A tegnapi napon, már reggel valami érezhető volt a levegőben...Legalábbis valami szokatlan volt, és hiába kerestem a választ nem leltem...Bevallom rettentően idegesített az érzés, és valahogy ettől egész nap fusztrált voltam, de csak nem találtam az érzés gyökerét..
Mint tudják van három gyermekem ( az én drága macsekjaim), és egy szomorú baleset miatt legkisebb gyermekem várandós lett----kísért a sors----
És láttam én rajtam, egyetlen kis kincsemen, hogy már nagyon utolsó napos, de gondoltam megvárja még hétvégén otthon leszek velek... Hát ember tervez...a többit tudjátok
Talán jobb is bizonyos szempontból hogy nem voltam otthon, bár a látvány se volt kutya ami hazaérve fogadott.. Sokmindent bevesz a gyomrom, de azzonall beindulnak "anyai" funkcióim, amikor azt látom hogy szerettemmel valami rossz történt/történik...Na most az a vérfürdő ami otthon várt, mintha mészárszékre érkeztem volna, nagyon megviselt-képzelem szegényemet hogy megviselte a szülés-...
De erőt vettem magamon, és a látvány kárpótolt, 4 tündéri mókus mintás csöppség, és az izgatott kis mama látványa , többet ért mint bármi-
Bár az élmény kapcsán ismét megerősödött bennem, soha nem akarok szülni, és gyereket se, nekem jó az ahogy most mennek a dolgok, hiszen "nagymama" lettem :D
Egy nap telt el, a kicsik , mint ahogy az normális is esznek, és alszanak, a mami, meg büszkén őrzi őket, és próbálja kárpótolni magát és a fájdalmas nap emlékét feledni... Szeretgeti őket, védi , ápolja..És ami nagyon jó érzés folyamatosan, visszaigazolást vár tőlem, és mindent megmutat nekem :D
Jó rájuk nézni, kis boldog közösség... Még semmi gondjuk, ott a mami meleg pocakján fekszenek, és élvezik a családi összhangot..Irigylem őket egy kicsit, bár ha belegondolok, semmi pénzért nem kezdeném előről az életemet :) elég volt egyszer :D
Betépve-Zaphyris
14 éve
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése