2 hét

Azt mondják az idő múlása is relatív, bevallom korábban nem igazán volt számomra ez igazán világos, de most értem, és boldog vagyok hogy a mondás legpozitívabb értelmében értem.
Két hét telt el, és mondhat bárki bármit, életem legcsodálatosabb időszaka, bár titkon remélem, hogy ami ezután jön az még ezt is felül tudja majd múlni.Rohan velünk az idő, és mi minden pillanatát együtt szeretnénk élvezni, bár ugye ez nem olyan egyszerű, de az együtt töltött idő mindig felejthetetlen. Minél több időt töltünk egymással, annál többet akarunk, és ez nagyon jó.
Fél szavakból, mit szavakból, pillantásokból megértjük egymást, nagyon hasonló az érték rendünk, a gondolkodásunk, és faljuk egymást, mintha teljesen magunkba akarnánk szippantani a másikat.
Nem kevésszer kapom magam azon hogy bámulom, a legnagyobb gyereki áhítattal rajongok érte.
Imádom minden porcikáját, minden rezdülését, és tengerkék szemében elveszni a legnagyobb ajándék.És a legjobb, hogy nem csak együtt vagyunk, hanem együtt élünk;hogy ez mit is jelent, pont azt, hogy nem moziba járunk, nem puccos helyekre ülünk be,nem.Bevásárolunk, főzünk; az otthon melegébe borozgatunk, beszélgetünk. A hétvégén rendbe tettük a lakást, házimunka, és élvezzük, hiszen együtt vagyunk, és minden jó amit együtt teszünk.Szerelmes vagyok, és igazán őszintén mondom, nem hittem ,hogy velem ez a történtek után meg főleg, ismét meg fog történni, és elhozza azt a csodát, amire már évek óta vágytam, amiért görcsösen küzdöttem. És miért? Ismét rá kellett jönnöm, hogy a legtutibb dolgok mindig spontán jönnek ;)