2007. június 22., péntek

Számvetés

Mennyi minden megindítója lehet egy remek kis vihar ?! Tegnap este hatalmas vihar tombolt, 10kor végeztem a melóhelyemen, úgy hogy hazafelé kijutott belőle bőven. Kisgyermeki csodálattal néztem az égen cikázó megannyi villám játékát. Csodálatos látvány volt, a szomszédos ember arcán rémület ült ki. Nem értettem miért félt annyira?Közben szólt a zene, és a gondolataim ide-oda sodródtak, nagyon élveztem.Majd egy kérdés kezdett visszhangozni a fejembe:És te miért szerettél, mit szerettél bennem.... Nehezen megválaszolható kérdés, és eleve negatívan hatott rám a kérdés múltidejűsége. Azért gondoltam hátha jobb lesz ha ezt a kérdést is meg válaszolom, amolyan na már erre is tudom a választ.Csak gyűltek és gyűltek a a válaszok, és egyre újabbak és újabbak tűntek elő. Néha megjelent melléjük egy-egy kép, élmény ami vagy mosolyra vagy szomorúságra hangolt pillanatok alatt. Érdekes volt ahogy tombolt a vihar, tombolt a lelkem, a zene dübörgött a fülemben, és azonkaptam magam, hogy pityergek...
Mostanában sokszor kapom magam azon, hogy elérzékenyülök, és sokkal érzékenyebben reagálok dolgokra, lehet ez ember, egy kép, vagy egy mozdulat...Néha nem értem magam, a szervezetem reakcióit. Tényleg időt kellene fordítanom magamra, de ebben a rohanó világban igen nehéz ez. Szeretnék minden erőmmel változtatni, de folyamatosan akadályokba ütközök. Nem mondom , hogy ez rossz, hiszen az akadályok edzik az embert, és nemesítik a lelket. De néha nehéz újabb fogáspontot találni hogy újra lendületet tudjak venni, jó lenne egy stabil , szerető társ aki mellettem van, és ahelyett hogy megnehezítené az életem, már azzal hogy nem akadályoz legalább ő , egy kicsit lendítene rajtam....

Nincsenek megjegyzések: