Ünnepek

Mit is írjak, megint nagy bajban vagyok, mert megannyi gondolat futkározva kergetőzik a fejemben.Kezdem azzal amik már lehiggadni látszanak.Maga a karácsony, a szent este, a körülményekhez képest jól telt, családdal, hosszú idő után...
Sok finom étel, hát mit mondjak meg is látszik, lehet újra koplalni :D Mindenkinek jutott a valami apróság a fa alá, és még karácsonyfa díszítésben is kivehettem a részem :) Igyekeztem a sok bennem lévő keserűség ellenére felszabadultan, mindent félretéve élvezni ezt a pár napot, remélem sikerült, és a hozzám közelállók semmit nemérzetek meg a bennem dúló orkánokból.
Apropó orkánok, lassan elül a vihar, minden csoda három napig tart,mondják a bölcsek... De hazudnék ha azt mondám hogy nem maradt bennem tüske, de hát aki a tűzzel játszik tudomásul kell vennie , hogy néha megég, vagy adj isten maradandó lesz a sérülés..Mindig lesz valami ami rá emlékeztet, megtanulok vele együtt élni, ahogy már meg annyiszor..Hisz erről szól az élet...
Most pihenek, az élet minden területén, talán rám is rám férne egy tél álom, de valahogy a bennem lévő tűz nemhogy alábbhagyna, de felperzsel...
Barátnőmmel is sikerült találkozni, nagyon kellemeset beszélgettünk, de rá kellett döbbennem, hogy mivel életünket térben messze éljük, néha nem is olyan egyszerű, beleélni, vissza zökkenni a másikéba.
És a legfontosabb csak pár napra hagytam itt a nagyvárost, máris a a legjobb barátom lebetegedett,nem is kicsit, nagyon aggódtam érte,és ez még nem múlt el, hiszen még nem láttam, talán majd akkor megnyugszom.
Tegnap a másik barátommal is igen változatos beszélgetésbe bonyolódtam, és amikor azt hittem több kihívás már talán az idei évre nem jut, akkor megint felrázott az élet.
Szóval megint nem unatkozom, csak az egyedüllétet nem tudom hova tenni, ez nekem az igazi kihívás.
De rádöbbentett valamire őrangyalom; a felületes kapcsolatokba még inkább én fogok tönkre menni, és valljuk be ha nehezen is de be kell ismernem, hogy igaza van :(
Mondd én hercegem merre vagy? Tudom, rám találsz, de most már jó lenne ha a következő kereszteződésben te is ott lennél....

Támogatás

Mondják, hogy aki huzamosabb ideig csak rosszat/hideget kap, meg se látja a jót, vagy ha meg is látja nem tud vele élni, nem tudja elfogadni. Mindezt nem tudtam mindaddig elhinni, még velem nem történt meg. Kértem, és megadatott mondják a vallásos emberek. Őszintén sose hittem ezekben a dolgokban, de úgy voltam vele , olyan mélyen vagyok, hogy innen nincs tényleg mit veszíteni, és tudjátok most már magam is látom az a legveszélyesebb ember ekinek nincs veszíteni valója, de van nála veszélyesebb, a nő akinek nincs....
Igen bevallom élni próbálom az életem, a magam alkotta szabályok szerint, nem kell kötekedni, de vannak szabályok :)
Igyekszem nagyon keveset itthon lenni, valahol nyomaszt a lakás, és minél többet társaságban lenni, ez az elmúlt hétvégén hatványozottan sikerült.
Pénteken ismertem meg az őrangyalom, tényleg, nem hittem hogy vala felismerek egyet, de Ő tényleg az. Gondoskodik rólam, és ami a fontos igazi barát, így a lelkemről sem feledkezik meg, igazán lehet rá számítani, nagyon hasonló jellem mint én, így vannak kellemes csatáink, nagyon élvezem a társaságát :) Nagyon kellemeset vacsoráztunk, majd billiárd,és mindeközben iszonyatosan jó beszélgetés. Nagyon élveztem, igazi kellemes baráti este volt hosszú ideje :) Jah igen hajnalba még vásároltunk :)Hozzáteszem már napközbe aludni nem nagyon sikerült,m gondoltam majd szombat lévén , ha más nem délután, de ez sem úgy sikerült, tali kora délutántól kora estig, majd rohanás a másik felére a városnak, másik kedves ismerőssel találkozó...Valaki adjon egy kávét....Irány a kedvenc kávézom,és kibe botlok bele,indiai levelezőpartnerem, micsoda meglepetés...angol/német/magyar multikulti hármasban..majd kipattanó ötlet menjünk a Kálvin térre, ott a kedvenc pubom, mert táncolni kell...Igen a zsigereimbe érzetem, hogy ott lesz "Bolhazsák"
, félve közelítettem a tánctérhez, és újabb meglepetést tudtam okozni, nagyon örült, és remélem ez őszinte volt :D
Hatalmas fülledten-erotikusan-táncos este kerekedett...fél 4-ig bírtam :D
Séta haza, majd most már tényleg ágy :)
Nagyon élveztem a hétvégét, de hétfőn reggel vonat haza, vidékre. Gondoltam még este visszajövök, de úgy tűnt vonattal lehetetlenre vállalkozok, már el is könyveltem a veszteséget, amikor SMS csipog a mobilomon :)
Indiai hősöm, felkínálja, hogy lejön értem kocsival és visszavisz, útközbe kávé, vacsi..királylánynak érzem magam :D
Aztán ágyba huppanok, sokat nem sikerül aludni, visít a mobil....Igen most eszébe jutottam, akkor már lassan egy hete nem is láttam..No comment....Csalódott vagyok, megint csak azt tudom meg pármondatból, hogy minek mi az oka, és hogy Ő nem tehet semmiről, a körülmények szörnyű játéka....
Unottan tettem le a telefont,mint azóta megannyiszor, amikor felhív, és kapom az újabb kifogásokat, magyarázatokat, ígéreteket....Lassan már meg se hallom, valami összetört...Ilyen se volt még.mármint, hogy ilyen rövid idő alatt..
Fejlődöm :) Amúgy megint hétvége, de gy kicsit nyugisabb....tervek , ígéretek vannak, de majd meglátjuk, hogy alakul :)
Indiai hercegem távol két hétig, "bolhazsák" ma is a kedvenc helyem, Ígéret pasi...igen mára is ígért egy s mást, Jó barátom, is érkezik valamikor...Szóval nem fogok unatkozni, ha mégis úgy kell nekem :D

Néha így-néha úgy

Két hét telt el, már van egy kis alakítható massza...Még képlékeny, és nagyon törékeny, vigyázni kell rá; tíz körömmel megharcolva...Igen jogos a kérdés, sikerült e annyi energiát összeszedni az elmúlt durván 3 hónapban, hogy ismét tudjak küzdeni? A kérdésre még nem tudhatom a választ, de nem is siettetném, majd jön az magától :)
Amúgy volt hideg is, meleg is...Igazán mélyvízbe dobott az élet ismét, egyik kezével bőségesen adott, a másikkal nagy marokkal vette el... De hát kell azaz egyensúly, mondják a bölcsek :)
Lássuk azért mi történt az emúlt két hétben:
Péntek 13. Sokáig foglak emlegetni. Mindig hangoztatom, nekem ez szerencsés nap, amolyan boszi nap, nekem az volt, csak a velem lévőnek ne, beindult a gépezet....
Éste korházba került az én hibámból, nem csak a hétvégi programm ugrott, de aggódhattam érte, keyetlen dolog a tehetetlenség, ott ültem a gép előtt egész hétvégén, és skypon tartottam benne a lelket. Vasárnap este kiengedték, persze, hogy kihisztizte...Hétfőn egésznap megint támogattam, estére megint rosszul lett...én nem értem, mindenkit elrontok????
Igen hétfőn a gépem is elszállt.....nem hiszem el, mi jöhet még, és akkor valami pozitív...Visszahívtak egy vezetői pozicióval kapcsoltban a másdik kőrre...Na végre, egy kis vígasz..
A héten a tanítás se igazá ment, nem volt lehetőségem, és ez igazán fusztrált, üres pénztárcával minden borús...De kaptam segítséget, de hát valljuk be, nem szoktam hozzá...Még nem tudok ennek se örülni, mi a baj velem, megőrültem???
Nem tudom, nem értem magam, a hétvége gyalázatos volt, csak ültem, és nem tudtam magammal mit kezdeni, na jó igyekzetem, mert kiolvastam egy régi Fable könyvet, zenét hallgattam, de ennyi...Majdnem befordultam, iszonyatos gondolati dömping volt az agyamba, olyan szntig tombolt a belsőm, hogy tegnap már nagyon nehezemre esett elaludni...Pedig délelőtt még ennivaót is hozott...meg kellett vona nyugodnom, de nem..Vaami más, valami rossz és sötét dühöng bennem, egy érzés, egy villanás, egy pillanatkép...Nem tudom megmagyarázni..és beleőrülök...REmélem tényleg csak rémkép, semmi alapja nincsen;megrémít, sőt halálra ijeszt, most vajon mit vesz el tőlem az élet....mindennek ára van, és ennek a hatalmas ajándéknak, neki mi az ára???

Csak jót :)

Ismét jelentkezem, bár még kusza minden..de mondják a zseni uralja a káoszt, igyekszem, bár kicsit se tartom magam zseninek :) Az életem meredeken elkezdett pozitív irányba tartani, nem mindenben, de talán ez az amire annyira vártam :) Már az arcomra kiülő mosoly sem erőltetett, és mielőtt valaki megkérdené nem is mesterkét...
Őszinte mosoly, lelki melegedés...Úgy tűnik nálam télen jött el a tavasz, bár erről még nem szeretnélek beszélni, így nem is teszem :)
Munkám sajnos igazán továbbra sincs, és az életben maradásért való küzdelem is megvan, de megtanultam értékelni, azt ami van :)
Szemléletmód váltás, mondanák a nagyok :) Igen időnként igen jól jön ;´)
No csak az írásért magáért nem szeretek írni, így ígérem hamarosan jelentkezem, addig is legyetek rosszak, és nyissatok a világra! :D

Szösszenet

Újra mélyponton az egészségem, nem is commentálom, se suliba se melóba, se tanítani...Olyan mintha most írnám a saját halálos ítéletem...Katasztrófa, de még mindig nem hajolok meg...Újabb legalább 5kg mínusz, már a vajszínű nadrágom is gusztustalanul áll,olyan redők vannak rajta mint a 80as idős bácsikon és néniken, pedig a hónap elején még alig bírtam begombolni....akkor lehet hogy több is van az a mínusz...sebaj, erős vagyok és még mindig vallom, ami nem öl meg csak erősít...
megint csak tódulnak ki belőlem a szavak, kitörnek...néha csak foszlányok, és erőm sincs értelmes mondatokká formálni őket...Milyen próbatétel jöhet még?Mi a cél? Megannyi kérdés, és nem is dereng a válasz...Hol keressem? egyáltalán keressem e...Buta dolgok, megint rástresszelek, és az nem jó.... Minden fizikai fájdalmat enyhíteni tud a lelki támogatás, de már ezek a szavakat olyan szintű homály fedi, már félem hinni, remélni....Hol vagy?Igen Te, most van rád szükség...Ne várass tovább, Idő van!

Kihívások

Ünnep van- hivatalosan ma ünnepli Magyarország köztársaságának 20. évfordulóját....Bennem nincs ünnep, nem azért mert nem tisztelem a múltat, a történelmet, egyszerűen puritánabb dolgok jutnak most a fontossági sorrendem tetejére... Pihenés, bár hiába van szabad nap, nem igazán tudok pihenni...
No de mi is történt az elmúlt lassan két hétbe...Számomra a legfontosabb; meg van az OKJ-m, ezért harcoltam, küzdöttem, és igen egy újabb célt sikerült elérnem, nagyon büszke vagyok magamra, megérte a sok szenvedést,küszködést...
Közbe egy olyan munkahelyet is találtam, ahol szintén vizsgázni kellett, hogy egyáltalán bekerülhessek, mindegyik elsőre és tökéletesre sikerült, úgy érzem 210%-on sikerült felpörögnöm, és sokat segített a végső elkeseredés, a keserűség és a düh, aktiváltam minden energiatartalékomat :)
Nem mondom, hogy könnyű munka, de egy nagyon kényelmes irodában vagyok, és itt is csak telefonálni kell, a különbség csak a megkereshető összegekben különbözik :)
Egészségügyileg is mintha jobban lennék, már a 3 kiflitől se leszek rosszul, és olyan nadrágot tudtam felvenni a héten amit 3 éve vettem, nagyon jó érzés :) Jah és a csinos cipőmbe egész hét után se fájt a lábam :)
Az anyagi dolgaim még nincsenek a legjobb passzban, de látom a fényt az alagút végén, és persze teszek is, hogy fennmaradjak... És ami nagyon jól esik, hogy a nagymamám nagyon sokat segít, talán a köztünk lévő viszony is rendeződik.
Ami kicsit negatív, hogy se időm,se energiám társaságba járni, itthon meg csak magam vagyok, szóval néha igazán magányosnak érzem magam, de a tegnapi nap hosszú idő óta a legpozitívabb napommá alakult :)
Nem elég, hogy az utolsó munkanap volt a héten, de este még a "életem értelmével" is beszélgetésbe elegyedtünk, és olyan jól sikerült,hogy reggel 5kor mentem aludni :D Végre intelligensen, kötetlenül tudtam valakivel beszélni.
Abban maradtunk, hogy ma folytatjuk, őszintén;várom :)

Hétvége

Pénteken állásinterjún voltam, és valljuk be jól éreztem, hogy ez sikerült;délután csörgött a telefon :) Na jó még nincs minden rendben, hiszen a héten még részt kell vennem egy oktatáson és ha sikeresen levizsgázok, indulhat a munka. Igazi kihívásokkal teli munkának látom, és ami fontos tényleg jó fizetést lehet elérni vele,viszont ehhez újra formába kell hozni magam, nem csak fizikailag... Ez persze nemkönnyű, sőt igazán ez az első nagy kihívás számomra...
Nem nyugodtam meg, de talán hosszú távon majd ez lesz ami sikerre viszi az életem, hiszek, bízok benne.
Szombaton muszáj volt kimozdulnom, így remek programnak ígérkezett egy kis közös marketing tanulás a vizsgára.Rettentően jól éreztem magam, kezdett kihúzni a mély "depresszióból". Megalakítottuk a IKO Zokni Zrt-t és nagyszerű termékünket is piacra dobtuk: a fekete HelloKitty-s zokninkat :D És őszinte leszek, több maradt meg a fejemben, mintha egész héten napi 8 órában ezt iskolába tanultam volna!Elfáradtam, de úgy éreztem, nem voltam vele egyedül, és bevallom még éjszaka is a marketinggel álmodtam.
Reggel aztán üzenethangra ébredtem, és útjára indult az őrület.Az üzenet írója arra kért írjam meg neki mikor jön délelőtt Pestre vonat,ekkor még nem hittem.Aztán csörgött a telefon 10 körül, miszerint úton van, még ekkor sem.Talán ösztönösen tiltakozott már testem/lelkem.Kimentem az állomásra elé, de még akkor is éreztem, hogy valami nincs rendjén....szinte üres volt az utazótáskája,persze megmagyarázta...Elmentünk vásárolni néhány dolgot,de nem hagyott nyugodni az a rossz sejtelem.Hazajöttünk, és próbáltam kulturáltan beszélgetést kezdeményezni, de ebben sem változott...Aztán csak odabökte, hogy ő csak a cuccaiért jött...Nem kommentálom, a beetetést...Majd megpróbálta a maradását feltételekhez kötni,már vártam...Aztán úgy tűnt, meggondolni látszik magát,ebédeltünk egyet... De tovább játszott, majd benyögte, hogy neki haza kell mennie..Magyarázott, próbált érvelni, majd rájött hogy egyik se érv csak egy-egy semmitmondó szó/mondat..Majd sietősen vonatindulás előtt 15perccel távozott...Most itt ülök,és dühöngök, megint elérte a célját, megint felzaklatta az életem, és csak magamat okolhatom, miért engedtem be? Miért hagyom, ha tudom mindig a végét?Mindegy, egyenlőre próbálok lelkileg lenyugodni,holnap is kemény nap vár rám, és egy csomó dolgot nem tudtam ez miatt a színház miatt elvégezni :S

