Gondolatfolyam

Nem mondhatom el senkinek, el mondom, hát mindenkinek....Kezdhetném, hogy idézzek néha klasszikust is. Elmondom...Hát ez most iszonyat nehéz...Becsukom a szemem,és a gondolatok sztrádáján megannyi gondolat száguld végig...Van olyan amiből csak egy pillanat képet sikerül elkapnom, van amelyik mélyebb betekintést enged, de magával vonzza a következő gondolat folyamot..Csak pörög az agyam, mint egy túlterhelt generátor, szűnni nem akaró kattogással van tele a fejem, és nem találom a fő lekapcsolót... Áramszünet kéne, mert félő hogy lassan kigyullad a vész jelző, és rajta villog a felirat:Túlterhelt!!! Megint nem vagyok ura önmagamnak, sikerült rövid idő alatt megint kontrollt vesztenem... Nem értem, nem ezt kértem..mondja helyesen a dalszöveg...És most már monoton módon ez is unottan ismétlődik agyam egy kisebbik zugában, ahogy az a Dub fx nóta is (Love someone)... Képek, hangulatok, mint szakadt, poros mozi film pörögnek le előttem. Némelyik értelmetlen, némelyik éppen most nyer értelmet, de nincs időm realizálni, hiszen máris felbukkan a következő helyszín, mozdulat, arc....
Nem tudom megfogalmazni, ezt látni kéne..és megint egy újabb régi vágyam, bárcsak, akár egy rövid időre valaki belelátna a fejembe...Nem nem a lustaság miatt, nem azért, hogy ne kelljen róla beszélnem, mert szívesen tenném, de nem megy...Próbálom kifejezni magam, de a számon összefüggéstelen mondatok, szó töredékek jönnek csak ki...Mi van velem? Bárcsak érteném...De ha én nem , akkor ki is? Vakarom a fejem..A hétvége lassan eltelik, és nem lettem okosabb, sőt már azt is tudom, hogy átmeneti "magányom" nem olyan rövid ideig tart, ahogy azt először terveztem..Biztos ennek is meg van a maga oka, tudom, csak még nem látom, és megint a türelmetlenség....Talán megint kártyát kéne vetnem, mint az ősi cigány asszonyok...Tényleg nem látom mi lenne a jó, kéne nekem egy pontos belső iránytű, ha valaki tud ilyet vagy olyan javítást tud felkínálni, amire legalább 5 év a garancia, szóljon feltétlenül :D Tényleg nem vagyok ma magamnál, és már kínomban nevetek, még akkor is ha rövid életem tapasztalatai alapján, lassan minden értelmet fog nyerni, csak szívem mélyén érzem, talán erre még nem vagyok kész...Mondja meg valaki miért félek ennyire az igazságtól, ha egyszer semmi előjele nincs annak hogy ez nem tökéletes kicsengésű lesz?? Rossz beidegződés, tanult magammal hozott viselkedés modell? A legnagyobb hülyeség rettegve élni az életünket, és ezt én is tudom, mégis napról napra előtör belőlem valami félelem, azért mondom hogy valami, mert a félelem tényén kívül, mindig más és más alakot ölt, és így kínoz..De nem adom magam, nem..Most végképp nem tehetem...Újra erőt merítek, és a cél egyenes előtti utolsó egyenes szakaszba ember feletti erőimet is bevetve fogok célt aratni, mert így kell lennie!!!

Szösszenet

Sokat dolgozom, és valljuk be nagyon élvezem a munkám. Végre érzem nem volt hiábavaló a sok évnyi nyelv tanulás, igen angolul beszélhetek egész nap, valódi angolokkal.Azért valljuk be ez egészen más mintha csak tan órai keretek között hallanék idegen nyelvet. Tetszik, hogy újra látok kihívást is a munkámban, és igen az se utolsó, hogy ismét sok embert ismerhetek meg.Újra igazán elfoglalom magam, és a maradék szabadidőmet is igen kellemesen tölthetem el, hiszen itt van nekem Ő.Pár nap és 1 hónaposak leszünk, és bevallom csak úgy szálltunk, kergetőzve magasan fenn az égen, még akkor is amikor viharfelhőket láttunk közeledni.Szerelmes vagyok,igen és az érzés nagyon jó, méltó partnerre találtam, bármilyen területét is nézem az életnek.Nem mondom, hogy persze csak jó van az életemben, de látom a fényt, és ez hajt előre, jobban mint valaha, és valljuk be amikor van kivel megosztani az életünk,örömünk-bánatunk, akkor teljesedünk ki igazán, addig maximum fél emberek vagyunk.Mostanában igyekszem megosztani magam életem értelme és a védő angyalom között, bevallom nem mindig könnyű.Mind kettejüket imádom, persze más-más módon.De nem rivalizálnak, és ez lelkemet megnyugtatja.A legjobb érzés , hogy mindkettőre bármikor bármiben számíthatok;és ez végre nem hamis kép.Vágyva egy falatnyi jóra sokan elkövetjük ama hibát, hogy hamis biztonság érzetet alakítunk ki önmagunkban, de persze az is ugyanakkora hiba ha nem engedünk amikor segítő kezet nyújtanak nekünk.Én már úgy érzem megtanultam a leckét, és igen kemény árat fizettem érte, de talán soha jobbkor nem jött ez a fenékbe rúgás az élettől, és most már minden a helyére került, nincsenek miértek bennem, amik befolyásolnák életem.Persze ebben az anyagias világban nekem sem könnyű, mint ahogy nagyon kevesek mondhatják el magukról, hogy ilyen körülmények között is tudják hozni a megszokott élet színvonalukat.De hiszem, és bízom abban, hogy ez a rész is hamarosan lezárul, és remélem ennek is pozitív kicsengése lesz számomra.Egy nagy hibámat kellene valamilyen módon átalakítani, ez pedig a türelmetlenség, az hogy mindent rögtön és azonnal akarok.Ha ezt sikerülne legyőznöm, talán még teljesebb lenne az életem.

2 hét

Azt mondják az idő múlása is relatív, bevallom korábban nem igazán volt számomra ez igazán világos, de most értem, és boldog vagyok hogy a mondás legpozitívabb értelmében értem.
Két hét telt el, és mondhat bárki bármit, életem legcsodálatosabb időszaka, bár titkon remélem, hogy ami ezután jön az még ezt is felül tudja majd múlni.Rohan velünk az idő, és mi minden pillanatát együtt szeretnénk élvezni, bár ugye ez nem olyan egyszerű, de az együtt töltött idő mindig felejthetetlen. Minél több időt töltünk egymással, annál többet akarunk, és ez nagyon jó.
Fél szavakból, mit szavakból, pillantásokból megértjük egymást, nagyon hasonló az érték rendünk, a gondolkodásunk, és faljuk egymást, mintha teljesen magunkba akarnánk szippantani a másikat.
Nem kevésszer kapom magam azon hogy bámulom, a legnagyobb gyereki áhítattal rajongok érte.
Imádom minden porcikáját, minden rezdülését, és tengerkék szemében elveszni a legnagyobb ajándék.És a legjobb, hogy nem csak együtt vagyunk, hanem együtt élünk;hogy ez mit is jelent, pont azt, hogy nem moziba járunk, nem puccos helyekre ülünk be,nem.Bevásárolunk, főzünk; az otthon melegébe borozgatunk, beszélgetünk. A hétvégén rendbe tettük a lakást, házimunka, és élvezzük, hiszen együtt vagyunk, és minden jó amit együtt teszünk.Szerelmes vagyok, és igazán őszintén mondom, nem hittem ,hogy velem ez a történtek után meg főleg, ismét meg fog történni, és elhozza azt a csodát, amire már évek óta vágytam, amiért görcsösen küzdöttem. És miért? Ismét rá kellett jönnöm, hogy a legtutibb dolgok mindig spontán jönnek ;)

Mindennapok kicsit másképp

Vártam, egész nap vártam.Izgalmas, amikor a gyomrod egy gombóc, mert a szerelem pingpong labda méretűre zsugorítja.Édes szenvedés.Amikor a percek olyan lassan araszolnak, hogy év ezredeknek tűnnek.És csak várod, hogy az ajtó feltáruljon, és Ő ott álljon, a mindig kifogástalan mosolyával, és igen azzal a gyönyörű kék szemével, amivel ha rád néz,olyan mintha égne az egész világ.És akkor tudat alatt hallom, és érzem a közeledését, hiszen a vágy ami kergeti hozzám, már fizikai síkon is kivetül.Megint ugyanaz az izgatottság, mint a legelső alkalomkor, nem múlik, és annyira jó hogy nem csak hogy nem hagy alább, de hatványozódik.Első szava mindjárt Életem,szia....Olvadok, nem már nem már csak elfolyok erős karjai között, mellyel rögtön öleli a derekamat.És persze keze a fenekemre is elkalandozik.Látom a szemén kicsit fáradt, kérés nélkül teszem fel neki a kávét, mire el jut gondoltban addig, hogy fel kéne tenni, már a kávé friss illata csiklandozza is orrát, és mosolyában hálás elégedettséget láthatok.Kávé,cigi..és persze a másik alapos memorizálása újra, hiszen messze még az este.Tudom, és tudja mennie kell, csókja mindig olyan mintha nem lenne talán soha többet lehetősége megmutatni mennyire kellek neki, mennyire Én kellek neki...Távozik.Ismét rám zuhan a szoba csöndje, magánya.Próbálom feltalálni magam, nem könnyű, még érzem a parfümje illatát,minden ideg szálam üvöltve vágyik a lényére, megint vontatott órák következnek, és az elviselhetetlenség, fokozódik türelmetlenségem.Már látványosan szenvedek.Magam előtt látom minden pillanatban, és ölelném, csókolnám, és amikor azt hiszem ennél édesebben keserűbb nem létezik,akkor hallani vélem mély, határozottan férfias hangját.Megint a képzeletem játszik velem, hagyom magamra a kérdést, és akkor váratlanul belép, és itt van, és teljes lényével beárad a lakásba.Bort hozott, hiszen minden napunkat ünnepelni kell, hiszen ettől vagyunk boldogok, hogy vagyunk egymásnak, és végre egymással.Harmóniában telt az este, mint mindig,nagyot beszélgettünk, és hódoltunk egyik közös szenvedélyünknek; pókereztünk. Majd egymás karjaiba omlottunk, és nem sokkal később álomra hajtottuk fejünket...

Egy hét távlatában

Azt hiszem ez most tényleg csak egy kis szösszenet lesz, csak hogy lássátok élek, mit élek?Igazán érzek :) Elég ha rám néz, és minden már is más, boldogság önti egész testem, és amikor azt mondja életem, a testem ösztönösen összerezzen az örömtől.Remélem nem kell részleteznem, hogy mi van ha átölel :D És ezt meg annyiszor teszi. Néha azt hiszem valaki belelátott a gondolataimba, és azt emberi formába, férfi formába öntötte, ha így lenne, örök hálám üldözni fogja. :)
Annyira más, igazi érző, szerető és odaadó. Nagyon jó vele bármit csinálni, kommunikatív, még is ha úgy adódik fél szavakból is megértjük egymást, egy mozdulat, és kérnem se kell, de neki se. Mintha csak egymás hullámhosszain élnénk.Együtt éljük meg a minden napokat, ahol mindkettőnk számára a másik a nyugalom szigete, ami csak a mienk, én az övé, Ő az enyém. És nem kell szabadkozni a szavakért;Enyém,Akarom,Most....
A mosoly végre őszinte, nem emésztenek a kétkedés mérges cseppjei, hogy állandó készenlétben , lelkem testem megfeszítve gyanakodva lessem mi van mögötte. Nem csak a szeme beszél, de a teste minden rezdülésben él tovább a lelke, a gondolatai, az érzései...Ő maga az érzés, amit beletesz mindenbe, az ölélesbe, a csókba, a simogatásba...
Hiányzik, minden nélküle eltöltött perc őrjítően magányosnak tűnik, és a perc amikor újra megpillanthatom, oly messziek mint a letűnt korok ie. előtt
De tudom, hogy jön, kitárul az ajtó és ismét ott fog állni, és megint megölel, megcsókol és azt mondja szia ÉLETEM :)

Emberi kapcsolatok

Ismét egy rendhagyó szösszenetre szántam el magam, remélem sikerül megfogalmaznom mit is élek meg mostanság...
Nem titok lassan 27 éves leszek, ami magában teljesen jó, hiszen már nem vagyok gyerek, és még nem vagyok a vénasszony kategória sem, mégis egy olyan furcsa életkori szakasz ez , amit nehezen élek meg emberi kapcsolatok terén.
Környezetemben megannyi hasonló cipőben járó harminchoz közeli ember van, akikkel sokat feszegettem ezt a témát, mert lássuk be sokan ezen időszakban lép,lépett ki egy-egy komoly kapcsolatból,és valljuk be ilyenkor intelligens ember nem ugrik mindjárt fejest a következőbe...
Ez így helyes, de aztán eltelik egy, két, három hónap, csak ismerkedni kellene, és akkor jön a felismerés...Hogyan, hol... Baráti körből, szerintem eleve halálra ítélt ötlet....
Akkor menjünk el szórakozni, ha még az illető társ kereső férfi talán, de én mint a női nem képviselője, hiába tartom elég tökösnek, nem valószínű, hogy egyedül lecsattogok/beülök valahova pasizás céljából... Akkor, jaj tényleg vannak remek társ kereső oldalak...Nem akarom őket minősíteni, de a tapasztalat nem annyira remek, lassú is, és rengeteg idő pazarlás árán se biztos , hogy a várt eredmény egyáltalán közelébe kerül a társ kereső...
De akkor hogy, és persze mint lehet biztonságosan, gyorsan ismerkedni...
No igen van egy remek találmány CHAT a neve, nem mondom, hogy a legtutibb, hisz itt is túl kell élni egykét elvetemült embert, és kitartóan kell kutatni, hogy kincset találjunk, de nem reménytelen, főleg ha sikerül egy kis rutint is magunkra szedni, néhány példa :)
Nem sok értelme van tőlünk 100km-re lévő partnerrel komoly kapcsolat céljából ismerkedni,sőt nem komolyra meg még inkább.
Soha ne vegyük készpénzek a partner minden állítását, nem árt azért a találkozó előtt egy telefon beszélgetés, egy fotó csere...
Ne higgyük el hogy egy fiatal huszonéves, egy igazi érett férfi gyerek testbe zárva,előfordulhat, mint a jobb oldali szív....
Kerüljük a kihallgatás szerű beszélgetésnek csúfolt kommunikációt :)
És még valami, kettőnél több emberrel nem érdemes beszélgetni, mert kb. az ötödik percben már azt se fogod tudni, kivel hol tartottál, így még inkább esélytelen, hogy felfedezed az igazi értéket...
És még valami ez csak beszélgetés, és tudjuk az első találkozás az emberek 90%ánál a mérv adó, így ne írjunk le valakit, csak azért mert kényelmetlenül tud beszélgetni ebben a cyber világban, de azt mindenképp utasítsuk el aki már itt se tud viselkedni, vagy még inkább mondhatnám erőszakos...
Aztán az első találkozót javasolt valamilyen publikus helyen megejteni, ahol mindkét fél kellően szabadon, és még is biztonságba érezheti magát, egy remek kávézó/teázó remek hely,főleg ha csendes háttér zene van, és tudjuk folytatni tovább a már megkezdett beszélgetést...
Persze vannak ez alól is kivételek, de a bátorság, merészség nem egyenlő a vakmerőséggel;ne felejtsük el hogy az nem jó indok, hogy ugyan ez velem nem történhet meg!!!
És a női megérzés is kevés már ide!
És hogy mennyire érdekes a sors, én is régóta járok fel ismerkedni egy ilyen oldalra, több kevesebb sikerrel, és megannyi kávé után, már valljuk be, kezdtem feladni, valahogy vagy túl beszéltük a dolgokat, és már nem voltam kíváncsi, nem akartam találkozni;vagy olyan alapvető dolgokat nem beszéltünk meg amitől hiába hajtott a kíváncsiság, a találkozó katasztrófa volt...
És akkor érdekes dolog történt, este volt már 11 óra magassága, épp alváshoz készülődtem, de szemernyit se voltam álmos... Valaki rám üzent,válaszolt...Villám beszélgetés kerekedett, amelyben nagyban segített egy-egy fotó a másikról, és láss csodát, a hatalmas vonzalom pillanatok alatt kialakult...Igen valljuk be hasonló mentalitás, fő jellem, igen Ő is BIKA, le se tagadhatja...
Határtalan hedonizmus, élet élvezet, és a gyönyörök megélése... Gyönyörű kék szeme, és fantasztikus férfias külseje, első percben le vett a lábamról, azóta csak az egyensúlyomat keresem :) Ilyen harmóniát merem állítani még nem éltem meg, tudom lehet pesszimistán mondani, na de még csak rövid időről beszélünk, de igaz a mondás ami már az elején döcög, azt hagyni kell...És ez a kapcsolat suhan,nem létezik ilyen sima felület, mint amin mi kézen fogva siklunk...És bízom, hogy megtaláltam, amit olyannyira kerestem, kívánom mindenkinek, hogy éljen boldog pár kapcsolatban, és vigyázzon is rá, hogy úgy is maradjon :)

2009 vége-2010 eleje

Hát nem mondhatom, hogy megállt az élet, sőt, egyre nagyobb tempót diktál :)
Az év végére is kijutott bőven :) Már több mint fél éve tervezem, hogy találkozom az ex hosszú kapcsolatom alatt megismert szeretőm legjobb barátjával, hú ezt megint istenesen körbe írtam..na jó akkor nosztalgiázzunk....
Valamikor 2004 kora tavasz lehetett, én egy kis kocsmába voltam csapos leány, imádtam, hisz a hely mindent megadott nekem amire szükségem volt, emberek, kommunikáció, munka és ugyanakkor szabadság....Igazi törzs közönséges kicsi kocsma volt ez Újpesten, de egy este két idegen fiatal férfiú térd be, illetve számomra csak egy...barna,igazi meleg barna szemek,gyönyörű mosoly, és hamar kiderült ünneplik, a kislánya születését, innen már csak kocsmáros voltam...Nagyon kellemesen eltársalogtunk, majd jött a nyár és nem láttam őket többet, gondoltam én, akkor és ott....
De aztán ahogy az idő is őszre fordult, úgy lépett be egy este egy őszhajú férfi, a szarkalábak a szeme sarkában csak még vonzóbbá tették,és a mosolya megolvasztott, ha nem is azonnal pár nap múlva azon kaptak, és kaptam magam, hogy szerelmes vagyok...És , hogy ki is volt Ő, igen pár hónapról korábbról a barát, aki akkor semmi jelentőséget nem érdemlően iszogatott a friss apukával.....Faramuci közel fél év volt, majd elváltak útjaink, és igyekeztünk abban , hogy ez így is maradjon, hiszen az érzések nem hűltek olyan gyorsan, mint azt vártuk..
Eltelt több mint 4év és mit ad a sors, valahogy a mégis csak kereszteződnek az utak, egy röpke pillanatra...
Üzenetet kaptam, hogy ha már egy városban élünk, jó lenne ha kilátogatnék már egyszer Újpestre mert hogy meleg barna szemű barátom, még mindig ott tevékenykedik, hát közeledet az évvége, és még szerettem volna ezt beletenni :)
Mentem, de megmagyarázhatatlan torok szorító érzés fogott el mikor megtudtam az ex szeretőm is ott lesz, és nem akár hogy a feleségével!!!Lecsúszott egykét sok bátorító, de nem múlt az az érzés, és amikor belépet, majdnem összeestem, de nem engedtem...Tartottam magam, és a leghűvösebb oldalam kapta, nem engedhettem meg, hogy még egyszer összetörjük egymás szívét, életét, bár akkor még én voltam szingli, de Ő egy várandós feleséggel, más kategória....
Kóstolgatott, megint felmerült a biliárd tudásom, nem hagytam magam, erre számított, így megadhatta a számát..És ekkor tudattalanul már nem az M jelzőt kapta (vagyis egyetlen M);persze ez később tudatosult...
Színházba volt jegyem, felajánlotta haza visz nem kitérő, áááááááá kicsit se volt az :) Élvezte a velem való beszélgetést, valljuk be én is...
A színház kijózanított, és visszavitt az élet utamra, nagyon jó előadás volt, L'art pour l'art, és kellemes társaság is jutott hozzá :)
Nem is gondoltam az elmúlt estére....
Másnap délelőtt meleg szemű barátom, átjött, pezsgőztünk,beszéltünk, bevallotta szerelmes...
Aztán telefon ex szeretőmnek, akkor biliárd, nem kérette magát,fél 5-től nyúztuk a posztót, és végre felszabadultan beszélgettünk,és végre láttam azt a hatalmas vágy fűtötte tüzet a szemében;mindent rögtön megértettem....
De nem, nem engedhettem, miatta sem...Tudtam, nem adja fel, igazam lett...Ragaszkodott hozzá, hogy hazahozzon, majd, zene hallgatás közben, boncolgatta a múltat, az érzéseket, és a szívem, sebeket téptünk fel, de már csak heget találtunk...
Aztán meglátta a két gyűrűt, és a nyakláncot, és rádöbbentet, neki még nem heg van....
Feljöttünk hozzám, és megkapta a kegyelem döfést, az ágyamba a kis horkoló egér, amit kaptam tőle....Igen, majdnem meghalt bele....Aztán faggatni kezdett, de nem engedtem, az agyam mintha az életem múlna azon mit mondok, olyan frissen játszotta a csörtéket...Ránk hajnalodott, és már értettem, és rájöttem, igen szép emlék, de azóta felnőttem, másképp értékelek dolgokat, hisz ez a normális....
Délután védő angyalom jött értem, mentünk hozzá Szilveszterezni, egy nagyon régi kedves barátnőm is átjött, nagyon élveztük a társaságát, de sajnos menni kellett...Nekem jól esett ez a visszafogottan kellemes szilveszteri "party" :)
Hamar ágyba kerültünk, és sokáig aludtunk, majd isteni ebéd, a korábbi vacsora folytatásaként...Majd délután meleg szemű barátomhoz ugrottunk be, majd onnan este haza, jó késő volt...Takarítás itthon, és ágyba huppanás :)
Másnap főzés, nagyon finom húslevest főztek nekem, köszönöm drágám :) Este egy kierőszakolt baráti tali, nem sok kedvem volt, majd fel, kis chat aztán alvás...És tompaság, ami remélem holnapra tényleg elmúlik már :)
És persze remélem mindenkinek Ez az év azt hozza amire nagyon vágyakozik!!!!!