Visszatérés

Hát sziasztok, ismét itt.
Hosszú idő telt tudom, de már tudom azt hogy van akinek hiányzom, akit tényleg érdekel hogy mi van velem, és szívesen, vagy éppen velem együtt szomorkodva olvassa ezeket a néha csak párszavas sorokat amik ebbe a blogba kerülnek.
Probálok valami értelmesen felépített összegzést írni, de nem ígérhetem így az elején, hogy ez sikerülni is fog.
Cicáim: Boldogan jelenthetem ki az összes cicám egészséges, másfél hónap és közel 100E forint után. A pénzt nem azért említem, hogy felvágja, vagy azért mert sajnáltam tőlük, csak ha valaki állat tartásba vág, ne felejtse az anyagi felelősséget se.
Az életem, a lelkem:
Hát igen na ezt már nehezebb összefoglalni, de igyekszem.Írtam hogy hónapja felborult körülöttem minden, ide értve boldogságot, nyugtot, és sok nevetést adó fantasy világom, és lelkem mélyén úgy éreztem elárultak.
Nos a helyzet változott, és kezdenek a dolgok úgy alakulni, hogy ismét tudok hova fordulni, ha kell egy kis jókedv. A banda ismét nagyszázalékában összeállt, és ennek nagyon örül az én kis szívem. Jó látni őket,örülnek egymás örömének, és sírnak veled ha baj van. Kívánni se tudnék szebbet/jobbat mint ilyen barátokat amilyenek nekem vannak. Most értettem, meg igazán hogy több igaz barátom van mint amennyiről valaha is álmodhattam volna. Nagyon igyekeszem megbecsülni mindőjüket, és szeretném itt megragadni az alkalmat hogy megüzenjem:Musuh, Thiryon, Elektro köszönöm hogy vagytok nekem.
És ha már itt tartok, akkor megemlítem, hogy lehet irigykedni, akkor fantasztikus partyt tartottunk a hétvégén, hogy a mesék heted-hét országra szólo vígadalmai a mienk bokájáig se ért volna.Igaz most először (és utoljára), kicsit én is túllőttem a célon, azzal az isteni bóditó nedüvel amit gyűjtőnéven alkoholnak nevezünk. De hát ilyen is kell néha, különben elfelejti az ember hol is a határ.
Egyéb emberi kapcsolatok:
Érdekes továbbra is megmaradt, hogy igazán férfiakkal tudok pillanatok alatt szót érteni. És rettentő gyorsan megnyílnak nekem, és amikor ezt Ők is észreveszik, meglepődnek rajta. Rettentő hogy bármiről el lehet/tudunk beszélgetni. Nincsenek tabuk. Néha úgy érzem túlértékelnek, mert igen persze jól esik az a bizalom, amit kapok azáltal, hogy millió titkukat osztják meg velem, de még is én nem adhatok nekik szinte semmit, a hallgatásomon, és a meghallgatáson kívül. Vagy ez ennyire hiányozna a világból, a párkapcsolataokból. Vag yegész más az oka , hogy egymással nem , de egy kivülállóval minden titkunk megosztjuk? Szégyellenék magunkat, vagy nem tartjuk, társunk/párunk/barátunk elég érettnek ahhoz, hogy ezt vele osszuk meg először és csak vele. Azt már tapasztaltam, hogy a baráti társaságok összejöveteleken, (pl. kanbuli), már nem amódon rivalizálnak,m hogy szaftos történeteket mesélnek,nem már ciki ilyenekről beszélni, és valljuk be lassan nincs is miről, hisz a nők vették át a csábító szerepet, és ők döntenek a párkapcsolat további sorsárol, és azon belül a férfi szerepéről. Változik a világ, szoktam volt erre mondani. És ha valamit igazán akarsz úgyis eléred, de 50% forod van ha nő vagy :D
Ismét jól elkalandoztam, de remélem senkit nem untattam, most mennem kell, de most már sűrübben leszek :)