"Akarás"

Hát igen itt vagyok, és próbálok mindent elmesélni ami úgy tűnik fontos az elmúlt két hónapból, bár nem lesz könnyű, ahogy a helyzetem is egyik nézőpontból jobb, másikból rosszabb....
Kb. hónapja "félig" elköltöztem, értsd ez alatt, hogy mivel se pénz, se nagy autó így a nagyobb dolgok (hűtő, mosógép, bútorok) még a másik albérletben, ami lassan tarthatatlan, mert bármekkora nagy a ruhatáram, mosni csak kellene, mert lassan kifogyok :S A cicák is velem jöttek, de valaki biztosan megátkozott, 5 kiscicám halt meg rejtélyes módon, és tegnap reggelre Karamel (isten nyugosztalja) aki 1,5 éves volt és az orvosok akik egész éjszaka küzdöttek érte is megdöbbenve és értetlenül álltak az eset előtt, azt mondják talán fertőzés, talán mérgezés.... Én se értem, de itt belül most nagy az űr, és nagyon fáj, hosszú idő óta először bőgtem, nagyon sokat..
Munkaajánlatok is érkeznek, nem mondom hogy a padlás is tele velük, de azért meg-meg csörren a telefonom, szóval talán ez is elég biztató.
Október 2án volt az írásbeli része az OKJ-s vizsgámnak, szerintem sikerült, ami azért is nagy szó, mert nem nagyon tudtam rákészülni, hiszen a költözés, a gyerekek, és a pénzhiány/munkanélküliség miatt az idegeim tropára vannak. És még 16án lesz a szóbeli, ami mindjárt itt van, és erre se nagyon tudtam eddig készülni.
És be kell, hogy valljam, egyedül nem könnyű, merthogy 1,5 hónapja egyedül vagyok Sokat edződtem ezen időszak alatt, és tudom, hogy erre is képes vagyok, így is meg tudom csinálni...
És még valami, nagyon-nagy hála és köszönet mindenkinek aki segített, akár csak egy szóval, egy mosollyal vagy éppen materiálisan, vagy bárhogy, köszönöm!!!!

Halotti beszéd

Bizarr cím ennyi idő után, ezt jól tudom, de egyszerűen nem találtam jobbat... Sajnos a negatív gazdasági események begyűrűztek az én életembe is;elvesztettem a munkámat, és sajnos ne is sikerült találni. Úgy tűnik sajnos már csak vergődünk, mint partra vetett hal... Az albit se tudjuk tovább húzni, remélem még ebben a hónapban maradhatunk, a pénzügyi helyzetünkre pedig egyetlen szó is elég:CSŐD!
Nem még nem adtam fel, egyszerűen kimerültem, sodródom az árral, és reggelente igyekszem kevés majd lesz valahogy tablettát bevenni.. Próbálok hinni a természetfelettiben, és remélni , nem így ér véget... Ha a gyerekekre nézek (-aki nem tudná a macsekok-) gyomorszorító érzésem van, és ott a gombóc is a torkomban, igen értük és miattuk van még mindig bennem a tenni akarás, miattuk nem adhatom fel... már egyszer megmentettem őket, nem kerülhetnek utcára, vagy bele se merek gondolni, talán még rosszabb helyre... Próbálok kiáltani, segítő kezeket keresek, de tudom, senkinek nem könnyű manapság...
Lélegzem, és utolsó lehelletemmel is értük állok ki, hiszen csak egy csillogó szempár elég ha rám néz, ott van benne önzetlenül a szó: Köszönöm! Igen ez mindent megér, a hónapok óta tartó lemondást, a nélkülözést... De hát ezt oly kevesen értik, pedig kívánom mindenkinek ezt a leírhatatlan boldogságot, ezt a szavakkal még meg sem közelíthető eufóriát...
Költözni biztos kell, de nekik is ott kell lenni, hiszen nélkülük az egész mit sem ér, érzem nélkülük nem is élném túl, hisz el veszne a cél... Céltalanul élni pedig minek?!
Hova sodor az élet és még milyen nehézsséget görget, ki tudja... Mondják sok rossz után jön a jó is, nem akarom siettetni, de úgy érzem már tegnapra is késő... Próbálom kiűzni a megannyi negatív gondolatot mely szétfeszít belülről, és keresem a reménysugár szinte észrevehetetlen apró csillogását... Nem adom fel, de most olyat kérek amit még soha, és nem szégyellem:SEGÍTSÉG!

Lépcsőzetesen felfelé!

Hát azt hiszem ez a nagyjából havonta egyszer jelentkezem stílus lesz mostanában leginkább jellemző rám,nem mintha ne tudnék naponta oldalakat írni,csak hát az időm...
Nem panaszkodom ezt előrevetíteném, örülök, hogy lassan minden felesleges energiámat lekötöm/lekötik :)
Mennyi minden történt ,amióta -több mint egy hónapja- nem t6alálkoztunk/nem írtam?
Hát felső vezető lettem, és nagyon élvezem :) Nem csak az előnyei miatt, ha nem azért is mert megmutathatom, hogy amiről megannyit ábrándoztam, hogy is néz ki a gyakorlatban, és hogy amit annyian bíráltak, mennyire működőképes :)
De persze ez csak az egyik dolog azóta. A másik újra építem az életem, hiszen olyan cél tértem el ami csak a messzebbi jövőre nézve volt célkitűzés.A suli jól megy, bár igazából ennek a pozitív lezárása a legrövidebb távú projektem, persze sikeresen :D Aztán idén még egy jogosítvány van betervezve, meg talán egy nyelvvizsga.
Végre a Húsvétkapcsán voltam otthon is (Pécs), találkoztam a barátaimmal, és egy jót buliztam is :)
A múlt héten életem értelmétől kaptam egy meghívást hozzá Írföldre, amolyan látogatás-kikapcsolódásként, amit június-július környékére igyekszem meg is valósítani.
A gyerekeim (cicák) jól vannak, és ők is érzik itta nyár, mondjuk én még a tavaszt se élveztem ki, no de mind1 :D
Mostanában a suli, a meló és az egyéb magamnak csinált programokon kívül, elég sokat olvasok...
nem ,nem regényt az most túl nagy falat lenne, viszont régi kedves emlékeket idézett bennem az a "könyv" mely pont tegnap került a kezembe: A régi, hagyományos, kézzel írt naplóm...
Azt mondják , nem szabad sokszor elolvasni, és nem szabad múltbeli önmagunkat kritizálni, vagy felülbírálni...nem tettem, isteni jót nevettem-sírtam az akkori Énemmel :)
Egy idézettel zárok (nem nevetni voltam itt kb. 15 éves :) ):
"Eléggé feszült voltam hétfőn, de kisírtam magam a válladon.Mindig veled akarok maradni, vigyázni az álmaidat,melletted ülni hajnalig és nézni, hogy hogyan alszol, simogatni az arcod, letörölni az izzadságot a homlokodról, munka után megmosni a hátad,...megmaszírozni azt a sok feszes izmot. amelyeket az élet még keményebbé tett...."

Új élet a T-n kívül

Hát nem is tudom, hogy kezdjem: nehéz is volt, fájt is könnyek is hullotak...
De megtörtént, nem elmúlni nem múlt még el, és nem is akarom, hogy elmúljék; meg szeretném tartani; őrizni a jót és nem gondolni a rosszra...Persze ez most még nehéz, hiszen az elmúlt idők sok negatívuma juttatott el eme végső lépésre, és értette meg velem: Menni kell!
Hát most itt vagyok :) Hogy hol is, ugyan nem titok, de ne várjatok címet tőlem :)
Szóval hivatalosan kereskedelmi asszisztens vagyok, egy kis családias hangulatú cégnél, amúgy meg kicsit mindenes; dekoratőr, PR és marketing ügyintéző, ügyfélkapcsolat ápoló, megrendelés felvevő, meeting előkészítő, na meg kreatív ötletgazda :)
A fizetésem végre fixesedett , ami számomra nagy előrelépés, még ha ez anyagilag nem tűnik annak. Nem kell azon törnöm a fejem mi lesz ha a következő telefonáló sem kéri a szolgáltatást, vagy hogy egyáltalán ma még megcsörren a telefon? És miért csesztetnek egyik nap ha csak 7 óra 58 percet dolgozom, és másnap miért nem dicsérnek meg a 8óra 55 percért?? És az óránkénti 1 perc szünet ami csak másfél óránkét kivehető....
Most egyszerűen felállok, és jövök-megyek senkinek semmi elszámolni valóm, beesek 9:20ra, na és? majd este tovább maradok. És ha el kell mennem , mert dolgom van? Mehetek, így is minden munkámmal kész vagyok....És a világ legjobb dolga:Minden hétvégém SZABAD!!
Jah igen és átlag 4 en vagyunk az "irodába", ami nem is iroda, hanem egy full extrás lakás :)
Na jó tovább nem is sorolom, egyszerűen jó.
Suli, na igen a suli is megyeget, bár ahogy előre számoltam is vele igen fárasztó, igazi kifulladás a hétvégére, de még mindig úgy érzem megéri. Hát igen a legfontosabbak, az anyagiak még nem igazán vannak sinen, de látom az alagút végét, szóval hiszek benne , hogy most már csak jobb lesz. Tegyétek ti is ezt!:)

