Kicsit több, mint 5 hét telt el, még mindig megvannak a rózsaszín felhők, de már látom közöttük a napfényt, és valljuk be a tavasz hűvös szele is meg-meg érint már.Furcsa , de tegnap óta egy dallam , akarva-akaratlanul, bolondulásig zümmög a fejembe;egy régi, elcsépelt sláger, melynek semmi lét jogosultsága sincsen az életemben pillanatnyilag..."A szerelemnek múlnia kell, és ha múlik akkor fájnia kell"
Bevallom tegnap nem úgy sikerült minden ahogy én akartam, de ezért nem lehettem semmire és senkire haragos; én még is valahogy kudarcként éltem meg..Igen mondják a jót megszokni egy pillanat is elég, aztán nem hogy hideg zuhanyként, de a gleccserek hűvösségével hat ránk a mindennapok egyszerűsége.. De nem kell azonnal pánikba esni...Igen ezt én is tudom, de van egy nagy baj, ami igazán megrémít, és nem tudok nem törődni vele, na ez aggaszt a legjobban... A szerelem, leírhatatlan édes ízét, csak nem hagyja tökéletesen kiélvezni a féltékenység zöld szörnye, illetve nem is teljesen az , inkább a félelem a magánytól, attól hogy elvesztem őt... És a félelem ténye , nem hagy nyugodni...de miért, miért lettél nekem ennyire fontos, ennyire kicsiny idő alatt?
Mi van benned mely jobban vonz mint lámpafény a bogarakat? Igen ennek megfejtéséhez remélem egy élet is kevés, és még sokszor írhatom le hogy eltelt ennyi, meg ennyi idő..kezdetben hetek, aztán hónapok, és évek...Boldogságban,szerelemben, és még csak a jövő tudja miben...És igen ma egy nagyon jó idézetet olvastam ezzel zárom soraimat:
"Tévedhetetlenül tudta, mi történik vele. Szálldosóan szerelmes. Amennyiben ez a gyűjtőneve az érzékeit tűzbe borító, testét-lelkét borzongató, képzeletét dúló-kápráztató, istenektől eredő, mesejó elvarázsoltságnak."
Betépve-Zaphyris
14 éve
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése