Mindennapok kicsit másképp

Vártam, egész nap vártam.Izgalmas, amikor a gyomrod egy gombóc, mert a szerelem pingpong labda méretűre zsugorítja.Édes szenvedés.Amikor a percek olyan lassan araszolnak, hogy év ezredeknek tűnnek.És csak várod, hogy az ajtó feltáruljon, és Ő ott álljon, a mindig kifogástalan mosolyával, és igen azzal a gyönyörű kék szemével, amivel ha rád néz,olyan mintha égne az egész világ.És akkor tudat alatt hallom, és érzem a közeledését, hiszen a vágy ami kergeti hozzám, már fizikai síkon is kivetül.Megint ugyanaz az izgatottság, mint a legelső alkalomkor, nem múlik, és annyira jó hogy nem csak hogy nem hagy alább, de hatványozódik.Első szava mindjárt Életem,szia....Olvadok, nem már nem már csak elfolyok erős karjai között, mellyel rögtön öleli a derekamat.És persze keze a fenekemre is elkalandozik.Látom a szemén kicsit fáradt, kérés nélkül teszem fel neki a kávét, mire el jut gondoltban addig, hogy fel kéne tenni, már a kávé friss illata csiklandozza is orrát, és mosolyában hálás elégedettséget láthatok.Kávé,cigi..és persze a másik alapos memorizálása újra, hiszen messze még az este.Tudom, és tudja mennie kell, csókja mindig olyan mintha nem lenne talán soha többet lehetősége megmutatni mennyire kellek neki, mennyire Én kellek neki...Távozik.Ismét rám zuhan a szoba csöndje, magánya.Próbálom feltalálni magam, nem könnyű, még érzem a parfümje illatát,minden ideg szálam üvöltve vágyik a lényére, megint vontatott órák következnek, és az elviselhetetlenség, fokozódik türelmetlenségem.Már látványosan szenvedek.Magam előtt látom minden pillanatban, és ölelném, csókolnám, és amikor azt hiszem ennél édesebben keserűbb nem létezik,akkor hallani vélem mély, határozottan férfias hangját.Megint a képzeletem játszik velem, hagyom magamra a kérdést, és akkor váratlanul belép, és itt van, és teljes lényével beárad a lakásba.Bort hozott, hiszen minden napunkat ünnepelni kell, hiszen ettől vagyunk boldogok, hogy vagyunk egymásnak, és végre egymással.Harmóniában telt az este, mint mindig,nagyot beszélgettünk, és hódoltunk egyik közös szenvedélyünknek; pókereztünk. Majd egymás karjaiba omlottunk, és nem sokkal később álomra hajtottuk fejünket...