Ünnepi összefoglaló-újévi prognózis

Olyan régen írtam-igen élek még!
Próbálom átadni nektek élményeim, és így hogy már javában január van nem csak a jó dolgokról kell/illik beszélni, így zúdítható élmény bombámat rátok lelkiismeret furdalás nélkül.
Az első és egyetlen igazi ünnepi hangulatban eltelt estém a "céges karácsony" elnevezést kapott esemény volt, pontosan december 19én este, 8 óra munka után. Budapest egyik külső kerületében dolgozom, na onnan finom 1 és fél óra volt a rendezvényhelyszín: A Kongresszusi Központ. (De megérte)
Csodálatos látvány fogadott a sok gyönyörű színes fénycsóva ahogy kellemesen bevilágította a bejárat elé felállított "melegedőt". Gázlámpák hada, hogy szegény átfagyott érkezőnek megmelegítse a lelkét. Ehhez persze nem árt a testet is átforrósítani: pont erre való a forralt bor; bögre szám osztották, mellé sült gesztenye. 7órakor ajtónyitás, nagyon profin megszervezett , és igen ütemes-gyors beléptetés, ruhatár, és persze karácsonyi ajándék választás megannyi kreatív lehetőségből.Hoztam gyermeki formám, nekem a plüss szarvas kellett :)
Aztán egy kis várakozás, de addig se unatkoztunk, hisz Egy híres bűvész szórakoztatott minket, és persze végre lehetett kötetlenül beszélgetni, és újra találkoztunk rég nem látott más telephelyen dolgozó kollégákkal, vagy olyanokkal akiket ismert az ember név szerint napi munkája során, de itt volt az alkalom, hogy felfedezzük az embert a név mögött.
Végre megnyílt a nagyterem, és lassan megtelt emberekkel, akik nagyon kíváncsian várták a műsort.
Az első meglepetést a műsorvezető személye okozta: Geszti Péter tisztelt meg minket.
A fellépőket igyekszem felsorolni, de sajnos a teljesség igénye nélkül, mert sajnos nem minden nevet tudtam megjegyezni.
Az első fellépő: Gájer Bálint, ifjú énekes tehetség(nekem nagyon tetszett)
http://www.hellokids.hu/balint.htm
Őt követte: Revolution vagy hétköznapi nevén Czabán Gábor
http://www.youtube.com/watch?v=IfuflFd0u10
És két isteni énekesnő:Oroszlán Szonja , illetve Oláh Ibolya.
Rajtuk kívül volt egy nagyon profi táncbemutató, ha jól emlékszem egy igen mulattató darab a Bárka színház jóvoltából, eljött Hajós András, és megmutatta hogy igazán profi.
Volt nekünk vallásos hangvételű, csemballó kisérte kantátánk, öregfiúkból álló alkalmi énekkar Abba slágerekkel.
És persze évösszegző beszédünk :)
Ezt a fantasztikus 2 és félórás!!! fantasztikus műsort egy igazán mennyei vacsora követte.
Finom sütemények és bor kíséretében. Majd persze a zene, a tánc, a mulatság se maradhatott el.
Kicsit tovább bírtam mint éjfél, és egy kedves kolléga haza is vitt, reggel pedig ismét munka.
De sikerült lelkileg annyira feltöltődném ezzel az estével, hogy nem volt gond a másnapi munka.
Dec 22.-től szabdságra tettem magam, de igazán nem sikerült pihenni, hisz az ünnepeket beárnyékolták az anyagiak :(
Nem is volt igazán ünnepi hangulatom, sőt annyira nem éreztem jól magam, hogy szilveszterkor még nem is koccintottunk. Ráadásul pont szilveszter előtt találtak gazdára akicsi kincseim (cicák), iszonyatosan nyomott voltam, és depressziós.
De az ünnepek elmúltak, túl is éltem/éltük. És felemelt fejjel vártuk mit hoz az új év, jelentem, mégtöbb akadályt, és nehézséget. Őszinte leszek, egyre biztosabb vagyok abba, hogy egyszer csak, minden előzmény nélkül, kettéhasadok, mint fa amibe villám csapott.
Új lehetőségek után kutatva, a legegyszerűbb kitörési lehetőség, amire ráadásul nagyon vágytam is, most elérhetővé valt: csütörtökön iratkoztam be Intézményi kommunikátor szakra, szóval kemény évnek nézek elébe, meló melett tanulni, már tudom rég nem leányálom :)
De hát kell még , nem elég ez a sok teher...
Kicsit mazoistának tűnhetek, de hiszek benne, hogy mindenki maga irányítja az életét, és úgy érzem tennem kell, a mostani munkámból kezdek kiégni, belefásultam, kell valami új, valami más. Ahogy mondani szokás: a lehetőség adott!- És most tényleg.