntöttem, ha törik , ha szakad eljutok Japánba (persze az ötlet megint neki köszönhető;) ) Na mindegy mondanom se kell , hogy egy ilyen utazás nem két forint, de engem most se a pénz mozgatott, ha nem az élmény, és persze a leendő társaság, merthogy ha már belebolondított a dologba, szerettem volna ha velem is tart, bár tudom az ő helyzetében ez több szempontból sem olyan egyszerű. Igazából lekem mélyén már fel is készültem egy óvatos visszautasításra, és láss csodát, nem egészen ez történt. Azon kívül hogy Ő baromira drágának tartja, velem tartana. :D
De hát nem fog most ez azért olyan könnyen megvalósulni, viszont én szívesen utaznék, még akár belföldön is , akár pár napra is , mert rám férne egy kis kikapcsolódás. (Szerintem mindenkire) És ahogy mondottam volt, nem a hely , sem az idő az ami igazán számit, hanem a társaság :D Legalábbis nekem :)
Fel is merült ez a hétvégi valahova világvégére kiruccanás, valamelyik hétvégén és igen lett a válasz :D Őszinte leszek nagyon boldog vagyok ettől, remélem a kivitelezés is ilyen gördülékeny lesz. Nagyon fontosnak tartom Őt az életembe, és az se véletlen hogy visszatért. Ha csak beszélek vele, már a fellegekbe járok. A találkozást -pedig már jó sok idő eltelet azóta- sokszor percről-percre újraélem. Tudom őrültség, de nagyon kedvelem. És az életemet is odaadnám érte. Szeretném ha boldog lenne, legyen szíve választottja bárki is. És csak remélem, hogy az élet barátomként megtart mellette.

Mélypont és lelki válság?!

Nem is tudom hol is kezdjem...Már napok óta tart a dolog.Persze a környezetem megint csak a gyengeségemnek titulálja a mostani helyzetet is, pedig nem az. Alap igazság, hogy csak az tud megbántani, aki közel áll hozzánk, hiszen csak annak a véleményére adunk, csak az ő észrevételeik igazán fontosak számunkra. Ráadásul, nagyon sokszor türelmetlen velem a környezetem, ami az amúgy is lelki mélyponton igen bántó tud lenni. Az is volt! És pont attól az embertől, aki igen nagyon szeretek, és tisztelek. Fájt!
Na és persze a barátok... Megint le kellett vonnom egy következtetést, mindenki magával van elfoglalva, és senki nem szeret tanácsot adni, nehogy a végén megint Ő legyen hibáztatva.Én ezt megértem, de akkor is legalább valaki meghallgatna :(
Nem kell a sajnálat, csak ki szeretném adni a bennem összegyűlt világfájdalmat. Marad a kispárna, és nem szégyenlem, de a könnyek. Legalább kitisztulok.
Más. Tegnap találkoztam személyesen azzal az emberrel aki mostanában -mint ember-nagyon foglalkoztat.Hát őszintén, nagyon hasonlít, az őt megtestesítő karakterre. (tudjátok kicsiny fantasy világom) Még a magasságra is stimmel. És igen Ő is egy olyan személy aki tudja mi lenne az elvárt feladat tőle, de ő dacolva az "előírásokkal" egyedi szeretne lenni, nem elégszik meg azzal hogy csak egy legyen a tucatból/tömegből. Értékes , és rettentően érzékeny férfi. Kicsit valahol félek , hogy Őt is kifogja a környezete használni, mint ahogy minden tisztaszívű embert. Remélem meg találja majd az utat az életben, és mindig meg marad ilyen kedvesnek amilyennek én megismerhettem. Nagyon nagy lelki segítség volt az apár rövidnek nem igazán mondható :D beszélgetés, amiket az elmúlt pár napban folytattunk, ezúton is köszönöm neked :)
Ma emberem elutazott a hétvégére, végre lesz egy kis időm magamra, és talán sikerül egy ici-pici rendet tenni a kicsi lelkemben. És ismét figyelek az álmaimra is, hiszen az álmok sokat tudnak segíteni, főleg útbaigazítás terén, a lélek bonyolult útvesztőjében. Ezúton kívánok szép álmokat mindenkinek!

Függőség

Miért pont ez a téma, nem tudom, most ez jutott eszembe. Ráadásul olvastam ma egy kedves ismerősöm postját, ahol ő maga is arról valott hogy megérintette őt a függőség szele...
Szomorú, mi emberek igen csak függőségben élő lények vagyunk, a különbség csak a függőség tárgyában más és más, egyénen és érdeklődési körön múlik, vagy éppen azon ki hova tartozik -tipikus mit is csinálnak a barátok, akkor én is kipróbálom, mert esetleg ez a menő, így jutok a célomhoz közelebb, vagy egyéb más indokok is felmerülhetnek, lényeg sokszor a megszokás/függőség mögött rejlő érdekek-....
Mint megannyi "gyarló" embertársam én is függő vagyok, ráadásul halmozati alapon, úúúú így végiggondolva, mennyi de mennyi rossz szokásom van :S
Először is dohányzom, szerintem ez is függőség, és nem én nem gondolom hogy károsabb lenne mint bármilyen más szenvedélybetegség...
Tényleg Gurman is vagyok, imádok enni, az ízvilágot minden szegletéből ismerni vágyom :D
És a borok, a másik gyengéim, bár alkoholista na, az nem vagyok :D
Aztán, nem csak az ételekben találok boldogságot, hanem a testi kapcsolatokban is , ez van, imádom falni az élet ezen felét is :D
Persze koromnál fogva ezt már csak mértékkel, és irányelvekkel :D
És itt álljon a legnyabb függőségem, ami miatt most írok:Játékfüggő lettem...
Tudom az én hibám is, de rettentő jól érzem magam benne, és igen az is nagy előnyöm másokkal szembe, hogy én beismerem a függőségem..
Valószínűsítem ez azért alakult ki, mert elköltözve szülővárosomból, nagyon sok barátot elveszítettem, és lévén hogy társasági ember vagyok , nagyon hiányzott a baráti kör..
És akkor jött ez a játék, az én kis fantasy világom tele, új emberrrel, tele új lehetőséggel....
Nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg, nagyon sokat a szívembe zártam egy életre, és igazából a velük eltöltött percek/órák nagyon jó hatással voltak rám, mind játékon belül, mind azon kívül..És igazából ezeknek a pozitív élmények, amelyekről tudom, hogy meg fognak ismétlődni, azok amik a függőséget okozzák..vágyom a társaságra, és a velük tölthető időre, poénokra, a közös sikerekre...és igen ennek a függőségében élek....

Egy darabka belőlem, vagy helyettem...

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban.A világ
törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be
is kell fejezni.Nem valami nagy öröm ez.Semmi
sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet
akkor, amikor felkészültünk rá.Sokáig fáj ez
a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik
velünk valaki.De egy napon egyszer észrevesszük,
hogy csodálatos rend és rendszer volt mindben...
két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb,
csak amikor megértek a találkozásra.Megértek
nem épen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal,
hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen
csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek
találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi
pontossággal,ugyanabban a másodpercben
amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér
végtelenségei között,"

Márai Sándor

Az élet csodája?!

A tegnapi napon, már reggel valami érezhető volt a levegőben...Legalábbis valami szokatlan volt, és hiába kerestem a választ nem leltem...Bevallom rettentően idegesített az érzés, és valahogy ettől egész nap fusztrált voltam, de csak nem találtam az érzés gyökerét..
Mint tudják van három gyermekem ( az én drága macsekjaim), és egy szomorú baleset miatt legkisebb gyermekem várandós lett----kísért a sors----
És láttam én rajtam, egyetlen kis kincsemen, hogy már nagyon utolsó napos, de gondoltam megvárja még hétvégén otthon leszek velek... Hát ember tervez...a többit tudjátok
Talán jobb is bizonyos szempontból hogy nem voltam otthon, bár a látvány se volt kutya ami hazaérve fogadott.. Sokmindent bevesz a gyomrom, de azzonall beindulnak "anyai" funkcióim, amikor azt látom hogy szerettemmel valami rossz történt/történik...Na most az a vérfürdő ami otthon várt, mintha mészárszékre érkeztem volna, nagyon megviselt-képzelem szegényemet hogy megviselte a szülés-...
De erőt vettem magamon, és a látvány kárpótolt, 4 tündéri mókus mintás csöppség, és az izgatott kis mama látványa , többet ért mint bármi-
Bár az élmény kapcsán ismét megerősödött bennem, soha nem akarok szülni, és gyereket se, nekem jó az ahogy most mennek a dolgok, hiszen "nagymama" lettem :D
Egy nap telt el, a kicsik , mint ahogy az normális is esznek, és alszanak, a mami, meg büszkén őrzi őket, és próbálja kárpótolni magát és a fájdalmas nap emlékét feledni... Szeretgeti őket, védi , ápolja..És ami nagyon jó érzés folyamatosan, visszaigazolást vár tőlem, és mindent megmutat nekem :D
Jó rájuk nézni, kis boldog közösség... Még semmi gondjuk, ott a mami meleg pocakján fekszenek, és élvezik a családi összhangot..Irigylem őket egy kicsit, bár ha belegondolok, semmi pénzért nem kezdeném előről az életemet :) elég volt egyszer :D

Reggelek :D

Mai is reggeli műszak :S Nem tudom miért de vannak kimondott reggeli emberek, és van -ez az én kategóriém- az éjszakai emberek. Nem tudok reggel felkelni, ha sikerül is , akkor is 12körül várható csak az ébredés, ráeszmélés arra hogy dolgozom, és a körülöttem a világ sem állt meg.
Nem tudom érzésem szerint velem reggel semmit nem lehet kezdeni-higgyétek el , több visszaigazolást is kaptam már ennek kapcsán-, de még egy értelmes szót sem lehet váltani, sőt ne is szóljon senki hozzám! Mondjuk nem is szokott, maximum Lenny fiam (kandúrom) szól hogy adjak már kaját! :D Ja és a kedvenc-bár sokak által vitatott-viszonylag csendes , és életvidám madárkáim, akik az első fénysugárra nagy reggeli pletykába kezdenek :D
Szóval vidámak a reggelek, csak ne lenne ténylegesen is reggel, sőt ezt még űberelni is lehet , ha a reggel; hétfő reggel.... Na attól megy csak el igazán el a kedvem, bár nekem a hétfő nem mindig hétfő, hiszen folyamatos munkarendben dolgozom.
Azért ennek is meg vannak az előnyei: mondjuk előfordul hogy hétközbeni pihenőnapon el is tud az ember intézni, pár fontos hivatalos ügyet :D
Na de térjünk vissza reggelre. Mondjuk amikor délutános műszakra megyek és a reggel az 11óra, annak nagyon tudok örülni. De a mai reggel nem erről szólt...
Már a felkelés sem volt egyszerű.. Nem kívánom senkinek azt az érzést mikor a kislábujj az ágyat megtalálja...Aztán persze átesés a gyerekeimen (macskáim), végül kitántorgás a fürdőszoba irányában.. A tegnap még kellemesnek tűnő melegvízfokozat, mára már a bőrömet is szétégette, majd az ablakon kitekintve jött a hab a tortán, szakadt...
Szeretem az esőt alapjába véve, de max éjszaka, vagy nappal ha nem kell kimozdulnom :S
Hát ez szintén nem volt igaz a mai napra, persze beérve a melóhelyre az eső is elállt..ez az én szerencsém...És holnap ismét egy újabb reggel...

Csalódás....

Csalódás, kiábrándulás, és az a bizonyos keserű száj íz....Igen csalódni, nem egy kellemes dolog, de az élet velejárója. Csak az nem mindegy kiben is csalódik az emeber, az oka szerintem mindegy az eredmény a fontos. Amikor hazaérek fáradtan a melóból-ha nem is fizikai fáradságról van szó- semmi más igény nincs (szerintem ez nem nagy kérés), mint egy ölelés, vagy egy kérdés, jól vagy, vagy mi volt ma? Tényleg ennyire megerőltető....
Minap láttam egy szerelmes párt a buszon, a fiú rádőlt a lány vállára , miközben megölelte...Őszinte leszek irigy voltam rájuk, illetve arra a képességre hogy ki tudták mutatni mennyire szeretik egymást, hogy mennyire boldogok egymás jelenlététől..Szemetgyönyörködtető volt, és számomra egyben szomorú...
Elöntöttek az emléklek, valahol a homályos régmúltban , láttam magam hasonló helyzetben...
Sírás folytogatta a torkom, ott a buszon, ahogy még mindig a párt néztem...
Nem vagyok az a tipus aki szeret ömlengeni a nagy romantikus filmeken, de igen én is nő vagyok, és elismerem érzékeny a lelkem...De kérdezem én kedves férfitársadalom, miért kell a szerett nővel szembe is a megrendíthetetlen kősziklát mutatni?
Ezért veszítitek el a szeretett nőt oly gyakran. Nem azt mondom, hogy mindig és mindenhol csak a kívánságom kell lesni, nem , sőt nekem is kell a szabad tér. De nem lehet néha spontán csak egy lehetnyi puszit nyomni a kedves arcára, vagy -lehet szerintetek elcsépelt- csak annyit mondani szeretlek. Őszinte leszek , nagyon szeretetéhes vagyok, és kiábrándult a férfivilágból.
Hova lett a romantika, a gyengédség, a szeretet?????

Emlékezés....

Remélem nem csak én vagyok ezzel így tegnap miközben buszon utaztam,bámultam a gyönyörű elsuhanó tájat, és az elmúlás jutott az eszembe. Azon vettem észre magam, hogy különösebbnél különösebb gondolatok kezdtek előkeveredni gondolatvilágom mély , rejtett zugaiból. És a következő pillanatban, már elveszve valahol a régmúlt emlékképei között találtam magam.... Hogy mi is váltotta ez ki bennem nem tudom, hiszen a buszon utazás napi rutinom, és általában csak a táj merev bambulásáig szoktam eljutni, és gondolataim ürülése szokott jellemző lenni ezen időszakra. De ha már így történt gondoltam tartok egy kis összegzést, és higgyétek nem igazán tetszett az összkép , amit kaptam...
Persze jó volt emlékezni a jóra a szépre, de ott voltak azok a történések, amiket ma se tudok másképp értékelni, mint hogy balfék voltam. De az is érdekes, hogy nem arra a lehetetlen következtetésre jutottam, hogy jó lenne visszapörgetni az időt... Nem most ennél jóval kézzelfoghqatóbb következtetésre jutottam, változtatnom kell a saját magam érdekében. Hogy miben? Hát igen sokmindenben... De elsősorban a dolgokhoz való hozzáállásomban.... Nem tehetem már meg hogy kényem-kedvem szerint tegyek vagy ne tegyek dolgokat, és igen a rossz döntést is fel kell vállalni, és amíg lehet addig korrigálni...
Úgy érzem most nagyon feltőltödtem energiával, jó tett nekem ez az pokoli éjszaka...
Ja igen emlékezés...Hát nem csak jó emlékezés van, én már sajnos ezt is tudom....
Az éjszaka megéltem azt amit nem szeretnék soha többet, de sajna az élet nem kívánság műsor, és ahogy ez nem az első eset volt, azt is tudom, és talán így a jó, hogy nem is az utolsó:
Lepergett az életem , rövid és tömör mivolta. Borzasztó érzés... Hát ha még utánna tudod is értékelni a "filmet"... Rövid volt, intenzív...de én azt hiszem még igencsak befejezetlen..mint én magam. És nem csak én vagyok ezen az állásponton, talán ezért vagyok ma is itt ez a kis "sárbolygón" amit annyira szeretek....